Kelet-Magyarország, 2003. május (63. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-09 / 107. szám

2003. május 9., péntek Kelet ur Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK E3 Családi Klub. A Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesü­letének Családi Klubja következő össze­jövetelét május 14-én 14 órától tartja Nyíregyházán, a Körte u. 19-21. sz. alat­ti székházban. Zarándoklat. A Máriapócsi Lelkigyakor- latos és Zarándokház tájékoztatása sze­rint május 9-én és 10-én a Pasaréti Fe­rences Plébánia zarándoklatára kerül sor. NÉZŐPONT Cirkusz és kenyér Koncz Nóra e-mail: nora.koncz@inform.hu A felismerés nem új keletű, de szá­mos örökül hagyott bölcsességhez hason­lóan ma is helytálló: cirkusz és kenyér kell a népnek. Azaz szórakozás és mun­ka. Ez utóbbi értékét szükségtelen hang­súlyozni megyénk jobb sorsra érdemes la­kosságának, viszont tény: munkahely lété­től vagy hiányától függetlenül mind­annyiunknak jár a kikapcsolódás. Helye­sebben - ha az idei május elsejére gon­dolunk - csak járna. - Ebben az évben nem szervezünk összejövetelt - hangzott válaszul elkeserítően sokszor a települé­sek munka ünnepi rendezvényeiről érdek­lődő kérdésre. Nem vagyok egy majáiisozó fajta, mégis vallom: a szórakozáson túli össze­tartó, közösségépítő és -erősítő szerepe miatt igenis szükség van ezekre az ese­ményekre. Mert a sportpályákat zengető és beborító sztár-playback súlyos fátylán kívül reked a gond: a körhinta láncába kapaszkodó, babgulyást kanalazó, labdát kergető, vattacukortól ragacsos kicsik és nagyok felhőtlen percei jelentik ez eset­ben az értéket. Lehet, hogy giccses, nyá­las vagy csöpögős (nevezzük bárhogyan), mégis vitathatatlanul szükséges. Szűkösek az anyagiak, behatároltak a lehetőségek, kell a pénz járdára, teleházra, lakóparkra, uszodára, tudom. De azt is, hogy a fantá­ziát és az akaratot képtelenség korlátok közé szorítani. A színvonal koránt sem pénzfüggő, tűzijáték és művészparádé nélkül is lehet kiváló hangulatot, látvá­nyos, élménydús programot biztosítani. Nagyra értékelem az önkormányzato­kat, amelyek emlékezetes kavalkádot va­rázsoltak a közönség elé. S még többre azokat a polgármestereket és segítőiket, akik kisebb ráfordítással - helyi tánccso­portjaikat felvonultatva, főzőversenyt, já­tékos vetélkedőt, futballmérkőzést szer­vezve - bizonyították: gondoskodnak la­kóik szórakoztatásáról. N/lert nem csak a választások előtt kell(ene) visszhangozniuk falvainknak a cigányzenétől... Vicces páciens Rajz: Ferter János Üvegszál köt össze múltat és jövőt A Vietorisz család leszármazottja információs csúcstechnológiát hozna ősei földjére rát Nyíregyházán töltöttem, a Sóstói úton. A villasor és a kis­vasút képe ma is elevenen él bennem. Édesanyám Korányi Anna, s felemelő érzés, hogy ma két utca is viseli a család nevét - adta jelét erős kötődésének Ta­más, aki 1946-ban került ki az USA-ba. Akkor már három évet elvégzett a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán, tanulmányait Massachusetts Institute of Technology-n folytat­ta, s ért el doktori fokozatot. Optikai alapon Ugyanitt közgazdaságtant is tanult, majd öt évet Dél-Ameri­kában, Santiago de Chile-ben ta­nult és dolgozott, végül gazdaság- fejlesztés tervezésében ENSZ szakértő lett. Több, mint negy­ven éve egyetemi tanár az USA- ban: New York Columbia Egye­temen várostervezési fakultáson illetve a Cornell Egyetem város- és vidéktervezés szakterületén oktat. A globalizáció és a fenn­tartható fejlődés témakörében is tanít, de érdeklődése középpont­jában a vidékfejlesztés áll.- A kommunikációs technoló­gia ma létező legmodernebb rendszerének meghonosításán dolgozunk, a széles sávú infor­mációközlés meghatározó szere­pet játszik a területfejlesztésben. Ez sokat segíthet a Nyírség és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye felzárkóztatásában - ismertette a megbeszélések során konkrét el­képzelésit. Ami nem más, mint optikai alapú hírközlési hálózat kiépíté­se, amely kb. tizenötezerszer (!) gyorsabb, mint a napjainkban al­kalmazott távközlési rendszer. Az elmúlt évszázad technológiai fejlődése réz- majd kábelalapú volt, s most az üvegszál irányá­ba mutat. A gyorsaság előnye Magyarországon a háztartások még nem állnak azon a szinten, hogy a feltételek megteremtésé­hez szükséges anyagi terhet el­Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu viseljék. A kommunikációs tár­saságoknak pedig nem igazán ér­dekük egy ilyen beruházás, amely felhasználói tulajdonban ráadásul versenyhelyzetet te­remt a szolgáltatás piacán. Is­merve a világ fejlődését, a gyor­saság súlyát, leszögezhető: a tö­meges információáramlásra je­lenleg legalkalmasabb az üveg­szálas hálózat. Az állami ösztön­zés itt hamar megtérülő lépés.- A technika adott, most az együttműködés és a kivitelezés módjában kell megtalálni az összhangot. S persze mint min­den nagy változáshoz, ehhez is szemléletváltásra van szükség. Én hiszek abban, hogy abból, amit most csinálunk, komoly és gyors fejlődést érhet el ez a hát­rányos helyzetű térség - fogal­mazta meg határozott célját Vietorisz Tamás, aki a családi hagyományok folytatásaként éli meg ezt a munkát. Nyíregyháza (KM) - Atyai örökségként törekszik a job­bító szándék gyakorlati ka­matoztatására a Nyírségben a vidékfejlesztés amerikai professzora. Az elkötelezettség azonnal ért­hető lesz, ha kiderül: az egykor az Amerikai Egyesül Államok több egyetemén tanuló, ma pe­dig tanító embert Vietorisz Ta­másnak hívják. Bár ő 1926-ban Budapesten született, felmenői­nek munkássága előtt itt, a Nyír­ség szívében adózik tisztelettel az utókor, Nyíregyházán emlék­tábla és utcanév őrzi családja ne­vét. Felemelő érzések- Édesapám, Vietorisz Gyula ügyvéd volt, az 1868-tól 1954-ig élt nagyapám pedig Vietorisz Jó­zsef tanár, filológus, költő és mű­fordító, a Kisfaludy Társaság tagjaként is tevékenykedett - utalt példaképekben bővelkedő családfájára az unoka. ».................................................. A kommunikációs technológia ma lé­tező legmodernebb rendszerének meg­honosításán dolgo­zunk. Vietorisz Tamás .....................................................w Mégis szerényen és több, mint ötven éve külföldhöz kötődő éle­te ellenére tökéletes magyar kiej­téssel öntötte szavakba gondola­tait, amikor legutóbb a megye- székhelyen járva egy koszorút helyezett el nagyapja emléktáb­láján. Azt sem engedte, hogy a magas táblára más tegye a virág­fonatot, 77 évesen maga kapasz­kodott fel a falra.- Gyerekkorom minden nya­A hires előd emléktáblájánál Fotó: Racskó Tibor Kiállítás. Újfehértón hatók a Pinceklubban. Vincze Sándor festőművész képei lát- Fotó: Elek Emil Lehetőség látássérülteknek Nyíregyháza (KM - Gy. L.)- A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége nyíregy­házi, valamint térségi szerve­zetének tagjai csütörtöki összejövetelükön jó hírt kap­tak: tagjaik számára munka- lehetőség nyílik. Ez a hír két okból is felérté­kelődik: egyrészt 2003 a fogyaté­kosok éve, másrészt megyénkben újra megközelítette a munkanél­küliségi ráta a 20 százalékot. Radócz Zoltánné, a nyíregyházi szervezet elnöke elmondta, hogy egy nem megyebeli, de nálunk is telephellyel bíró rehabilitációs cég­gel „találtak egymásra”. Nyolcvan tagjukat értesítették telefonon, akiknek többsége részt is vett a tá­jékoztatón. Olyan termékek előál­lításáról van szó, melyeknek mint­egy 15-20 kézügyességet, élő mun­kaerőt igénylő munkafolyamatá­ba tudják bevonni a látássérülte­ket. Nagyon fontos, hogy a mun­kadarabokat, illetve az anyagot a vállalkozó látássérült lakására le­szállítják, s természetesen a kész terméket is elviszik.- Sorstársaink nagyon örül­nek a munkalehetőségnek - mondta Radócz Zoltánné -, s mint láthatta, igen nagy volt az érdeklődés. ÉLETKÉPEK Két választó Oláh Gábor Sohasem találkoztak, nem is hallottak egymásról. Csak történetük rokon. Mind a ket­ten túl vannak a nyolcvanon. Élik a hasonló korú idős embe­rek életét, kisebb-nagyobb be­tegségekkel családjuk körében békében, nagy szeretettel. Most a legutóbbi szavazás előt­ti napokban, hetekben azonban mind a ketten egyformán szokat­lanul furcsán kezdtek viselkedni. Az eddigieknél is többet ültek a televízió előtt, gyengülő szemeik­kel minden kezükbe kerülő új­ságot elolvastak, s kérdezték ál­landóan. Milyen lesz, jobb lesz az Unióban, nektek, nekem, de fő­leg a gyerekeknek? Mamóka 12-én a ritka alka­lomra használt ruháját vette fel. A tisztálkodás, a fésülködés is tovább tartott, mint máskor. Nem hagyott nyugtot a lányá­nak, mikor jönnek már az ur­nával, figyelte a csengőt, néze­getett ki az ablakon. Végre megjöttek, próbálta szóval tartani őket. - Tudják, amikor még a szegény férjem élt, mindig együtt mentünk szavazni. Emlékszem az első szavazásra is, fogtuk egymás kezét, úgy mentünk. Szegény - érzékenyült el - ha ezt a mos­tanit megélhette volna. Józsi bácsi már évek óta bo­ton jár. Néha alig tud kimen­ni a kapuig is. Már hazafelé tartott a szavazásból, amikor találkoztam vele. A fekete ün­nepi kucsmája volt a fején, pe­dig már kifényesedett a délelőtt is, s a gólya is itt van már ré­gen, ilyenkor kellett letenni a kucsmát is. Rákérdeztem, meg­magyarázta, ezt szokta horda­ni kivételes alkalmakkor. Ez a mostani pedig az. Támasza a bot, egyre gyak­rabban megálljt parancsolt. Miért nem kérted meg a fiadat, hogy vigyen, hozzon? - kérdez­tem. Urnát is kérhettél volna - győzködtem. - Csak nem kép­zeled azt a szégyent, ezen a na­pon mindig egyedül mentem, s ezentúl is így fogok. Csak az a baj, hogy hiába tettem meg ezt a nagy utat, nem volt ki­vel beszélgetni. Mindenki sie­tett, gépiesen letudta az egé­szet. Hej, pedig a háború után, amikor szavaztunk, maradtunk még egy kicsit, megtárgyaltuk a város, megy a világ dol­gait is. IVÍondta és mondta, elfe­lejtkezett a fájós lábáról is. Ötven éve együtt, a napokban ünnepelte házas­ságkötésük ötvenedik évfor­dulóját Tiszabercelen Borek József és neje, Gyurina Pi­roska. A házaspárt a jeles ! esemény alkalmából három j gyermeke és azok családja köszöntötték. Fotó: amatőr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents