Kelet-Magyarország, 2003. december (63. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-04 / 282. szám

2003. december 4., csütörtök Kelet «»Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Brian Carney a Hotel Tara tulajdonosa, mint Mi­kulás látja ebédre ma dél­előtt 11 órától a megyei kórház gyermekrehabilitá­ciós osztályának betegeit és a csecsemőotthon kis lakóit. A gyer­mekek személyre szóló ajándékokat ve­hetnek át. Ügyfélszolgálat. A megyei Nyugdíjbiz­tosítási Igazgatóság a mai napon Máté­szalkán a Zalka Máté Várost Művelődési Központban, Nyírbátorban a polgármeste­ri hivatalban tart ügyfélszolgálatot. Mind­két helyen 9—13-ig várják az ügyfeleket. NÉZŐPONT üt *. Hatalom és életstílus L Balogh József e-mail: baloghj@kelet.szon.hu Tegnapelőtt 17, tegnap 3, holnap ki tudja hány áldozatot követel a háború. Afganisztánból, a Közel-Keletről, Irakból jönnek a hírek, a kommentárok. Vannak, akik megállítanák a háborút, s van or­szág, ahol soha nem látott összeget sza­vaznak meg a terrorizmus megfékezésére. Hatása elgondolkodtató volt. Az Európai Unió tagországaiban végzett felmérés sze­rint 15 ország lakosságának 59 százaléka szerint Izrael a béke legfőbb akadálya, a bizonytalanság legfőbb okozója pedig Amerika. Töprenghetünk, melyik konti­nens lakóinak lehet igaza. Annyi bizo­nyos, Amerika egészen más kontines, mint Európa. Olyan ország, ahol az ősla­kókat kiirtották, mert a hódítóknak földte­rületre volt szükségük, az indiánoknak pedig közös vadászterületekre lett volna. Ettől kezdve egész történelmükön át el­lenségképre volt szükségük. Sokáig ott volt a kommunista veszély, ennek megszűnté­vel azonban légüres tér keletkezett, ezt kellett kitölteni. Az új ellenségkép a terro­rizmus lett. És a megindokolás, miért van joga Amerikának az egész világ fölötti ha­talmat gyakorolni. Volt időszak, amikor az üdítőital, az amerikai cigaretta volt a csábí­tás trükkje, mostanában inkább az életstí­lus, az ember pedig hajlamos rá, hogy mindenét odaadja, hogy a jólétet megvásá­rolhassa. Ma már kontinensünkön is min­denkit az minősít, kapott-e Amerikában va­lamilyen elméleti vagy gyakorlati képzést. Európa pedig elvesztette szellemi vezető erejét, s ma már nem Amerikát érdekli, mi van Európában, hanem fordítva. Az Unió - lásd a közvéleménykuta­tást - most próbál ezen fordítani, de az eredmény kétséges. Anyagilag lehetetlen, hisz Amerika a markában tartja a világot. Maradna a kulturális terület. A kultúrát azonban meg lehet vásárolni. Hoppá! (Rajz: Ferter János) Áll „a bál” s a termelés a Ruggeriben A dolgozók hetek óta hiába várják jogos járandóságukat a gyárban Kovács Éva e-mail: kovacseva@kelet.szon.hu Nyírbátor (KM) - Kis túl­zással nyugodtan mondható: aki a nyírbátori cipőgyár történetét ismeri, szinte min­dent tud a magyar könnyű­ipar utóbbi másfél évtizedé­nek lényegéről, viharos ese­ményeiről. Annak idején Auróra Cipő­gyár néven virágzott az üzem. Wagner Flórián, akkori igazgató szinte a semmiből épített komoly nemzetközi piacokra szállító, több száz embernek munkát, biz­tos megélhetést adó gyárat. Ne­ki köszönhető, hogy Nyírbátor­ban a legnagyobb igényeket is kielégítő, akkori szóhasználattal a tőkés piacokra is szállító üzem nőtt ki a földből. Eltűnt a piac Jött a rendszerváltozás, vele a konfliktusok. A legnagyobb meg­rendelő, a Szovjetunió nem kívá­natos személlyé változott, sok ember feleslegessé lett, a dolgo­zók egy része utcára került. Ki- sebb-nagyobb kitérők, újabb és újabb gazdák következtek, a dol­gozók körében időről időre jogos elégedetlenség ütötte fel a fejét: pénzhiány, a termelés szünetel­tetése, fizetésképtelenség egya­ránt színezte a történetet. Tíz W ........................ A gazdasági stabi lizáció helyreállí­tása érdekében a közterhek megfize­tése az elsődleges cél. Minna Talikka .....................................................M éve annak, hogy a nyírbátori üzem Ruggeri Cipőgyár néven olasz tulajdonba került. A gyár életét azóta is kísér­ték izgalmas korszakok: diadal­menet, fizetésképtelenség és a termelés leállása egyaránt jelle­mezte az eltelt évtizedet. Az utóbbi hetekben, hónapok­ban különösen nehéz napokat él­tek át a dolgozók, akik rendszere­sen késve kapták meg fizetésüket, bizonytalanságban éltek. Ennek ellenére dolgoztak, mert tudták, pénz csak abból van, amit meg­termelnek. Minna Talikka, a gyár igazga­tója igencsak nehéz helyzetben le­hetett. Képviselnie kellett az Olaszországban élő tulajdonost, annak érdekeit, közben kiállni az emberek elé, akik benne bíztak, tőle várták a segítséget. Sok ku­darcot élhetett meg addig, amíg úgy döntött, szabadságolja ma­gát, mert a reklamálóknak már nem tud mit mondani. Telefonját kikapcsolta, többszöri hívásra sem lehet őt megtalálni. Parázsló indulatok Teltek a hetek, a napok, pénz még mindig nem érkezett. A gyár dolgozói - a gyesen lévők­kel együtt összesen 450 személy, javarészt nők, családanyák - két­ségbeesve próbáltak önmagukon segíteni. Pénzben igen, ígérgetés­ben azonban egyáltalán nem szű­kölködtek, hiszen naponta kap­tak újabb és újabb terminusokat. Eközben nem tudják fizetni a gázt, gyermekeik étkezési költsé­geit, többen közülük belebeteged­tek a hitegetésbe, a pénztelen­ségbe. Ügyvezető híján a termelést két olasz technikus irányította. Egyi­kük, Cucco Angelo szeptember utolsó napjaiban ugyancsak a hir­detőtábla segítségével tudatta a dolgozókkal: „ Figyelem! A fizetés legkésőbbi megérkezésének ideje november 28-a!” Aztán elmúlt a november is, pénz azonban a mai napig nem érkezett. A dolgozók egy része felháborodásában állí­tólag azt találta mondani, ha to­vábbra sem kapják meg jogos jus­sukat, az olasz technikusokra rá­gyújtják a házat! Ennek lett a kö­vetkezménye, hogy egyik napról a másikra a két olasz is felpakolt és hazaköltözött. Szebb napokban (Fotó: Kovács Éva) A gyár most üresen áll, a ter­melés szünetel, az üzemcsarno­kok kihaltak. Három biztonsági őr vigyáz az értékekre, az egy­kor nyüzsgő életű üzemben ha­lotti csend honol. Újabb fejezetét írja a magyar könnyűipar, vele a Ruggeri nyír­bátori gyára is. Lapzárta után Tegnap lapzárta után kaptuk a hírt: a Ruggeri Ci­pőgyár dolgozói szerdán megkapták fizetésüket, s a tervek szerint mától az üzem teljes kapacitással is­mét működik. Minna Talikka megértést kért Távozása előtt nem sokkal, szeptember 24-i dátummal Minna Talikka még a követ­kező tartalmú üzenetet ragasz­totta a gyár faliújságjára: „A társaság tulajdonosának döntése szerint a gazdasági stabilizáció helyreállítása ér­dekében a közterhek meg­fizetése az elsődleges cél, így esetlegesen előfordulhat, hogy a munkabér megfizetése nem a hónap 10-ik napjáig törté­nik, ezért megértéseteket kérem. Ez az esetleges fizetési ké­sedelem nem fizetésképtelen­séget jelent, hanem a társaság jövőbeni intézkedését eredmé­nyező lépésnek tekinthető. Ezért bízom benne, hogy együttesen átlendülünk a ne­hézségeken. Az, hogy a társa­ság eredményes munkát vé­gez, nagyban a Ti közreműkö­déseteknek eredménye, így a továbbiakban is számítunk tisztességes munkátokra. Minna Talikka Contigniani ÜGYVEZETŐ AranyiaKoaaiom. A napokban ünnepelte ötvenedik házas­sági évfordulóját Nyíregyházán Rácz András és felesége, Ta- nitsár Julianna. A házaspárnak erőt, egészséget és hosszú boldog életet kívántak gyermekeik és a rokonság.(Fotó: amatőr) Ajándék a kis betegeknek Zenés-verses összeállítással készülnek Nyíregyháza (KM) - A Zay Anna Egészségügyi Szakkö­zépiskola és Gimnázium jó­voltából sok meglepetés vár december 4-én 12 órától a Jósa András Kórház gyer­mekosztályán tartózkodó kis betegekre. Az érettségi után szakképzés­ben részt vevő első évfolyamos gyermekápolók - akik az iskolá­ban ének-zenét is tanulnak - Majomé Bíró Éva pedagógus ve­zetésével zenés-verses összeállítás­sal készülnek arra, hogy vidám és örömteli pillanatokat szerezzenek a gyermekeknek. A középiskolá­Örömre vágynak (illusztráció: km) ban előzetesen játékgyűjtést is rendeztek, így azok a tárgyak is ott lesznek meglepetésként a sza­loncukrok mellett. A Mikulás ve­zetésével az ajándékokat vivők először a járóbetegeknek mutat­ják be műsorukat, utána pedig felkeresik az ágyakban fekvő be­teg kicsinyeket is. MEGKÉRDEZTÜK: Mit szól hozzá, hogy húsz százalékkal drágulhat a kenyér? j j JJj j j jj'j J'j j j J j j-J v J ú j A rra lennék nagyon kíváncsi, hogy majd amikor bőséges lesz a termés, azon felbuzdulva a tervezett mértékhez hasonló szintű árcsök­kentés. Persze, tudom rá a választ, nincsenek il­lúzióim. Nem meglepő az áremelés, elvégre piacgazdaságban élünk. Én továbbra is a félbar­na kenyeret fogyasztom, a hasával szemben nem takarékoskodik az em­ber. Vilmányi Imre rokkantnyugdíjas U gyan mit csinálhat­nék? Tudomásul ve­szem, mást nem tehetek. Ez van, ezt kell szeretni. Én még visszasírom azt az időt, amikor a Sza­bolcs Hotelben 10 éven át cimbalmosként kerestem a kenyérrevalót, most már jó ideje egy kft.-nél dolgozom „udvari mun­kásként”. Négy gyereket kell eltartanunk, majd csak lesz valahogy. A fi­zetés úgy sem emelkedik annyira, mint az árak!... Pintér Barnabás cimbalmos A sütőipar képviselői mindig hangoztatják, hogy emelkednek az előállítás költségei, és ezek után törvényszerű: mindennek a vevők isszák meg a levét. Biztos vagyok benne, hogy még így is nagy haszonkulcs­osai dolgoznak. Én Nyír- madán lakom, 41 évet dolgoztam, és a 33 ezer forintos nyugdíj mellett muszáj kereseti lehetőség után nézni, hogy teljen a pénzből kenyérre. Tarkó József ács E n már nem lepődöm meg semmin, hiszen manapság nagy a drága­ság. Hetvennyolc évet le­húztam, nekem végső­soron mindegy, hogy mi mennyibe kerül. Csak azt látom, hogy mi, nyugdíjasok elég csórók vagyunk, nagyon be kell osztani azt a kis nyugdí­jat. Sokkal inkább va­gyok büszke a hét gyer­mekemre, a tizenöt uno­kámra és a tizenhat déd­unokámra! Lakatos Vilmos nyugdíjas H a már annyira emel­ni akarnak, akkor én őszintén szólva sokkallom a húsz száza­lékot! A minisztereknek, meg a bankároknak biz­tosan mindegy, hiszen az ötszázezer forintos fizeté­sük mellett nem érzik meg a kenyér árának emelését. A minimálbér­ből élők viszont okkal szívhatják a fogukat. Amikor a kenyér drágul, utána sok minden más is drágább lesz... Rózsa Miklós kőműves

Next

/
Thumbnails
Contents