Kelet-Magyarország, 2005. április (62. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-11 / 83. szám
2005. április 11., hétfő KELET A KÖLTÉSZET NAPJÁN /5 NÉZŐPONT Költészet és valóság Nagy István Attila nagyia@kelet.szon.hu Néha azt gondolom, mégis igaza lehetett Tóth Árpádnak, amikor a költészetet „a lélek balga fényűzésének" nevezte. Egyre inkább teljesül ez a rémálom, ráadásul párosul a belenyugvással is: nem tehetünk ellene semmit, hiszen vannak fontosabb dolgok is napjainkban, mint a versolvasás. Meg kell erősíteni a lelkünket, mert minden pillanatban készen kell állnunk a hadakozásra fennmaradásunk érdekében. Igazuk van azoknak, akik így gondolkodnak? Nincs. S nem azért mondom ezt, mert ma József Attila századik születésnapját ünneplik azok, akikből a vers szeretete nem veszett ki. Kiállítások nyílnak, szavalóversenyeket rendeznek, felütnek egy-egy kötetet, s bizonyára lesznek szépszámmal olyanok is, akik elmormolják kedvenc soraikat. Mert vannak ilyenek, strófák is, egész versek is. József Attilát évtizedeken át kisajátította a hatalom, s azt tartotta meg belőle, ami az érdekeinek megfelelt. Az eltelt másfél évtized viszont kevés volt még ahhoz, hogy ez a költészet nyilvánvalóvá tegye sokoldalúságát, etikai, erkölcsi mélységeit. Azt mondják, minden teljesítmény erejét az mutatja meg, mennyire képes olyan üzeneteket megfogalmazni, amelyekbe időről időre belekapaszkodhat a lélek, támaszt kereshet, ha a maga bizonytalanságait vagy a hitét erősíteni akarja. Sok-sok ilyen van ma is, talán a legfontosabb, amire - mintha ez magyar átok lenne - már 1936-ban figyelmeztetett a költő: „s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés." Ebből még a verset ritkán olvasó is megérti: a magyar költészet a sorsközösség vállalásának az útját járta századokon át, s ha ez nem így van napjainkban, arról legkevésbé a költők tehetnek. József Attila: KÉSZ A LELTÁR Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. Az IGE 1932-ben alakult érdekvédelmi szervezet, amelynek célja részben az írók anyagi és társadalmi helyzetének megszilárdítása, részben az írói érdekvédelem irodalompolitikai szintű megoldása. Szántó Judit, a költő élettársa Szántó Judit szavalóművésznő, József Attila élettársa. 1928-ban ismerkedtek meg, s hat éven át éltek együtt. A háború után ő alapítottak meg a József Attila Múzeumot, majd amikor ez beolvadt a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ennek osztályvezetője lett. Csodás látvány (Fotó: archív) Lillafüred A lillafüredi Palotaszálló adott helyt 1933- ban az írók Gazdasági Egyesülete íróhetének. Itt és ekkor fogantak az Óda remekmívű sorai: „Itt ülök csillámló sziklafalon... A közvetlenül a Palotaszálló épülete mellett a mélybe zuhanó Szin- va-patak vízesésének moraja szintén hozzátartozik Lillafüred hangulatához. A szóra bírt mindenség (Fotók: KM-archív) ■ Az Ódában a költő az ember legszemélyesebb érzelmeit fogalmazza meg. Nyíregyháza (KM - N. I. A.) - A huszadik századi ember vallomása csendül fel az Ódában, azé az emberé, aki a mindenséggel méri magát. Ami a verset a nagy szerelmi vallomásoktól megkülönbözteti az, hogy „tulajdonképpen a magányba sodródott ember hatalmas - modern - fohásza; roppant kísérlet az egyedül- ségből való kioldódásra, az izoláció szétfeszítésére, az egyetemes érvényű azonosulásra.” A boldog, a beteljesült szerelem állapota helyett voltaképpen tehát a hiány énekel a versben. Olyan hiány, ami éppen ezáltal szüntethető meg, hogy nem sejtés, hanem felismert valóság. Az Óda egyik leghangsúlyosabb vonása, hogy benne a költő az egyes ember legszemélyesebb érzelmeinek a megfogalmazásától eljut a