Kelet-Magyarország, 2004. december (64. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-24 / 300. szám

2004. december 24., péntek KILÉT KARÁCSONY /9 Nyolcvan éve született a sokaság fia Nyolcvan éve, 1924. december 24-én szü­letett Váci Mihály, a „sokaság fia’’, „a sző­ke város” költője, akinek ezt a homloknyi országot, ezt a kité­pett szívnél nem na­gyobb hazát adta sorsul az élet. Váci Mihályt már életé­ben igyekeztek a pe­rifériára szorítani, mert ünneprontó volt az ünnepen és országosan szemte­len, halála után pe­dig mindent megtet­tek, hogy még a ne­ve se maradhasson fenn. A kitűzött céljától senki és semmi nem téríthette el. Csak egy urat tudott szolgálni: a népet. Elkötelezett költő volt, de nem lekötelezett, A lekötele­zett ember „nem különb a lakájnál: odave­tett koncokért buzgón zengi jóltartóinak di­cséretét.” Megvetette a köpönyegforgatókat, aki bármilyen kakasszóra, hangra országát, népét és hitét eladja. Élete során sokszor ■ csalódott is az emberekben. „Én gyanútlan költő, aki elmondtam a messziről hozott ba­jokat, a tanyán, a vidéken, a hátramaradott- ságban élő emberek panaszait, problémáit, és ezért segítséget kértem a jó szándékú, a jóra összeesküvő emberektől, legtöbbször nemcsak segítséget kaptam, hanem gúnyt, iróniát, csúfolódást.” ilyen és hasonló ese­tek után írt olyan verseket, mint a Te bo­lond, a Mai dialektika, Vigyél el innen, Va­lami nincs sehol. Az emberi, költői tartá­sát a Szelíden, mint a szél című versében fogalmazza meg: Szőkén, szelíden, mint a szél: nem lehetett sebezni engem: ki bántott - azt vállon öleltem, értve szánva úgy megszerettem, hogy állt ott megszégyenítetten és szálltam én sebezhetetlen: ' - fényt tükrözök csak, sár nem ér. Váci Mihály, 1970-ben tragikusan megsza­kadt életével, költészetével ma is jelen van költészetünkben. Az utóbbi években mind több könyv, írás jelenik meg életéről, mun­kásságáról. Talán-talán a „csönd udvar” kezd szertefoszlani. „Munkálni egyforma gonddal múltat és jövőt - ezt hagyta ránk gondnak, feladatnak a sokaság fia, a szegé­nyek hűségese. Versei útjelzők, a jövő erre van - erre menj! - írta Ratkó József. Dijat kapott a professzor Több évtizedes oktatói, oktatásszervezői és tudományos tevékenységéért, valamint a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében elért eredményeiért a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tudományos Közalapítvány Alapít­ványi díjában része­sült nemrég dr. N. Szabó József. így szól a hivata­los indoklás, amely alapján megkapta az elismerést a Nyír­egyházi Főiskola tanszékvezető egye­temi tanára. Ezek a száraz tények. N. Szabó József, aki kandidátus és habi­litált doktor, azon kutatók közé, tarto­zik, aki sokat tett a térség tudományos fel­lendüléséért, Nyíregyháza hazai és nemzet­közi hírnevének növekedéséért - írta aján­lójában dr. Szabó Péter, az MTA Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei tudományos testüle­té alelnöke. Szakmai-tudományos sikerét jel­zi, hogy nyolc tudományos könyve jelent meg, hat tudományos világkongresszuson és több neves külföldi egyetemen tartott előadást. Négy éve a Paris Süd vendégpro­fesszora, 2003-ban a New York-i Tudomá­nyos Akadémia tagjává választották. A Han­noveri Világkongresszuson tartott német nyelvű előadása nemcsak N. Szabó József személyes sikere, hanem a térségnek