Kelet-Magyarország, 2004. október (64. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-07 / 235. szám

2004. október 7., csütörtök KIÜT HÁTTÉR /3 :« A Rákóczi néphagyományokról. A Jó­sa András Múzeum Baráti Köre 2004. október 11-én, hétfőn 17 órától tartja foglalkozását, melyen Molnár Sándor tart előadást a Rákóczi néphagyományokről. E llosvay Ferenc, a nép­szerű vadászíró születésé­nek 90. évfordulója alkal­mából mutatják be az llosvayak című kötetet ok­tóber 14-én 9.30-től a nyír­egyházi Jósa András Múzeumban. 13.30 órától Nagykállóban emléktáblát avatnak az író egykori szülőházának falán. Gyerekeket várnak. A hét végén több programot kínálnak a művelődési intéz­mények a gyerekeknek. Szombaton 16 órától a NyfrPlazában a Zsákbamacska, vasárnap délelőtt 10 órától a Kölyökvár- ban Kacor király kínál vidám időtöltést. NÉZŐPONT Alig egy hete avatták Fényeslitkén a te­lepülés auschwitz-i áldozatainak emlékmű­vét. Kezembe került a meghívó, melyhez egy névsort mellékeltek. Hatvanöt férfit, asszonyt és gyereket hurcoltak el ebből a kis faluból 1944-ben - senki nem tért visz- sza. Olvasom a neveket. Fris Mojzer, szüle­tett Dögén, élt 34 évet. Felesége Róth Ág­nes, született Gályán, élt 29 évet. Gyerme­keik: Fris Manci, élt 6, Fris Sári, élt 4 és Fris Eszter, élt 1 évet. Elképzelem ezt a családot, ahogyan hat­van évvel ezelőtt összecsomagol; s a ma­ma a kicsiknek egy-egy pici bőröndbe oda­készíti a legszükségesebbeket, ha véletle­nül elkeverednének egymástól. Vajon mire gondoltak, amikor egy utolsó pillantást vetettek a házra, ahol boldogsá­gukat hagyták? Volt-e idejük elköszönni szeretteiktől, szomszédaiktól? Szóba mert-e egyáltalán állni velük a szomszéd, vagy csak a behúzott függöny mögül leselkedett a távozók után? Nézem a névsort, és azon gondolko­dom: ki, miféle beteg elme merészel időről időre jogot formálni ahhoz, hogy egy ideo­lógia nevében emberek, gyerekek százait, ezreit gyilkolja le. Jártam Buchenwaldban. Láttam a múzeumban azt a tárlót, amelybe cipők ezreit szórták be. Azokét, akik elég­tek ennek a mocskos pokolnak a tüzében. Láttam agyonhordott, félretaposott fűzős ci­pőt, és láttam csöppnyi babaszandált. Ezek a cipők üzennek. Üzenik, hogy hordták őket, akik lábukra húzták, éltek. Sírtak, ne­vettek, szeretkeztek és szültek. Eszter most lenne 61 éves. Bizonyára lettek volna gyerekei, s mára unokái is. Le­hetett volna feltaláló, kutató. Talán pont ő lett volna, aki feltalálja a rák ellenszerét. No coment (Rajz: Ferter János) Iskolatej helyett alma Nyíregyháza (KM) - Százmil­lió forintba kerülne Nyíregyhá­zán egy évben, ha bevezetnék az iskolatejet - mondta a város pol­gármestere. Mint kiderült: a vá­rosok sokkal kisebb mértékű ál­lami támogatást kapnak az is­kolatejhez, mint a kistele­pülések. Annak lehetőségét vi­szont, hogy heti két alkalommal almát kapjanak a gyerekek az is­kolában, már vizsgálják. Szeret­nék, ha a gyerekek ennék és sze­retnék azt az almát, ami a me­gyénkben terem. Almaszüret Nem panaszkodott az idei almater­mésre - a felvásár­lási árakra annál inkább - a csengeri Balázs András, akinek családja és barátai segítettek a szüretelésben. (Fotó: Slpekl Péter) Közösség csak összefogással építhető A vendégprofesszor izraeli és amerikai tapasztalatait oktatja KovAcs Éva e-mail: kovaoseva@kelet.szon.hu Nyíregyháza (KM) - Az egészségügy gondjainak megoldásában az orvosok mel­lett a különféle szakdolgozók, szociális munkások tehetnek a legtöbbet. A DOTE Egészség- ügyi Főiskolai Kara Nyíregy­házán jóideje oroszlánrészt vállal a tennivalókból. Dr. Yossi Korazim vendégta­nárként jó ideje oktatja itt a szo­ciális munkásokat.