létezés legátfogóbb értelmezéséig. Akarattalan múzsa Az IGE (írók Gazdasági Egyesülete) 1933. évi júniusi „kongresszusa” kínálja ezt a lehetőséget, s a költőnek „szerencséje” van, élni is tud vele. Itt ismerkedik meg dr. Szöllős Henrikné Marton Márta művészettörténésszel. Rajk Andrásnak a vers akarattalan múzsája így nyilatkozik: „József Attilával ezekben a napokban ismerkedtem meg. Megmondom teljes őszinteséggel: tudtam, hogy jeles költő, de hogy nagy költő, azt én akkor még nem tudtam. Néha beszélgettünk ezekben a napokban, műveltsége, egyéniségének érdekessége megfogott. Amolyan játékos, jelentéktelen udvarláson felül semmilyen szubjektív kapcsolatról nem beszélhetek. Mondhatom, nem álmodhattam, hogy ebből az ismeretségből vers szülessék.” Az Óda kezdő mondata (Itt ülök csillámló sziklafalon) ugyanolyan indítás, mint sok más versében. Az ülő ember testtartása, helyzete a meditációra készülő emberé. Mintha Rodin Gondolkodóját látnánk: „a fej lehajlik és lecsüng / a kéz”. Megpihen, rendezi, értékeli belső világát, szembenéz élményeivel, s annyit fogad be a külvilágból, amennyi abból harmonikusan, zavar nélA teljes tanulmány letölthető: (doc 104 kB) József Attila három arca kül beépülhet. Az Óda első részében a külső látvány és a belső látomás kettőssége hozza létre azt az állapotot, amely a második rész izgatott vallomásos alapjául szolgálhat. Amit néz a költő, az valóságosan létezik: a hegyek „sörénye”, a Szinva-patak, a holdfényben megcsillanó fehér kövek. Amit lát, azt a belső izgalom, nyugtalanság rajzolják: a szélben meglebbenő szoknya, a haj, az elővillanó, nevető fogsor. „Tündéri realizmussal” megrajzolt képek sorakoznak a kedves vacsora áhítatához. A szerelem törvénye A túláradó érzés szavakat keres. A harmadik rész indító hasonlatai elsősorban konkretizálni akarnak: „Szeretlek, mint anyját a gyermek, / mint mélyüket a hallgatag vermek, / szeretlek, mint a fényt a termek, / mint lángot a lélek, test a nyugalmat! / Szeretlek, mint élni szeretnek / halandók, amíg meg nem halnak.” A költő számára a szerelem ugyanolyan törvény, mint a természeti létezőkre érvényes törvények, egyszerre biztosítja a szabadságot és nyújtja a kiszolgáltatottságot: „kikerülhetetlen bizonyosság, mint a hulló tárgyaknak a föld.” A szerelemben eggyé olvad az értelem és a biológiai érzékiség, a szerelem az értelem dolga is! Az Óda negyedik részének „biologizmusa” nagyfokú köl- tőiséggel telítődik, nincs benne túlfűtött erotikus szenvedély, mint abban. „Minden sorát a költő tiszta érzése szelleműi át”, a gyönyörködtetni tudás és akarás. József Attilánál a vérkörök rózsabokrokként reszketnek, a lombos tüdők susognak, csillagképek rezegnek. A képekből kiinduló asszociációk eltávolodnak az adott tárgytól, új képzeteket kapcsolnak be az indító képbe. Elsősorban a természetet, az öntudatlan szépséget kínáló környezetünket asszociálják. Ezek a távo- lító, mégis a lényeghez rendkívül szorosan hozzátartozó asszociációk eredményezik, hogy a naturalista aprólékosságnak, a biológiai leírásnak valóságos helyet, szerepet tulajdoníthatunk. Az öntudatlan szerves és szervetlen világ együttes munkálkodása a feltétele annak, hogy a tudatos ember felülemelkedjen önmaga létén, s jól értelmezze viszonyát a létezés egészéhez. Erről vall az Óda ötödik része. Az elmúlással pörölő elme a versben először válik aktívvá: nem befogadó többé, nem a szerelem himnuszát zengő hangszer, hanem a beteljesülésre vágyakozó ember. Tovatűnő látomás A hatodik szerkezeti egységnek sajátos a szerepe. Az ff............................................ A dalocskát a végén, emlékszel, már hozzád írtam...