Kelet-Magyarország, 2004. április (64. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-30 / 101. szám
2004. április 30., péntek KIÜT INTERJÚ / 3 A harmadik-negyedik évtől várható ugrásszerű fejlődés. .......................................................W A kormányra kerülésünk óta szeretném elérni a nagyobb összefogást - hiszen most kellene csak igazán! Ezért tettem februárban egy sor javaslatot az olcsóbb államtól a közös EU-parlamenti listáig. A javaslataim egy részét elutasították, egy részét elmismásolták, de szívós vagyok, mert tudom, hogy igazam van, ugyanis a széthúzó, agresszív politika egyszerűen nem sikeres, árt az országnak... A mostani EU-parlamenti választás inkább belpolitikai erőfelmérőnek tűnik, mintsem az EU-ról szólna... Én ezt nem tartom bajnak, és vállalom a megmérettetést, állok elébe. Vállalom mindazt, amit eddig tett ez a kormány. De szeretném, ha nem feledné el egyetlen politikai erő sem: ez egy európai választás, a sárba való lerántása nem szolgálja a magyarság érdekeit. Sok ellentmondó hírt hallunk a gazdaságunkról. Ön szerint milyen állapotú gazdasággal csatlakozunk az EU-hoz? Erről csak a tények alapján és őszintén érdemes beszélni. Ma minden gazdasági előrejelző felfelé módosítja növekedési előrejelzéseit - nem véletlenül. Gazdasági növekedésünk tavaly év végén 3,6% volt, ami egy jó érték, és a tendencia növekvő! Az ipari termelés, az export növekszik, a munkanélküliség csökkent, a foglalkoztatottság nőtt, a foMedgyessy Péten Az esély most megadatott! j Az EU-csatlakozással kapcsolatban csak két dologban lehetünk teljesen bizonyosak. Egyrészt abban, hogy hazánk számára ez sorsfordító lépés, másrészt abban: ma nincs más és jobb lehetőség a felemelkedésünkre. A többi rajtunk is múlik - egy nemzetméretü vállalkozássá lettünk a csatlakozással a kontinensméretű vállalkozás részeként. Medgyessy Péter miniszterelnök lapcsoportunknak adott néhány nappal a csatlakozás dátuma előtt exkluzív interjút dolgozószobájában. Létezik-e optimista vagy pesszimista forgatókönyv arra, mi történik a csatlakozás utáni első öt évben Magyarországon? Én nem foglalkozom forgatókönyvek gyártásával. Mi cselekszünk, tesszük a dolgunkat, hogy a lehető legtöbbet hozza mindenki számára a csatlakozás. Számomra csak ez a megközelítés elfogadható. Az Euró- pa-terv kitűzi azt a négy célt, amelyet el akarunk érni. Az uniós pénzforrások teljes körű kiaknázására tudatosan készülünk. Az autópályaépítéssel elérjük, hogy az ország minden térségébe eljuthasson a tőke. A felnőttoktatás fejlesztése számunkra pedig nem csak azért lényeges, mert az állandó tanulás tesz minket igazán versenyképessé. Ugyanennyire fontos, hogy az állam az oktatással segítséget nyújtson azoknak, akiknek a csatlakozással a képzettségük leértékelődik, avagy nincs is elegendő képzettségük. Kötelességünk, hogy új esélyt teremtsünk mindenkinek. Az egészségügy átalakítása pedig elkerülhetetlen: a nemzet egészsége a legfontosabb tőke, ami nélkül nem boldogulunk. Amit manapság hallunk a különféle pártok részéről az EU-csatlakozás ügyében, inkább választási kampánynak tűnik, mint racionális párbeszédnek. Ön szerint vannak-e egyáltalán jelentős tartalmi különbségek az egyes pártok között az EU-ban tanúsítandó magyar gazdasági és politikai magatartást illetően? A szavak szintjén a lényeget tekintve nincsenek jelentős különbségek, hiszen mindenki üdvözli a csatlakozást, senki nem kérdőjelezi