Kelet-Magyarország, 2003. április (63. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-19 / 92. szám

2003. április 19., szombat MAMA /I0 Édes anyukám! Nyíregyháza (KM - Cs. K.) - Anyák napjára hirdettük legújabb játékunkat a gyerekeknek, kérve: írjanak anyukájukról. Nagy örömünkre ismét sokan küldték el szebbnél szebb gondolataikat, melyek­kel édesanyjukat szeretnék köszönteni. Több iskolai osztály együtt küldte el fogal­mazásait, köszönet érte a pedagógusoknak, akik nem sajnálták a fáradságot, időt pályázatunkra. Ma megkezdjük, s a kö­vetkező hetekben folytatjuk az írások közlését. Kedves Anyukák! Kívánjuk, fogadják legalább olyan szeretettel az alábbi íráso­kat, mint amilyen szeretettel és gondos­kodással készítették gyermekeik! Sose bántsd meg! Anyukámat szeretem, mert mindig mo­solygós, emberszerető, segítőkész minden­kivel, és akkor is türelmes hozzám, ha gondjai vannak. Harmadik gyerek vagyok, testvéreim már tinédzserek, tehát vagyunk elegen ahhoz, hogy anyából kifoggyon a sok energia. Ő mégis mindig vi­dám és kedves, pedig mikor hazajön a mun­kahelyéről, még otthon is várja őt a sok mun­ka. Napközis tanár né­nim, Tünde néni a múltkor hozott egy olasz kötetből egy ta- Tamás Anikó nulságos történetet (Edmondo De Amicis: Szív), melyből idéznék néhány gondola­tot: „Ne remélj nyugalmat az életben, ha megszomorítod édesmamádat. Hiába bánod meg, kérsz bocsánatot, tiszteld emlékét, a lelkiismeret nem hagy majd békén, édes, jóságos arca szomorúan és szemrehányóan jelenik meg majd előtted, s nagyon fogsz szenvedni. A gyilkosból, aki tiszteli édes­anyját, még nem veszett ki minden becsü­let és tisztesség, de a legsikeresebb ember is hitvány féreg, ha megbántja, megsérti édesanyját!”. Idén is anyák napi verssel és virággal köszöntjük édesanyánkat. Tamás Anikó Penészlek Anyukámmal - kicsi koromban Becézgetem Az én anyucikám. így becézem Őt, mert nagyon szeretem. MUyen is Ő? Nem túl magas. Egy kicsit kövér. Őt za­varja, de nekem így is tetszik. Haja rö­vid, barna. Szeme kék, mely szeretetet su­gároz. Sokszor beteg, akkor én nagyon saj­nálom. Olyankor azt szoktam mondani: Anyuci feküdjél le! Pihenjél. Ha én vagyok beteg, Ő aggódik értem. Mindig a kedvem­be jár. Szereti a rendet, a tisztaságot. Ha felbosszantom, inkább csak kiabálni szokott rám, de érzem, hogy ő akkor is szeret. Én is imádom Őt. Czellár Melinda Szamoskér Ilyen tökéletes Anyukám szeret engem, mint én őt. Számomra ő a legjobb anya a világon. Ő nekem a legfontosabb, mert tőle kaptam az éle­tem. Hogy miért szere­tem? Mert gondoskodik rólam, szeret engem. Hát igen, ilyen tökéletes anyuka. Szeretném, ha mindig velem lenne. De azért mutatok egy fényképet: Kuprák József Penészlek A világ legdrágább kincse Május első vasárnapja az édes­anyák ünnepe. Mindenki ünne­pel. A gyerekek édesanyjukat, az édesanyák a nagymamákat és, ha van, aki már nem lehet kö­zöttünk, őt is ünnepük egy szál virággal a temetőben, egy ked­ves emlék felidézésével a szívek­ben. Fontos tudni minden anyuká­nak, ha már megfáradt is, hogy szeretik, s hogy ezen a napon rá­juk gondolnak. Ezért áünak sor­ban a virágboltokban, s ezért ta­nulják sok-sok estén át a verse­ket - ezzel örök emléket és nagy örömet szerezve minden anyuká­nak. Egyre idősebb leszek és a gondjaimat magamnak kell megoldanom, de még mindig szükségem van édesanyám támo­gatására, odafigyelésére és taná­csaira. Hisz tudom, bármikor ve­lem van, ha szükségem va rá. Édesanyám a