Kelet-Magyarország, 2003. május (63. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-24 / 120. szám

2003. május 24., szombat Kelet »Magyarország HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Zeneszó a vásznakon Képeim - egy tulajdonképpeni néző- pontból - a bensőmben szóló zene. Érzé­sem és gondolataim kivetülései, allegori­kus képek. Szeretném, ha festményeim ál­tal segítséget nyújthatnék másoknak is az önmegismeréshez, hogy olyannak lássák önmagukat, amilyenek valójában. Ez se­gíthet abban, hogy mélyebben próbáljanak gondolkodni, s ezáltal egy tartalmasabb lé­tezés vágya ébredjen fel bennük - mond­ja önmagáról Makláry Kálmán fes­tőművész, akinek festményei a mátészal­kai Szatmár múzeumban láthatók. Üt a végtelenbe Sugárzó Jelenlét Salamon varázskulcsa Hangulatdal VERS Tornai József És még jobban És még jobban fáj, hogy elfelejtem zomán- cos halántékukat, valamilyen isten szom- jától árvizes, nagy, rohanó szemüket. Van, aki még itt ugrik, táncol, de más már nem ugrik, táncol: lent fekszik jég-eleve­nen a szagos jácintok alatt. Micsoda gyönyörű emberállat volt! Mek­kora lánggal tudta mondani: furcsa mada­rat röptettél a szívembe! De vannak, akikre nem emlékszem, olyan hirtelen belevesztek a nyomtalan erdők csókjaiba. A koronát Hodászról nem adják vissza „Brigitta a büszkeségünk, ilyen hatalmas elismerés a falunkba eddig még nem jutott” A boldogságunk nem tartott soká... Fotók: a szerző Kovács Éva- Modell szeretnék lenni. - mondja Bordás Brigitta mo­solyogva, majd kis szünet után hozzáteszi: Az is leszek. Az idei romaszépségverseny első helyezettjét keresni ér­• keztem - bejelentés nélkül - a hodászi általános iskolába, s alig hiszek a szememnek, amikor elsőként vele találko­zom. Én vagyok az - mondja a 8/a osztály tanulója mosolyogva ar­ra a kérdésre, hol találom a szép­ségkirálynőt. Aztán a tanári szobában már részletesen elmeséli élete kaland­ját, a romák között oly sokat em­legetett történetet.- Egészen kicsi korom óta ér­dekelt a tánc, a divat, mindig manöken akartam lenni. Édes­anyámmal tavaly tíz hétig vonat­tal jártam fel Budapestre, mo- delltanfolyamra. A romaszépség­versenyre mégsem én, hanem egyik rokonom nevezett be, és nagyon boldog voltam, hogy vé­gül az én fejemre tették fel a ko­ronát, a zsűri ítélete szerint én lettem a legszebb. Vihart kavaró döntés Nos, éppen a döntés az, ami mostanra igen nagy vihart ka­vart. Azóta ugyanis kiderült, Brigitta nem is indulhatott vol­na a versenyen, mert nem töltöt­A zsűri így látta te be az előírás szerinti 16 évet. Csakhogy a lány és családja ha­tározottan állítja: szó sem volt korhatárról, ők ártatlanok a do­logban, nem hallgatták el, hogy a verseny idején még alig múlt 15.- Mivel a lányomnak személyi igazolványa nem volt, az anya­könyvi kivonatot mutattam meg a szervezőnek, aki egy szóval sem említette, hogy nem fele­lünk meg a szabályoknak, sőt, odafordult hozzánk, és azt mond­ta: szép vagy te lány... Sorszámot nem is adtak addig, amíg a hi­vatalos dolgokat el nem intézték, ez is bizonyítja, mi nem akar­tunk csalni. Amikor az életkor már kiderült, akkor késő volt, a zsűri Brigittát hozta ki elsőnek. Bosszantó, amit azóta velünk művelnek. Meghurcolnak, csaló­nak neveznek. Mi az urammal rengeteget dolgozunk, és mint bármelyik szülő, mindent meg akarunk adni a három gyerme­künknek. Segítünk nekik, ezért vagyunk. Brigittát mindig érde­kelte a divat, alig tudott járni, már a tükör előtt illegette magát és folyton táncolt. Élményt akar­tam adni a gyermekemnek. Ügy is indultunk el, hogy előtte ki­okosítottam: Szép vagy, te lány- Gyermekem, itt nagyon sok szép lány lesz, ha nem nyersz, ne legyél szomorú! Hogyne örül­tem volna, nagyon is örültem, amikor kiderült, hogy első lett, őt látták a legszebbnek. Boldo­gok voltunk, de a boldogságunk nem tartott soká, mert irigylik tőlünk. Azt akarják, mondjunk le az első helyről és adjuk vissza a koronát. Nem mondunk le és nem adjuk vissza! Egyetlen prob­léma van itt, hogy a szervezőnő másnak szánta az elsőséget, és most mindent megmozgat, hogy azt az ő kiszemeltje kapja. Brigitta továbbtanul Az a legnagyobb baj - próbál­ja visszafogni haragját Brigitta édesanyja - hogy a cigányság még nincs kicsiszolódva, nem tudja a vereséget elviselni. Én csak azt akarom, hogy maradjon így min­den, ahogy most van. Tudom én, hogy a lányomnál szebb is meg csúnyább is van, de nekem ő a legszebb, és örülök, hogy a ver­senyen a zsűri is így látta. Bordás Andrásné szavaiból még megtudom: nemcsak a szép­séget, a munkát is fontosnak tartják, ezért is döntöttek úgy, Brigitta továbbtanul. Mátészal­kán lesz ősztől fodrásztanuló, már megvan a helye is.- Érettségizni kell, tanulni. Az uram rengeteget dolgozik, addig megvagyunk, adunk. De gondol­ni kell arra, hogy magukat is el tudják tartani. Az az álmom, hogy később legyen Briginek egy kis boltja, amiben a pénz forog­hat. A Bordás család Hodász köz- tiszteletben álló családja, s bár a feleség az irigységről is beszél, a többség örül az ő örömüknek. Közöttük iijabb Máthé Béla, a falu polgármestere, aki határo­zottan fogalmaz:- Hivatalosan az ő fejére tet­ték fel a koronát, tehát ő az idei romaszépségkirálynő. A korona a faluban van, itt is marad. Ez a mi falunknak, Hodásznak büszkeség. Ilyen hatalmas elis­merés a falunkba eddig még nem jutott. A zsűriben magas rangú rendőrtiszt és Balázs Pali is ott volt. A zsűri elnöke, Ban­gó Margit eláshatja magát, ha belemegy abba, hogy a koronát visszavegyék. El is döntöttük, hogy a Brigitta tiszteletére rövi­desen jótékonysági bált szerve­zünk, a bevételt a romáknak ad­juk. Van kiket gyámolítani- A faluban sok a problémás romacsalád, de Bordásék nem tartoznak közéjük - mondja Mándi Józsefné az önkormány­zat gyámügyi felelőse, akinek vé­leményével Székely Tamásné, a Gyermekjóléti Szolgálat vezetője is maximálisan egyetért. Székelyné márcsak azért is örül az újságírói érdeklődésnek, mert eddig csak hírből ismerte a kiránynőt, s most végre mód­ja van személyesen is találkozni vele.- Tényleg szép - mondja a ta­lálkozó után. Bordásék otthonából távozó­ban megkérdezem a romaszép­ségkirányőt, tudja-e, ki volt Mol­nár Csilla? Mosolyog, láthatóan töri a fe­jét, majd rövidesen bevallja: fo­galma sincs, kit takar a név. Nekem se sok, miért jutott a kérdés az eszembe... A romák inkább üzletelnek A polgármester Hodászról: - Hodászon, ezen a Nyírbá­tor és Mátészalka között talál­ható településen összesen 3500- an élnek. Közöttük - az úgy­nevezett oláh és magyar cigá­nyok száma - az 1300-at köze­líti. A faluban egyre több a ve­gyes házasság, a romák és ma­gyarok közötti frigy. A magya­rok többsége mezőgazdaságból él, a romák inkább vállalkoz­nak, üzletelnek. Döntő többsé­get mégis azok adják, akiknek az úgynevezett aktív korú szo­ciális segély, illetve a családi pótlék, a gyermekvédelmi tá­mogatás jelenti a megélhetést, de nagyon sok a főállású anya. Jelenleg az iskoláskorúak 42,3 százaléka cigány, az isko­lában nincs elkülönítés, ve­gyes osztályokban folyik az oktatás. A polgármesteri sta­tisztika szerint harminc olyan hodászi család van, akinek nem felel meg ez az állapot, ezért más iskolába, Nyírbátor­ba vagy Mátészalkára hordják gyermekeiket. Nevezetességeink A 2,5 méter magas dombra épült templomot hajdan sö­vény, később palánk övezte. 1791-ben épült téglából és ter­méskőből az a kerítőfal, amelynek négy sarkán, az ún. „Kása-Máté”-k, casamaták áll­tak. A 13x26 méteres belső részbe északról kolostorbolto­zattal, délről süvegboltozattal, nyugatról a torony alatt don­gaboltozatos alsó téren át le­het bejutni. A kései barokk szószék a déli fal közepén áll, fölötte a harang alakú korona, tetején szárból kinövő leve- lekekel, 1788-ban készült. A tiszavasvári református temp­lom műemlék jellegű. Fotók: Elek Emil Brigi a koronával

Next

/
Thumbnails
Contents