meg szükségességét. Az igazi különbség az egyes politikai erők között a kérdezett témakörben a cselekvésben rejlik. Vajon azután, hogy ott ülnek majd képviselőik az Európa Parlamentben, képesek lesznek nem pártérdekek alapján politizálni? El kell majd mindenkinek döntenie, hogy a nemzetet, az országot képviseli-e ott, vagy a pártját. Én többek között azért is javasoltam a közös listát, mert ezzel is a nemzeti képviseletet kívántam megtestesíteni már a választásoknál is. Milyen stratégiát követ a kormány az unión egyelőre még kívül rekedő országokban élő magyarsággal kapcsolatban? Én arra törekedtem, hogy az eddigi agresszív, megosztó szomszédságpolitikát felváltsam a teljes magyarság érdekeit szolgáló és eredményes politizálással. Nekem az a jó, ami az erdélyi magyaroknak jó, nincs egyéb szempont. A többévi szívós munka, személyes tárgyalások meghozták a gyümölcsüket, hiszen például az autópálya-építésben míg eleinte a román kormány nem kívánta az Erdélyt is átszelő pályát megvalósítani, ma már ez a terv a megvalósulás alapját képezi. Együtt lobbizunk most már azért a román kormánnyal, hogy az EU is támogassa ezt a vállalkozást. Hogyan kommentálná az erdélyi autonómiatörekvéseket? Markó Béla elmondott egy beszédet a román parlamentben, amely- lyel egyet tudok érteni, hiszen azt fejtegette: nagyon sokféle autonómia létezik. Olyat kell megkeresnünk, amely belesimul az egységes európai közösség normarendszerébe, amely segíti a beilleszkedést, és támogatja ugyanakkor a nemzeti identitás megőrzését. Amíg nem lesz Románia az EU tagja, könnyít hetünk-e a schen- geni elég szigorú követelmény- rendszeren határainkon? Nincs választási lehetőségünk, meg kell felelnünk EU-s közösségi tagként ennek a követelményrendszernek is. Ehhez jelentős támogatást kaptunk a közösségtől, és nem kevés erőfeszítésünkbe került, hogy határőrizeti munkánkat az EU mára megfelelőnek minősítse. Az erdélyi magyarság számára az a megoldás, ha Románia is a közösség része lesz - ezt mi minden erőnkkel segítjük, támogatjuk. Azt is el kell mondanom: a schengeni elvek betartása feltétele annak, hogy a magyar polgárok teljes jogú EU-polgárokként szabadon utazhassanak a közösségben. A fejletlenebb, elmaradott északkeleti, észak-alföldi régiók tartanak attól, hogy a keletre tartó tőke „átugorja” őket, azaz nem oda mennek, hanem rögtön tovább Romániába, Ukrajnába... Az EU az együttműködésről szól. Ha Nagyváradon létesül egy üzem, de ahhoz rajtunk keresztül kell szállítani, az nekünk is üzlet, a fejlődés összekapcsol minket. De valóban igaz az, hogy az a tőke, amelyik csak az olcsó munkaerőt keresi, ma és holnap oda megy. Nekünk nem lehet más célunk, mint az: megfizethető és jól képzett munkaerőt nyújtani. A sikerhez azonban nagy léptekben ki kell építenünk az egyetemek köré a kutató-fejlesztő központokat. Az innovációs törvényt azért terjesztettük a parlament elé, hogy ennek az anyagi alapjait megteremtsük. Az egyszerű honpolgár úgy láthatja, hogy miközben teljes erővel az EU-csatlakozásra kellene koncentrálnunk, a politikai viták nem erről szólnak. Mit tesz Ön azért, hogy ez ne így legyen? Én nem foglalkozom forgatókönyvek gyártásával. Vállalom a megmérettetést, állok elébe. rint erős, s a befektetői bizalom növekszik. Nem vagyok elégedett azonban, ezért 2005-re le fogjuk szorítani az inflációt, és csökkentjük a deficitet. Erre minden esélyünk megvan. Mit remélhetnek a csatlakozás után az olyan fejletlen régiók, mint Észak-Magyarország? A miskolciak biztosak lehetnek benne, hogy az Ernőd és Miskolc közötti szakaszt, a várost délről elkerülő úttal együtt átadják idén november végéig. Az M3-as Polgár és Görbeháza közötti 12 kilométeres szakasza is megépül az idén. 2006 pedig biztos határidő a debreceni és nyíregyházi autósoknak, hiszen addig eléri az autópálya a két megye- székhelyet, és megépülnek a városokat elkerülő utak is. Minden előkészület rendben zajlik, semmi ok a kételkedésre. Milyen fejlesztések várhatók a régió felsőoktatási intézményeiben? Az egyetemek közül elsőként a Debreceni Egyetem készítette el fejlesztési tervét, még 1997-ben. Jövőre már átadják az élettudományi épületet, utána pedig az új könyvtárat. Regionális tudáscentrum lett mára a Miskolci Egyetem is, a hagyományos műszaki képzés mellett magas színvonalú oktatás folyik a többi szakon is. A Nyíregyházi Főiskola is nagy utat járt be az utóbbi években. A 2000-ben elfogadott, hét és fél milliárdos fejlesztési program nagy része megvalósult, és még az idén befejeződik a Műszaki és Agrárképzési Centrum építése. A legfontosabb, hogy olyan fiatalok kerüljenek ki a munkaerőpiacra, akik alkalmazkodni tudnak a folyamatosan megújuló követelményekhez. Azt látom, a főiskola vezetése felismerte ezt a követelményt, most is folyamatban van két új - az európai uniós feladatok megoldásához fontos - felsőfokú szakképzés akk- reditációja. Tudom, hogy itt is szeretnének megépíteni egy négyszázfős kollégiumot magántőke meg- mozdításával. Mindent összevetve nyugodtan mondhatom, hogy ennek a térségnek a valódi kitörési lehetőséget éppen az egyetemei, főiskolái lesznek képesek megteremteni. A leggyakrabban feltett kérdés: vajon a csatlakozás utáni első években süllyed vagy emelkedik az életszínvonalunk? A csatlakozásra való felkészülés nehézségein túlvagyunk, de nem lenne korrekt most azt mondani, hogy a csatlakozás után minden egy csapásra megváltozik, többet keres és költhet mindenki. A csatlakozással megnyílik számtalan lehetőség, pénzforrás, de rajtunk is múlik, mennyit és milyen gyorsan tudunk elérni belőle. Én azt gondolom, hogy a harmadik-negyedik évtől várható a látványos, ugrásszerű fejlődésünk, de addig sem fogunk rosszabbul élni, mint most. Gondoljunk csak bele: 2006-ig 2,4 milliárd euró áll rendelkezésre fejlesztésre, 2007-től egész 2013-ig hétszer ennyi lesz évente. Olyan esély ez, ami eddig soha nem adatott meg ennek az országnak. Medgyessy Péter a Magyar Köztársaság miniszterelnöke Született: 1942. október 19., Budapest. j Iskolai végzettség: közgazdász, Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem - 1966. ______________________ Pályafutás: Pénzügyminisztérium, főosztályvezető, később pénzügyminiszter-helyettes 1986-ig; pénzügyminiszter, először 1987-ben, miniszterelnökhelyettes 1988-1990, elnök-vezérigazgató Paribas Bank Rt. 1990-1994; vezérigazgató az MBFB Rt.-nél 1994-96; pénzügyminiszter 1996-1998, igazgatósági elnök, Inter-Eurőpa Bank 1998-2001; tizenöt évig tanított a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán; a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. A Magyar Köztársaság miniszter- elnöke 2002-től. Kitüntetések: a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal - 1998; a francia Becsületrend Lovagja 2000. Családi állapot: első házasságából egy lánya és egy fia született, 1991- ben újra nősült. Két unokája van.
