Kelet-Magyarország, 2005. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-17 / 40. szám

2005. február 17., csütörtök KELET HÁTTÉR /3 HÍREK • Antik holmik. Február 19-én és 20-án újra régiségek kiállítása és vására lesz a nyír­egyházi Hatzel téren. Az érdeklődők reggel 7 órától nézelődhetnek és vásárolhatnak. • Ruhabörze. Minden szerdán használtru­habörzét tart tagtársainak a Mozgáskorláto­zottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egye­sülete. A vásár helyszíne: Nyíregyháza, Körte utca 41/a. • Prevenció. A szív és érrendszeri betegsé­gek megelőzéséről tart ismeretterjesztő előadást február 28-án 17 órától dr. Szilágyi Attila kardiológus főorvos a Napfény Élet­mód és Közművelődési Egyesület Életmód Házában. NÉZŐPONT Gazdák és pofonok Galambos Béla ________________ galambos@nkelet.szon.hu LJgy látom, népszerűtlen manapság a mezőgazdaság dolgairól beszélni. Felső szinten azért, mert nincs dicsekedni való, csak a megoldandó problémák sokasod­nak, alant meg azért, mert csak a gazdál­kodók bizonytalanságát, s vele keserűségét növeli minden, részükről eddig zömmel hiábavalónak bizonyult polémia. Nem is szólt a kormányfő hétfői parla­menti értékelő beszédében a mezőgazda­ságról jószerével egy szót sem. Az agrári- umnak a magyar gazdaságban betöltött ha­gyományos szerepét figyelembe véve ugyanis az a néhány mondat, amiben beis­merte az agrárfejlesztési programok vidékre jutásának lassúságát, s ígéretet tett rá, hogy a következő hónapokban azon lesz, hogy több esélyt adjon a falvaknak, aligha nevezhető érdeminek. Elismerem, kényelmetlen helyzetben van az agrárkormányzat. Eddig ugyanis főként a pesszimista jóslatok igazolódtak be, és e pillanatban valóban az agrárium tűnik az uniós csatlakozás legnagyobb vesztesének. Az egy más - ám annál elgondolkodtatóbb - kérdés, hogy erről mi magunk is tehe­tünk. Gondoljunk csak az EU-s intézmény- rendszerünk utolsó pillanatban történő elindítására, vagy arra a szomorú tényre például, hogy a legmegrendítőbb pofono­kat, éppen a hazai felvásárlóktól kapják termelőink. A Gazdakörök már korábban eldöntöt­ték, hogy mától megkezdik február 28-ig folytatni tervezett agrárdemonstrációjukat Budapesten, a Kossuth téren, ahol egy - a követeléseiket tartalmazó - petíciót is átad­nak az agrártárca vezetőjének. Az ágazat szereplői között lassan az általánossá vált türelemvesztést mutatja, hogy kedden már a MOSZ is tárgyalt a miniszterrel arról, hogy az ágazatban milyen intézkedéseket tart szükségesnek a kialakult feszültségek kezelésére. Az érdekképviselet a legsürgő­sebb feladatnak a területalapú támogatások kifizetésének gyorsítását, a termelők mie­lőbbi pénzhez jutását tartja, s tagságával egyetértésben a tüntetésekben való részvé­teltől sem riad vissza. A mikrofon most a kormányoldal kezé­ben van. Valami népszerűt kellene dúdolni bele... A KM KÉRDEZI: MIREN SZÁMIT MARKO SELA A SZABOLCSI SEGÍTSÉGRE? Nemcsak egész Romániának ■ Az RMDSZ választási sikerével csak az eszkö­zöket, a lehetőségeket teremtettük meg. Kovács Éva kovacseva@kelet.szon.hu KM: Az RMDSZ, a Romá­niai Magyarok Demokrati­kus Szövetsége igen szép eredményt ért el a legutób­bi romániai parlamenti választásokon. Ennek kö­szönhetően Markó Béla, az RMDSZ elnöke az ország