Kelet-Magyarország, 2005. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-09 / 33. szám

2005. február 9., szerda HAZAI TÁJAKON /8 HÍREK 0 Vámos-darab. Vasárnap 17 órától Vá­mos Miklós: Hogyan hódítsuk meg a nő­ket (férfiakat) című zenés-táncos vígjá­tékát mutatják be a nyíregyházi Váci Mi­hály Városi Művelődési Központban. Sze­replők: Görbe Nóra, Tahi Tóth László, Gyarmati István. 0 Ibrányi gála. Csütörtökön 14 órakor kezdődik az Árpád Fejedelem Általános és Művészeti Iskola félévi gálája az ib­rányi zeneiskolában. Fellépnek a zene- tagozatos növendékek, a mazsorettcso- port, a modern táncosok, a néptánccso­port és a Csodavarázs-színjátszók. 0 A csontritkulás ellen. Ma 17 órától Táplálkozzunk okosan! címmel a csont- ritkulás megelőzésének diétájáról tarta­nak előadást a Városmajori Közösségi Ház Évszakváltásklubjában. Az orvos gyógyít és festeget Mátészalka (KM) - Dr. Petrovics Gyu­la, orvos-festőművész kiállítását nyitották meg a napokban Mátészalkán, a Szatmár Múzeumban. Dr. Petrovics Gyula hosszú évtizede Szamosszeg megbecsült házior­vosa, és sok-sok éve annak is, hogy ecse­tet vett kezébe. Azóta számos kiállítása volt, amelyek mindig nagy sikert arattak. Cservenyák László, a Szatmár Múzeum igaz­gatója, dr. Petrovics Gyula, és Sohajda Béla lelkész (Fotó: Kovács Éva) Művészeti kavalkád Ibrány (KM) - Az Árpád Fejedelem Ál­talános és Művészeti Iskolában folyó sok­színű munkáról kaphattak egy kis ízelítőt mindazok, akik megtekintették a Művésze­ti kavalkád elnevezésű műsort. A meghí­vott vendégek, a szülők és felnőttek han­gulatos képet kaptak arról, milyen ügye­sek a mazsorettcsoport tagjai, hogyan tud­nak bánni hangszereikkel a fiatal művész­palánták. Nagy tapsot kaptak a legkiseb­bek, akik a népi tánc lelkes művelői. Be­tekintést nyerhettek a diákélet „nehéz” sorsába a Tanár úr kérem! című darab­ból előadott részlettel. Minden iskolai rendezvényen nagy sikert aratnak a modern táncot tanuló diákok, akik a Pán Péter, valamint a Rómeó és Jú­lia című musicalből adtak elő részletet. A fináléban tapsolhattak a haladó mazsorettes lányok gyönyörű koreográfiájának. S akik nem tudtak részt venni a január 28-i előadá­son, azok számára, valamint a tanulóifjú­ság kérésére újabb elő-adásra kerül sor a Zeneiskola hangversenytermében csütörtö­kön 14 órai kezdettel. Gyöngytyúk a magasban. Ki tudja miért, a Vasutas Művelődési Ház legma­gasabb pontjára menekült ez az ártatlan gyöngytyúk. (Fotó: Elek Emil) Tél tábornok hat éve fergetegesen rohamozott A tapasztalatok szerint a február a leghajlamosabb a szenzációkat okozó kilengésekre Nyíregyháza (KM - L. Gy.)- A februári tél bekeményí­tett. Ám ez még mindig csak csipkelődésnek tűnik az ép­pen hat évvel ezelőtti cudar időhöz képest. Akkor az utak, települések, a bokorvi­lág ellen maga Tél tábornok vezetett fergeteges rohamot. Hat évvel ezelőtt, február 9- én este kezdődött a nagy hóesés: az égi dunyha kiszakadt. A fél métert is meghaladó hó megbé­nította a közlekedést, a nyoma veszett utakon autók százai vár­tak szabadításra. Különösen a 36-os főút ejtett rabul sok utast. Tél tábornok ellen katonák hada indult: harckocsik, helikopterek juttatták el az élelmet a fehérbe zárt világ lakóinak. A tapasztalatok szerint feb­ruár a leghajlamosabb az időjá­rási szenzációkat okozó kilengé­sekre. Rémisztő rekordok Az eddigi legzordabb február 1929-ben volt, amikor a lezúdult hótakaró a másfél méteres ma­gasságot is elérte, s mínusz 30-32 fokos hidegeket mértek még a Napfürdős február A legmelegebb februárt 1965 produkálta: plusz 4,4 fok volt a havi átlag. A leg­melegebb napnak 1992. feb­ruár 25-e bizonyult: 18,8 fo­kos melegben napfürdőzhet- tünk. Az 1976-os év február­ja azzal tűnt ki, hogy egyet­len milliméternyi csapadék sem hullott. hónap végén is. Kecskeméten -34 fokot mutatott a hőmérő higany­szála az év február 11-én. A hőmérsékleti minimumre­kordot is ez a hónap produkálta, 1940. február 16-án Görömböly- tapolcán -35 fokot észleltek. El­lenkező előjellel, az 1900-as év februárjáról pedig olyan találga­tások hangzottak el, hogy ha­zánk délebbre tolódott. Száza­dunk eddigi legtavasziasabb feb­ruárja (6,2 fokos középhőmérsék­lettel) 1966-ban volt. Megyei szélsőségek Néhány furcsaság: 1473 feb­ruárjában olyan enyheség ütötte fel a fejét, hogy a mezők kizöl- dültek és a fák virágba borultak. Hasonló virágillatos február volt 1843-ban is. 1941. február 1-jén pedig az a csoda történt, hogy pi­ros hó esett! Megyénk időjárási szélsőségei­be is bepillanthatunk. Nagy hi­deg volt 1954. február 5-én és 1956. február 17-én: mindkétszer -23 fokot mértek Nyíregyházán. A leghidegebbet 1987. február 1- jén mérték, -24 fokot, míg (szin­tén) február 9-én 40 centiméteres hó esett. 1951-től hét olyan feb­ruárunk volt, amikor a hótaka­ró meghaladta a 20 centimétert: 1956 (25 cm), 1957 (23 cm), 1963 (24 cm), 1967 (22 cm), 1987 (40 cm), 1999 (65) és 2003 (38 centi­méter). Az utóbbi öt évet nézve: 2000-ben 1 cm, 2001-ben 2 cm, 2002-ben nem volt hó, 2003-ban 38 cm, 2004-ben 8 cm volt a feb­ruári legmagasabb hótakaró. LINE www.szon.hu idoiaras.szon.hu Bővebben az időjárásról. ARCKÉP Székelyföldi Zoltán egyetemista Oslo (KM - N. I. A.) - Zol­tán kétszer is érettségizett. Először az Egyesült Álla­mokban 2000-ben, majd 2001-ben a Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Már akkor is tudta, hogy el­hagyja Nyíregyházát, a Kertvá­rost, ahol a szülei most is él­nek. Bécsben a három plusz kettő típusú egyetemi képzés keretében elvégzett három esz­tendőt,; majd az USA-ba ment tanulni. Illetve nem is rendsze­res képzés volt ez, mert a Siemesnek dolgozott. A valóságban pedig az üz­leti vállalkozás fortélyait pró­Székelyföldi Zoltán (Fotó: a szerző) bálta elsajátítani, hogy egy­szer majd maga is belekezdjen egybe. Magánegyetemen Oslóban futottunk össze, ahol egy magánegyetemen kü­lönféle vállalkozások veze­tői tanítanak. Felkészítik a hallgatókat a vállalkozások ve­zetésére. Mert nemcsak pénz szüksé­ges a vállalkozások sikeréhez, hanem nagyon elmélyült és sokoldalú tudás is. Oslóban ha­marosan lejár az ösztöndíj ide­je, Zoltán készülődik Bécsbe, hogy folytassa és befejezze ta­nulmányait. Ha abbahagyja a szellemi munkát, szívesen sportol, ha a maratoni futást annak lehet nevezni. Mert inkább erőpró­ba, akaraterősítő kihívás, amely felkészíthet az élet nagy feladataira. Azokból pedig - is­merve Zoltán eddig életútját - bizonyára lesz majd elegendő. Ausztriában, Amerikában, Ma­gyarországon is elég. Véljük a SzerelmesMS-eket Nyíregyháza (KM) - Még né­hány nap, és Bálint-, illetve Valentin-nap... Február 14-e al­kalmából az emberek levelező­lapokkal, virágcsokrokkal és egyéb apró figyelmességekkel le­pik meg kedvesüket, szerettei­ket. Ebből az apropóból ezúttal is várjuk a szívhez szóló szerel­mes SMS-eket. Már eddig is ér­keztek szép számmal szöveges üzenetek, pénteken 12 óráig bár­ki elküldheti jókívánságát a 06- 20/9646-666-os számra. Kérjük, hogy az üzenet ne legyen több 10 szónál, és Valentin-napi megkü­lönböztetésként a szöveg előtt le­gyen egy csillag. Hétfői szá­munkban válogatást közlünk az SMS-ekből, ám azok se szomor- kodjanak, akik hiába keresik üzenetüket, ugyanis a torlódás miatt meg nem jelentetett soro­kat a Szabolcs Online-on lehet olvasni. Érik a naményi Szilva Vásárosnamény (KM) - Az önkormányzati tulajdonban lévő Vitka Városüzemeltetési Kht. 633 millió forintos, zöldmezős beru­házás keretében Szilva Gyógy­fürdő néven gyógy- és wellness- fürdőt létesít. Az építési munkálatok már­ciusban kezdődnek és előrelát­hatólag decemberében fejeződ­nek be. A negyvennégy új mun­kahelyet teremtő fejlesztés nagy­mértékben hozzájárul a tiszai turizmus szezonalításának ol­dásához, a területre érkező ven­dégek számának, valamint a tartózkodási időnek a növekedé­séhez. ! ri www.szon.hu hlrek.szon.hu A régió és a világ hírei. Disznótoros Gyerekek és szüleik, közel százan csaptak hatalmas disz­nótoros mulat­ságot a hét vé- ! gén Bihari­tanyán, ahol az j önfeledt szánkó­zás és kikapcso­lódás mellett megismerked­hettek a hagyo­mányos feldol­gozással is. (Fotó: Sipeki Péter) j VENDÉGSOROK Nem változott semmi Oláh Gábor e-maii: kelet@kelet.szon.hu ff A városháza épületében holnap nyílik meg a szegények melegedője." „A nyíregyházi nyomortanyán négyen feküsznek egy ágyban." „Leírhatatlan jele­netek játszódnak le az ínségesek részére érkezett adományok elosztásánál." A fenti idézetek nem mosta­niak, a Nyírvidék 1929. decem­beri, januári számaiból ollóztam. A gazdasági világválság első éve ez. A lap minden száma életsze­rűen írt a szegénységről és a nyomorról. Arról, hogy a szegé­nyek százai járnak a jótékonysá­gi egyesületekhez és a városhoz. De már az év elején nincs pénz sehol, csak széttárt karok; nincs, nincs! Elmúlt karácsony, két na­pig tartott a szeretet. Azóta eltelt hetvenhat év. Közben volt háború, változtak rendszerek, kormányok, politiku­sok jöttek, mentek, csak a sze­génység maradt, mára már összenőve a nyomorral. Tízmillió emberből hárommillió a sze­génységi küszöb, a létminimum alatt él. Él, ha élet ez. A három­ból egymillió nyomorban. A leg­szomorúbb, hogy ezen belül többszázezres az éhező gyerme­kek száma, az öröklött szegény­ség is tízezrekben mérhető. Nincs remény sem, hogy a gazdaságpolitikában egy sürgős változás megállítaná a szegényküszöb alá csúszást, s utána tényleges esélyt garantálna a felemelkedésre. Vannak ugyan dicséretes próbálkozások a civil- szervezetek, az egyházak és az állam részéről is, ez az igyekezet azonban csak tüneti kezelés. Mert közben látjuk, hogy szem­mel láthatóan nő a nyomor, a társadalmi kirekesztettség, ami már a társadalom békéjét, jövő­jét is veszélyezteti. Kora reggel van. Látom az ablakomból, hogy a szemetestá­rolóhoz megérkezett az első „ku­kásjárat". Az elhanyagolt külsejű férfi régi ismerős, valamikor jobb napokat élt, lecsúszott egziszten­cia. Ruháján megavasodott a kosz, bottal turkált az edényben. Közben a hírekben hallom, hogy éhező gyermekről szólnak a hír­adások. Aztán meg arról, hogy ezután az iskolai büfékben nem árusítanak majd kakaót, meg édességet, mert túltápláltak a diákok. Nagy baj azért mégsem lehet, tamáskodom. Még aznap a tv-ben látom, hogy ételt osztanak valahol. Milyen ismerős, Róbert bácsi is osztott a 30-as években, igaz, nem ilyen látványosan. A másik csoportnak ruhát, cipőt, takarót osztanak, úgy mint annak idején a főméltóságok és kegyel­mes asszonyok. N4eddig felelős az egyén, meddig a társadalom az emberek sorsáért? Már diákkoromban is kerestem az összefüggéseket. Nem halat, hálót kellene adni az embereknek, gondoltam. Meg­próbáltam szólni, tenni is a sze­génység ellen, mert ellene tenni kötelességemnek tekintettem. Apám nyugtatott. Fiam, volt sze­gény, meg lesz is. Mint mindig mindenben, most is igaza volt, nem változott sem­mi. * A szerző publicista, közíró.

Next

/
Thumbnails
Contents