Kelet-Magyarország, 2003. április (63. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-30 / 100. szám
2003. április 30., szerda HÁTTÉR /3 0 Olvasóinkhoz. Lapunk legközelebbi száma május 2-án, pénteken jelenik meg. 0 Technikatörténet. Régi rádiók, televíziók, egyéb híradástechnikai tárgyak címmel rádiótechnika-történeti kiállítás nyílik május elsején Csengerben, a hely- történeti múzeumban. 0 Orgonaest. Varnus Xavér orgonaestje lesz április 30-án 19 órától a nyírbátori református templomban. NÉZŐPONT A munka ■ * ■ * ■ stációi Kovács Éva e-mail: kovacs@inform.hu A munkásság nemzetközi ünnepét tapasztalataim szerint már közel sem kíséri akkora hivatalos lelkesedés, mint kísérte alig egy évtizeddel ezelőtt, az ünnep azonban mindannyiunk olvasatában mindmáig a munkához kötődik. A munkához, amellyel oly gyakran, oly sok embernek akad gondja napjainkban. Mert jó ideje valahogy úgy áll a dolog, vége a nagyvonalú egyenlősdinek, e téren immár két véglet létezik. Egyes embereknek túl sok van belőle, ők azok, akik alig élnek, hajnaltól késő estig hajtják magukat, vagy hajtják őket, ki van számolva minden percük, minden pillanatuk. Ennek köszönhetően viszonylag jól, olykor sokat is keresnek, csak éppen a keresmény élvezetére nem marad idejük. A másik csoport tagjai éppen az ellenkező problémával küszködnek, hiszen munkájuk nem lévén csak tengődnek, anyagi gondokkal küszködnek, szinte egyik napról a másikra élnek, nemhogy évtizedekben, de hetekben is nehezen tervezik életüket. Néha úgy tűnik, az arany középút e kérdésben is egyre kevésbé létezik. Különösen azért, mert hajlamosak vagyunk csakis azt munkának tekinteni, amiért fizetség, anyagi juttatás, bármilyen jellegű elismerés jár. Pedig nemcsak ez a munka, s nem is mindig ez a legnehezebb. \4ert bár ritkán emlegetjük, de munka például a házimunka is, az a fajta elfoglaltság, amely akkor látszik legjobban, ha valamilyen ok miatt elhanyagoljuk, nem csináljuk. Munkának minősül - s olykor mennyire nehéznek! - a gyermeknevelés, amelyet a legfontosabb dolog, a szeretet irányít, s amely akkor tekinthető eredményesnek, ha az látszik: a gyermek - a „munkadarab" - sikeres, övéinek azt adja tovább, amit tőlük látott, mindeközben pedig úgy élnek, hogy abban nemcsak neki, de szüleinek is öröme telik. Uj tanműhely. Harmincmillióból új tanműhely épült Bak talórántházán a szakközépiskolában. A költségekhez 14 millió fo rinttal a Magyarországi Cigányok Közalapítványa is hozzájárult, így támogatva a romatanulók szakképzését Fotó: Elek Emil Vaive ma becsülete a munkának? Olvasói vélemények arról, hogy változó világunkban mi az igazi boldogulás titka Nyíregyháza (KM) - Holnap lesz május elseje. Száztíz éve a munkásszolidaritás, illetve a munka ünnepe. De vajon van-e becsülete ma a munkának? - tettük fel a kérdést azoknak, akik számára nem „dolgozik” a tőke, akik bérből (alkalmanként segélyből) élnek meg. Petrovics Olga, köz(hasznú) munkás, Nyíregyháza:- Megmondom ahogy van: nincs ma becsülete a munkának. Én most március 17-étől augusztus 15-éig közhasznú munkás vagyok, a tanyabokrokat, Manda- bokort és környékét csinosítjuk, szedjük össze a szemetet. De holnap kezdhetjük újra, mert munkánkat semmibe nézik azok, akik ide hordják ki a szemetüket. Van úgy, hogy amit mi zsákba gyűjtünk össze, azt is kiborítPetrovlcs Olga Fotó: Gyürke László ják, vagy kivágják a zsákot. Nem értem, miért teszik, tán kincset keresnek benne? Hat órát dolgozom naponta, ezért nettóban 32 ezer 800 forintot kapok egy hónapra. Négy nagy fiam van, a legkisebb még velem lakik. Sajnos, élettársamat, akivel több mint harminc évet éltünk együtt, tavaly eltemettem. Nehéz egyedül, azért is jelentkezem mindig közmunkára. Valamiből meg kell élni. Azelőtt a Városüzemeltetési Kht.-nál dolgoztam, de ott is csak öt hónapra volt munka. Ha ez a mostani letelik, míg újabb támogatást nem nyer az önkormányzat közmunkára, marad a segély, ami még kevesebb. Apám nyomdokába léptem Orosz József, a MÁV nyíregyházi állomás forgalmi részlegvezetője: - A vasutasok társadalmi megítélése nem mentes a negatív felhangoktól. PályaOrosz József Fotó: Lefler György választásomat befolyásolta, hogy édesapám is vasutas volt. Gyerekkoromban nyaranta gyakran elkísértem „vonatos” útjaira, ő jegyvizsgálóként dolgozott. Úgy érzem, a munkahelyemen megbecsülnek, most abban a beosztásban dolgozom, ami mindig is szerettem volna lenni. Az anyagi megbecsülést illetően már nem vagyok ilyen határozott, véleményem szerint a vasutastársadalom többet érdemelne. A közhiedelemmel ellentétben a vasutasok kevesebbet keresnek, mint amennyit gondolnak felőlünk. A mi érdekvédelmi szervezetünk még ki mer állni a dolgozókért, ha kell, akkor a sztrájk eszközével is, amely persze sohasem jelenti a valódi megoldást, kompromisszumok csorbítják a munkáltatói elgondolásokat, és ugyanazok a mi keresetnövekedésre tett elképzeléseinket is. Sajnos, a kocsijaink műszaki állapotával joggal lehet elégedetlen az utas: a zord téllel és a forró nyárral még az IC-k sem állják a versenyt. Azt viszont állítom: tiszta kocsikat indítunk, ám a célállomásra már másképpen érkeznek. Szeretném, ha a szép nyíregyházi állomásra együtt vigyáznánk az utasokkal! Inkább teljesítménynek fogják fel Az Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára Veisz Jánosné.- Ma nem úgy értelmezzük a munkát, mint régen. Napjainkban inkább teljesítménynek fogják fel, amely után jutalom, elismerés jár. A gyerekek céltudatos tevékenységnek tekintik, s ebben a felnőtteket követik. A célirányos tevékenységek közül szelektálnak, a hasznosság szerint döntenek: az ismeretszerzés kötődik-e valamilyen haszonhoz. Éppen ezért a művészeti tárgyakat meglehetősen nehéz tanítani, hiszen milyen haszon keletVelsz Jánosné Fotó: Nagy István Attila kezik abból, ha felfedezik egy- egy műalkotás szépségét? Azt tapasztalom, hogy nagy az érzelmi deficit. Az emberi kapcsolatok kialakítására nem fektetnek be munkát a gyerekek, s ebben is a felnőtteket követik. Mostanában az intézményben volt egy felmérés arról, szeretné- nek-e a gyerekek híres emberek lenni, s ezt mivel kívánják elérni. Az eredmény azt mutatja, hogy van igényük az érzelmekre, de a valóságban a szigorú, kemény követelményekhez kell igazodniuk, hiszen a való világ, amelybe belépnek majd, kikényszeríti a teljesítményt. Megélhetés és új célok alapja Lázár Adél, operátor: „Jövőt nem lehet tervezni munka nélkül, ezt magam is megtapasztaltam. A középiskolai tanulmányaim befejezése után a pályakezdő munkanélküliek táborába csöppentem, és ez nagyon rossz érzés volt. A keserű időszak majdnem egy évig tartott, a hozzátartozóim akkoriban fokozódó feszültséggel követték nyomon, hogyan próbálkozom újra és újra munkát találni. Végül a Flextronics hirdetésére jelentkeztem, Lázár Adél Fotó: Nyéki Zsolt s amikor sikerült elhelyezkedni, alapvetően megváltozott a közérzetem. Nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá, felszabadultabbá váltam. Két éve dolgozok itt, fokozatosan kerültem magasabb beosztásokba, egyre nagyobb felelősséggel járó munkakörbe. A munkával szerzett jövedelem a megélhetés és a célok elérésének is az alapja. Fél éve mentem férjhez, lakást vásároltunk, vagyis olyan úton indultunk el, amelyen minden forintra nagy szükség van és lesz. Ezt pedig csak munkával tudjuk előteremteni. Az esélyek növelése megköveteli a képzettségi szint növelését, nekem is ebben kell gondolkodnom tovább, természetesen a munka mellett.” Nem mindig honorálják kellőképpen Oszlánszki Géza BM-dolgozó: Véleményem szerint a saját magam és mások megelégedésére tisztességgel és becsülettel elvégzett munkának van becsülete, ám nem minden esetben és mindenkor ismerik el megfelelő honoráriummal. Oszlánszki Géza Fotó: Fullajtár András Viszont azt tapasztalom az utóbbi években, hogy a fizikai, kétkezi munka elismerése háttérbe szorult. Pedig arra is nagy szükség van, még ebben a modern világban is. Ezt külföldi tapasztalataim is alátámasztják. Nagyobb becsülete van a fizikai munkának, mint hazánkban. Egy kétkezi munkás biztosabb anyagi hátteret tud teremteni családjának. Tudja a gyerekeket taníttatni, esetleg még nyaralásra is telik. Az is tény, hogy Magyarországon most az ügyeskedők, a kiskapukat keresők boldogulnak jobban, ám ők nem minden esetben a becsületes utat választják. Az is elgondolkodtató, hogy valamikor büntették azt, aki nem dolgozott, most viszont fizetnek érte! KeletwMagyarország HÍREK Szöveg nélkül Rajz: Ferter János
