Kelet-Magyarország, 2003. április (63. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-03 / 78. szám

2003. április 3., csütörtök HAZAI TÁJAKON /4 HÍREK WtttjTj ;fA.^ EPPre 0 Húsvéti népszokások. A Jósavárosi Művelődési Házban április 4-én, pénte­ken 14 órától a húsvéthoz kapcsolódó népszokásokról, a tavaszi ünnepkör egyéb jeles napjairól tart előadást dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzos. 0 Keleti Front. A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Házában április 4-én, pénteken este nyolctól a Keleti Front együttes születésnapi koncertjét tartják. 0 Tagegyesület. A napokban megala­kult a Nemzeti Keresztény Polgári Egye­sület baktalórántházi tagegyesülete. Nem csoda, az új iskolaépületet látva, hogy a nyírmadai alsósok szeretnek suli­ba járni Fotó: Racskó Tibor Vadászlovaglás Rozsréten Nyíregyháza (KM) - A bokortanyák népszerűsítését tűzte ki célul az alig egy éve alakult Bokortanyák Lakosságáért Egyesület, és első ízben rendez vadászlo­vaglást. Nyíregyháza bokortanyás településszer­kezete egyedülálló az országban, sőt egész Európában is. Ez a 18 tanyai település, és az itt élő különböző nemzetiségek tradí­ciókra épülő kultúrájának bemutatása kü­lönleges látványosság lehet a Nyíregyhá­zára érkező turisták számára. Ennek nép­szerűsítésére alakult a Bokortanyák La­kosságáért Egyesület, mely többek között kulturális rendezvények megszervezését vállalta. Első Ízben de hagyományteremtő szándékkal rendeznek az idén április 5-én rozsréti vadászlovaglást, melyre a meghí­vott vendégeken kívül 35-40 lovas részvé­telére számítanak. A versenyzők többsége a térségben élő lótartók és lovasok köré­ből kerül majd ki. Az egyesület nyitó ren­dezvénynek szánja a hétvégi programot, melynek folytatásaként heti rendszeresség­gel szerveznének hintós tanyabejárást, amelyen a vendégek, egy-egy tanya életé­be is bepillantást nyerhetnek. TÜSKÉS SAROK Elfújta a szél Egy nagyobb szél elegendő ahhoz, hogy a nem megfelelően tárolt hulladé­kot szárnyára kapva teleszórja vele a kör­nyezetet. Képünk Nagycserkesz határában készült egy almáskert szélén. Kerítés, mint karácsonyfa Fotó: Racskó Tibor Vizkereszt, vagy amit a nézők akarnak Egymást követték a fordulatok, a sziporkázó mondatok, amelyek elhaltak a nézőtér fölött Nyíregyháza (KM) - Végre egy vígjáték - mondhatja az ember. A megfáradt rekesziz­mokat meg lehet tornáztatni, a nevetés kimossa belőlünk a felgyülemlett feszültséget és szomorúságot. A Móricz Zsigmond Színház két új bemutatója klasszikus szerzőket próbált meg közelebb hozni a mai nézőkhöz. Szophok- lész tragédiája az Oidipusz a ka­tarzisra szomjazó léleknek kínál­ta a felfrissülést, a Vízkereszt, vagy amit akartok inkább a könnyed kikapcsolódást ígérte. Ezúttal az utóbbiról szeretnék beszámolni. Fájdalom, azon az előadáson, amelyet én láttam, az egyébként könnyen nevetésre fakadó ifjú közönség néma maradt. Itt-ott bátortalan kuncogás hallatszott, de a tapsrendben a közönség már nem várta meg a főszerep­lőket, s kivonult a színházból, H............................................................ A vígjáték szabályai szerint a félreértések a darab végére kiderülnek, s minden jóra fordul. ............................................................M mint ahogy a moziból szokott a stáblista vetítése alatt. Nyelvi ötletek Vajon miért? Leginkább talán azért, mert a szöveg fordulatok­ban, nyelvi ötletekben gazdag szellemessége (Radnóti Miklós el­kezdett fordítását Rónay György fejezte be) sem lelkesített. Azt sem lehet mondani, hogy a szí­nészek mélyen a formájuk, a te­hetségük alatt teljesítettek vol­na: Egyed Attila, Avass Attila, Honti György jók voltak, de a többiek: Kasvinszki Attila, Sza­bó Zoltán, Gyuris Tibor, Farkas László, Sás Péter, Chován Gábor, Horváth Réka, Széles Zita, Véber Kata szintén kitöltötték a szerep adta kereteket. Mégis. Valahogy az egész unalmas, kötelesség ízű volt, mintha hiányzott volna az egészből az azonosulás őszinte igénye. Egymást követték a for­dulatok, a sziporkázó mondatok, amelyek elhaltak a nézőtér fö­lött, minden visszhang nélkül. Úri bolondok Böffen Tóbiás (Egyed Attila) kedélyes élősködő, aki befészkel­te magát ifjú nőrokonának, Olivia grófnőnek a házába, s itt csak az evés-ivásnak, mulatozás­nak, vidám csínyeknek él. Sike­rült is egy balekra szert tennie, nemes Keszeg Andrásra, az ő er­szényét csapolgatja, azzal az üres ígérettel, hogy hozzásegíti majd Olivia kezéhez. Keszeg András (Avass Attila) az úri bolondoknak abba a faj­tájába tartozik, amelyik iránt Shakespeare nem szokott könyö­rületes lenni. A hülyeség hatá­rát súrolóan együgyű fickó, aki­ben azonban nosztalgia él a vi­dám mulatozás iránt, s aki szí­vesen tetszeleg a harcias lovag szerepében. (Kéry László) Tévedések A bohóc (Chován Gábor) ke­sernyés és okos, akinek nincse­nek illúziói társadalmi elhelyez­kedése felől, s talán ez is segíti abban, hogy ravaszul és minden szégyenkezés nélkül sajtoljon ki borravaló úri környezetéből. A tévedések az egész darabot átszövik: kisebb-nagyobb mér­tékben minden szereplőre jellem­ző, hogy nem képes a helyzetek valóságát felmérni. De a vígjáték szabályai szerint a tévedések, a félreértések a da­rab végére kiderülnek, s min­denki elnyeri méltó jutalmát: an­nak a szerelmét, akire mindig is vágyakozott. Mi is lenne a kö­zönséggel, ha legalább a színház­ban nem élhetné át a sors igazságtevő akaratát? De Shakespeare inkább ironi­kusan, helyenként gúnyosan szemléli azt a világot, amelyben az ember önmagát is képes be­csapni csakhogy teljesüljenek az illúziói. Ennek a gondolatnak a mentén talán sikeresebb előadás lehetett volna a Vízkereszt, vagy amit akartok. Azt semmiképpen sem kívántuk, hogy a közelmúlt néhány slágerének a felidézésé­vel figyelmeztessenek bennün­ket: a valóságban csak a lehető­ségeink helyes felismerésével le­hetünk sikeresek. Ma is. 1979-ben a budai Várszínház­ban (rendező: Iglódi István) nem bizonyult meggyőzőnek az előadás, a beatzene és a pop-mo- dernkedés nem illeszkedett a va­lódi koncepcióba. Úgy tűnik, No- vák Eszter rendezése ezt az ins­pirációt követte. A betétdalok in­kább kizökkentenek, mert szer­vetlenek maradnak, s inkább ér­tetlenül hallgat a néző, mintsem arra gondol, hogy így akarja a rendező a mai világhoz kapcsol­ni a több száz évvel ezelőtti tör­ténetet. ARCKÉP Zoltai Zsolt felszolgáló Nyíregyháza (KM - Cs.K.) - A hónap végi nyílt napo­kon egyre többen kíván­csiskodnak a Krúdy Vígadó környékén. Mindenki kí­váncsi, hogy halad a pati­nás épület felújítása. Ott találkoztunk össze a nyíregyházi Zoltai Zsolttal is, aki egy kicsit nosztalgiázni, meg erősen a jövőjét tervezni jött a most még vakolatlan fa­lakhoz. A 31 éves fiatalember nem is olyan régen még itt töl­tötte gyakorlatát, most pedig arról ábrándozik, hogy a meg­nyíló vígadó éttermi részét ő fogja irányítani. A pályázatát ő is benyújtotta az, egyik üz­letvezetői posztra. Vágyik vissza szülővárosába, ahonnan másfél éve költözött fel a fő­Zoltai Zsolt Fotó: a szerző városba. S bár nagyon jó mun­kahelye van, azt mondja, 31 évesen már nem tudja itt­hagyni az ember ezt a nyírsé­gi várost. S hogy hol dolgozik? Kapasz­kodjanak meg: a Box utcában. Kokó - Kovács István - elegáns fővárosi vendéglőjében. Mutat­ja is a prospektust, amelyben az ő fotója is szerepel a Kokó mellett. Az ötlet, hogy megpá­lyázza a Krúdyt, már novem­berben megfogalmazódott ben­ne, amikor Sóstón sétálgatott. Elfogta a nosztalgia, ahogy visszagondolt 1985-86-ra, ami­kor a kereskedelmi iskola