Kelet-Magyarország, 2003. május (63. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-24 / 120. szám
Fotó: a szerző 2003. május 24., szombat HÉTVÉGE /9 KÖZELKÉP Ismerős a filmvásznon Ugyanaz a kedves gyerekarc, ugyanaz a testalkat és hang, de különböző személyiség, eltérő stílus. Dávid és Tomi. Ami elválasztja őket: 40 év távolság, ami összeköti: egy film. A Rózsa énekei. A mozikban nagy sikerrel vetített, 1944 őszét idéző film gyerekfőszereplője ugyanis - a Halász Tomi nevű zsidó kisfiút alakító - nyírmeggyesi Zum Dávid.- Majdnem a születésemig kell visszamenni az időben, hogy minden érthető legyen - ad választ a mozgókép világába csöppenés módját tudakoló kérdésre a 13 esztendős ifjú színész. S valóban hosszú történetmesélés következik, amelynek mondanivalóját leegyszerűsítve úgy összegezhetnénk: tulajdonképpen nyelvtudásának köszönheti a hirtelen népszerűséget. Több kilónyi bizonyíték Az angolul ma középfokon beszélő Dávid az egyik mesecsatorna rajzfilmfiguráinak sorsát nyomon követve sajátította el az alapszavakat. Hatévesen már folyékonyan beszélte a nyelvet, s tehetségét és akaraterejét látva (rendszeresen idősebb A fotón Dávid, a plakáton Tomi tanulók számára hirdetett versenyen bizonyított) szülei a mátészalkai Móricz Zsigmond Általános Iskolába íratták át. Angoltanárnője, Komán Bernadett kilószámra fénymásolta tanítványa kiemelkedő eredményeit tanúsító okleveleit, a megjelent sajtóanyagokat, amikor két éve a székesfehérvári országos megmérettetés első helyezettjeként valamint a hónap ver- senyzőjeként felkerült portréja az Internetre. Ez illetve az egyik tévécsatorna riportja vezette Dávidot a kamerák elé: Szilágyi Andor, a Holocaust-regényét megfilmesítő író-rendező a szatmári kisfiúban fedezte fel alkotásának hónapok óta keresett főszereplőjét. A forgatást hosszú rádiójáték felvétele előzte meg, amely után - a bizonyítani akaró gyerek teljesítménye eredményeként - a neves színészek meglepetten fogadták a hírt: Tomi-Dávid első nyilvános szereplésének voltak tanúi. A filmezéskor már a stáb kedvenceként üdvözölték a kisfiút, akinek képzeletbeli tarisznyájába szívből jövő útravalót csomagoltak tanárai: „Bármekkora lesz a siker, maradj meg olyannak, amilyen vagy!”. Háborús környezetben- Tisztelettudó, szerény tanuló búcsúzott el tőlünk, s néhány hét múlva ugyanaz a Zum Dávid ült vissza padjába - ismerte el Szombathy Gézáné, a mátészalkai intézmény igazgatója, aki az egyéniségén túl a személyiségfejlesztő órák hatásaként értékeli az általa tapasztaltakat. Természetesen a tantestület és a diákság büszke a 7. osztály kis sztárjára, de Dávid nem érez erre indokot. Szép emlék volt a forgatás, amelynek szüneteiben az ismert színészek - Margitai Ági, Kállai Ferenc, Gera Zoltán, Tímár Éva - társasjátékkal, beszélgetéssel oldották a megrázó történet feszültségét a magas színvonalon produkáló gyermekben. Különleges élményt jelentett továbbá az Uránia Filmszínházban első alkalommal a családtagok, ismerősök jelenlétében bemutatott kész film.- Furcsa érzés volt látni a háborús környezet nehéz szituációban kedves tanítványunkat - fogalmazott Szombathy Gézáné, s szavait a Dávid ismertette jelenetek, a fájdalmas tartalom támasztja alá.- Élveztem a forgatást, de a nyelvek, a matematika és a számítógépek világa is érdekel, ezért nem hiszem, hogy színész leszek - mosolyog Dávid, s A Rózsa énekeinek közönsége minden bizonnyal hozzátenné: nagy kár! Nem kolbászból fonták a kerítést A rendszerváltás politikusai voltak: Dr. Takács Péter egyetemi tanár (2) Dr. Takács Péter Fotó: Marik Sándor Balogh József email: balogh@inform.hu A rendszerváltoztatás fordulatot hozott az ország életében. Sok millióan csendes szemlélői voltunk, akadtak néhány ezren, akik sokat tettek érte, ám közülük többen eltávolodtak azóta a politikától. Mi lett velük? Dr. Takács Péter egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem történész professzora a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője volt két ciklusban. 1990-ben Nyíregyházán választották képviselőnek, a második periódusban az MDF megyei elnökeként a párt listájáról jutott a Parlamentbe. Tapasztalat a múltból- Botcsinálta politikusok voltunk a rendszerváltás idején, de még az első parlamenti periódusban is. Az MDF frakciójából talán igazán politikusi vénája Antall Józsefnek volt, a többiek véletlenül verődtek össze, s mindenki érezte, hogy az ami van, csődbe viszi az országot: nincs elképzelése sem a pártnak, sem az akkori kormánynak arról, hogy mit kellene csinálni.- Nem véletlenül a humán ér».................................................. A Medgyessy-kormány utolsó szociális intézkedése az első száz napban volt. Takács Péter telmiségiek szállták meg akkor a politikát, a közgazdászok, mérnökök, az ügyesebb politikusok elhúzódtak a gazdasági szférába és ott merítettek egy nagyot. Csak meg kell nézni a privatizáció folyamatát, zömmel a politikai élet valamilyen szintű szereplői vitték el a nagy falatokat az állami tulajdon lebontásakor. Többnyire olyan történészek kerültek a politika élvonalába, akik a dualizmus korával, a Ferenc József-i abszolutizmus korával, a honi alkotmányos élet megteremtésének a problémáival foglalkoztak. Antall József, Szabad György, Für Lajos, mindmind a múltból hozott tapasztalataik, ismereteik alapján próbáltak meg felépíteni egy olyan demokráciát, amelyik hasonlított a szabad elvű gondolkodáshoz, a 19. századi liberalizmushoz. De az SZDSZ is Szabó Miklóstól Pető Ivánig tele volt ilyen végzettségű emberekkel. Támogatás nélkül A hétköznapi élet praktikuma természetesen mást diktált. A társadalom egésze megszenvedte a rendszerváltást, kivéve azt a nagyon szűk gazdasági elitet, amelyik a privatizációt végrehajtotta. A volt MSZMP tagok attól féltek, hogy retorzió éri őket. Annál demokratikusabb volt Antall József, hogy bárkinek a haja szála is görbülhetett volna.- Nagy baja volt a rendszer- váltó társadalmi, politizáló csoportnak, hogy kényszerpolitikusként, felkészületlenül, anyagi és eszmei támogatás nélkül kellett megharcolni ezt a folyamatot. Mind a rádió, mind á televízió, mind a napilapok ottmaradtak a régi újságírói gárdával érintetlenül. Most én nem azt mondom, hogy ott mindenki ellene volt a rendszerváltásnak, csak azt: azok az emberek ismerték egymást, akiket már a rendszerváltás előtt összekovácsoltak a közös élmények. Ez az élet rendje, nem először fordult elő a világ- történelemben. Kimentek az új államtitkárok, miniszterek tárgyalni akármelyik országba, nem ismerték őket, bizalmatlanok voltak velük. De a régi rendszer már tömegét nevelte ki azoknak a diplomatáknak, gazdasági szakembereknek, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező külkereskedőknek, akik ha bárhová kimentek, üzletet tudtak kötni, mert a személyes kapcsolat, a bizalom megvolt. Legyünk őszinték. Nem szabad arra számítani egy országnak, hogy majd a külföld segíti, felkarolja. Ami itt történt, az mind az itteni emberek jóvoltából történt. Az itteni erőfeszítések eredményeként lehet életszínvonalat emelni, vagy slendriánságok miatt lehet elherdálni az országot. Csalódás ciklusonként- A rendszerváltás a nosztalgiák tömkelegét hozta magával. Nagyon hamar kiderült, hogy nem mindenkinek kolbászból fonják a kerítést, s ez nagyarányú csalódást eredményezett, aminek következtében a társadalom 94-ben jól el is verte a port a szavazáson az MDF-en. A másik nosztalgiát - hogy visszajön a Kádár-korszak, hogy a munkahelyen csak jelen kell lenni, és akkor biztos a megélhetés - a Horn-kormány sem hozta vissza. Aztán jött a Fidesz, hogy majd az ifjúság lendülete megváltja a világot. Ők sem tudták az ország előtt álló kényszerpályát úgy átlépni, hogy mindenki, de legalább a nagy többség örömmel fogadta volna a második periódusra őket. Most itt a jelenlegi kormány. Sokan bíznak még abban, hogy majd egy társadalmi kiegyenlítődés, egy a jövedelmeket egymáshoz jobban igazító folyamat kezdődik. Meg tudom jósolni, hogy a Medgyessy-kormány utolsó szociális intézkedése az első száz napban volt. A nyugdíj 19 ezer forintos támogatása, a közalkalmazottak bérének 50 százalékos emelése megtörtént, s ezzel vége. Az ország előtt álló nehézségek nem fogják tudni a következő években ezt a tempót elbírni, úgy, hogy jön majd megint a kiábrándulás. Felelősség az országért- Azért annyi felelősséget érzek ezért a szerencsétlen országért, hogy fájjon minden, ami rosszul sikerül és örüljek mindennek, ami jól sikerül, mindegy, hogy azt melyik kormány csinálja. Nem az érdekel engem, melyik kormány építi meg az autópályát, hanem, hogy minél hamarabb megépüljön. Nem az érdekel, milyen színű kormány épít állomást Nyíregyházán, az érdekel, hogy megépüljön, használható és európai szintű legyen. A rivalizálás a választáskor, a politikai csatározások során rendben van. De amikor az országot kell építeni, akkor az a fontos, hogy az eredményes legyen, bármelyik kormány van hatalmon és nem jó, ha a nekem nem szimpatikus kormány gyenge és rontja az országot, mert a mi esélyeinket is rontja. Talán most kezd helyreállni az a politikai szemlélet Orbán nyilatkozatából ítélve, hogy nem a másik kormány becsmérlése a fontos, hanem az: minél jobban tegye a dolgát minden kormány, amelyik oda kerül. Elődökről nevezik el a kitüntetéseket Kégly Szerénától kapta a nevét a Nyíregyháza Gyermekeiért és Ifjúságáért díj Nyíregyháza (KM) - Nyíregyháza közgyűlése különböző kitüntetésekkel igyekszik elismerni az egyes szakmák képviselőinek munkáját iUet- ve azokét, akik sokat tesznek a város hírnevének öregbítéséért. Vezetői értekezleten merült fel a javaslat: nevezzék el arra érdemes nyíregyháziakról a kitüntetéseket. Felbermann Endre tanácsnok dr. Margócsy József nyugalmazott főiskolai főigazgató segítségével elkészített egy javaslatsort. Alább ezt ismertetjük: Nyíregyháza városért Bencs Kálmán Emlékérem, dr. Bencs Kálmán (1884-1934) ősei még az első letelepülőkkel jöttek Nyíregyházára. 1918- 34-ig, haláláig polgármester. Első sikere a felsőkereskedelmi (ma Széchenyi szakközép) iskola megnyitása, nevéhez főződik a város vízvezeték-építésének megkezdése, a város szépítése, utcajavítások, a város végleges rendezése. 1924-ben a Kormányzó m. kir. kormányfőtanácsossá nevezte ki. Inczédy György Életműdíj. Inczédy György táblabíró, hites ügyvéd, 1838-41 között Nyíregyháza első polgármestere (1783-1854), az 1824. évi örök- váltság szorgalmazója és vég- hezvivője. Nyíregyháza Város Kiváló Tűzoltója Sztárek Ferenc-ki- tüntetés. Sztárek Ferenc (1835-1898) ügyvédi oklevele birtokában 1865- ben Nyíregyházán telepedett le. Két év múlva a városházán dolgozik mint tanácsnok. 1884 március 9-én alakult meg a tűzoltó egyesület az ő főparancsnokságával. 1891- ben városi főkapitánnyá nevezték ki. Nyíregyháza Kiváló Pedagógusa Margócsy Emil-kitünte- tés. Margócsy Emil (1883-1971) Aszódon született, tanári oklevelét 1905-ben szerezte Budapesten. Mennyiségtan szakos tanár, aki 1918-ban alapított felső kereskedelmi iskola első igazgatója. Párhuzamosan vezette az egyéves női kereskedelmi szaktanfolyamot is: ebből fejlődött a későbbi Irodai Szakiskola. Lényegesnek tartotta a szélesebb tájékozódást tanárai, diákjai számára, ennek érdekében az akkoriban 10-12 napos húsvéti szünetekben külföldi kirándulásra vitte diákjait. Nyáron a tanárok iskolai segítséggel külföldi ta- nulmányutakra jutottak el. Az evangélikus egyház kebelén belül éveken át vezette az egyházi városi és bokortanyai iskolák tanulmányi tanácsadását, és a tanítók illetményügyeinek rendezéséért fáradozott. Margócsy Emil súllyal bírt az ország kereskedelmi iskoláinak tanárai között amit bizonyít az a körülmény, hogy a Kereskedelmi Iskolai Tanárok Országos Egyesületének Elnöke volt. Célja annak bizonyítása volt, hogy a vidéken élés, működés ne jelentsen egyszersmind vidékies tunyaságot és elmaradottságot. Nyíregyháza Gyermekeiért és Ifjúságáért Kégly Szeréna- kitüntetés. Kégly Szeréna (1868- 1953). Nyíregyházán született, apja ügyvéd, Krúdy apjának kortársa. A városi leány- és nőegylet elnöke, a női ipariskola volt igazgatója, minden szociális, gyermeknevelési, gondozási ügy apostola. Már az első világháború előtt megszervezte a sóstói gyereknyaraltatást, melyet az 1914-ben megépült és róla elnevezett Szeréna-lakban is folytattak. Oktató Nevelő Munkáért Vietórisz József-kitüntetés. Vietórisz József (1868-1954) Nyíregyházán született. Apja a csizmadia céh jegyzője. Iskolai előmenetelével és szorgalmával elérte, hogy tanulmányait anyagi nehézségek miatt nem kellett megszakítani. Középiskoláit szülővárosában és Rozsnyón végezte, az egyetemi tanulmányokat Budapesten. 1890-ben teszi le a tanári szakvizsgáját, majd görög és latin filológiából, művészettörténetből doktorál. 1926- tól 1928-ig az evengélikus gimnázium igazgatója. Számtalan verses kötete jelent meg. (Folytatjuk) Bencs Kálmán Sztárek Ferenc Vietórisz József KeletwMagy&ionzág
