Kelet-Magyarország, 2003. május (63. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-31 / 126. szám
2003. május 31., szombat KftetoMagytroisiág HÁTTÉR /3 HÍREK SWBWWWBaiBBRSBGwBiBBÄBI ÄBBB SBBBeBBBGB 0 Irodalmi kör. A nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Központ és Gyermekcentrum Irodalmi Köre június 1-jén, vasárnap délután 3-kor kezdődő összejövetelének vendégművésze Pregitzer Fruzsina színművész lesz. 0 Népdalok Tarpán. Május 31.-június 1-jén rendezik meg a tarpai művelődési házban a Népzenei Együttesek és Szólisták XXIX. Megyei Fesztiválját, melyen 650 versenyző vesz részt. Találkozás a Tanár Únal Angyal Sándor e-mail: angyal@inform.hu Különös volt ez a mostani találkozásunk, Tanár Úr! Volt tanítványodként engem persze megrohantak az emlékek, mert már az ember csak ilyen: akihez szorosabban kötődik, vele a közös élmények szinte örökkévalóak. Mennyi idős is lehettem, amikor megérkeztél a falunkba? Talán, úgy kilenc, tíz körüli. Mintha egyszeriben megváltozott volna az emeletes „nagy iskola", meg az egész település élete! Még ma is tisztán él bennem, miként emelted föl először a vezénylő pálcát, szemben az énekkarral: csillogó szemed kifényesítette a miénket is, s mintha csak utánoznánk, a mosoly kis hajszál rajzai megjelentek arcunkon is. Mert jöttöddel lett énekkar, meg zenekar is, úttörő is meg pedagógus is. Adtunk mi hangversenyt még a régi karzatos nyíregyházi nagyszínházban is! Az is a Te műved volt, hogy végül mégis csak színpadra álltam Az égig érő fa című mesés, zenés darabban, néhány nappal azután, hogy apámat temettük. Neked elhittem, hogy most rajtam a világ szeme. Aztán sokáig nem találkoztunk. Majd már itt a városban, Nyíregyházán futottunk össze s kínáltál meg a pertuzás örömével, mert méltónak tartottál rá. Az egykori bázisiskolából vezetett az utad a Nyíregyházi Tanárképzőbe, egészen a tanszékvezetői székig. Közben népdal- gyűjtéseidet - melynek becsületét Kodálytól tanultad - rendezted kötetekbe s dedikáltad nekem is a Szól a figemadár-t. Tudod, nagyon sajnálom, hogy cserben hagytalak, amikor kiváló furulyásként, meg gyermekkarvezetőként ajánlani akartál a békéstarhosi zenei gimnáziumba, én másfelé mentem. Örömömet legfeljebb abban leltem, autodidaktaként megtanultam har- monikázni, zongorázni, s a magam kedvére, olykor-olykor a társaság örömére „csillogtattam" zenei tehetségemet. Most díszes meghívó invitált a faluból várossá avanzsált szülőhelyemre, Nagy- ecsedre, ahol kétnapos rendezvénysorozattal emlékeznek az állami oktatás elmúlt helybéli száz esztendejére. Itt „futottunk össze" tegnap, amikor ismerőid, tisztelőid felavattuk mellszobrodat a Rólad elnevezett iskola bejáratánál, kedves Danes Lajos. Te jó ég! Már tizenöt éve, hogy csak emlékeinkben találkozhatunk Veled. Jó lenne még élni, játszani Sanyival Az évek során sokan elfordultak tőlünk, pedig csak a saját keresztünket hordjuk Lefler György e-mail: lefler@inform.hu Nylrbogdány (KM) - A kórházban az anyának kezébe adtak egy brosúrát: abból mindent megtud bentfekvő gyermeke betegségéről. Aztán otthon, éjszaka végigol- vasta-sírta élete legfájdalmasabb olvasmányát. A lelkében félrevert harang minden kondulása azt kérdezte: miért, miért?!