másodikosaként gyakorlaton volt itt. A nyárról nagyon szép emlékeket őriz - zsúfolásig megtelt éttermet és teraszt, kel­lemes zenét és isteni levegőt. Igaz, a szállodában akkoriban már nem volt annyi vendég, mint amennyire gyermekkorá­ból emlékszik. Abban bízik: annyit fejlődött Sóstó az utób­bi években, hogy télen sem le­het már gond a látogatottság­gal, a hó nem jelent holt sze­zont. A még független fiatalem­bert barátai és hobbija is Nyír­egyházához kötik: 14 éves ko­ra óta barlangász. Húsvétkor társaival Jósvafőre készül. Költöznek a pusztaszilek Nyíregyháza (KM) - Ta­valy azért telepítettek né­hány pusztaszilt a nyíregy­házi Kossuth térre, mert a fafajtát azzal népszerűsítet­ték, hogy kiválóan tűri a mostoha körülményeket. Mára kiderült: túl jól. A városban még nincsen tapasztalat az új fajtáról, fő­leg arról, mennyire jó tű­rőképességű, nagyon gyor­san elkezdett növekedni, ezért most áttelepítik a vá­ros más részére. Bartha István főkertész lapunknak elmondta még: a hársakat viszont ki kell vágni, helyükre, s a pusz­taszilek helyére gömb baka­szivart ültetnek. Hogyan egyeztethető össze a család és a munka? Nyíregyháza (KSH - Hajnal Béla) - A munkavállalás legfőbb, elsődleges motívuma minden or­szágban a pénzkeresés, az anya­gi kényszer. A nők munkaválla­lásánál pszichés okok is nagy súllyal esnek latba. Sokak szerint lehangoló dolog kizárólag otthon lenni és a háztartás ellátni, és úgy tartják, a társadalom jobban becsüli a dolgozó nőket. Ma­gyarországon az apák és az anyák a nők kereső tevékenysé­gének megítélését tekintve a leg­több országtól konzervatívabb ál­láspontot képviselnek. Különösen igaz ez a keletnémet adatokkal történő összevetés esetében. A dolgozó nő pozitív megítélé­se, a „csak” háziasszonyok lebe­csülése legerőteljesebben a kelet­német társadalomra jellemző. Ez­zel magyarázható, hogy az új­raegyesítést követő nagyarányú munkanélküliség a keletnémet nők körében szinte társadalmi sokkot, depressziót váltott ki. En­nek egyik tünete, mytatója a gyermekvállalási kedv soha nem látott mélyrepülése. A kilencve­nes évek első felében a volt NDK területén a teljes tevékenységi arány 0,7-es érték körül mozgott, mely a világon ez idáig mért legalacsonyabb termékenységet jelentette. Egy-egy ország népes­ségének változatlan számához és összetételéhez ennek az értéknek kb. 2,1-nek kellene lennie. Ma­gyarországon jelenleg ez az arány 1,3, Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében 1,5. A teljes termékeny­ségi arány azt fejezi ki, hogy egy- egy nőnek hány gyermeke szület­ne élete folyamán. Szerencsére csak ritkán és ke­vesek esetében fordul elő az élet­ben, hogy az ember választásra kényszerül családja és munkája között, de fontos értékrendi mu­tató, hogy a két terület között me­lyik élvez elsőbbséget. A válaszo­lók mindegyike kisgyermeket, vagy kisgyermekeket nevelő anya, ezért is elgondolkodtató a keletnémet anyák véleménye, erő­sen munkacentrikus beállítottsá­ga. A keletnémet nők 43,0 száza­léka első helyre a munkát tette, ami Magyarországon mindössze 0,1 százalék volt. A magyar anyák lelkülete hagyományosabb és egészségesebb. A család, a ma­gánélet meghatározó szerepe mel­lett hazánkban egy egyötödös ki­sebbség tartja mindkét szférát (a családot és a munkát) egyformán fontosnak. Ez az erőteljes család- és gyermekcentrikus beállítottság egyfajta értékrendi stabilitást ad, s bizonyos értelemben meg­könnyíti a család és a munka összegyeztetését. Kétségtelen tény, hogy a családi és munkahe­lyi feladatok vártnál nagyobb harmóniája Magyarországon ar­ra is visszavezethető, hogy az anyák többsége nem vágyik iga­zán munkahelyi előmenetelre, karrierre. Nagy István Attila Színes jelenet az előadásból Fotó: Elek Emii

Next

/
Thumbnails
Contents