Kelet Magyarország, 2006. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-22 / 94. szám

2006. április 22., szombat SÉTA /8 KELET Rock és deviancia?! A rock újra pellengérre került. A kemény rock és a szókimondó rap nem épp a könnyen befogadható zenei stílusok közé tartozik. So­kan azt mondják, hogy a rock deviánssá tesz, pedig az csak a társadalom toleranciájától függ, hogy kire aggatják rá a deviáns jelzőt. Hihetetlen, hogy a rock a bűnbak, amiért a művészi szabadság ellen 2006-ban is táma­dást lehet indítani. A rock egyfajta életér­zés, jó kikiabálni vele az indulatokat, ha csak így van rá mód, de vannak olyan szövegek is köztük, amelyekben van valami. Tehát nemcsak a húrok, a dobok és a hangosítók decibeljéről szólnak, hanem tartalmüag is ad­nak valamit, egy érzést, amellyel jó együtt lenni, ha vidám, ha szomorú. Az érzelmekre szükség van, hiszen a legtöbb fiatal ezzel csak egy védőfalat húz maga köré, és elzárkózik a külvilágtól. A rockerek között is vannak szelíd motorosok, vannak köztük betyárok, szóval annyifélék, ahányan vannak, és ami összeköti őket, az egyfajta életérzés. Ebben benne van a száguldás, a decibel, a pia, a sze­relem, benne van egy hatalmas szabadság- vágy. Lukács Bernadett Deák Ferenc Gimnázium A rock erős, mint a kőfal Az élet apró örömei Manapság a dolgok már csak pénzzel mér­hetők. Az a „boldog”, aki bármit megkap­hat. Mi, emberek egész nap csak rohanunk és hajszolunk valamit. Nem marad időnk észrevenni az élet apró örömeit, pedig min­den egyes napban ott rejtőzik, csak figyel­ni kell ezt a varázslatos, de alig észrevehe­tő örömöt. Gondolok egy mosolyra, egy jó­indulatú szóra, méltányos cselekedetre. Ezáltal az egyhangú mindennapok szeb­bek lesznek. Sokkal boldogabbak lehetnénk, ha mindenki megpróbálná a hétköznapok néhány percét kitölteni ezekkel az egysze­rű, de mégis olyan nagyszerű dolgokkal, te­hát a rendkívülivel. Halász Katalin DeAk Ferenc Gimnázium DHKÓISÁemAlNK ■■■Hl ■ ■ A mai oldal összeállításában jeleskedtek: f Debreceni Angéla, Szokol Péter Lippai János Szakkőzépis kola és Szakiskola Nyíregyháza Felkészítő tanár: Tóth Imréné Lukács Bernadett Deák Ferenc Gimnázium Fehérgyarmat Felkészítő tanár: Kondor Borbála Fehér Emese Ady Endre Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollé­gium Csenger Felkészítő tanár: Magos Margit Richtárcsik Máté Váci Mihály Gimnázium Tisza vasvári Felkészítő tanár: Gazdag Istvánná www.szon.hu További cikkek, képek a Szabolcs Online portálon. Képektől is „hangos" a SÉTA! Beregszászi János kollégánk az objektív működését szemlélteti Tiszavasváriban, a Váci Mihály Gimnázium diákjainak (Fotók: amatőr) A fotózással látvá­nyosabban be lehet mutatni a közössége­ket, a diákéletet. A tollak mellett a fényképe­zőgépek is előtérbe kerülnek a SÉTA programban, a Kelet- Magyarország és megyénk kö­zépiskolái (6 hetes turnusok­ba rendezett) együttműködé­sét szeretnénk izgalmasabbá, látványosabbá tenni. Lencsék előtt, mögött Lapunk fotóriporterei időről időre felkeresnek egy-egy isko­lát az adott turnusban szerep­lők közül, s a sajtófotózás alap­jaiból villantanak fel néhány elemet saját tapasztalataik alapján. Miután munkájuk so­rán az egyik vezérelv az em­berábrázolás, rögtön a lencsék kereszttüzébe kerülnek a diá­K1I1T További képek letölthetők. kok. Az ilyen találkozások so­rán tehát gazdag képanyagban is bemutatkozhatnak az isko­lai közösségek és maguk a diá­kok. Kollégáink mellett ők ké­szíthetnek egymásról fotókat, vagy akár videofelvételeket is. Ezt a képanyagot feltesszük a portálra, s minden bizonnyal jó móka lesz visszanézni. Ké­sőbb bővítjük ezt a programot, s a leginkább tetszést arató fel­vételeket nyereményekkel is­merjük el. Akkor hát: arccal az objektívek felé! Irtunk és most kártyázunk Sajnos, végéhez kö­zeledik a SÉTA prog­ram - de élveztük min­den percét! A Kelet-Magyarország lehe­tőséget nyújtott a megye kö­zépiskolái számára, hogy diákjaik megcsillogtathassák tehetségüket az újságírás te­rén. Sok tanuló remek cikke jelent meg az újságban szom­batonként, de a program most számunkra véget ért. Megte­kinthettük az újság szerkesz­tőségét, láthattuk, hogy készül a lap, bekukkanthattunk a fo­tós, a tördelő és az újságíró munkájába is. A tehetséges diákokat az újság tapasztalai­tokkal és SÉTA-kártyával ajándékozta meg. Köszönjük a lehetőséget, nagyon élveztük minden percét. Debreceni Angéla Lippai János Szakközépiskola és Szakiskola A SÉTA-kártya bizonyítja tehetségüket Csicseregnek Sok ember házában él­nek papagájok. Többnyi­re hullámos és nimfa pa­pagájok csicseregnek a kalitkákban. Ezek, a kisállatok nagy-nagy bo­hócokká tudnak válni, ha helyesen gondozzuk őket, és még egy kis beszédre is rá lehet bírni néhányu- kat. Ha valóban szelíd madarat szeretnénk, ak­kor a legjobb, ha fiatal korban vesszük meg és nagyon sokat foglalko­zunk vele. Ebben a kor­ban rögzül bennük, hogy a gazdi „jó barát”. Ha már jól összeismerked­tünk madarunkkal, akár az utcára is kivihetjük a vállunkon. Persze, akik nem ilyen bátrak, a tv előtt is nagyon jókat tud­nak játszani kedvencük­kel. A lényeg az, hogy mindig jól érezze magát a gazdival. Szokol Péter Lippai János Szakközépiskola és Szakiskola Tavaszi fagyizás Ülök az íróasztal­nál, gondolkodom: tanuljak vagy cikket írjak... Jó sokáig elmélkedem, nézek ki az ablakon, nem jutok sehová. Beteszek egy CD-t, de még mindig sem­mi ötletem nincs. Valami zavar. Nem tudom levenni a szemem az ablakról. A napsütés! Hosszú hetek, hó­napok óta nem láttam ilyen szikrázó, fényes, ragyogó kék eget. Tavasz van. Tu­dom már mi a gond! Tudat­alattimban a jó idő előhív­ta a tavasz egyik biztos hír­nökét. Fagyi! Gyorsan orvo­solandó a problémát, elroha­nok, és meglepem magam pár gömb finomsággal. Ta­lán hazafelé eldöntőm, hogy cikket írok-e előbb, vagy ta­nulok. Most nézem, a cik­kem már kész. Akkor min gondolkodom? Éljen a ta­vasz! Fehér Emese, Ady Endre Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Ez volt: Esze-napok Mátészalka illetve környéké­nek általános és középiskolái is részt vettek az Esze-napok rendezvényein április 10-12-én, az Esze Tamás Gimnáziumban. A diákokat és tanáraikat az aulában tartott megnyitón kö­szöntötték a házigazdák. Esze-napok Az oktatási rendszer az életre A mai oktatási rend­szer, azt hiszem, egyre jobban az életre készít fel. A versengések, a kihívások, a megmérettetések már az is­kolai életben megjelennek. Az iskola maga „zárt társada­lom”, így végül is mindent, amit majd a „nagybetűs élet­ben” is átélnénk, azt itt kicsi­ben többször is eljátsszuk, mintha főpróba lenne a bemu­tató előtt. Az iskolában is ta­lálkoznak érvek, ellenérvek, vélemények egymással, ott is versenyhelyzeteket teremtünk egymás számára. Például az érettségi során nemcsak tár­gyi tudásunkról adunk szá­mot, hanem valamilyen szin­ten el is kell tudni adni ma­gunkat. A mi kis zárt közös­ségünkön belül meg kell ta­nulnunk egymáshoz, taná­rainkhoz alkalmazkodni, ami megint csak „életszerű”, fon­tos erény. Az iskolában csu- pa-csupa megfogható, valódi problémával találkozunk, ami segíthet abban, hogy majd az „igazi” életben találjunk ezek­re megoldást, hiszen tudjunk - bár hihetetlennek hangzik -, magunkra vagyunk utalva. Személyiségfejlesztés Miután szüleim elváltak, számtalan olyan dolgot éltem meg, amit egy olyan korú gye­készít fel reknek még nem kellett volna megélnie. Az én esetemben az iskola volt az a hely, ahol el voltam minden délelőtt vala­milyen szinten zárva a külvi­lágtól. Tehát az iskola azt is tudja szabályozni, milyen dózist kapjunk az élettapasztalatok­ból. A jó pedagógiai rendszer elősegítheti, hogy fokozatosan váljunk rutinosakká. Richtárcsik Máté Váci Mihály Gimnázium

Next

/
Thumbnails
Contents