- mondta. Nem válaszoltam, nem is hittem, nem is hihettem. Szántó Judit ............................................. Ódában gondolati-érzelmi küzdelem vonul végig. A személyes sors, az egész létezés nagy kérdéseire adott válaszok nem megnyugtatóak. A Mellékdal feladata, hogy harmóniává oldja a feloldhatatlannak tűnő ellentmondásokat. A költő tudja, hogy a tovatűnő látomás látomás marad, de még így is képes „mozarti derűvel tovalebbenni”, és felmutatni a valóság lehetőségeit. Kihez íródott a Mellékdal? Vannak, akik logikus folytatásnak tekintik a hatodik részt (tehát dr. Szöllős Henrikné Marton Mártához), s vannak, akik szerint Judithoz. Szántó Judit visszaemlékezésében a következőt írja: „A mentőkocsiba Attila is beszállt, fogta a kezem. A dalocskát a végén, emlékszel, már hozzád írtam... - mondta. Nem válaszoltam, nem is hittem, nem is hihettem.” Az érveket úgy lehetne összefoglalni, hogy a Mellékdal első versszaka minden kétséget kizáróan a kiváltó élményhez, a múzsához kötődik, a második viszont a kézzelfogható realitás képeinek megrajzolásával Judithoz íródott. Az első versszak elbizonytalanított jelentésű igéi, a lángoló arc képe azt a lelkiállapotot rajzolják, ami a látomásként megélt szerelem után a földi realitásban a költőre jellemző. A második versszaknak Judit úgy tárgya csupán, hogy a múzsa helyére „tolakszik” a gondolatban, hiszen ő képviseli a megvalósítható lehetőséget. József Attila úgy képzeli el az idillt, hogy annak elemeit Judittól „kölcsönzi”: a csobogó, felfrissülést nyújtó vizet, az áhítattal átnyújtott kendőt, az étvágyat enyhítő (nem megszüntető!) húst és a szerelmi boldogságot. MEGEMLÉKEZÉSEK MEGYESZERTE ■ Száz éve, április 11- én született a XX. század egyik legnagyobb költője, József Attila. Nyíregyháza A jeles alkalomból me- gyeszerte sok intézményben szerveznek megemlékezést, ünnepi műsort vagy éppen versenyt. A nyíregyházi Vikár Sándor Zeneiskolában 17 órakor nyílik meg az „...üveggolyókkal játszom” elnevezésű kiállítás, amelyet a megyei József Attila rajzpályázat anyagából állítottak össze. A kiállítást dr. Bihari Al- bertné, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatóhelyettese nyitja meg. A Rege együttes előadása után ünnepi köszöntőt mond Tukacs István alpolgármester, majd dr. Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi Karának kari főigazgatója emlékezik József Attilára. A zenei, irodalmi összeállításban közreműködik Hűvösvölgyi Ildikó színművész és Szabó Gyula klasszikus gitárművész. A Váci Mihály Művelődési Központ harmadik emeletén 10 órakor nyílik meg Tavaszy Noémi képzőművész kiállítása, amelyet a költészet napjára időzítettek. A H. Németh Katalin grafikusművész gondolatai által bevezetendő kiállítás a hónap végéig tekinthető meg. Ugyanott 11 órától megyei szavalóverseny kezdődik. Három kategóriában egy-egy szabadon választott József Attila- és Váci Mi- hály-verssel lehet megmérettetni.Mátészalka A költészet napja alkalmából 15 órától versengenek a versmondók. A 13-14 évesek egy József Attila- és egy Csokonai Vitéz Mihály- vers előadásával, a középiskolás korosztály és a felnőtt jelentkezők egy József Attila-költemény és egy Márai Sándor-vers vagy próza részletének elmondásával bizonyíthatnak. Nagykálló A művelődési központban 17 órakor kezdődik a városi ünnepség, ahol Oroszné dr. Nagy Matild, a városi ön- kormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke mond köszöntőt, közreműködik a Szentgyörgyi Társulat. Kedden fél háromtól a Korányi-gimnázium drámatagozatos növendékei mutatják be az Úton című táncjátékot, 17 órától pedig az Irodalmi presszó megemlékezésének vendége Lipusz Zsolt pedagógus lesz.