szóló elismerés is. A Frankfurti Könyvvásáron a magyar tudományosságot reprezentáló 32 kötet között szerepelt angol nyelvű monog­ráfiája. Szakmai-tudományos eredményei alapján N. Szabó Józsefet országos rangú testületbe választották: tagja volt az MTA Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának. N. Szabó József tudományszervező tevé­kenységének legfontosabb eredménye a nemzetközi kapcsolatok szak megalapítása, illetve a Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék létrehozása a Nyíregyházi Főiskolán. Dr. N. Szabó József (Fotó: archív) Nyírségi színész a Sorstalanságban Sohasem éreztem mást, mint azt, hogy a színháznak meg kell érintenie a közönséget Thuróczy Szabolcs arcai (Fotók: Racskó Tibor) Nagy István Attila e-mail: nagyia@kelet.szon.hu Általános iskolásként este a fáradtságtól szinte belezu­hant az ágyba. A tízéves kis­fiú reggel edzésen volt, azután az iskolában, délután pedig újra edzés.- Alig olvastam valamit, sok probléma volt velem. Nem lehe­tett könnyű a szüleimnek - mondja az emlékezők komolysá­gával Thuróczy Szabolcs, a Pin­tér Béla Társulat tagja. A Kölcseyből indult A kultúra iránti fogékonyság felébredése igazából egy kelle­metlen véletlennek köszönhető. Tizenhat éves volt, amikor a fut­ballcsapathoz új edző érkezett, aki a kamasz leikébe tiport, megalázta, annyira, hogy Sza­bolcs erről még ma sem szívesen beszél. Attól kezdve nem járt edzésre. Már a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulója volt, ami­kor Űsz István paróchussal talál­kozott, s ettől kezdve egy telje­sen más világ nyílt meg előtte. Kiderült, hogy a művészet, ame­lyet korábban unalmasnak gon­dolt, nem az, mert benne az em­ber igazi világa tárulhat fel, s eb­ben önmagára ismerhet. Akkor kezdett olvasni, filmeket nézni, egy kicsit behozni a hátrányait.- Érettségi előtt a gimibe láto­gatott egy hölgy, aki fiúkat és lá­nyokat keresett a Móricz Zsig- mond Színházban bemutatandó darabhoz. Őszinte volt, magával ragadó. Én is megpróbáltam. Gaál Erzsébettel így ismerked­tem meg, s a kapcsolatunk egé­szen a haláláig tartott. A Dan­tonban léptem először színpadra. Ma is úgy gondolom, óriási sze­rencsém volt, mert egy tisztessé­ges és egy rendkívül tehetséges emberrel hozott össze a sors. So­kan bántották őt, mert nem olyan színházban gondolkodott, amelyet megszoktak a nézők és a színházi szakemberek. A szín­házban ismerkedtem meg Zsótér Sándorral is. Az évek során kö­vettem őket oda, ahol feladato­kat kaptak. A színházi kísérleteik Szol­nokon folytatódtak. Ezt a fajta színházi gondolkodásmódot nem bírta el az üzemi jellegű szóra­koztató színház. A szolnoki fias­kó után a budapesti Szkéné Szín­ház következett 1995-ben. Itt ta­lálkoztam Pintér Bélával, aki ak­kor még színészként dolgozott ott. Ismeretségünkből máig élő tartós barátság lett. 1998-ban jött létre Pintér Béla Társulata, en­nek a kezdetektől fogva tagja vagyok. Megérinteni a közönséget Sohasem éreztem mást, mint azt, hogy a színháznak meg kell érintenie a közönséget. Tévhit, amikor azt gondolják az embe­rek, hogy a színház a kikapcso­lódás színtere. Sokkal inkább a bekapcsolásé! A mi társulatunk azt mutatja be, ami minden né­zőt foglalkoztat. Ilyen értelemben közösek az örömeink és a bána­taink is. Ebben a színházban mindenkire nagy szükség van. Pintér Béla egyénre szabott sze­repeket ír, ilyen értelemben csak mi tudjuk hitelesen eljátszani ezeket a történeteket. Ez a mű­helymunka teszi talán, hogy so­hasem éreztem szükségét annak, hogy a főiskolára jelentkezzek. Egyébként is azt látom, ott ma­nökeneket, arcokat képeznek, követik a divatot. Mi pedig ad­dig végezzük a munkánkat, amíg van mondanivalónk. A 2003-as esztendőben több ka­tonaszerepem volt. A Nemzeti Színházban a Gyévuskában szá­zadost játszom. Ezután keresett meg Koltai Lajos, a Sorstalanság rendezője, örömömre szerepet kaptam a filmben. Az elmúlt év­ben Török Ferenc Szezon című filmjében is játszottam. Születésnap szentestén Szentestén leszek 33 éves. Ez krisztusi kor, amolyan vízválasz­tó. Talán megérettem arra is, hogy családot alapítsak. 1997-ben segédmunkás és pin­cér voltam több hónapon át Lon­donban. Sokat változtam akkor. Megkeményedtem. Zsótér hívá­sára jöttem haza. Ha nem tele­fonál, talán még ma is ott élnék. De nem lettem ügyvéd sem, an­nak ellenére, hogy volt erre csa­ládi predesztináció. Elvégeztem az egyetemet, de a jogi pálya nem nekem való. Nagyon örültem, hogy a Vido- ron bemutatkozhattunk a nyír­egyházi közönségnek. Az idén már nem kellett senkinek se ma­gyarázni, mit csinál Pintér Béla Társulata, mert tavaly kedve­zően fogadott bennünket a közönség és a zsűri. Ezt a ren­geteg elismerés is bizonyítja. Az idén jó volt visszajönni, s a siker ezúttal sem maradt el. Jól érzem magam a társulat­ban, nem vágyom máshová, és hála Istennek immár a nemzet­közi sikerek se kerülnek el ben­nünket. Pintér Béla Társulata A Társulat 1998-ban ala­kult, és az elmúlt hat év so­rán hat ősbemutatót tartott a budapesti Szkéné Színházban, egyet pedig a Nemzeti Szín­házban. Az alkotók célja, hogy a társadalom és saját szemé­lyük kritikus-ironikus meg­figyelései alapján - a szó egészséges értelmében vett - nemzeti ihletettségű, kortárs színpadi műveket hozzanak létre. A valóság és az álom, az au­tentikus és a giccs elegyéből, valamint a magyar népi kul­túra egyes elemeiből épül fel az a szürreális világ, mely összes korábbi darabjukat jel­lemzi. Sikereiknek köszönhe­tően a társulatot ma az egyik legjelentősebb és leginvenció- zusabb színházi alkotóműhely­ként tartják számon. Szindbád a sóstói sétányon December közepén a Sóstói sé­tány környékére kissé egyhangú, borongós sötétség ereszkedett. A Krúdy Vigadó és a rendezvényt támogatók által megrendezett Krúdy Karácsonya nyitóestjére szép számmal jöttek meghívottak és nyíregyháziak. Ki-ki a sátrak előtt, vagy a lobogó tábortűz mel­lett toporogtak eszmecserét foly­tatva e zimankós télies időben. A Szindbád Szállóból, mint Buda­pestről érkezett díszvendégek - Krúdy Anna, Krúdy Péter, Gyula testvéröccsének leánya, mint Krú­dy leszármazott és Fenyves Mária Annuziata, valamint feleségem­mel, Czérna Vilmával - együtt mentünk át a tóparti sétányra. A hangulat már-már felfokozott volt, s ez kedves volt a fülnek, s a szemnek, ahogy korabeli ruhákba öltözött leányok karácsonyi dalo­kat énekelve sétáltak, s pattogott a tábortűz. Hozzánk csatlakozott Rabóczki Lászlóné Marika, a fő­szervező házigazda. Nem tudom mi indított egy hirtelen mozdulat­ra. A sétányon, varázsütésre ke­let felé nézve, e koraesti Szürkü­letben, a fák között mintha a köd­ből tűnt volna fel egy magas, da­liás termetű fekete télikabátot, nyakában fehér sálat viselő, s egy széles karimájú fekete kalappal a fején, amolyan finom eleganciá­val, lazasággal, lépdelő férfialak jött felénk. Hirtelen a hölgy koszo­rú felé fordultam: - Odanézzenek! Szindbád, Krúdy Gyula uram je­lent meg a sétányon! Vagy ez csak tréfa!? A társaságban levő hölgyek is odakapták a tekintetük, s egy­szerre szólaltak meg: - De hiszen ő Cecei-Horváth Tibor, az óbudai Kéhli Vendéglő tulajdonosa, a köl­tő. Hihetetlen érzés kerített hatal­mába. Összenéztünk, s egyszerre akartuk kimondani: micsoda ha­sonlatosság, s pont e napon, most láttuk úgy, mintha Krúdy Gyula jött volna felénk azzal a méltóság- teljes, magabiztos úri eleganciá­val, nőhóditó fenséges tekintettel. Lám, Krúdy szellemében jöt­tünk karácsonyt ünnepelni a Krú­dy Vigadó mellé, a sétányra, s itt, ahol annyit sétált Krúdy e hason­latossággal mégiscsak megidéző- dött, legalábbis nekünk, akikhez oly közel állt emberi, írói nagy­sága, személyisége. A pásztorok jelenet csodás han­gulattal hangolta rá a jelenlevő közönséget az ünnepi fénypontra. S az angyalok szívhez szóló éne­ke csodát varázsolt a szívekbe. S láss csodát, az ének közben szép lassan elkezdődött a hópelyhek pilléző szálldogálása. A lámpák, a tábortüzek és a gyertyafények­ben e hóesés volt maga a csoda. S mire a jászoljelenetet játszották a színészek, addig szépen, egyen­letesen esett és esett e patyolatfe­hér hó. S mi áhítattal adtuk át magunkat e Krúdy szellemét, a karácsony bensőséges, meghitt hangulatát megidézve, átérezve az élet minden szépségét, annak gyö­nyörét, örömét e hulló hóesésben, s közben békés, boldog, áldott ka­rácsonyt és sikeres új évet kíván­tunk egymásnak. Kanizsa József, író és költő, az Óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkára s4z/ év* uéxji iüuiefieÁ/ éltetnie> w szövetei Recept az év 365 napjára „ Fiégy 12 hónapot! Tisztítsd meg a keserűségtől, majd a túlzott büszkeségtől, dölyftől, kapzsiságtól, irigységtől! Bántsd le róluk a félelmet, az ökölrázó bosszúállást, a gyávaságot, a képmutatást! Szeleteld fel a hónapokat 30, 31 napra! Minden naphoz adj egy rész munkát, egy rész jóindulatot, két rész humort és két rész vidámságot! Keverj hozzá három púpozott evőkanál optimizmust, egy csipetnyi tapintatot! Az elegyet öntözd meg bőven szeretettel! Amikor kész van, díszítsd egy csokor tisztességgel! Oszd el minden napra! Lefekvés előtt tálald egy csésze illatos teával és határtalan bizalommal! De a szeretet ki ne maradjon! Mert az fogfá össze az egészet " S mert az a legnagyobb, a paragrafusjelek nélküli törvény, a törvények királya, amiben minden benne van, ami mindent betölt és mindent éltet, ami mindennek a megoldása, célja és értelme. A szeretet itt lakik bennünk, mindnyájunkban. Csakúgy, ahogy a mosoly is. A mosoly olyan fény, amely az arc ablakán mutatkozik, s jelzi, hogy a szív otthon van. A Megyei Közgyűlés nevében azt kívánjuk minden megyénkben élőnek, munkatársunknak, polgármestereknek és önkormányzati dolgozónak, kedves partnereinknek, hogy ragyogja be mosoly ünnepnapjaikat és hétköznapjaikat! Békés karácsonyt, szeretetteljes új esztendőt kívánnak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés tisztségviselői: Gazda László Dr, Kiss Gábor Dr. Szilágyi Dénes Dr. Borbély Károly elnök alelnök alelnök főjegyző HIRDETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents