Kelet-Magyarország, 2003. augusztus (63. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-09 / 185. szám

2003. augusztus 9., szombat HÉTVÉGE / 8 TÁRLAT Derűs színvilág A. Szatmárnémetiből származó Bakos Károly festményeiből Nyíregyházán a Vá­ci Mihály Művelődési Központ fogadójá­ban rendeztek kiállítást. Az alkotó derűs, élénk színvilágával a szatmári táj szépsé­gével, a virágok szépségével nyűgözte le a látogatókat. Képeit számos egyéni és cso­portos tárlaton mutatta már be. Tavasz Máramaroson Fotók: Elek Emil Szénahordók Nyár a Kraszna-parton Ősz a Tálmán Reményik Sándor Augusztus, nyárutó Augusztus, nyárutó... A Göncöl tengelye, Mint roppant égi óramutató, Némán, merőn mutat már ősz fele Kigyúlt hajók Suhannak át az égbolt tengerén, Némán, szorongó szívvel nézem én Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak A forró csillagokra rálehel, - S hullnak, mint itt lenn a falevelek. A csillagok hamarabb kezdik el... Mi jön? Mi megy? Mi hull le még? Nem volt a csillaghullásból elég? Kigyúlt hajók Suhannak át az égbolt tengerén, Jelek, csodák... Némán, szorongó szívvel nézem én. Egy új teremtés reggele előtt Ez tán az Isten vajúdó, szent láza És itt lenn nincs, aki megmagyarázza. (1920) Takarékoskodnak az ágyúlövéssel A Szt. James parkban délelőtt egy fél világ vonult el előttünk Nagy István Attila e-mail: nagyia@inform.hu Néhány nappal ezelőtt be­járta a magyar sajtót a hír (a Kelet-Magyarország is tudósí­tott róla), hogy angol szakem­berek szerint nem létezik a Loch Ness-i szörny. Talán a cikk írásának időszakában sé­táltam a tó partján, de eszem­be se jutott, hogy várjam a szörny felbukkanását. Gyönyörködtünk a tájban, kat- togtattuk a fényképezőgépeket, kerestük a témát, hogy majd ott­hon megmutathassuk: valahol eb­ben a tóban vagy másutt éldegél egy szörny, amelyik dinoszau­ruszhoz hasonlít a leginkább. Mai felfedezők Nem tudom, mit érezhették a nagy földrajzi felfedezések idősza­kában a tengerészek, amikor el­jutottak egy-egy ismeretlen föld­részre. Kialakult-e már bennük az ismeretlen meghódításának lelki gyönyörűsége vagy csak az anya­gi javak, a kincs mozgatta őket. Mindegy. A mai embernek min­den újra szomjas a lelke. London­ban egy kicsit megértette az em­Romos vár Loch Ness-nél bér, miért fújja a szemetet a szél a Picudally-n. Volt egy két kuká­ban elrejtett bomba, emiatt a for­galmas helyekre nem jelentkez­nek a szemetesek. Vagy valóság­gá vált a Sohóban egy-két ameri­kai film néhány jelenete kábító- szeresekről, verekedésről. Megta­pasztalhatta, hogy a nappal mér­téktartó, még talán hűvös elegan- ciájú város éjszakára hogyan vál­tozik át vergődő, alkoholban vo- nagló emberré. Mindenütt szólt a zene, fehérek és feketék, kínai­ak és arabok ittak, táncoltak, sod­ródtak a tömeggel. Nevettek, han­goskodtak. Áztak az esőben. De Greenwichben egyik lábunkkal Nyugaton, a másikkal Keleten voltunk, s megcsodálhattuk az emberi erőfeszítést, a kíváncsisá­got, a tudni akarás erejét. A turistalátványosságok örö­mei Londonban: a lovasgárda őrségváltása, a Buckingam-palota előtti ünnepi pompa, s az óriási tömeg, amelyik szinte együtt moz­gott, mert mindenki látni akarta A Warwick Castle az ottani őrségváltás ünnepi pil­lanatait. Pedig a királynő éppen nem volt ott, mert Windsorban múlatta az időt. Talán éppen ezért csak tisztes távolságból képzelhet­tük el az életét. De a Szt. James parkban, miközben az előre elké­szített szendviccsel birkóztunk egy pádon: egy fél világ vonult el előttünk: franciák, németek, kína­iak, magyarok, olaszok. Skót takarékosság A fűben feketerigó bóklászott, egy-egy mókus is megmutatta ma­gát. Sokan heverésztek a fűben, nem kellett kutyagumitól tartani, mert talán csak Magyarországon divat az, hogy a kutyatulajdono­sok közterületre viszik a kutyu- sokat nagydolgot intézni. A Towerben külön embert tartanak azért, hogy gondoskodjon a hol­lókról. Etesse őket, nehogy egy is elhagyja a várat, mert a hagyo­mány szerint akkor vége a biro­dalomnak. Képek idéződnek fel, ahogyan múlik az utazási fáradtság. Edin­burghban a skót viseletben szol­gálatot teljesítő portást egy fotó­ra kértem. Szívesen állt kötélnek, s azt mondta udvariasan, hogy Magyarország nagyon szép or­szág. Siettünk, hogy elérjük a vár­ban az ágyúlövést. A skótok nem délben végzik ezt a ceremóniát, mert akkor tizenkétszer kellene elsütni az ágyút. Fő a takarékos­ság. S mivel nem takarékoskod­nak (az angolokkal együtt)? Az udvariassággal. Megállnak, ha az ügyetlenkedő fotós kínlódik a be­állítással, sőt, felajánlják, hogy el­készítik a közös felvételt. Stratfordban izgatottan vártam a találkozást. S hányad magam­mal szorongtunk azokban a kis szobácskákban, amelyekben Shakespeare is élt és dolgozott. S innen csak egy messze futó gon­dolat, amelyik a Szt. Paul-kated- rális erkélyéről irányítja a tekin­tetet: ott van a helyreállított Globe Színház. S a Madame Tus- saud-szalonban ismét a Mestert láthatjuk, szinte megmozduló va­lóságában. Kőtömbök Avebury és Stonehenge már más világ. A csodáé, a félelemé, az elcsodálkozásé. Hogyan lehetet­tek képesek megmozgatni ezeket a hatalmas sziklatömböket? Ho­gyan és miért? Nincs igazából fej­letlen lés fejlett civilizáció, hiszen minden időszakban képes volt az ember a legmagasabbra jutni. Legfeljebb ma nem értjük tisztán a szándékait. Párizs most is vidám. A Sacré de Coeur-ről alátekintve a nap­sütésben fürdik a város. S még in­kább így van ez az Eiffel-torony tetejéről! Lehet-e sorolni a párizsi élményeket? Aligha, hiszen a vá­ros teli van magyar vonatkozá­sokkal, az európai kultúra és tör­ténelem ihlető forrásaival. Szebb, mint néhány évvel ezelőtt láttam? Szebb. Még akkor is, ha a Tour de France kerékpárosverseny utolsó napja itt ért bennünket. De legalább lefotózhattam a győztes élbolyt. Húsz éve István Nyíregyháza (KM - N. I. A.) - Augusztus 11-én és 12-én a szabadtéri színpadon ismét látható, hallható lesz a Szöré- nyi-Bródy szerzőpáros István, a király című rockoperája. István sze­repét ezúttal Varga Miklós alakítja. A művésztől telefonon érdeklődtünk. - Nagy öröm számomra a nyíregyházi fellépés, hiszen 1995 óta na­gyon keveset játszhattam ezt a szerepet. A szerzők akkor úgy döntöttek, hogy frissíteni kell a szereposz­tást, így aztán kimaradtam. Pedig azt tapasztalom, hogy a nézők az 1983-as bemuta­tó művészeit keresik, hi­szen azt szerették meg leg­először. Jelenetek az előadásból A közelmúltban Csíksom- lyón is előadtuk a rockope­rát. Húsz évig próbálkoztak a szervezők azzal, hogy si­kerüljön ezt az előadást ott létrehozni. Igazán nagy él­mény volt számomra is. A mandalások tavaly kértek fel arra, hogy éne­keljem el István szerepét. Örömmel mondtam igent, mert szeretem ezt a figurát, s annyi év után még most is ugyanazokat az érzéseket hozza fel bennem. Most egyébként erős próbák zaj­lanak a margitszigeti sza­badtéri színpadon, ahol A megfeszített című musicalt mutatjuk be. A darabban Jézust alakítom. A Tour de France élbolya Párizsban Fotók: Nagy István Attila Nevezetességeink A kisvárdai vár alapraj­zában XV. századi, a fennálló két délkeleti (ép) és délnyugati (csonka) to­rony közötti falszakaszt a XVII. században magasí­tották. A vár erődítését szolgáló földbástyák kö­zül a leginkább ép a dél­nyugati. A vár épületébe a nyugati oldalon léphe­tünk be, míg az egykori főbejáratot jelző vaskapu csak a várjátékok idején van nyitva. Fotó: Elek Emil VERS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents