Kelet-Magyarország, 2003. április (63. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-26 / 97. szám
2003. április 26., szombat X§l«l«>lSa§pf§fs*ltf HÉTVÉGE / 9 A Val(k)ó Világ mestere Lefler György A koromhoz képest jól nézek ki! - mondhatná, mintegy magamagával ékelődve Valkó László, a nyíregyházi Kéményseprőipari Kft. ügyvezető igazgatója, aki humoros emberként megengedheti az öniróniát. A cégvezető ugyanis kéményseprőmester, mi több, kőműves- mester is. Az már csak hab a tortán, hogy mindemellett mélyépítő mérnöki és közgazdászi diplomával is rendelkezik. Az IPOSZ a közelmúltban, április 11-én „Aranykoszorús Mester” kitüntetéssel ismerte el eddigi tevékenységét, így a kétszeres mester háromszoros mesterré vált. A költészet napján a további négy kitüntetett társaságában valóban lírainak érezhette az ünnepélyes ceremóniát, a lelkűk mélyén meghatódtak az elismeréstől. A 47. életévében járó cégvezető Nyírte- lek-Bedőbokorban született, a nyíregyházi ÉVISZ-be járt középiskolába, majd a KEMÉV ösztöndíjasaként a pécsi Pollach Mihály Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait. Nyíregyházi diákként ők húzták fel a Kelet Áruház Produkt felőli falát a jó öreg B-30-asokból. Az áruház kiállta az idők próbáját, vagyis jó munkát végeztek az ÉVISZ egykori tanulói. Főiskolás éveiből emlékezetes képként él benne az akkoriban omladozó pécsi pincerendszer megmentése. A diploma után a KEMÉV-hez került, dolgozott a mátészalkai Túró Rudi-üzem, a debreceni Domus Áruház építésénél. Budapesten több komoly munkánál tevékenykedett, ...és a kéményseprőmester Fotók: a szerző ám egy idő után fárasztóvá vált a „10 nap munka - 4 nap pihenő” munkarend, s Mudri János hívó szavára szívesen jött haza, a megyei tanács építési osztályára. Ott módja volt a mestervizsgára jelentkezetteket oktatni, ám erős késztetést érzett arra, hogy maga is kőművesmester lehessen. A tanultaknak otthonuk építésénél igencsak hasznát vette, a négylakásos sorházat három keméves mérnök barátjával együtt emelték munkaidő után, szinte csak a saját kezükre hagyatkozva. Sőt, a szakmát, mint mondta, igazán ekkor sajátította el. A megyei tanácsról a Kommunális Szolgáltató Vállalat igazgatói székébe került, ám a vállalat az új struktúra miatt, mint egykor az ország, három részre szakadt. A Valkó László által vezetett cég, a Kéményseprőipari Kft. Nyíregyháza és Tiszalök vonzáskörzetében végzi szolgáltatását. A cégvezető közte volt aközött a tíz ember között, akik az új követelmények szerint az országban elsőként tettek Győrött ké- ményseprőmester-vizsgát 1994-ben. 1948-tól ’ a kormos szakmában egyáltalán nem volt mestervizsga. Sokak számára érdekes lehet az a megkötés, hogy minden 25 ezer lakosra kell egy kéményseprőmester. Nyíregyházán így kettő, a megyében további tíz mester szükségeltetik. - Mindig úgy tartottam, hogy az iskolában tanulni kell, mert az mindig fontos lehet, elvégeztem hát a Debreceni Egyetem közgazdasági szakát is. Mindkét diplomám kitűnő minősítésű - mondta Valkó László.- Két fiam van, az idősebbik Tatabányán a Modem Üzleti Tudományok Főiskolájára jár, közgazdász lesz, míg a kisebbik az ÉVISZ ötödéves tanulója. Tállyán a barátommal, Takács Károly neves újfehértói kályhásmesterrel tartunk fenn egy valódi parasztházat, s a pincében jófajta borra is találni. Tagja vagyok az IPOSZ megyei elnökségének, ahol megtanultam a nemes jelszót: „Isten éltesse a tisztes ipart!” Valkó László az Igazgató A közönség szívesen találkozik a zenével Varnus Xaver nem szereti a botrányLftMHHHk. viszont Bach-ot annál inkább Varnus Xaver Fotó: Balázs Attila Nagy István Attila Vamus Xaver április 30- án, harminckilencedik születésnapján orgonahangversenyt ad Nyírbátorban, a református templomban. A Varnus családnévről: francia név, a nagyapja 1916-ben érkezett Magyarországra. A Var- nusok nagy textilkereskedők voltak. Hagyomány volt a családban, hogy a fiúkat „szétszórták” az európai nagyvárosokba, hogy ott nyissanak cégeket. A Xaver nagyapja itt maradt, megismerkedett leendő feleségével, aki egy szót sem tudott franciául. K. M.: - Érdekes e a származástudat az Ön számára, mert úgy tűnik, mintha inkább világfi lenne. V. X.: - Lehet, hogy ez kódolási hiba bennem, de én sohasem Magyarországot éreztem a hazámnak, hanem Európát. Azok a helyek, ahol az emberek viszonylag hasonlóan gondolkodnak, hasonló a művészetük fejlődése, nyilvánvaló a hazámnak a részei. Ebből a felfogásból legfeljebb a soknyelvűség lóg ki, de gyerekkoromban ez is napi tapasztalat volt. A nagyapám kérdezett valamit a nagyanyámtól franciául, az németül válaszolt, apám mondott rá valamit magyarul. S mindenki értette a másikat. Ilyen értelemben ez nem tűnt fel gyermekkoromban. A századforduló táján már egy tisztes polgárcsaládban is két-három nyelven beszéltek. A magyar nyelv korlátái Az is érdekes, hogy a nyuga- tos írók közül néhányan nem tudtak idegen nyelvet, s így másodkézből értesülhettek arról, hogy néhány száz kilométerrel arrébb mi történik. Krúdy sem. Ha a magyar ismertebb lenne a világon, akkor senki se mondaná, hogy Krúdy a magyar Mar- cél Proust, hanem azt, hogy Marcel Proust a francia Krúdy Gyula. K. M.: - Mi botránkoztatja meg az ellenfeleit: a világképe, a viselkedése vagy a tehetsége? Kevesebbet beszélnek arról, ahogyan játszik. V. X.: - Ha Hegyeshalomtól néhány méterre eltávolodunk, akkor mindaz, amit eddig tettem vagy gondoltam, teljesen átlagosnak számít. Valami miatt úgy tűnik, hogy verbálisán, szavakban nagyon szeretnénk Európához tartozni, de a valóságban ez egyáltalán nincs így. A botránykő K. M.: - Ha megnyerném a lottó főnyereményt - irta valahol másnap felhívnám a Zeneakadémia tanári karának a felét, s a fizetésük tízszeresét ajánlanám fel, ha nem mennek be egy évig az intézménybe. Emiatt nem lehet túlságosan népszerű... V. X.: - Magyarországon egy színházi vagy zenei előadás nem tud megbukni. Csöndes közönnyel, egy kis hortyogással végigszenvedi a közönség. Bécsben már egy közepes produkció esetében is megbukik az előadás. Sajnos, a cizelláltan megfogalmazott magánvélemény furcsa módon botránykőnek számít. Úgy hiszem, Magyarországon mindenkinek megvan a véleménye, de amikor ezt nyíltan vállalni kell, akkor már jelentkeznek a görcsök. Számomra ez azért fáj, mert ez a magatartás az egyéniség lerombolásának egyik leghatásosabb módja. Milyenek az én botrányaim? Például kitaláltam, hogy Bach halálának évfordulójára a Kerepesi temetőben emlékezünk. Ha egy katolikus székesegyházban lehet, ahol szintén nagyon sok halott van, akkor a temetőben miért nem? Kegyeleti sértés, ha Bach egyházi zenéjét játsszuk a temetőben, amit hatezer ember hallgat végig zuhogó esőben? K. NI.: - Régóta keres egy mondatot, amelyet megtalálva az egész világnak jobbra fordulna a sorsa. Hol tart ezen az úton? V. X.: - Úgy vagyok ezzel a mondattal, mint a zsidóság Istennel: tud róla, hogy létezik, de nem hisz benne. Valahogy én is így vagyok. Az emberek olyan furcsán néznek a saját életükre. Miért jó ezt az időszakot értelmetlen vitákra és acsarkodásra fordítani? K. M.: - Néhány megnyilatkozásából az derül ki, hogy magányosnak érzi magát. V. X.: - Igen. Magányos vagyok. Ki az, aki ezt a tempót, az állandó utazásokat el tudná viselni? A párkapcsolatok is ezért kopnak el. Az intellektuális kapcsolatok tekintetében pedig nagyon szűkös a választék. Ha az ember egy bizonyos szintet elér, és nem akar nagyon nagy kompromisszumokat kötni, szükségképpen elmagányosodik. K. M.: - Nyírbátorban a koncert április 30-án lesz. Mindig néhány nappal korábban megnézi a helyszínt? V. X.: - Ez most kivételes eset. Azt a belterjességet, ami a komolyzenével kapcsolatban az elmúlt években kialakult, meg kell szüntetni. A közönség szívesen találkozik a komolyzenével, csak meg kell teremteni számára a lehetőséget. Azért jöttem le korábban, mert szeretnék segíteni abban, hogy ez a találkozás létrejöjjön. Nyírbátorban is. Az egyetlen mondat 1964 áprilisa. Ekkor születtem. Budapest: az első iskolák, és a zsenik zsenijének, Kistétényi Melindának pártfogó gondoskodása. Párizs: kibontakozásom a Notre-Dame orgonása, Pierre Cochereau mellett. Torontó: elismert muzsikus lettem, és Faludy Györgytől, a költőfejedelemtől az Életet tanultam. Ézek a személyek roppant mélységű háttérként veszik körül első harminc évemet. Koncerteztem végig a világban és olvastam - megszállottan olvastam. Mindeközben írtam, rádióztam, bohéman éltem, és hit- tem-kutattam azt a mondatot, azt az egyetlen mondatot, amelyet ha meglelnénk, az egész világnak jóra fordulna a sorsa. Még ma is hiszek e mondat létezésében, csak reményemet veszítettem el, hogy én leszek az, aki megtalálja. Mára semmi se vagyok, csak egy díszes és izgalmas csarnok, amelyet a nagyérdemű és a fiatal muzsikusok időről-időre felkeresnek. Két könyvem és néhány tucat hanglemezem van. Megyeiek találkozója Szentendrén Közösen szervezik az irodalmi emlékhelyek felkeresését Április 18-án Szentendrén a Pest Megyei Könyvtárban a Sza- bolcs-szatmár-beregiek Baráti Társaság, a Móricz Zsigmond Társaság és a Fényes Szellők Baráti Kör közös szervezésében irodalmi délutánt rendeztek. Biczák Péter könyvtárigazgató köszöntötte a vendégeket, ezt követte dr. Pucsok József professzor, a Baráti Társaság elnökének köszöntése és visszaemlékezése Ratkó Józsefre, akit személyes barátjának tekintett. A József Attila-díjas költő irodalmi munkásságából dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész a Segítsd a királyt! történelmi drámát emelte ki. Vendég volt Ratkó József özvegye is, tőle megtudhatták a jelenlévők, hogy évek óta minden nyáron - így idén is- Ti- szadobon (ahol a költő nevelkedett) a diákok körében olvasótábort szerveznek a sorstárs Bugya István könyvtáros vezetésével. Nagykálló önkormányzata idén jelentős mértékben támogatja ezt a tábort, hiszen a költőt s családját sajátjának, odavalósinak tekinti. Kölcsey hagyatéka A találkozón ezután a Kölcsey Társaságot dr. László Béla ügyvezető elnök mutatta be, aki elmondta: a társaság - amelynek alapító tagja között van például Pozsgai Imre, Kocsis Elemér ref. püspök, Taxner Tóth Ernő, dr. Tisza László - megalapítása óta azon fáradozik, hogy Kölcsey érdemeit, irodalmi munkásságát minél szélesebb körben tudatosítsa a felnövő nemzedék körében. Szatmárcseke ma már zarándokhely, határainkon túlról is érkeznek látogatók, csoportok. Minden év január 20-a körül a Magyar Kultúra Napjának megnyitó ünnepségére itt kerül sor ökumenikus istentisztelet keretében. A költő szülőfalujában - Sződemeteren - a református templom kertjében szobrot állíttattak: Kő Pál szobrászművész alkotását, majd 2000-ben a Tiszántúli Egyházkerület és számos adományozó támogatásával a romos templomot is teljesen felújíttatták. Ezután a Móricz Társaságot a Fényes Szellők Baráti Kört Réthei Prikkel Lajos, mindkét szervezet elnöke mutatta be. A Társaság - 10 éves évfordulójára - emlékkönyvet adott ki, mely tartalmazza az elmúlt években elvégzett feladatokat, a szülőföld, a Móricz emlékek felidézését. Megalakulástól - haláláig - Czine Mihály irodalomtörténész, „a magyar irodalom utazó nagykövete” volt a társaság elnöke. A tagság alapítói között találni Czine Mihály, Ratkó József, Réthei Prikkel Lajos, Óber- sovszky Gyula, Fábián Zoltán, Szeberényi Lehel, Móricz Virág, Kolozs Virág, dr. Sin Edit, Rajki László, Ilosvay Gyula, Veress János nevét. Felidézett emlékek A Móricz-hagyatéknak Leányfalu adott otthont. A Sütz-villá- ban található az emlékszoba. Ott kapott helyet még: Fábián Zoltán, Szeberényi Lehel, Puszta Sándor papköltő és folyamatban van Czine Mihály műveinek befogadása. Ugyancsak Leányfalu ad rendszeresen otthont a Társaság éves közgyűlésének, melynek keretében az iró házának falán elhelyezett emléktáblánál és a parkban koszorúzásra is sor kerül. A Móricz Zsigmond nevét viselő középiskolások között minden évben országos prózamondó versenyt rendeznek. A Fényes Szellők Baráti Körét a Móricz Társasággal számos emlék köti össze, elsősorbán irodalmi téren, ezért közösen szervezik - Országjárás címén - az irodalmi emlékhelyek felkeresését. Ilosvay Gyula ügyvezető elnök
