Kelet-Magyarország, 2004. december (64. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-21 / 297. szám

2004. december 21., kedd HÁTTÉR /3 V HÍREK E Ügyfélszünet. December 23-ától 2005. január 31-éig szünetel az ügyfélfogadás a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Egyesületének központi iro­dájában, csupán telefonos ügyeletet nyúj­tanak a tagok részére. Évzáró rendezvényt tart a nyíregyházi Centrál Hotel Klubjában a Megyei Nőszö­vetség. A december 21-én, 17 órától kez­dődő programon évértékelő beszédet mond Ólmán Lászlóné elnök. Zárva az illetékes. Szünetelteti az ügy- félfogadást december 23-tól 31-éig a Me­gyei Illetékhivatal és a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Önkormányzati Hivatal. NÉZŐPONT Csak gyorsan, gyorsan... Kovács Éva e-mail: kovacseva@kelet.szon.hu Két hírre kaptam fel a fejem a napok­ban. Az egyik arról szólt, hogy egy buda­pesti bevásárlóközpont parkolójában agyba- főbe verte egymást két férfi, mert össze­vesztek a parkolóhelyen. A másik arról szá­molt be, hogy fenyőfával próbált elégtételt venni vásárlótársán egy asszony, aki úgy gondolta, az orra elől happolták el az általa öt perccel korábban kiszemelt karácsonyfá­nak valót. Mondanám, szép kis ünnepi hangulat, de biztosan azért voltak a balhék, mert ilyen­kor csúcsforgalom van, s mindenki feszült. Tartok tőle, nemcsak erről van szó. Kár az ünnepekre fogni az idegeskedést, mert ilyesfélék ma már a hétköznapjaink is. Gyorsan élünk, gyorsan halunk... Alig pár éve annak, hogy a magyar köznyelvbe befészkelte magát a jelző, amely lassacskán egész életünkre jellemző lehet. A gyorsvonat, gyorsétterem, gyorsbü­fé, gyorsjavító, gyorsírás - a sor az unalo­mig folytatható - szavak annak idején több­nyire pozitív jelentéssel bírtak, olyan dolgot jelentettek, amelyek könnyebbé, elviselhe­tőbbé tették az életet azzal, hogy bizonyos dologra a legrövidebb időt szánták, kímél­ték a türelmet és az idegeket. Mostanrá azonban fordított a helyzet, a pozitív előjel egyre inkább negatívba ment, s megy át fo­lyamatosan. Gyorsulva élünk, gyorsan égünk. Néha gondolok arra, hogy ha létezik bárki, aki úgymond felülről tekint le ránk, s egy kicsit is figyel bennünket, azt hiheti, a föld nem más, mint egy felbosszantott hangyaboly. Aki kisgyerekkorában egyszer is megpisz­kált egy parányi hangyacsapatot, az tudja, miről beszélek. Sajnos, a jövőre nézve sem lehetnek vérmes reményeink. Futunk, szala­dunk, s azt gondoljuk, soha nem kell, vagy csak nagyon sokára megállnunk. A statisztikák szerint mind többen, s mind fiatalabb korban kényszerülnek arra, hogy véglegesen, vagy - jobbik esetben - csak étmeneti időre befejezzék a rohanást. Merő irigységből kerültem börtönbe... bán­totta az állam hiúságát, hogy ugyanolyan bankjegyet gyártottam, mint ők (Rajz: Ferter János) Nem kell tétlenül várni a változást Látogatóban az egy esztendeje nyugdíjba vonult Kovács Gábornál (Fotó: a szerző) Galambos Béla e-mail: galambos@kelet.szon.hu Nyíregyháza (KM) - Egy évvel ezelőtt, a 2003. év vé­gével vonult nyugállomány­ba dr. Kovács Gábor a Nyír­erdő Rt. addigi vezérigazga­tója, akinek sikeres szakmai életútját ez év március 15-én a Magyar Köztársaság Lo­vagkereszt (polgári tagozat) kitüntetéssel ismerte el a Kormány. Az erdészeti tudományokban is maradandót alkotó szakem­bert sóstói otthonában kerestük fel, hogy megkérdezzük: miként telnek a nyugdíjas hónapok?- Tudatosan készültem az éle­temnek erre a szakaszára. Tart­va a tulajdonosnak korábban adott szavamat - nevezetesen azt, ha betöltőm a 62. életévemet elmegyek -, a múlt év végével nyugdíjba vonultam. Az utódom személyéről az utolsó hetekben született döntés, így januárban megtörtént a hivatalátadás is, miként a búcsúzkodás egy sor szakmai testülettől, melynek tag­ja voltam. Március 15-én pedig, mintegy lezárásaként az aktív időmnek, a Parlamentben átad­ták azt a bizonyos szép emléket. Aztán kitavaszodott, és rájöttem: nyugdíjas vagyok. Stílusos hajlékban A hirtelen időmilliomossá vált egykori vállalatvezető eleinte a figyelemre méltóan szép - két éve „Év Háza,, címet is nyert - otthona körül tevékenykedett. Nagy kedvvel tette, hiszen ab­ban, hogy ilyen lett az épület nem kis szerepe volt neki és a családjának. Az építtető most már a nyilvánosságot is nyugodt szívvel vállalja a sajátos „üze­netet” hordozó stílusos hajléka számára: bebocsátást kapott pél­dául a házba egy minap bejelent­kezett építészeti szakíró. Aztán lassan ismét a szakma, az erdő körül kezdtek kavarogni a friss nyugdíjas gondolatai. Vál­lalkozást alapított, természetesen erdészeti profillal. Gyorsítani az ütemet- Ez volt az induló év, de olyan is lett... - minősíti a kez­deteket, hozzátéve - nem volt az igazi erdőtelepítési szempontból. Yilágosan látható, a természet is erre kell intsen bennünket, hogy a politika négyéves ciklusaiba nem lehet sem az erdészeti, sem a vízügyi stratégiákat, fejleszté­seket begyömöszölni.- Az erdőnek kitüntetőbb sze­repet szán a 800 ezer hektárban gondolkodó Nemzeti Erdőprog­Gazda és háza az erdőről beszélnek ram - merül el pillanatok alatt az őt foglalkoztató gondolatok­ban a Debreceni Egyetem Agrár- tudományi Centrumában is ok­tató erdőmérnök. - A megvaló­sulásához azonban jelentősen fel kell gyorsítani az eddigi telepí­tési ütemet, amihez jelentős uniós pénzek állnak rendelkezés­re. Vannak azonban még elvar­ratlan szálak, például hogy mit is ültessünk. Őshonos tölgyet száz évre, vagy nyárfát ötöd­annyira, netán a még rövidebb idő alatt termő energiaerdőt? Én azt vallom: mivel az európai em­berek számára fát kell termesz­tenünk, ezért mindháromnak he­lye van, az arányokat a termő­helyi adottságok, a jövedelemter­melő képesség döntsék el. Homokverés ellen- Föltétien együttműködésre van szüksége az erdészeknek a vizes szakmával. Nem kell ugya­nis a fölösleges vizet azonnal el­vezetni a vjzigényes erdőterüle­tekről. A globális felmelegedés „ár­nyékában,, , amikor az éves csa­padék tendenciájában csökken, mind nagyobb szükség lesz min­den cseppjének a megtartására. Eretnek gondolatnak tűnhet, de a klímaváltozásra való felkészü­lésünk érdekében szerintem itt az idő kipróbálni olyan új nö­vényfajt, ami az akácnál is szárazságtűrőbb. Ami képes megélni a mostani buckatetőkön, s megvédeni majdan például Nyíregyházát a homokverések­től. Nem hagyhatjuk az utol­só pillanatokra a klímaváltozás­sal kapcsolatos cselekvési prog­ram kidolgozását! - fejezi be szakmai ars poeticának is felfog­ható eszmefuttatását az ismert szakember. Koncert a kívül rekedteknek Nyíregyháza (KM) - Nagy érdeklődés mellett rendezték meg vasárnap es­te a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában a Cantemus-karácsonyt, amelyet az Eurorádionak és a Bartók Rádiónak kö­szönhetően a nagyvilág hu­szonkilenc országában élő­ben hallhattak a zenebará­tok. Az élő közvetítés miatt korlátozott volt a férőhe­lyek száma a Kodály-terem- ben, ezért sok érdeklődő kí­vül rekedt, nem lehetett ré­szese a nagyszerű zenei él­ménynek. Alkalom nyílik Szabó Dénes Kossuth- és Príma-díjas karnagy, a Can- temus Kórusintézmény igazgatója lapunkon keresz­tül is elnézést kér azoktól, akiket már zárt ajtó foga­dott, s ugyanakkor a megér­tésüket is kéri, hiszen ezt követelte a házigazdáktól az egyenes adás megrendezése. A koncertről lemaradt érdeklődőket szeretnék kár­pótolni, s erre jól alkalom