Kelet-Magyarország, 2003. április (63. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-04 / 79. szám

2003. április 4., péntek K§i§t#Magyai«ff§iég HÁTTÉR / 3 E Véradókat várnak. Április 4-én, pén­teken 8-14 óráig Vaján, az egészség­házban várják azokat az őrieket és va- jaiakat, akik véradással szeretnének se­gíteni a rászorulókon. E' Szeretetről mindenkinek. A Nőszövet­ségben április 8-án 18 órától Bozorády Zoltán esperes Szeretetről mindenkinek címmel tart előadást a Hotel Centrál klubjában, Nyíregyházán. NÉZŐPONT Bocs, hogy élünk! Koncz Nóra Egy tévéműsorból tudtam meg a mi­nap: nekem nincs hazám. Az egyik keres­kedelmi csatorna riportjában gumicsizmás jelzővel illetett megyénkbeliek sorából ugyanis - mivel hiányzik a tulajdonomból ezen lábbeli - sajna kilógok. A hontalan­ság fájdalmas érzés, s egy pár gumicsiz­mát még csak-csak beszereznék (ezen már ne múljon!) de alkoholistává válni nem vagyok hajlandó. Mert a rólunk le­festett kép alapján kitűnt: a tipikus sza­bolcsi iszik is mint a kefekötő. Kerüli a munkát, hajszolja az élvezeteket, naiv és tudatlan. A művészien összevágott film egy ország előtt bizonyította: Nyíregyháza belvárosa tulajdonképpen néhány építé­szeti remekkel körbevett hatalmas KGST- piac. Lakói kocsmában züllők, kapuban vagy útszélen ácsorgók. Pálinkaszagú jelen, sáros múlt. Tény­leg! Krúdynak, Móricznak vagy Esze Ta­másnak vajon volt gumicsizmája? Lelki szemeim előtt megjelenik Kölcsey, amint a fekete recéstalpúban fel-alá járva megalkotja nemzeti kincsünket: a Him­nuszt. Igaz is, minek nekünk történelmi em­lék, tiszadobi kastély, túristvándi vízima­lom? Hogy jövünk mi ahhoz, hogy Cinke­főző versenyt, Tökfesztivált és Almanapo­kat rendezzünk? Apropó, alma! Ez a leg­főbb okozója szegénységünknek: a jelleg­zetesnek, egyedinek hitt termék minősé­gének fejlesztése, hűtőházak, értékesítő szövetkezetek létrehozása, piacok kutatá­sa helyett keresettebb, hasznosabb áru előállításába kezdhetnénk végre. Valami­be, amire inkább szükségünk van. Kis be­ruházással kialakítható üzemekben (hi­szen nincs miből), tömegeket foglalkozta­tó (a munkanélküliség csökkentése érde­kében), könnyű (mert ugye, dolgozni nem szeretünk), helyben hasznosítható (autó­pálya hiánya miatt) produktumba. Mondjuk, gumicsizma-gyártásába... Két keréken Mondhatnak az időjósok, amit akar­nak (hétvégére, esőt, lehűlést), mi már minden porcikánkban érezzük: itt a tavasz. Bár hajnalban egy kicsit még megborzongunk a friss levegőn, napközben lekívánkozik rólunk a ka­bát. Benépesülnek a terek, utcák, gye­rekek vidám kacagásától hangos a ját­szótér. Á tavasz legcsalhatatlanabb je­le azonban, hogy előkerülnek a kicsi­nyek járművei: a műanyag motorok, amelyeken a csemeték olyan sebesség­gel száguldanak, amitől szüleiknek leginkább égnek áll a haja... Fotó: Sipeki Péter A túladagolás a vadakat pusztítja A kemikáliák alkalmazása szükségszerű, de körültekintéssel nem terheljük a környezetet Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu Nyíregyháza (KM) - A kör­nyezeti károk elkerülése megköveteli, hogy a mezőgaz­daságban alkalmazott vegy­szereket a szigorú előírások szerint használják fel. Ezért szentelt megkülönbözte­tett figyelmet idén e témakörre a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Növényvédő Mérnöki és Nö­vényorvosi Kamara, amikor megszervezte a növényvédő szakmérnökök kötelező tovább­képzését. A tanfolyam során előadást tartott Zaják Árpád, az Ökotoxikológiai Laboratórium (Fácánkert) vezetője is. Veszélyes eljárás- Laboratóriumunk egyik leg­fontosabb feladata a növényvédő szerek vad- és méhveszélyességé- nek elemzése, minősítése nem­zetközileg elfogadott módszerek (GLP) szerint. Az intézmény ne­véhez fűződik a mezei rágcsálók irtásának fejlesztése is. Ez a szakterület azért jelentős, mert a mai napig a vadvédelem szem­pontjából potenciálisan a legve­szélyesebb eljárásnak tekinthe­tő. A kemikáliák alkalmazása szükségszerű, de ha körültekin­tően járunk el, akkor nem ter­heljük a környezetet - szögezte le a szakember. Sajnos a mezőgazdasági terme­lők közül még napjainkban is so­kan szakmai hozzáértés nélkül végzik el a védekezés munkála­tait, ezzel veszélyeztetik a vadál­lományt. Bizonyára többen em­lékeznek a televízió híradóiban nemrégiben mutatott képsorok­ra, amikor tucatnyi őztetemet dobáltak teherautókra Pest me­n.................... Az emberi mulasztás és az élőhely szűkülése együttesen okolható a vadállomány csökkenéséért. Zaják Árpád ...................w gye határában. A vizsgálatok ki­derítették: az őzek hullását a szakszerűtlen pocokirtás okozta. A probléma forrása az, hogy a mérgezett csalétkekben alkalma­Zaják Árpád Fotó: a szerző zott hatóanyag nem szelektív, vagyis a gerinces emlősökre (őz, nyúl) egyformán veszélyes. A rágcsálók irtásánál a szelektivi­tást a termelők teremthetik meg a következőképpen: első lépés­ben a lehető legpontosabban meg kell becsülni a károsító rágcsá­ló állományát. A módszer is­mert: a kijelölt mintaterületeken betaposni a járatokat és 24 óra múlva a lakott járatok száma megadja a becsülhető egyed- számot. Egy mezei pocokra 6-8 gramm csalétket számolva kell kijuttat­ni a szert. Egy pocok egy nap alatt 2-3 gramm csalétket fogyaszt el, s ha a kiszórt készítmény mennyiségét pontosan határoztuk meg, akkor a mérgezett csalétek 3-4 nap alatt eltűnik a területről. Ebben az esetben a jóval nagyobb testű vadak nem képesek annyit felvenni a szerből, amennyi a pusztulásukat okozná. (A pocok­hoz képest egy nyúl kimúlásához csaknem százszoros dózis vezet.) A szakma véleménye A kulcsfontosságú elem tehát a dózis pontos meghatározása: túladagolásnál a vadállomány is elpusztulhat, a szükségesnél ke­vesebb mennyiséggel pedig nem lesz hatékony a védekezés.- Nem a növényvédelem a va­lódi oka a vadpusztulásnak, ha­nem az emberi mulasztás és az élőhelyek szűkülése - foglalta ösz- sze véleményét Zaják Árpád. Ar­ra is utalt: Magyarországon öt­száznál is több engedélyezett ké­szítmény van forgalomban, ezek között akad vadra potenciálisan veszélyes szer, de ezeket lehet kí­mélő módon alkalmazni. ÉLETKÉPEK Ínséges esztendők Oláh Gábor Mint, ahogy fülledt nyá­ri délutánokon robbanva sza­kadnak át felhők zsilipjei, úgy szakadt fel az egészséges fia­talemberből a keserűség, a megaláztatás, a megtiprottság, a hosszú állásnélküliség után.- Olvastam egyik írását a munka nélküli fiatalemberről, rólam is írhatta volna. Ver­gődött, mint hal a varsában. Vigasztalni próbáltam. Min­dig voltak, most is vannak ínséges esztendők s nem tud­ni milyenek lesznek még. Re­méljük jobbak. 70 évvel ezelőtt a nagy gazdasági válság idején súlyosabb időket is megéltünk. Félmillió munkanélküli volt az országban, csak a fővárosban 70 ezer ínséges családot tartot­tak nyilván. Akkor is voltak melegedők és mégis fagytak meg emberek, és volt Róbert bácsi ingyen levest osztó kony­hája, ahol a kondérok előtt hosszú embersorok vigyáztak, mégis maradtak éhező embe­rek. Köztük szép számmal munka nélküli diplomások. Ők alakították meg az ÁDOB-ot, az Állástalan Diplomások Or­szágos Bizottságát. Akik pedig dolgozhattak, havi 80 pengőből kellett eltartani a családjukat. A sláger akkor így szólt: havi 200 pengő fix-szel, az ember könnyen viccel.- Jó, jó, de rongyokban va­cog a maga érvelése. Az akkor volt, évtizedek múltak el, azó­ta mi változott? Tanultunk va­lamit József Attilától, Veres Pétertől, Szabó Dezsőtől? Au­gusztus 20-án miért kell tűzi­játék milliárdokért, ha rá öt hónapra hajléktalanok várják az ingyenes levest. Hírhedt panamáktól, milliós visszaélé­sektől hangos az ország. Min­denki lop, csak az Anti nem. Hallani felduzzasztott appará­tusokról, felesleges tisztségek­ről. A másik oldalon meg va­gyok én, ráadásul még kép­zettséggel is. Sztrájkoljak, vagy tüntessek, de hol, kivel? Nincs szolidaritás köztünk sem, olyanok vagyunk mint a csirke összezárva, csak egy­mást marjuk. A pártok? Vad­madár nem való kalitkába, ott is csak a hatalom és a pénz számít. Ha szólok, azt mond­ják lázítok, ide vagy oda so­rolnak, pedig igazából nem ér­dekel egyik sem. Egyszerűen dolgozni, élni szeretnék. Könyvet egy éve nem vásárol­tam, újságra nincs pénzem. Szellemileg leépülök kor­osztályommal együtt. Kinek jó ez, a jövőnek biztosan nem. Látja, lóval vitatkozni, vagy velem beszélni, egyre megy. Azért megírhatja, amit mond­tam, hátha más is okul be­lőle. Vers- és prózamondó Nagykálló (KM) - A VI. Or­szágos Ratkó József Vers- és Prózamondó Versenyt április 4- 5. között rendezik a Korányi Fri­gyes Gimnáziumban, illetve a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Köz­pontban. Az első verseny 1993. áprili­sában zajlott le, s népszerűsége nem csökken. 2001-ben 227 jelent­kezőt regisztráltak. Általában 8- 10 elődöntőt szerveztek az ország területén, a megyeszékhelyeken praktikusan összevonva a József Attila-verseny elődöntőivel. A döntőbe 20-25 fiatal került. A második fordulóba 10-12. Őket tekinthetjük az igazi győztesek­nek, hiszen a különbségtétel itt már alig lehetséges. Az irodal­mi napok programja nagy vona­lakban követi az előző rendez­vény hagyományait. A szombat esti eredményhirdetést gálamű­sor követ a legsikeresebb ver­senyzők részvételével. Aranylakodalom. A napokban ünnepelte ötvenedik há­zassági évfordulóját Dögében Józsi László és neje, Kocsi Ilo­na. A házaspárt a jeles esemény alkalmából két gyermeke, hat unokája, a szűkebb család mellett a település vezetői is köszöntötték aranylakodalmuk alkalmából Fotó: amatőr HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents