Kelet-Magyarország, 2004. április (64. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-05 / 80. szám

2004. április 5., hétfő HÁTTÉR / 3 KILET HÉREK 0 Csoportgyűlés. A mozgáskorlátozot­tak megyei egyesülete csoportgyűlése­ket tart: a nyírbátori csoport április 5- én 10 órától a nyírbátori polgármesteri hivatalban; a gávavencselló'i csoport áp­rilis 6-án 14 órától a helyi műveló'dési házban; az ibrányi csoport szintén ked­den 16 órától az általános iskolában. Ügyfélszolgálat. A megyei nyugdíjbiz­tosítási igazgatóság április 6-án, kedden délelőtt 9-12 óráig Tiszavasváriban, a polgármesteri hivatalban kihelyezett ügy­félszolgálatot tart. NÉZŐPONT Hajszál­gyökerek M. Magyar László e-mail: magyar@kelet.szon.hu M inden fának vannak hajszálgyökerei. Ha ezeket a hajszálgyökereket évről évre megnyirbálják, akkor előbb-utóbb elpusztul a fa. S egy nemzet nagy fájának a hctjszál- gyökerei a kistelepülések. Ezeket a szavakat egy kistelepülés polgármestere mondta a na­pokban, s kiérződik belőlük a településért való aggódás. Az aggódás, a kétségbeesés fészkelte be magát a hasonló nagyságrendű - pár száz lakossal rendelkező - települése­ket vezető polgármesterek szívébe, mivel nem látják tisztán jövőjüket. Az első demok­ratikus választás után az elsorvadásra ítélt települések nagy lelkesedéssel kezdtek az önálló intézmények megteremtéshez, azon­ban napjainkban több helyen kissé megtor­pant a fejlődés. Félnek az új kö;,'igazgatási reformtól, s attól, hogy nem tudják megtar­tani az ifjúságot, amely a jövőt jelentené. Megpróbálkoznak ők mindenféle pá­lyázati lehetőséggel, azonban eleve hátrá­nyos helyzetből indulnak, hiszen annyi önerőt nem tudnak felmutatni, mint a kör­nyék nagyobb települései. Ebből kiindulva a kistelepülések vezetői felvetették egyik lehet­séges megoldásként, hogy jó lenne egy olyan elkülönített központi alapot létrehozni, amelyből csak a kistelepülések részesülhet­nének. így talán nagyobb esély lenne arra, hogy tudnák fejleszteni, otthonosabbá tenni településüket. Attól is tartanak továbbá, hogy a régiók, a kistérségek: kialakulásával megvalósul egy olyan központosítás, amely előbb-utóbb a kistelepülések eljelentékte- lenítéséhez vezet, s ez a tenni, cselekedni kész ifjúság elvándorlását okozza majd. Lehetne hosszan sorolni a gondokat, de talán felesleges, hiszen minden szakember jól ismeri azokat. Sokan a kisfalvak együtt­működésében, társulásában látják a megol­dást, bár mindennek a kimenetele még bi­zonytalan. Egy azonban biztos: a kisfalvak sorvadásával a társadalommal együtt mi magunk is szegényebbek lennénk. Kár öntözni szomszéd, úgysem lesz nagyobb Rajz: Ferter János Tóth Marica és Tóth Anikó a pénteki nyitóhangversenyen (Fotó: Elek Emii) Országos zongoraverseny Nyíregyházán Azt döntik el a zeneiskolai növendékek, hogy a nagyon jók között kik a legjobbak Nyíregyháza (KM) - A zon­goristák fellegvárává vált a hét végére Nyíregyháza. Itt találkoztak ugyanis hazánk zeneiskoláinak legtehetségesebb növendékei, hogy eldöntsék: a na­gyon jók között kik a legjobbak. Péntek este a Kodály Zoltán Álta­lános Iskolában rendezték meg az Nagy István Attila e-mail: nagyla@kelet.szon.hu Nyíregyháza (KM) - Régi családi levelekből derült ki, hogy egészen kicsi korától Jo- cónak hívták. Később, negy­venéves korában, amikor az énekkarban énekelt, ráragadt a bácsi. Nagyon megfelelt ez a megszólítás, annak ellenére, hogy nem volt még olyan idős. így lett Jocó bácsi. Többgenerációs pedagógus csa­ládból származik. A szülei 1918- ban jöttek Nyíregyházára, édesap­ja megalapította a felsőkereske­delmi iskolát, s ennek volt igazga­tója nyugdíjaztatásáig. Édesanyja férjhezmenetele előtt a pozsonyi tanítóképzőben volt gyakorlóisko­lai tanítónő. Az evangélikus ele­miben, majd az evangélikus Kos- suth-gimnáziumban tanult. Érett­ségi után a magyar-francia szakos tanári pályát választotta. Végzés után alig taníthatott néhány hétig Nyíregyházán, be kellett vonulnia. Katonáskodása 1945 áprilisától ha­difogsággá változott. Franciaorszá­gi amerikai táborokban volt több mint egy esztendeig. (Visszaemlé­kezései kötetben is megjelentek) Ötvenhónapi távoliét után haza­térhetett, s tovább taníthatott a Kossuth-gimnáziumban. Hamaro­san igazgatóhelyettes lett, majd szakfelügyelő. Szoros kapcsolat az oktatással Középiskolai munkássága utol­só három évét a Vasvári Pál Gim­náziumban töltötte. 1962-ben meg­nyílt Nyíregyházán a Pedagógiai Főiskola, az irodalmi tanszék do­censeként tanszékvezetővé is vá­lasztották. Később főiskolai tanár lett, majd főigazgató-helyettes. 1971 végétől 1979. december 31-ig a főiskola főigazgatója. Oberlaender Erzsébettel való házassága nemcsak harmóniával ajándékozta meg: a feleség 1995 novemberében bekövetkezett vá­ratlan haláláig igazi szellemi part­ner is volt. Több tankönyvpályá­zaton vettek részt, leglényegesebb közös munkájuk a Jókai kritikai kiadás két kötetének a gondozása. Margócsy József ötvenkét éven át szoros kapcsolatban állt az ok­tatással: gyakorló tanárként, szak- felügyelőként, úgy is mint főisko­lai tanár. 1951-1990 között aktívan dolgozott az irodalmi ismeretter­jesztésben, az utolsó években a TIT megyei szervezete elnökeként is. Ugyanilyen fontosnak tartja, hogy negyed századot tölthetett ünnepélyes megnyitót, amelyen házigazdaként Papp Istvánná, a nyíregyházi Vikár Sándor Zeneis­kola igazgatója köszöntötte a ven­dégeket. Lelket nemesít Felidézte az országos zeneisko­la zongoraverseny történetét is, hiszen immár a tizedik alkalom­azzal a munkával, amit az UNESCO dokumentációs bázisa működése jelentett. Igazi, tartal­mas évek voltak azok is, amelyek­ben a főiskola főigazgatójaként dolgozhatott. A felfedezés izgalmával Margócsy Józsefet sokan isme­rik vérbeli helytörténészként. Megírta a színjátszás történetét, a ■nyíregyházi rádióban havonként tízperces műsorban a város tör­ténetéről, utcáiról, tereiről, épüle­teiről beszélt. A sorozat nagy elő­készületet, kutatómunkát igényelt. A feleségével együtt búvárkodtak a könyvtárban és a levéltárban: ennek eredménye az az öt kötet, amely 1984, 1986, 1989, 1997, 2002- ben jelent meg, s az a hetvenezer cédula, amely eligazít a város tör­ténetében.- Különleges szerencsém volt, hogy a levéltárba kerültem 1981- ben. Úgy voltam, mint a tanítással: lassanként beleszerelmesedtem. Nyugdíjas korom óta nem volt olyan időszak az életemben, ami­kor nem azt csináltam, amit sze­retek. KM: Mennyire tart Jocó bácsi eleven kapcsolatot a mai prob­lémákkal, mennyire kötődik a mai magyar valósághoz? Margócsy József: - A gyerekek­nek, az unokáknak való mindaz, ami ma van. Én meg nem rágó­mai bizonyíthatják a fiatalok te­hetségüket, ügyességüket. A ver­senyt Csabai Lászlóné, Nyíregyhá­za polgármestere nyitotta meg, aki többek közölt utalt a muzsi­ka embert és lelket nemesítő ere­jére. A megnyitó után Mozart Esz-dúr zongoraversenyét adta elő Tóth Marica és Tóth Anikó zongoraművészek a Szabolcsi dóm azon, hogy most másképpen vannak a dolgok, hanem végzem azt, ami elém kerül. Ebből a szem­pontból is szerencsém, hogy a le­véltárban vagyok, hiszen itt nem érzékeli az ember annyira az idő múlását. Régi világba „valósi” em­bernek tartom magam, de ez en­gem egyáltalán nem idegesít. Azok a csatározások, amelyek az orrunk előtt zajlanak, hidegen hagynak. Nem tudok méregbe gu­rulni. Meghagyom azoknak, akik­nek alacsonyabb a vérnyomása. KM: Április 8-án a megyeházán Margócsy Józsefet köszöntik 85. születésnapja alkalmából. Mit érez ilyenkor az ember? Margócsy József: - Együtt dol­gozom a szobában Balogh Pista bá­csival, aki 91 éves. Amikor csak tud, bejön, kikészítik neki azokat a dokumentumokat, amelyekből dolgozni szeretne. Azt hiszem, nem jó dolog colostokkal mérni, hogy meddig él az ember. Ezt másra kell bízni. Abban kevés érdeme van az embernek, hogy meddig él. Négyen voltunk testvérek. Az egyik néném meghalt tizenkilenc éves korában vérmérgezésben, a bátyámat tizen­kilenc éves korában a tífusz vitte el, a néném ötvenöt éves korában hunyt el. Miért én maradtam meg? Sajnálom azokat, akik úgy gondol­ják, tudják, hogyan kell sokáig él­ni. Nekem fogalmam sincs. Élek. Dolgozom. Szimfonikus Zenekar közreműkö­désével. Szombaton és vasárnap a Vikár Sándor Zeneiskolában négy korcsoportban mutatták be tudásukat a fiatalok a neves mű­vészekből álló szakmai zsűri előtt. A díjkiosztó ünnepély és a gálahangverseny április 5-én lesz 10 órától a zeneiskola hangver­senytermében. Virégtenger, tisztaság Budapest (KM) - Hazánk­ban idén 11. alkalommal hir­dették meg a Virágos Ma­gyarországért Környezetszé­pítő Versenyt. A Budapesten a napokban megtartott ün­nepélyes megnyitón megyén­ket Bartha István, Nyíregy­háza főkertésze, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Virá­gos Magyarországért zsűri bizottságának elnöke képvi­selte. Az elmúlt évben a me­gyeszékhely mellett me­gyénkből 26 település neve­zett, pedig Szabolcs, Szatmár és Bereg útjait járva látha­tó: sokkal több olyan rende­zett településünk van, amely megérdemelné már a meg­mérettetést. Lakossági összefogás Ez a mozgalom nem az erőn felül vállalt virágten­gerről, hanem a tisztaság­ról, a gyommentességről, a lakosság összefogásáról, vagyis a kulturált környe­zetről szól. A program 10 éves múltja bizonyította, hogy ez nem csupán pénz­kérdés; Az a polgármester, akinek az értékrendjébe be­letartozik a rendezett kör­nyezet, az képes ezért meg­mozgatni a falu apraját- nagyját. Akinek nem, az egy helyben topog, és hiába várja a segítséget. Jótékonysági bálját tar­totta a napokban a bor- j | bányai Százszorszép Óvoda I | tagóvodája a Petőfi Sándor Általános Iskolában. (Fotó: Sipeki Péter) Vannak, akik ma is vállalják Fontos, hogy értelmes munkát kapjon az ember. Azt hiszem, hogy az a munka sem szakad meg, amit én végeztem eddig. Huszonhárom évvel ezelőtt kezd­tem a levéltári kutatást, de előt­te még levéltárban sem voltam. Amikor nyugdíjba készültem, körülnéztem, mihez kezdek utá­na. A Szemle szerkesztőbizottsá­gában felvetődött, hogy 1981-ben megkezdi munkáját a színház, viszont alig tudunk valamit a vá­ros színházi múltjáról. Megkezd­tem a levéltári kutatást, amely­nek az eredménye egy kötet lett. Fokozatosan feltártam a város múltját. Erre igény is volt, hi­szen a nyíregyházi rádióban so­rozat indult a régi időkről. Mindig azt csináltam, amit szerettem A 85 éves Margócsy József a levéltárban nem érzékeli az idő múlását Margócsy József (Fotók: Elek Emil)

Next

/
Thumbnails
Contents