- Szívesen járok ide évek óta. Számomra a legszimpatikusabb újdonság, hogy mostanra úgy tű­nik: Magyarországon, s elsősor­ban Nyíregyházán és környékén a szociális munkát fontosnak tartják és magas színvonalon vég­zik, ráadásul immár az új szem­pontok szerint, ami azt jelenti: összetettebb, komplexebb lett az eddiginél. Szakmaközi, úgyneve­zett interdiszciplinális csoporto­kat próbálunk meg kialakítani, mert a gyakorlat egyértelműen bebizonyította, hogy ennek a módszernek van értelme, sikere. Ez pedig azt jelenti, hogy a szak­mák közötti, az egyes területeken átnyúló összefogás vezethet siker­re. A közösségépítés ugyanis nap­jainkban nagyon fontos, ez teszi hatékonyabbá, sikeresebbé a munkát.- Hogy miért van szükség a közösségi szocális munkára? A nyíregyházi főiskola vezetői és szakemberei immár tíz éve tud­Névjegy mm A Jeruzsálem! Egyetem professzora, a New Yorki Columbia Egyetem tanára. Magyarországon született, 1956 után szüleivel vándorolt ki Izraelbe. Jelenleg az Izraeli Jóléti Minisztérium társadalomtervezési főosztályának fő­osztályvezetője. Kedvenc szakterülete: szociális ügyek, bevándorlók beilleszkedése. Yossi Korazim (Fotó: Balázs Attila) ják a legszakszerűbb feleletet. Ennyi év tapasztalatának birto­kában vallják azt is, hogy a mai kor követelményeinek az eddigi, hagyományos módszer immár kevésbé felel meg, a probléma ennél jóval összetettebb. Ma már nemcsak a szociális munkások, de orvosok, ügyvédek, védőnők, közösségi oktatók összefogása kell ahhoz, hogy egy-egy problé­mát sikeresen megoldhassunk. Az üzleti és a civil életben mára bevett gyakorlattá vált, hogy ha egy munkáltató szimpatikus akar lenni dolgozói előtt, akkor az előírásosnál és a feltétlenül szükségesnél többet, valami pluszt is nyújt az alkalmazottai­nak. A cég - ha szimpatikus akar lenni abban a régióban, ahol a profitot termeli - akkor nemcsak pénzt, de tudását, szemléletét is továbbadja az ott élőknek: in­gyen számítógépet ad egy isko­lának, vagy éppen különféle tan­folyamokra biztosít előadókat. Termékeny talajra... Amikor arról kérdezzük, hogy megvannak-e ehhez a nyíregyhá­zi főiskolán a szükséges feltéte­lek - a professzor így felel:- A válaszom határozott igen. Több éve járok Nyíregyházára, és örömmel mondhatom, most vagyok a legbizakodóbb, mond­hatni maximálisan optimista. Ezen a főiskolán minden jó gon­dolat kitűnő talajra talál, az it­teni magas szintű képzésben meg is valósítható. A napjaink­ban megalakuló kistérségi társu­lások kitűnő keretet adnak a ter­vek megvalósításához, az érde­kek magas szintű egyeztetéséhez, a párhuzamosságok kiiktatásá­hoz. Meg vagyok győződve arról, hogy a célkitűzések megvalósítá­sához ez az intézmény a legmeg­felelőbb terep. Az elmúlt tíz év­ben ez a főiskola rendkívüli lé­péseket tett meg, s a gyakorlati oktatás terén is mérhetetlenül sokat lépett előre. Számomra a legszebb jubileumi ajándék az úgynevezett közösségi szociális munkások képzése, amely a jö­vőt, mindazoknak garanciáját je­lenti, amiről eddig beszéltünk. □mosódott határvonal A szociális és egészségügyi területek ma még olykor élesen elhatárolódnak egymástól, pe­dig ez ma már nem helyes, hi­szen ha egy hajléktalan kórház­ba kerül, s ott kiderül róla, hogy nemcsak beteg, de ottho­na sincs, akkor bizony nehéz megmondani, hogy az egészség­ügyre, vagy a szociális ágazat­ra jut nagyobb hányada a ten­nivalóknak? Persze nincs ez másképp Izraelben sem, ahol a lakosság nyolcvan százaléka zsidó, húsz pedig arab. Mégis rendkívüli gond, hogy az ara­boknál még máig elfogadott a családon belüli házasságkötés, aminek a következménye a szü­lési rendellenességek megkét­szereződése, a csecsemőhalan­dóság igen magas száma. Ah­hoz, hogy ezen változtatni le­hessen, nemcsak orvosi felvüá- gosító előadásokra, de a vallá­si vezetők, a tanárok és a baj­ban levők, a póruljártak össze­fogása, közös akarata és mun­kája is szükséges. Emléktábla-avatás Kisvárda (KM) - A Balas- si-emlékév alkalmából - a. költő születésének 450. évfor­dulója kapcsán - szombaton emléktáblát avatnak a kis- várdai vár falán a helyi ön- kormányzat és a Városszépí­tő Egyesület összefogásának eredményeként. A 15 órakor kezdődő ünnepséget Szereg- nyi László, az Első Kisvár- dai Képzőművészeti Műhely titkára nyitja meg, Balassi Bálint életútját Móser Zoltán irodalomtörténész ismerteti. A felesége, illetve annak ro­konsága révén vélhetően Kisvárdán is gyakran meg­fordult legendás végvári ka­tona és nem utolsósorban örökbecsű műveket az utó­korra hagyó lírikus dombor­művét és egy verséből szár­mazó idézetet tartalmazó emléktáblát Szeregnyi Lász­ló és a kisvárdai Városszé­pítő Egyesület elnöke, Len­gyel Szabolcs leplezi le, köz­reműködik Kobzos Kis Ta­más előadóművész. Aranylakodalom, a kö­zelmúltban ünnepelte, s erősítette meg a templom­ban 50. házassági évforduló­ját Tiszavasváriban Juhász József és felesége, Székely- földi Mária. (Fotó: amatör) L_____________________________________, PALICZ ISTVÁN MEGKÉRDEZTE: Hogyan javítaná Újfehértó közlekedésbiztonságát? . s ^ J J J s s . j j j j yyfjrsif'? E lszomorít egyes embe­rek felelőtlensége. Az egyik kereszteződésben, ahol a beláthatatlan út­szakasz miatt sok volt a baleset, dombortükröt he­lyeztek el, hogy segítsék a közlekedőket. A tükröt később összetörték, így használhatatlanná vált. Mások a figyelmeztető táblákat szedik ki. Én többnyire biciklivel és gyalogosan közlekedem, ezért leginkább a járdá­kat hiányolom. Seres Böbe ADMINISZTRÁTOR V iszonylag sok baleset történik a 4-es fő­úton, ilyenkor érezhető a zsúfoltság Újfehértó bel­területén is. Több járda és bicikliút építésével csökkenthető lenne a bal­esetek száma. Nagyon rossz a gyalogosok közle­kedési lehetősége, ráadá­sul a volán mögött ülők egy része néha megfeled­kezik a sebességhatárról. A gyalogátkelők számát is növelni kellene, főleg az iskola környékén. BalAzstyik Mihályné gyógyszertári asszisztens E n a 4-es iskolába já­rok, a sulival szembe­ni járdára csak a „tilos­ban” szaladhatnak át a gyerekek, mivel zebra nincs felfestve. Előfordul, hogy az autósok alig tud­nak lefékezni a gyalogo­sok előtt, mert hajtanak, mint az őrült. A vasútál­lomásnál is balesetveszé­lyes a közlekedés. Nagyon kedvesek voltak a rend­őrök és polgárőrök, akik a szeptemberi iskolakez­déskor vigyáztak ránk. TakAcs Vanda TANULÓ V eszélyes a 4-es főút, ezt ékesen bizonyítja a közelmúltban történt halálos kamionosbaleset. Naponta autózom, az elő­zéseket gyakran figyel­metlenül hajtják végre. A főútra való becsatlakozás és a róla való letérés sem könnyű, a vasútállomás környékén át-átszaladgáló gyalogosokról nem is szólva. Amíg nem orvo­solják ezeket a gondokat, sajnos nem sok jóra szá­míthatunk az utakon. Csomós Attila vállalkozó M ár 10-12 éve élek a főtér közelében, na­ponta látom a közlekedők magatartását. Nappal, ha át akar menni az utca egyik oldalából a másik­ba az ember, rákárom­kodnak az autóból. Egy kisbolt közelében lakom, az autóval érkező vásár­lók parkoláskor leverték a házfalamat, összetörték a csatornámat. Néhány zebrával, egy-két járdával biztonságosabb lenne az életünk. Zsíros IstvAnné nyugdíjas

Next

/
Thumbnails
Contents