miniszterelnökhelyettese lett, a szövetség pedig több fontos miniszteri, illetve vezetői posztot kapott. Mi­nek köszöni a választási sikert? Markó: Meggyőződésem: leg­főképpen az összefogásnak. A tavalyi év vízválasztó volt az erdélyi magyarság számára, hiszen egyértelműen dönte­nünk kellett aközött, hogy pártokra oszlunk-e, és egy­mással vitatkozva kisodró­dunk a politika szélére, mi­nek következtében nem lesz beleszólásunk abba, mi törté­nik Erdéllyel, az erdélyi ma­gyarokkal, vagy összefogunk, félretesszük az egyéni érve­ket, érzelmeket, és egységben igyekszünk érvényesíteni ér­dekeinket. Meg kell mondjam, nem volt ez könnyű döntés: sorra szólaltak fel az ügyben különböző anyaországbéli ma­gyar személyiségek is, akik a saját véleményüket és meg­győződésüket igyekeztek el­mondani, s tanúbizonyságot tenni arról, milyen szolidári­sak az erdélyi magyarsággal. Szeretném nyomatékosan le­szögezni: az RMDSZ választá­si sikerével csak az eszközö­ket, a lehetőségeket teremtet­tük meg, az igazi munka, a cé­lok teljesítése, az elképzelé­seknek tartalommal történő megtöltése csak ezután követ­kezik. KM: Melyek azok a leg­főbb célok a jövőben, ame­lyeket szeretnének meg­valósítani? Markó: Első, és az erdélyi magyarság számára is min­denképpen á legfon­tosabb, hogy nyertes­ként jussunk be az Európai Unióba! Azt szeretném, hogy négy esztendő múl­va, amikor ezt a mandátumot, ezt a választási ciklust be­fejezzük, elmondhas­suk: úthálózatban, intézményekben, infrastruktúrában egyaránt nagyot léptünk előre. Nem utolsó­sorban leg­alább eny- nyire lé­nyeges, hogy elfo­gadtassuk azt a tör­vényt, amely a kisebbsé­gekkel fog- A tavalyi év vízválasztó volt az erdélyi magyarság számára lalkozik. r ay a (Fotó: Kovács Éva) KM: Ön a napokban Ma­rosvásárhelyen Gazda Lászlóval, a Szabolcs-Szat­már-Bereg Megyei Közgyű­lés elnökével találkozott, aki szívügyének tekinti a határ menti, jószomszédsá­gi kapcsolatok szélesítését, a szomszédos megyékkel folytatott együttműködést. Miképpen értékeli a talál­kozót? Markó: Meggyőződésem, hogy teljesen természetes az együttműködés, nemcsak a megyével, Szabolcs-Szatmár- Bereggel, az egyes önkor­mányzatokkal, hanem egész Magyarországgal, hiszen a tá­mogatásra nemcsak nekünk Erdélynek, de Románia min­den lakójának nagy szüksége van. A határokon átnyúló együttműködés, a szomszédos megyék, régiók összefogása le­het a legeredményesebb, leg­sikeresebb. Az anyaország im­már tagja annak az Európai Uniónak, amelyhez néhány esztendő múlva mi is csatla­kozni fogunk, s szerintem nem is annyira politikai, sok­kal inkább gazdasági, szak­mai tapasztalatok azok, ame­lyek hasznunkra lehetnek. Itt Erdélyben két fontos cél meg­valósításához kérjük Ma­gyarország segítségét. Egyik a regionális kérdések ügye, a régiók területi újragondolá­sa, átszervezése, azok gazda­sági működtetése, kialakítá­sa lenne. Másik komoly erdé­lyi probléma az infrastruktú­ra helyzete, az utak állapota. El kell ismerni, nem minden­kinek tetszik az észak-erdélyi autópálya ügyében meghozott határozat, amelyet még az elő­ző kormány hozott, abban azonban mindenki egyetért, hogy utak nélkül nem léphe­tünk tovább. KM: A turizmus fejlesztését sokan látják fontosnak. Ebben segíthet az a vállal­kozás, amely Hargita és Szabolcs-Szatmár-Bereg közös beruházásaként, a Szülőföld program segítsé­gével Tusnádfürdőn okta­tási, turisztikai központot hozna létre. Markó: Gazda úrtól értesül­tem az elképzelésről. Biztosí­tottam őt arról, a kormány minden székelyföldi fejlesztést maradéktalanul támogat, s eb­be a turizmust is beleértjük. Sajnos e téren még keveset mutathatunk fel, bár elisme­rem, létezik néhány fényes csillag, mint például Szováta egyes területei, ezek azonban csak a kezdeti lépések, ennél sokkal többet kellene ten­nünk. KM: Kikkel - pártokkal vagy személyekkel - tartja szívesebben az anyaországi kapcsolatot? Markó: Legszívesebben a magyar írókkal tartanám, hi­szen magam is író vagyok. Er­re azonban sajnos jó ideje nincs időm és energiám, ezért főképp politikusokkal, a min­denkori magyar kormányok­kal vagyok kapcsolatban, hi­szen közös dolgainkat csak így tudjuk rendezni. A tények Markó Béla (1950) a kortárs magyar irodalom egyik legte­hetségesebb költője azok közül való, akik folyamatosan a szin­tézisre törekednek. A kornak, a kor emberének és lelkületének kifejezője ez a költészet, de mélyen a történelmi múltba ás­va keresi előzményeit. Az Er­délyben élő Markó Béla nem csupán költőként fürkészi a jö­vőt. Aktív politikusként naponta megharcol érte. Az RMDSZ el­nöke a választások után a ro­mán kormány miniszterelnök­helyettese. PALICZ ISTVÁN MEGKÉRDEZTE: Mit szól a 79 milliós államkincstári lopáshoz? M aximálisan elíté­lem a csalót, mert helytelenítem az ilyesfajta pénzszerzést. Ha megélhetésből lop­nak szegény emberek száz-kétszáz forinto­kat, azt még tolerálom valamelyest, de ez a tett büntetésért kiált. Soha nem csapolnék meg bankszámlát és segítőként sem ven­nék részt a „buliban”, mert nem engedné meg a lelkiismeretem. Bucskó Szabolcs, szakács Ö tvenegy éves va­gyok, végzettsé­gem ács-állványozó, de nem dolgozom a szak­mámban. Napi hét órában a város közte­rületeit takarítom. Nem keresek sokat, de azért a kevésért be­csületesen megdolgo­zom. Talán nem is tudnám mire költeni hirtelen a 80 milliót, ha az enyém lenne. Remélem, elkapják azt a parókás gazfickót! Szabó József, takarító A zt mondták a tévé­ben, hogy valószí­nűleg belső dolgozó segítette az állam- kincstár számláját megrövidítő elkövetőt. Szerintem, ha elég jár­tas valaki az elektro­nikus rendszerekben, jól tud ügyeskedni, egyedül is képes kivi­telezni egy ilyen ak­ciót. Én már tíz-húsz milliónak is örülnék, amit magamra és sze­retteimre költhetek. ZAmbori Réka, diák B ottal üthetik már a csaló nyomát! Sajnálatos, hogy vala­ki ennyit képes ellop­ni az államkasszából, az adóforintjainkból, ha szerez egy bélyeg­zőt és tud néhány kó­dot. Már csak az hiányzik, hogy a paró­kás csalót is sztárolni kezdje a média, mint a wiskhyst! Aki kemé­nyen, becsülettel dol­gozik, sosem lesz ilyen gazdag! Orosz Gábor, takarító B iztosan segítették a gazembert, egye­dül nem tudta volna kivitelezni a tervét. A „nyereményen” persze így osztozniuk kell majd. Nehéz megélni a mai világban, de so­sem választanám a törvénytelen utat a jó­léthez. Ha az én ke­zemben lenne a pénz, jótékonykodnék, költe­keznék, nyaralnék, nagy részét azonban befektetném. Tolnai Viktória, diák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents