Kelet-Magyarország, 2003. május (63. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-17 / 114. szám
2003. május 17., szombat Ketet*»Magyarország hétvége / 8 A megfestett szépség Türk Marianna autodidakta módon közeledett a festészethez. 1991-ben egy ajándékba kapott készlettel kezdte gyakorolni a pasztellfestést, amelyet nagyon megkedvelt finomsága, bársonyossága miatt. Arra törekszik, hogy képei pozitív életérzést su- galljanak, a szépség, a szeretet és a vidámság kapjanak szerepet az alkotások témáiban. Újabban a portréfestés került az érdeklődése előterébe. Több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. Csendélet Pej ló Víg János mezőcsősz Főtök: Elek Emil VERS Petőfi Sándor Erdőd Nevezetes a tennapi napom, Furcsa dolgokat kellett hallanom. Szerencséje, hogy az bánt úgy velem, Akinek a leányát szeretem. Mondott volna csak felényit is más, Majd megtudná, mi a bosszuállás, Majd kiálltunk volna a mezőre, Zöld mezőre folyna piros vére. De még hagyján, hogy énnekem esnek, Hej van, ami jobban fáj szivemnek, Az még sokkal jobban fáj énnekem, Hogy téged is bántanak, kedvesem. Sokat szenvedsz, édes lelkem, szenvedsz, És csak azért, mert engemet szeretsz. Tűrj, galambom, tűrj még egy keveset, Máj' megszakasztom szenvedésedet. Légy csak egyszer az én feleségem, Nem lesz párod a földkerekségen, Nem lesz párod boldogság dolgába', Még csak nem is vágysz a másvilágra! Erdőd, 1847. május 18. Száz év után vissza a bokortanyákba A tirpákok a gyakorlatban is érvényesítették a másfajta gondolkodás tiszteletét Lovasfogat a Bihari-tanyánál Fotók: Elek Emil Nagy István Attila Az ember sorsa gyakran véletlenekből (?) épül. 1969-ben egyetemistaként olyan megyét kerestem, amelyik hajlandó velem társadalmi ösztöndíjszerződést kötni. Szabolcs- Szatmár esett a legközelebb Debrecenhez, igaz, nem sokan válaszoltak a kérő levélre. így kerültem 1972-ben Fehér- gyarmatra, s tanítottam ott tíz évig a Zalka Máté Gimnáziumban. Már akkor sejtettem, hogy ebben a megyében maradok. Amikor pedig Nyíregyházára invitáltak a megyei tanácsra, végképp eldőlt, hogy választott kishazám ez a megye lesz. Nyíregyházáról, a megyéről nem sok jót lehetett hallani akkoriban. Akik itt éltek, már akkor sem érezték ezt igaznak. De azt, hogy megismerhettem ezt a várost, elsősorban Cser- venyák Lászlónak és Margócsy Józsefnek köszönhetem. Az alábbiakban az ő kutatásaikra támaszkodom, amikor a tirpákok és Nyíregyháza közös sorsának évtizedeit felidézem. Tirpák recept Nyögvenyelő: A krumplit meghámozzuk, és nyersen finomra reszeljük. Hozzákeverünk 2 dkg meleg zsírt, egy egész tojást és annyi lisztet, hogy rendes keménységű galuskatészta legyen belőle. Vizezett deszkáról késsel sós vízbe apró galuskákat szaggatunk, ezt 10-15 percig főzzük. A vízből kiszedve meleg vízzel leöblítjük, és forró zsírba rakjuk. Elmorzsolt túróval összekeverjük, és tejfellel meglocsoljuk. A tészta készítésekor gyorsan kell dolgozni, mert különben megbámul. 1753-tól új szakasz kezdődik Nyíregyháza történetében. Károlyi Ferenc, a település egyik felének tulajdonosa elhatározta, hogy új telepeseket szerez Nyíregyházára, mert a birtok csak akkor ér valamit, ha minél több dolgos kéz van rajta. 1752. április 19-én a megyei közgyűlésen jelentette be szándékát, és megnyugtatta a helybeli urakat, hogy megyei jobbágyokat nem fogad be birtokára. Április 28-án hagyta jóvá a vármegye a telepítést a következő megszorítással. Nem Nyíregyházát, hanem a várossal nyugat felé határos Cserkeszpusztát jelöli ki a település helyéül, így elegendő házhely és szántóföld adható az új lakosoknak. Károlyi Ferenc Vásárhelyről Szarvason keresztül utaztában a város előkelő gazdáit magához hívatta, és közölte velük tervét és feltételeit: háromévi adómentességet, szabad vallásgyakorlatot, lelkésztartást biztosít, és fát ígért a templom építéséhez. Adómentesség A szarvasiak Petrikovics Jánost, a szegényebb sorsú szarvasi csizmadiamestert küldték Nagykárolyba Károlyi után, aki kinevezte őt az új „gyarmat” be- népesítőjének, és átadta neki a telepítés feltételeit tartalmazó pátenslevelet. A pátenslevélnek komoly hatása lett. Petrikovics nemcsak Szarvason, hanem az egész Békés megyében igyekezett azt népszerűsíteni. Szorgoskodásának eredményeként a Békés megyei lutheránus tótok elhagyták régi lakóhelyüket, és átköltöztek Nyíregyházára. Napról napra új lakosok áramlottak, Károlyi meglátogatta őket silány falusi házaikban, és velük szlovák nyelven társalgóit. Hogy a betelepítést minél jobban'megkönnyítse, a régi lakosok kitelepítését ígérte, hogy azok lakhelyeit elfoglalhassák. A régi lakosok közül azonban kevesen költöztek el, pedig az új betelepülők a régiek elmozdításának reményében azok adóterheit is magukra vállalták. Abban a hiszem- ben voltak, hogy az ígéret szerint az első években az adózás alól mentesülni fognak. Az 1754-es összeírás szerint az új telepesek a következő helyekről jöttek: legtöbben, 134 család Szarvasról, 39 Berényből, 19 Kom- lósról, 18 Csabáról, 3 Orosházáról és 1 Gyuláról. Az új lakosoknak két közös vonásuk volt, szlovákok és evangélikusok voltak. Békésből és a felvidéki megyékből települtek át. Mozgásuknak az volt a hajtóereje, hogy az Alföldön a népesség kevés volt, és mintegy a légüres tér vonzotta a megélhetést keresőket. Az elvileg röghöz kötött jobbágyok nem tehettek mást, mint legtöbbször elszöktek régi helyükről. Ezt elősegítette a társadalmi rend lazulása, amit az Alföld és a Felvidék népesedési helyzete okozott. Minthogy a magánföldesurak nem szerezhettek német jobbágyot, ezért természetes szövetségesévé váltad a szökött jobbágynak. Meg- védték volt urával szemben, másrészt jobb társadalmi helyzetet biztosítottak számára, szerződéses jobbággyá vált, háromévi adómentességet kapott, és elnyerte a szabad költözés jogát. Állattartás A letelepedés első évtizedeiben a gazdák termelőtevékenységében az állattartásnak volt alapvető szerepe. 1753-ban kérték Károlyit, hogy „marháinkat magunkkal vinni szabad legyen”. 1756-ban panaszolták, hogy „jószágaink számára meghagyott legelőt fel akarják törni, s határunkban tartott jószág számára szolgáló legelő tekintetében szerződés szerinti bérletre kényszerítenek”. A földesúr engedni kényszerült, mert elköltözéssel fenyegetőztek. A telepesek már Szarvason is állattartásból éltek, Szarvas határa 1756-ig nagyrészt legelőből állt. Az új honfoglalók 1786-ban birtokba vehették saját kőtemplomukat, amely a mai Nyíregyháza egyik ékessége. Ezt csak ügy tudták megtenni, hogy jelentős jövedelemmel és áldozatvállalási képességgel is rendelkeztek. Az építkezéshez messziről kellett a követ szállítani, át kellett kelni a Tiszán, de megszületett a templom. 1789-ben a nyíregyháziak 81 százaléka már evangélikus volt. A város vezetői minden eszközzel gyarapították a kiváltságokat, így történhetett, hogy 1802-ben határozat született az örökváltságról. A Dessewfy-családdal a következő esztendőben, a Károlyiakkal pedig 1824-ben kötötték meg az egyezséget. 1837-ben a városi pri- vüégium megszerzésének okiratát V. Ferdinánd király írta alá. Dinamikusan fejlődött a város, s ezt annak is köszönhette, hogy a gyakorlatban is érvényesítette a toleranciát. Az 1800-as években divattá vált a művelődés: Kaszinót működtettek, megalakult a Magyar Olvasó Társaság. Kórházat avattak, iskolák létesültek: 1847-ben az evangélikusoknak már kilenc iskolájuk működött a városban. A XIX. század végére, Nyíregyháza megyeszékhellyé válásával, átalakult a város társadalmi szerkezete. Megnőtt a hivatalnokok és a katonatisztek száma, átformálódott a város erkölcsi arculata is. A hajdani honfoglalók utódai a bokortanyákba húzódtak vissza, elhagyták a közéletet, fontosabbnak tartották a gazdálkodást. Évszázados munkálkodásuk azonban nem maradt nyom nélkül a városon sem, de a gondolkodáson sem. Olyan értékek hordozói voltak, amelyek hiányát olykor fájdalommal emlegetjük ma is. Az új betelepülőknek állít emléket a Szarvas utca elején Sebestyén Sándor bronzplasztikája Nevezetességeink Csaroda jelentős műemléke a templom, a Csaroda-patak árterületéből kiemelkedő szárazulaton épült a XIII. században. Az alul szinte teljesen zárt nyugati homlokzat fölött emelkedik a hajóba beugró karcsú torony. A körerkélyes tornyot zsindellyel borított túhegyes sisak koronázza. A templom déli falát ajtó és keskeny, rézsús ablakok törik át. A templomtető alatt ferdén rakott téglákból álló fú- részfogas párkányt figyelhetünk meg. Az ablakoknál színes falfestmény-maradványokat láthatunk. Évszázadokkal ezelőtt az egész épületet ilyen színes festés díszítette. TÁRLAT