- Talán mégis tévednek az orvosok - zokogta párnájába fúltan, és gondolatban végigjárt minden kis kapaszkodót. Ám hiába, a kinyújtott kéz mindannyiszor görcsbe rándult vissza. Azt is nehéz volt elfogadnia: élete egyik legszörnyűbb információját miért egy személytelen brosúrára bízták, miért nem szóban mondták el a rettenetét: gyermekük gyó- gyíthatatlanságát. A férje mindez ellen először úgy próbált védekezni, hogy nem vett tudomást róla. De igyekezete hamar kudarcba fulladt. Igen a templomban is Ennek augusztusban lesz tíz éve. A harangszó - ott belül - csak nem akar szűnni, pedig a miértre már rég tudja a választ a nyírbogdányi Kulcsár házaspár: mindkét fiuk gyógyíthatatlan betegségét, a „cisztás fibró#.................................... Miért nem szóban mondták el a rettenetét: gyermekük gyógyithatat- lanságát. Kulcsár Sándorné ................................ff zist” örökletes hiba, a szülők hetedik kromoszómájának rendellenessége okozza. Ők maguk egészségesek, bárki mással egészséges utódot hoztak volna a világra, csak éppen kettejüknek nem lett volna szabad találkozniuk. Mondja ezt a biológia tudománya, s a genetikus. így, utólag. Ők szerelmesen mondtak igent egymásnak az anyakönyvvezető előtt, és a bajban, két évvel ezelőtt immár a templomban is, a legszűkebb rokoni körben, szeretett gyermekeik jelenlétében.- A betegség jeleit 1993-ban, az akkor négyesztendős kisebbik fiunkon, Ádámon vettük észre - kezdte sorolni gyönyörű nyírbog- dány-lakótelepi otthonukban az édesanya, akinek ölébe máris befészkelte magát az immár hetedikes Ádám. Mellettük foglalt helyet az idősebb fiú, Sanyika, a nyíregyházi Szent Imre Gimnázium elsős tanulója, s az édesapa, Kulcsár Sándor. - A kicsi állandóan fulladt, ment a hasa, aztán egyik napról a másikra nem bírt a lábára állni, négykézláb járt. A nyíregyházi kórházban előbb az orr-fül-gégészeten ápolták, kivették a garat- és orrmanduláját, megműtötték a fülét, amely az orvos szerint már olyan volt, mint egy 80 éves embernek. Hálával gondolunk dr. Nagy Endre főorvosra, aki mindannyiszor emberségből is példát mutatott. Majd Ádám tüdőgyulladással a II. gyermekosztályra került, ahol kiderült betegsége, de akkor még abban a tudatban éltünk: legalább a nagyobbik gyermekünk egészséges. Ám ez sem tartott sokáig. A nyíregyházi CF-alapítvány segítségével Nagyvisnyón táboroztunk az ország több helyéről érkező, hasonló sorsú családokkal, s az ott tartózkodó dr. Sólyom Enikő, a miskolci gyermekkórház docensének kérésére később mind a négyen vérvizsgálaton vettünk részt, amelyből megtudhattuk: Sanyika is CF-beteg. Sorstársak- A gyerekek tisztában vannak mindennel - mondja az apa. - De, hát hogy tagadhatnánk előlük bármit is el, amikor havonta találkoznak, és az iskolai szüneteket is együtt töltik Miskolcon kis barátaikkal, sorstársaikkal!? S hányán vannak, akikkel már nem láthatják egymást! Mi így mondjuk: elmentek. Csak 2000-ben öt társuk temetésén voltunk, már nem él a tiszalöki, a nagyhalászi, a borsodnádasdi barátjuk sem. Sőt, több testvérpár is eltávozott már. Eleinte a gyerekeket is vittük a temetésekre, de újabban már nem. Nem tesz jót nekik. Ádám teljes depresszióba esett Erika halála miatt, a két kis lélek végtelenül szerette egymást. E nagy család roppant összetartó, a miskolci kórház is minden tekintetben példanélküli. Az évek során sokan elfordultak tőlünk és gyermekeinktől, pedig csak a saját keresztünket hordjuk. Nem hárítjuk annak egyetlen centiméterét sem senkire. Igaz, sokan segítenek is: idős apám, a szűkebb rokonság, cégünk, a MÓL helyi üzeme, a Vöröskereszt, a Szent Imre Gimnázium. Tökéletes szeretet- Anyu sokat játszik velünk: kirándulunk, biciklizünk, görko- rizunk. A múltkor szegény akkorát esett az úton a görkorival, hogy mi vittük be - mosolyog Ádám a történteken. - Jó lenne még élni, játszani Sanyival, és a két szép vizslánkkal. A legelső kutyusunk éppen karácsonykor halt meg, hátul az udvarban szép sírt csináltunk neki. Én locsolom a virágokat.- Sanyika nemrég Pócson volt lelki gyakorlaton, ahonnan egy szép képpel tért haza, rajta János intelmével: „A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel.” Ezt megértettem, ezt mind a négyen megértettük - mondta az édesanya. A cisztás fibrozis E gyógyíthatatlan betegség rejtetten öröklődik, akiben a 7. kromoszóma két példánya közül csak az egyikben lelhető fel a kóros gén, csak hordozója e betegségnek, míg akiben mindkét kromoszóma tartalmazza a hibás gént, megbetegszik. Csak a tünetek csillapítására, a baj rosszabbodásának késleltetésére van mód. Leginkább a tüdőbeli elváltozások fenyegetik a beteg életét. Szövődményként gyakori a légmell, a vérhányás, a hörgőkben besűrűsödő nyák okoz légzési elégtelenséget, a máj is megbetegedhet. Régebben már gyermekkorban kioltotta az életet, ma 28 évre nőtt az átlagos túlélési idő. MEGKÉRDEZTÜK: HOGYAN KÉSZÜLTÖK PEDAGÓGUSNAPRA? A z egyik gyerek azt mondta: pénteken fehér ruhába kell jönni, mert a tanító néninket köszöntjük. Hozok neki virágot is, mert nagyon szereti, és mi is nagyon szeretjük őt. írtunk fogalmazást is: miért szeretem a tanító nénimet, és még azt a verset is megtanultuk: „Mi már tőled sokat kaptunk, de tőlünk te keveset, az arcodból, a hangodból sugárzik a szeretet.” Czuczor Kinga ELSŐ OSZTÁLYOS N emcsak a lányok érzelmesebbek amiatt, mert már közeledik a ballagás ideje, de a srácok is. A szünetekben beszélgetünk is erről, hogy milyen jó volt itt a nyolc év alatt. Én a tanáraimat a második édesanyámnak és a második édesapámnak tekintem, és ezt nagyon komolyan így is érzem. Nagyon szeretem az osztályfőnökünket, és Margó nénit, aki megtanított olvasni-ími. Ágoston Csaba NYOLCADIKOS M ár nyolcadikosok vagyunk, és így a vége felé, egyre jobban érezzük a közeli búcsúzást. A szívünk szerint még maradnánk: együtt az osztálytársaimmal, és ebben az iskolában, ahol elsősként még megszeppenve ültünk az iskolapadban. Nagyon szeretjük a tanárainkat, és közülük is legjobban Cziberéné Pirint Évát, az osztályfőnökünket. Virággal köszöntjük őket. Kresztyankó Éva NYOLCADIKOS E bbe az iskolába járt a nővérem és a bátyám is, szóval, mind a hárman. Pontosabban: négyen, mert az édesanyám is itt tanít. Megtanultam kétszeresen is szeretni, értékelni a pedagógusokat és a munkájukat. Nem olyan könnyű az, mint némelyektől hallani. Mondják: egy tanár nyolcra bemegy és délre már végez is. Csak közben a gyerekből kőműves, mérnök, orvos lesz. Kiss Péter HETEDIKES A nyukám korán kell, autóbusszal megy mindennap tanítani az érpataki általános iskolába. Az anyukám az elsősöket és a harmadikosokat tanítja. Én is elsős vagyok, és nagyon szeretem ezt az iskolát, és a tanító nénimet: Julcsi nénit. Ő húzza ki a fogunkat is. Szinte minden gyereknek kihúzta már a lógó fogát. Anyukám is kap majd virágot, én is viszek Julcsi néninek. Szokol Hajnalka ELSŐ OSZTÁLYOS NÉZŐPONT Együtt a család Fotó: a szerző