nyílik azzal a koncertel, amelyet a Pro Musica Leánykar ad Nyíregyházán a belvárosi görög katolikus templomban december 22- én, 18 órától. Élelem az alapítványtól Pócspetri (KM - L. Gy.) - A pócspetri Királyfalvi Miklós Általános Iskola si­keresen pályázott az idén a Gyermekélelmezési Alapít­vány karácsonyi élelmiszer­csomag ajándékakciójára. Hatvan iskolás vehette át december 16-án iskolánk­ban a csomagokat. Egy-egy csomag 10 kilogramm bur­gonyát és 10 kilogramm alapvető élelmiszert tartal­mazott. Hagyományos bál Az iskola 2005. január 15- én, szombaton 19 órai kez­dettel rendezi meg a már hagyományos jótékonysági bálját, melyre mindenkit szeretettel várnak. A bál be­vételét az iskola oktatási eszközeinek korszerűsítésé­re, az elavultak cseréjére kívánják felhasználni - tá­jékoztatott Fábián Károly igazgató. Megnyugtató szolgálat Kovács Gábor egy éve nyugdíjas, de egy csöppet sem unatkozik: Az egyetemi oktatói tevé­kenysége mellett részt vesz az intézmény vezetésének mun­kájában: „Megtisztelő, hogy az erdész véleményét is megkér­dezik”. Nem rég egy szakmai felkérést kapott: tekintse át a szlovák erdészet munkáját ab­ból a szempontból, miként le­hetne itthon kamatoztatni az ottani tapasztalatokat. Aztán ott van a nagy szerelem: a va­dászat, s vele kapcsolatban a jóleső érzés: milyen nagy sze­retettel fogadták vissza va­dásztársai az aktív idejében a vadásztársaságot bizony ha­nyagolni kénytelen „megtért” tagtársukat. Már búcsúzás közben, az udvaron árulja el: alapító tag­ja a Nyíregyházán megalakult Rotary Klubnak, amiben szá­mára az a megnyugtató, hogy „olyan célt igyekszünk ma­gunk elé tűzni, amivel máso­kat szolgálhatunk. PAIiICZ ISTVÁN MEGKÉRDEZTE: Tanulással vagy pihenéssel töltőd a téli szünetet? T udom, most azt kelle­ne mondanom, hogy persze én jó diák va­gyok, ezért sokat tanu­lok majd a szünetben, minden házit elkészítek majd, meg minden. Aki ismer, az tudja, hogy ez valószínűleg nem így íesz. Rokonaink jönnek látogatóba Szegedről, ve­lük „pihenek”, illetve a haverokkal lépek majd el ide-oda. Szüveszterkor pedig hatalmasat buli­zok Újfehértón. O rökösföldön, a Móra Ferenc Általános Is­kolában tanulok, ötödik osztályos vagyok. Sok mindent szeretnék csi­nálni a téli szünetben, pihenni, együtt lenni a családommal és lovagol­ni. Télen a Tiszavasvári úton lévő lovardába szoktam járni. Szeren­csére nem sok házit ad­tak a tanárok, minél ha­marabb „letudom”, hogy tanulásmentes karácso­nyom lehessen! J anuár 3-án kell újra suliba mennem, addig pihenni szeretnék, nem pedig tanulni. Nyakun­kon a karácsony, de én még sehol sem tartok az ajándékvásárlással. Ke­resek majd valami szé­pet a szüleimnek és a barátnőimnek a karácso­nyi vásárban, szokás szerint az utolsó utáni percben. Ügy érzem, a karácsony egyre inkább a pénz ünnepe lesz, nem a szereteté. N egyedéves vagyok a Westsikben, nem­sokára érettségizem. A téli szünetben a téte­leket dolgozom ki, a há­zi feladat sem kevés. Naponta foglalkozom majd .az irodalommal és a nyelvtannal, németből is vár rám egy kis agy­torna. Persze kikapcso­lódásra, pihenésre is marad idő, s arra is, aki számomra a legfonto­sabb: Szeles Ágira, a barátnőmre. K énytelen leszek bele­nézni egy-két tan­könyvbe a téli szünet alatt, pedig bevallom, nincs nagy kedvem hoz­zá. Főképp németből és történelemből kell erősí­tenem. A magyar tanár azt a feladatot adta, ír­junk egy önéletrajzot 2025-ben élő, vizualizált önmagunkról. Jó, mi? Idén is én díszítem a fát, amit a macskám, Rami állandóan le akar dönteni. Dankó Áron, diák Borbély Adél, diák Tarjányi Szilvia, diák Bacsó Zoltán, diák Spivák Dóra, diák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents