Kelet-Magyarország, 2004. április (64. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-26 / 97. szám

2004. április 26., hétfő KELET HÁTTÉR /3 HÍREK a Magyar nyelv hete. Ma veszi kezde­tét a 38. Magyar Nyelv Hete a Krúdy Gyu­la Gimnáziumban Dr. Sebestyén Árpád egyetemi tanár előadásával. Bajorországi hangulat. A Bujtosi Vá­rosligetbe április 28. és május 2. között, a müncheni mintájára sörfesztivált ren­deznek bajor ételkülönlegességekkel, jódlizenével. NÉZŐPONT Róka fogta liba Galambos Béla e-mail: galambos@kelet.szon.hu Baromfiágazatunk számos mezőgaz­dasági kisüzemét sodort létbizonytalan­ságba a Hajdú-Bét Rt. pénzügyi ellehetet­lenülése. Az ok sajnálatosan mai: a fel­számolást önmaga ellen kezdeményezett cég, amelynek eközben állítólag luxusban lubickol(t) jó néhány menedzsere, az át­vett baromfi ellenértékét nem fizette ki. Ügyes, mondaná erre Kohn bácsi. A megye kárvallott libatenyésztői vi­szont a megyei közgyűlés elnökét kérték, ő is közvetítse gondjaikat az agrártárcá­hoz. Szerintük ugyanis az rt. megtévesz­tően hivatkozott tavaly túltermelésre, hárí­totta át a felelősséget a termelőkre, s az államra, miközben a zavart szándékosan maga idézte elő. A libások többszörös hi­telcsapdába kerültek, mivel a hitelbe kihe­lyezett állatok felnevelésére banki köl­csönt vettek föl és a takarmányt is hozóm­ra kapták. Most már házuk elárverezésé­vel fenyegetik a több száz kétségbeesett családot. A pácba kerülteknek csak egy különlegesen kedvező hitelkonstrukció je­lenthetne menekvést, amivel kiválthatnák a végrehajtás rémével fenyegető éves tar­tozásokat. Az már csak hab a tortán, hogy a Hajdú-Béttel kacsolatban maguk is hi­telezőként szereplő termelők választmá­nyától a felszámoló át sem veszi a követe­léseiket tartalmazó dokumentumot. Levelet írt az agrárminiszternek a köz­gyűlés elnöke hangsúlyozva, hogy a ter­melők nem állami támogatást akarnak, csak a ki nem fizetett járandóságukhoz szeretnének hozzájutni. A miniszter a múlt héten küldött válaszában segítőkész­ségéről számolt be: előterjesztést nyújt be a kormánynak egy totális állami kezesség- vállalású és kamattámogatású ötéves fu­tamidejű hitellehetőség megadásáról. Ám ennek igénybevételéhez elengedhetetlen a hitelezői választmánytól a felszámoló által visszaigazolt követelés bemutatása. E nélkül az állami mentőövhöz sem tudnak hozzáférni a gazdák. Egy viszonylag korrekt megoldás lehe­tősége tehát adott. Most már a felszámo­lón a felelősség. De tanár úri Miért kérdez olyan anyagot, amit Úgyis tetszik tudni?... (Rajz: Ferter János) Nyíregyházi hegymászó járt az Északkaikon Ács Zoltánék bátor, fantasztikus tette Kovalcsikné Bátori Krisztina volt Ács Zoltán társa (Fotó: Ács Zoltán) Mán László e-mail: man@kelet.szon.hu Nyíregyháza (KM) - Éppen egy hete leng magyar lobogó az Északi-sarkon, akkor ma­gyar idő szerint fél hatkor tűzte ki trikolórunkat két hegymászó, Kovalcsikné Bá­tori Krisztina és a nyíregy­házi Ács Zoltán. A nem mindennapi tettre vál­lalkozó magyarok egy 16 tagú nemzetközi expedícióval, orosz vezetők kíséretében indultak és ff................ A legnagyobb veszélyt a szél jelenthette volna, ám nem volt olyan nagy légmozgás, ami gondot okozott volna. Ács Zoltán ............................. ff jutottak el az Északi-sarkra. Ács Zoltánék pénteken érkeztek meg Ferihegyre, a kéttagú expedíció nyíregyházi tagja készség­gel beszélt az embert próbáló na­pokról.- A legnagyobb kihívást a hi­deg és az ismeretlen terep jelen­tette - kezdte a Kelet-Magyaror- szág tájékoztatását Ács Zoltán. - Ami a hőmérsékletet illeti, mí­nusz harminc körül volt a legna­gyobb hideg, ami az úszó jégtáb­lákon sokkal nagyobb hidegérze­tet jelentett. Sokan úgy gondol­ják, hogy vastag a jég, ám ez nem így van, az úszó táblák mintegy 1,5 méter vastagak és ezek között nem könnyű megta­lálni az utat, főként, hogy szán­kón húztuk magunk után a fel­szerelést. Hogyan jutottak el az Északi-sarkra ? Ács Zoltán: Az utolsó bázis, aminek a kódjele miatt Borneo a neve, az északi szélesség 89. fo­kán van, ide repülővel érkeztünk a Spitzbergákról. Innen légvonal­ban 100-110 kilométer az északi sark, a 90. fok. Ennek másfélsze­rese a ténylegesen megtett út. Nyolc nap alatt értünk oda, hi­szen átlagosan hat órát tudtunk haladni.- Itt a táborozás sokkal ma- cerásabb mint a hegyekben, márpedig mindennap fel kellett állítani a sátrat, főzni kellett és persze pihenni. Ráadásul mindezt állandó világosság­ban, ami élettani nehézséget je­lent. A napi 10-12 kilométeres gyaloglás az állandó mozgó jég­táblákon eléggé fárasztó, így szükség is volt a megfelelő pi­henésre. Voltak kritikus pillana­tok a veszélyes út során? Ács Zoltán: - Szerencsére nem. A legnagyobb veszélyt a szél je­lenthette volna, ám nem volt olyan nagy légmozgás, ami gon­dot okozott. - Érdekes viszont, hogy a visszaindulás után már megerősödött a szél. Medvékkel sem találkoztunk, miattuk, eset­leges elriasztásuk miatt vittünk rakétapisztolyt. K< Hogy tűzték ki a zászlót? Ács Zoltán: - Amikor megér­keztünk a 90. fokra, GPS-szel két méteres körön belül meghatároz­tuk a sarkot. Felállítottuk a sát­rat, rakétát lőttünk a levegőbe és a sátor elé kitűztük a zászlót Krisztinával. Különösebb külső­ségek nélkül ünnepeltünk. Milyen volt a visszaút? Ács Zoltán: - Az már jóval könnyebb, hiszen másnap heli­kopter jött értünk, elvitt a Bor- neora, ahonnan sugárhajtású re­pülővel mentünk a Spitzbergák- ra, onnan pedig szintén repülő­vel haza. KM: A következő kihívás? Ács Zoltán: - Ismét a hegyek jönnek, szeptemberben utazok majd egy csoporttal Nepálba. Peary ért elsőként az Északi-sarkra : Nyolcvannégy éve halt meg Robert Peary amerikai sarkkutató, aki — állítása szerint - elsőként érte el az Északi-sarkot. Peary 1908. június 6-án indult el New Yorkból az Északi-sark végső meghódítására. Az expedíció szeptemberben érte el a jégha­tárt, s az áttelelés után 1909 februárjában a Columbia-foktól indult Peary, Hanson, hét társuk, 17 eszkimó, 19 szán és 133 kutya a pólus felé. A Peary által kifejtesz- | tett módszer szerint társai meghatározott időközönként visszafordultak, mígnem az utolsó szakaszt csak Peary és Hensen tette meg. Peary állítása szerint 1909. ápri­lis 6-án - a világon elsőként - elérte az Északi-sarkot, ahol kitűzték az amerikai zászlót, méréseket végeztek, majd 30 óra elteltével visszaindultak. Teljesítménye elismeréséül 1911-ben a kongresszus a nemzet köszönetét fejezte ki neki és el- lentengernagyi rangot kapott. Dalosok. Immár 38. alkalommal tartották meg Tiszavasvá- riban a Tisza-parti dalostalálkozót szombaton. Hagyományaik­hoz híven tájoló hangversenyeket is tartottak Szorgalmato­son, Tiszadadán, Tiszadobon és Tiszalökön. (Fotó: sipeki Péter) A KSH ELEMZÉSEIBŐL Színházak és előadások Nyíregyháza (KSH - Csiz- mazia Tamásné) - Magyarorszá­gon 2002-ben 54 színház előadá­sait lehetett megtekinteni. A színházak közül 23 Budapesten, 30 vidéki városokban, egy pedig községben található. A budapes­ti színházak 15 ezer, a vidéki színházak 16 ezer fő befogadásá­ra alkalmasak. A több mint 13 ezer előadáson közel azonos arányban osztoztak a budapesti és a vidéki színhá­zak. Az egy fizető látogatóra ju­tó jegybevétel 1990 óta 11-szere- sére nőtt és 2002-ben 966 forintot tett ki. Szabadtéri játékok rendezésé­re 17 játszási hely állt rendelke­zésre, ahol 189 előadást rendez­tek. A szabadtéri játékokat 115 ezren látogatták az országban. Szabolcs-Szatmár-Beregben 1990 óta az előadások száma változa­tosan alakult. A mélypontot 2001. év jelez­te, amikor 240 előadást 73 ez­ren tekintettek meg. 2002-ben az év szinte minden napjára ju­tott színházi előadás. Össze­sen 362 előadást rendeztek, a lá­togatók száma 105 ezer fő volt. A megyében ezer lakosra 178 láto­gató jutott. MAGYARKÉNT AZ EURÓPAI UBIÓBAN Minden, ami az előbbrejutást szolgálná, pénzbe kerül A reformnak köszönhetően a gyógyító-ellátó rendszer is rugalmasabbá válhat lllésné Áncsán Aranka Szilágyi László Losonczy János Nyíregyháza-Tiszadob (KM - K. É.) - Május 1-je hazánk európai uniós csatlakozásá­nak napja. Mit vár az EU- tagságtól, mit gondol, milyen életünk lesz a csatlakozás után? lllésné Áncsán Aranka, a Tiszadobi Gyermekotthon igaz­gatója:- Nagyon sokat várok, talán inkább remélek a csatlakozástól. Elsősorban lehetőségeket a gyer­mekeinknek, mind a saját szülöt­teimnek mind pedig az otthon la­kóinak egyaránt. Mivel azonban inkább realista, mint optimista vagyok, úgy gondolom, erre a jó világra csak később kerül majd sor, hasznát a következő nemze­dék élvezi. A közeli években ob­jektív okok miatt is nehéz len­ne a jelentős javulás, hiszen va­lamennyien tudjuk: minden, ami az előbbrejutást szolgálná, pénz­be, mégpedig nem is kevésbe ke­rül. Pénz pedig sajnos nincs, és ez mind az országos kasszára, mind pedig a gyermekotthonéra és a sajátomra nézve egyaránt vonatkozik. V ersenyhelyzetben Szilágyi László vezérigazgató Várda Drink:- Komoly aggályaim vannak, miközben tudom és elfogadom, országunknak más választása nincs, ebből kimaradni nem le­het. Jómagam azonban attól tar­tok, a piac nemcsak a mi olda­lunkra, de mindkét oldalra nyí­lik, és bizony el kell ismerni: versenytársaink jóval tőkeerő­sebbek, felkészültebbek, a rek­lám és marketing területén nálunknál jóval jártasabbak. A minőség tekintetében nincsenek kételyeim, a mi termékünk nem marad alul a versenyben, gyár­tani mi is, eladni azonban ma még ők tudnak jobban. A felké­szülés évei alatt természetesen keményen dolgoztunk, nem ül­tünk a babérokon. Ennek kö­szönhető, hogy a pálinka az egyetlen magyar termék, ame­lyet elfogadott az Unió, s ebben nekünk mára két termékünk is eredetvédett. A szatmári szilva, illetve almapálinkánka a Várda Drinkből kerül ki. Jobb egészségügy Dr. Losonczy János szülész-nő­gyógyász főorvos:- Elsősorban alapvető egészség- ügyi reformot várok a csatlako­zástól. Azt remélem, hogy általa hatékonyabb, racionálisabb lesz az orvosi, szellemi tőke felhasz­nálása, szakszerűbb a foglalkozta­tás. A reformnak köszönhetően a gyógyító-ellátó rendszer is rugal­masabbá válhat, a változó beteg­igényekhez jobban igazodhat, mi­közben az új eljárások is hatéko­nyabban épülnek be a mindenna­pok orvosi munkájába. A csatla­kozástól remélem azt is, hogy az egészségügyben dolgozók jövedel­me és bére jó tempóban közelít majd az uniós átlaghoz, miközben a napjainkban már-már elviselhe­tetlen túlterhelés is csökken. Mindezekből egy, a mainál szín­vonalasabb, a betegek érdekeit maximálisan kiszolgáló egészség- ügyi ellátás következhetne.

Next

/
Thumbnails
Contents