legjobb barátnőm. Tudom, hogy benne soha nem csalódhatok, hisz szeret, és a sze­retet a legszorosabb és legtisz­tább érzés, amit semmilyen em­beri erő szét nem szakíthat. Imádom őt, és az már egy cso­dálatos dolog, hogy ő létezik. Vannak gyerekek, akikre sajnos fájó szívvel gondolunk, az árvák­ra, akik soha nem mondhatták ki a legszebb szót, hogy van édesanyám. Soha nem veszteném el a bi­zalmát. Ha volt olyan alkalom, hogy nem engedett el valahová, megértettem, hisz tudtam, hogy félt engem és meg akar védeni. Az én édesanyám a legdrágább asszony a világon. Számomra nincs párja. Őt nem pótolhatja semmi és senki. Ő egy pótolha­tatlan kincs a számunkra. Nem tudom, mi lenne velünk, ha ő nem lenne, de ebbe bele sem gondolok, hiszen az a fontos, hogy van és még sokáig köztünk legyen, egészségben. Anya olyan, mint a napsugár, mert beragyog­ja az életünket és soha nem fogy el a gondja ránk. Ha szomorú voltam és sírtam, mindig letöröl­te könnyeimet és mosolyra de­rített. Az én édesanyám a leg­hűségesebb feleség és a lego- daadóbb anya. Bízom abban, hogy még na­gyon sok anyák napját ünnep­iünk együtt a családdal, még so­káig lesz két vigyázó szempár, aki végigkíséri egész életemet. „Tudod mi a legszebb szó, tanuld meg ifjú lány, ki sokáig mondhatja azt, hogy édes­anyám!” Veres Katalin Tyúkod Köszöirtenélek A tavasz leges-legszebb napján, május első vasárnapján köszöntenélek tégedet, de nem lehet, már nem lehet. Látnám, ahogy tipegsz elém. A csokrot hálásan átveszed, s örömkönnyektől ragyog szemed, de nem lehet, jaj nem lehet! Csókkal halmoznám dolgos kezed. Simogatnám szép, ősz fejed. Megköszönve mindent Neked. De nem lehet, jaj nem lehet! És ölelnélek önfeledten. Fejem öledbe hajtanám, mint oly sokszor hajdanán, mikor még éltél, jó Anyám. Rég elhagytad a földi létet, durva rög fedi áldott testedet. Könnyező virágesővel szórni be, csak ezt lehet, csak ezt lehet. Dudásné Balázs Éva Vásárosnamény Szeretem Az én Anyukám nagyon ked­ves és szereti a gyerekeket, min­dig megadja, amit szeretnék. Fi­nomat főz és süt süteményt is. Nagyon szeretem az én édesanyuká­mat, mert ő az én szemem fénye. Úgy szeretem őt, mint az életemet: nagyon-nagyon szeretem s még szeretni fogom. Amíg csak élek. És a kedvessé­gét szeretem. Amit kívánunk, azt igyekszik előteremteni. Tiszarád Szabó Vivien Szívünkben megőrizzük őt mindörökké Drága, édes Nagymamám! Azért szerettem, mert aranyos volt hozzám, és mindig küldött ajándékokat. Sajnos, Ő már meg­halt. Sokat emlékezek rá. Amit akartam, mindent megtett. Sze­rette a tisztaságot, meg a rendet. Mindig mosolygott rám, én is szerettem Őt. Sajnálom, hogy meghalt. Gyorsan járt a keze a munkában. Szép volt a lakása. A nagymama professzornak hívott. Nagyon szenvedett a halála előtt. Április 7-én volt a temetése. Te­le lett a sírja virággal. Sokan voltak a temetésen. Régi kollé­gák, lakótársak, ismerősök, ro­konok. Büszke volt ránk, sokszor adott puszit, sokszor játszott ve­lem, sokszor meglátogattuk, de nekem sohasem volt elég. Hoz­tunk a lakásából sok emléket. Nagyon szép volt a temetés. Az én társaságomat nagyon szeret­te. 68 éves korában halt meg. 17 évet élt egyedül. Mindenét ne­künk adta, ami megtetszett. Óvo­dában dolgozott szakácsnőként. Szeretett nagyon olvasni. Na­gyon zokogtam a temetésen. Ha most köztünk lenne, azt monda­nám neki: szeretlek drága édes Nagymamám! Lukács Dávid, Szentendre Kistermetű őrangyalunk Az én nagymamám nagyon jó­ságos volt. Nem szerette a hazug­ságot, mindig őszinte volt min­denkihez. Jó háziasszony volt, mindig finomakat főzött. Gyor­san járt a keze a munkában. Megbecsült mindent, amit kapott másoktól, a tárgyakat is, de fő­ként a szeretetet. Nem is rég szomorú dolog tör­tént: március 27-én meghalt. Na­gyon sokan voltak a temetésen, ez azt jelenti, hogy nagyon sokan becsülték és szerették. Annyian hoztak virágot, hogy a sírja va­lóságos virágos rétté vált. Na­gyon sokat imádkozott, hitt Is­tenben és ez egész életében se­gítette őt. Akkor volt boldog, ha úgy érezte, mindent megtett ér­tünk. Igazi anyai jószíve volt. Sajnos, elég kevésszer találkoz­tunk, de amikor mentünk hozzá, ő is és mi is nagyon örültünk. Mindenét nekünk adta, ami meg­tetszett. Egy kistermetű őran­gyalhoz hasonlított, aki védte, óvta szeretteit. Az utolsó hetei­ben apukám testvére ápolta őt. Már akkor nagyon beteg volt, de ha most köztünk lenne, hálásan megköszönné a fáradozást. Kezé­nek munkáját, szívének szerete- tét, gondolatainak szépségét szí­vemben őrzöm mindörökké. Lukács Johanna, Szentendre Tisztelt Szerkesztőség! A nagymama temetése utáni napon utaztunk haza Nyíregyházáról Szentendré­re, 10 éves 4. osztályos Jo­hanna lányommal és 7 éves Dávid fiammal. A vonaton olvastam az újságban a fel­hívást. A gyerekek azonnal reagáltak. A nagymama, özv. Luczai Balázsné, szül.: Jenei Vilma, Nyíregyháza, Sóstói úti lakos volt. Az én drága kedves, szeretett Édesanyám. Üdvözöljük az ötletet! Szeretettel és tisztelettel: Lukács Tibor Olyan nagyon szeretem Mindig meg tudott bocsátani, ha valami rosszat követtem el. Mindig büszke volt rám, és re­mélem, ezután is büszke lesz majd ő, az Édesanyám. Nagyon szeretem anyukámat, mert ő a legjobb anyuka a vilá­gon. Rövid barna hajú, barna szemű és 158 cm magas. Kicsit kövér, de nekem így is tetszik. Ő nem szokott szigorú lenni, csak akkor, ha rossz fát teszek a tűzre, vagyis rossz vagyok. A tanulásban sokat szokott segíte­ni. Ha valami gondom, bánatom van, én elmondom neki, és ő meghallgatja, ezzel enyhíti a bá-. natomat. Ha rossz jegyet viszek haza, akkor egy kicsit megharag­szik, megdorgál és csak annyit mond: - Legközelebb ki keU ja­vítanod! Mikor beteg vagyok, az ágyam szélén ül és minden kívánságo­mat teljesíti, s éjjel-nappal várja, hogy meggyógyuljak. Anya sokat dolgozik, de igyekszik, hogy min­den rendezvényen részt vegyen. Ketten vagyunk testvérek, de anya nem tesz különbséget ket­tőnk között. Ha a testvéremnek vesz vala­mit, akkor nekem is vesz. De ez fordítva is igaz. Én azért szere­tem a legeslegjobban anyukámat, mert minden bánatomban, örö­mömben osztozik velem. Sokat vagyunk együtt, játszunk, tanu­lunk és beszélgetünk egymással. Ha időnk van, akkor együtt szok­tunk menni kerékpározni és sé­tálni is. A világon az én anyu­kám a legeslegjobb ember és anyuka, ezért szeretem én olyan nagyon-nagyon! Peres Zsuzsa, Gyüre Ő hozott a világra Az én anyukám a legszebb, legjobb, és a legaranyosabb a földön. Igaz, minden gyer­mek, kicsik és nagyok így vé­lekednek, akik tiszta szívből szeretik. Örülök, hogy ő hozott a vi­lágra ezelőtt tíz évvel. Ő ked­ves hozzám, megértő, ha kell, együtt sírunk és nevetünk. Biztat, ápol, ha beteg vagyok, rá mindig számíthatok, és én büszke vagyok rá. Nélküle üres lenne a kicsi szívem és a házunk. Ezért. kívánok neki, még nagyon sok boldog anyák napját. Román Kitti Nyírtelek-Gyulatanya Ő a legaranyosabb Wriliß&mWammmxixxnm

Next

/
Thumbnails
Contents