Kelet-Magyarország, 2003. október (63. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-14 / 240. szám
2003. október 14., kedd K'ftfftt m Magyamr<g?ág HAZAI TÁJAKON /8 HÍREK 0 Könyvvásár. Október 15-16-án, szerdán és csütörtökön a Nyírség Könyvtár Alapítvány (Nyíregyháza, Ungvár sétány 5. sz.) az állományából törölt könyvekből vásárt rendez. Minden könyv 200 forint. 0 Hagyományőrzők. A tiszadadaiak jó kapcsolatban állnak a beregszászi járásban lévő Técső községgel. Az önkormányzat 12 millió forinthoz jutott a hagyományőrző mesterségek jövő évi oktatására a Magyar-Ukrán Kísérleti Kisprojekt pályázatán, amely munkában a Népművészeti Egyesület megyei szervezete is részt vesz. 0 Kiállítás. A Lippai János Szakközép- iskola és Szakiskola ad otthont Nagy Zoltán tanár, a Mandala Dalszínház tagja grafikai kiállításának. A tárlatot dr. Keresztesi István, az iskola igazgatója nyitja meg október 16-án, csütörtök délelőtt fél 10-kor. Tuzséron a Lónyay kastélyban kötött házasságot a záhonyi Nagy János és a helybeli Bíró Andrea. Magyon úgy döntött Banu László és Jármi Edit Mariann, hogy szerelmüket házassággal pecsételik meg. BARABAS községben mondta ki a boldogító igent a helybeli Gerzsenyi Gábor és a tiszavidi Lengyel Lívia. Hídépítésre vállalkoztak a tartalékosok Az országos szövetség közvetítői szerepben civil szervezetként alakult meg 2001-ben Ladányi Tóth Lajos e-mail: lada@kelet.szon.hu Nyíregyháza (KM) - Sok muníció rejlik a tartalékosokban. S mivel egységben az erő, tavalyelőtt megalakították a Magyar Tartalékosok Szövetségét, amely Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezettel is bír. Mivel a hadkötelezettséget felváltja az önkéntes alapon szerveződő hadsereg felállítása, alapvetően módosul a tartalékosok mozgósításának rendje és módja is. ..................................... Az egyesület a híd szerepét tölti be a Magyar Köztársaság fegyveres erői és a magyar társadalom között. Kiss László ...................................)! Ebből az indíttatásból keltették életre a Magyar Tartalékosok Szövetségét, hogy civil szervezetként tartsa a közvetítő kapcsolatot a hadsereg és a tartalékosok között.- Az alapszabályt elfogadó tavalyelőtti találkozó az elnökség tagjainak megbízást adott a társaság cégbírósági bejegyzésének végrehajtására, és azt követően megkezdődött a megyei szervezetek megalakításának szervező munkája. Rendszeres kapcsolat A hadsereg életében szükség van az összefogásra (Fotó: Balázs Attila) Ugyanabban az év októberében alakult meg a szabolcs-szatmár- beregi szervezet, amely - fogalmazhatok így is - él és virul - jegyezte meg Kiss László megyei elnök. - Fontos elmondani, hogy a MATASZ politikai pártoktól független, és tagja lehet minden erkölcsileg feddhetetlen, büntetlen előéletű magyar állampolgár, illetve jogi személy, aki az egyesület céljait támogatja, az alapszabályt magára nézve kötelezőnek ismeri el. Az alapszabály sok általánosságot tartalmaz, ezzel együtt (bármennyire is nagy szavaknak tűnnek, de) az egyesület a híd szerepét tölti be a Magyar Köztársaság fegyveres erői és a magyar társadalom, valamint a fegyveres erők tényleges és tartalékos állományú katonái között. Éppen ezért fontos a rendszeres kapcsolattartás a katonai szervezetekkel. Programokat szerveznek- No és arra is ügyelünk, hogy az egyesületi tagok megfelelő fizikai állapottal rendelkezzenek, ennek érdekében szervezünk programokat, ilyen volt a szombati, ti- szalöki megmozdulás is. Manapság, amikor nem győzzük hangsúlyozni a haderőreform szükségességét, komoly szerep hárul a Magyar Tartalékosok Szövetségére, hiszen a szó szoros és átvitt értelmében is vannak tartalékaink! A tények Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) ____________________ Alakuló ülés: 2001. július 14., Budapest ________| Elnök: Deák János ny. vezérezredes, alelnök: Újházy László őr- | nagy és Kerekes Sándor. _____________________________________ j A szárazföldi tagozat elnöke: Borszéki Tivadar ny. vőrgy., a légierő tagozat elnöke: Bakó István ny. vőrgy. ____________________ A megyei szervezet első küldöttgyűlése: 2001. november 1011., Szabadszállás. __________________________________________ I A három fős vezetőség: Kiss László elnök, Erdős Benjámin alel- I nők, Mata Elek titkár. ARCKÉP * jj J S J J j j J Jr* j J J J J J ^ V JVvWV V N Balázsy Bella nemzetközi referens Nyíregyháza (KM - M. S.) - Balázsy Bella, a megyei ön- kormányzat hivatalának referense azon kevés diák közé tartozott a Debreceni Egyetemen, aki már harmadéves korában beiratkozott a Nyíregyházi Főiskolára, hogy másod- diplomáját megszerezze. Szerencsés volt a választás, mert az egyetemi angol-francia mellé itt a nemzetközi kapcsolatok szakot választotta, ami most, hazánk Európai Uniós csatlakozása idején igencsak értékes. Ezt bizonyítja az is, hogy friss- diplomásként tavaly helyettesítőként kezdett a megyeházán, jelenleg pedig már önálló munkaköre van: többek között szervezi az EuroKapocs nemzetközi konferenciasorozatot. Csak az utóbbi néhány hétben járt Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában, Ukrajnában - tolmácsolt, felszólalt, szervezett, kapcsolatot épített, hol, mire volt éppen szükség.- Édesapám mikrobiológus, munkájához elengedhetetlen az idegen nyelvek ismerete, ő oltotta belém a nyelvek iránti vonzalBalázsy Bella (Fotó: Balázs Attila) mat - mondja a fiatal szakember. - Amikor a Zrínyi-gimnázium angol tagozatára beiratkoztam, már elég jól tudtam angolul, a franciát pedig ott választottam. Segítő, jó csapatban Bella most párhuzamosan tanulja a megyét és az Európai Uniót, másoddiplomájáért pedig az uniós regionális politikát. Ismét szerencsés, mert azzal foglalkozhat, amit szeret, s munka közben sok olyan gyakorlati feladata van, aminek elméletét a főiskolán éppen tanulja. Mint mondja, mélyvízbe került: igényes helyen jó feladatokkal kezdett - éppen olyanokkal amilyenekre egyetemista korában vágyott. Külön öröm, hogy mindezt egy segítő, jó csapatban teheti. A legidősebb otthonlakók A világnapon család, város köszöntötte őket Nyírbátor (Molnár Károly) - A nyírbátori Fáy András utcai Nyugdíjas Otthonban több férj és feleség is él. Közülük a legidősebb házaspár nem sokára a 72 éves házassági évfordulóját ünnepli. Az otthonba látogatónak kétsége sem támad, hogy minden feltétel adott az odaköltö- zők számára mindennapjaikban a nyugodt, összkomfortos körülmények közötti élethez. A 90 éves Lantner Gyula és 86 éves felesége, Kocsis Klára 1931. december 9-én kötöttek házasságot. Öt gyerekük, 10 unokájuk és 1 dédunokájuk köszönthette őket az idősek világnapja alkalmából. A Kaliba András igazgató vezette Hunyadi Mátyás Általános Iskola tornacsarnokában a város idős lakóit, köztük is a legidősebb Lantner házaspárt, a legnagyobb virágkosárral a város első embere, a polgármesterasszony köszöntötte. Leg, leg - Lanterék a virágkosárral Nyírbátorban (Fotó a szerző) VE1ÍÉ6S010K Szerelmi bánat Bállá László e-mail: kelet@kelet.szon.hu M ikor elhagyta Márta, Péter üresnek érezte a világot, de még üresebbnek a lelkét. És valami szenvedélyes nyugtalanság űzte. Csak kóborolni, kóborolni minden szabad idejében, mintha a nagy veszteség fájdalmát így valamiképp „kijárhatta" volna magából. S az ilyen sétái alatt azon gondolkozott, hogy legjobb volna nem létezni, valahogy csendesen kimúlni. Azon a nyári délutánon is kószálni indult. Mikor kijutott a városból, egy kis erdő felé kanyargóit tovább az utacska. Nem messze egy pirosruhás nő ment rajta. Ő is elindult ezen az ösvényen, s mert lassan ballagott, megelőzte a mögötte haladó őszhajú férfi. A vállán.... fejfát vitt. Ez Péterre ebben a lelkiállapotban nyomasztóan hatott, kivált, mikor a fejfán ezt olvasta: „Élt 21 évet". Lehet ez véletlen? Ő is huszonegy éves volt. Az imént a fejfára írt nevet meg sem nézte, csak erre a huszonegy évre siklott rá a szeme. Most érdekelte volna, ki is az a vele egykorú halott, de közben a férfi a másik vállára tette és fonákjára fordította a fejfát, így a nevet már nem lehetett látni. Valami zavaros érzés motoszkált most Péterben, mintha ennek a fejfának valami köze volna ahhoz, hogy ő Márta siratá- sának különösen sötét perceiben a halált kívánta. Talán... Talán ő már valójában nem is él. Talán az ő fejfáját viszik itt? Bekanyarodtak az erdőbe, azután ki is jutottak belőle; a szélén ott lapult egy kis falu. Odaértek az egyik portához. Az udvar közepén fekete lepellel leborított asztal, körülötte sötétruhás emberek: a gyászgyülekezet. Péter beállt közéjük. Az őszhajú egy fának támasztotta a fejfát, és bement a házba. Csak rá várhattak, mert már hozták is odabentről s az asztalra tették a koporsót. Péter megnézte a halottat. Az nem is hasonlított rá, s mintha ez valamiért megnyugtatta volna. Mégis mély fájdalommal meredt a halott fiatalemberre, de mintha ezzel sajátmagát gyászolta volna, vagy még inkább Mártát: ismét és ismét az ő elvesztését. Mikor leszögezték a koporsót, Péter valahogy a lelkében érezte a kalapácsütéseket; most nagyon intenzíven reagált mindenre. És úgy gondolta: most már mennie kell. Vissza ugyanazon az utacs- kán. Ismét egy pirosruhás nő lépkedett előtte, bizonyára ugyanaz tartott most visszafelé a városba, akit idefelé jövet látott. És Péternek volt egy olyan kényszerképzete, hogy ez a nő: Márta, és ez is fejfát visz a vállán, azon is ott szerepel, hogy „Élt 21 évet", de az ő neve, a Péter neve van ráírva.
