Kelet-Magyarország, 2003. március (63. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-06 / 55. szám

2003. március 6.’, csütörtök 'M&gpimzag HÁTTÉR /3 HÍREK E Petőfi-hét. A nyíregyházi Petőfi Sán­dor Általános Iskola a Petőfi-hét kereté­ben, március 6-án 14 órától „Kitárul a világ", angol nyelvi feladatmegoldó ver­senyt szervez. Előadás. Folytatódik a „Hazánk az Eu­rópai Unió kapujában” előadás-sorozat a nyírbogdányi művelődési házban. Már­cius 6-án 18 órától dr. Endreffy Ildikó és Molnár Ferenc tartanak előadást „Ma­gyarország és az EU a tapasztalatok tük­rében” címmel. Ügyfélszolgálat. A megyei Területi Ál­lamháztartási Hivatal családtámogatási ügyekben tart kihelyezett ügyfélszolgála­tot március 6-án 9-től 12 óráig a vásá- rosnaményi polgármesteri hivatalban. NÉZŐPONT Belső kiegyezés Nagy István Attila Nem hiszem, hogy elkerülhetjük Ma­gyarországon a kiegyezést. Igaz, hiányzik a „haza bölcse”, egy mai Deák Ferenc, aki képes lenne a belső kiegyezési folya­matnak az élére állni. Miről is van szó? Minden valószínűség szerint a magyar szavazók igent mondanak április 12-én az Európai Unióra. Nem azért, mert a propaganda addig meggyőzi az ingadozó­kat, hanem az emberek maguk is úgy gondolják: nem mondhatnak le a maguk és az utódaik jövőjének formálásáról. Igent mondunk tehát, s szinte rögtön készülünk egy új választásra, amely során az Európa Parlamentbe küldhetünk képvi­selőket, akiknek majd az ország érdekeit kell megjeleníteniük és képviselniük. Eb­ben eddig nincs gond. Csakhogy a ma­gyar társadalom jelenlegi megosztottsága feltételezi a leendő képviselők pártok sze­rinti megosztottságát is. Az EU Parlament­jében viszont nem pártérdekeket, hanem nemzetieket kell képviselni. Képesek lesz- nek-e erre, s vajon melyek azok az úgy­nevezett nemzeti érdekek? Ennek tisztázá­sára lenne szükség egy belső kiegyezésre, hogy ne megosztott (s éppen ezért köny- nyen kijátszható) képviselők ücsörögjenek ott, hanem hazafiak. A szónak tiszta, tor­zításmentes értelmében. Azt hiszem, ennek megvannak az esélyei. Erre mutat Dávid Ibolya kezde­ményezése, amelyben az MDF elnöke nemzeti összefogásra szólít fel. A rend­szerváltás utáni időszak első igazi politi­kusi megmérettetés lesz ez, s remélhető­leg mindenki él a lehetőséggel. Nem vi­tás, hogy nagy önmérsékletre, államférfiúi bölcsességre lesz szükség. Mindenesetre az is biztos, hogy jelentős mértekben visszaadná a magyar parlament olykor erősen megtépázott tekintélyét. Ez azért is fontos lenne; mert a magyar parlamenten túl az önkormányzatoknak is példát nyúj­tana: vannak helyzetek és célok, amikor nem az az érdekes, hogy ki kit győz le, hanem az, a választó önmagát is igazolva látja, mert képviselői nem ragadnak le egyéni vagy pártérdekeiknél. Kihívások mecénása Egy évtized a rendszerváltozást követő időszakban alapítványok élén Marik Sándor Nyíregyháza (KM) - Átadta munkáját utódjának Vass Lajosné dr., aki létrehozásuk óta volt titkára a Tudomá­nyos- illetve a Stúdium Nyelvoktatási Közalapítvány kuratóriumainak, egyben az iskolaügy, a közok­tatásirányítás, a neveléstudo­mány közismert szakembere. A megye tudományos élete egy jelentős részének volt motor­ja egy évtizeden át a rendszer- változást követő érzékeny idő­szaktól a mai kiegyensúlyozott viszonyokig. Ha teljesítményét dicsérik, azzal hárítja el: mindig kiváló csapatra támaszkodhatott, főnökei pedig támogatták kezde­ményezéseit, engedték önállóan dolgozni. KM: Mi volt a legnagyobb gond, kihívás az alapítványok létrejötte idején? V. L.: A nyelvtudás hiánya ál­talában és a tudományos élet­ben, valamint az orosz szakos ta­nárok átképzése. A tudományos életben viszonylag jól álltunk, W.................................................. „Lehetett szervezni, pénzt gyűjteni az alapítványok számára, könyveket kiadni, a tudomány napja alkalmából konferenciákat szervezni” Néhány az emlékezetes könyvek közül Fotó: Balázs Attila Vass Lajosné dr. ...........................................................................ff mert a főiskolákon, a kutató in­tézetekben, az orvosok körében többen végeztek rendszeresen tudományos szintű kutatómun­kát, továbbá néhány intézményi ben és a gazdasági szférában is voltak igényes szakemberek, akik publikáltak és adtak arra, hogy tudományos fokozatot sze­rezzenek. Ehhez az alapok meg­voltak, mert már korábban a me­gyei tanács koordinációs bizott­sága ösztönözte a minőségi kép­zést, továbbképzést. A külföldi konferenciákon, kongresszuson történő részvételek csak a nyolc­vanas évek végén kezdtek gyara­podni, általánossá viszont csak a kilencvenes évek közepétől vál­tak. A részvételt azonban korlá­tozta a nyugati nyelvek ismere­tének hiánya, és persze a pénz, hiszen az utazás mindig költsé­ges dolog volt. Mi mindkettőben segíteni tudtunk, szerveztük, tá­mogattuk a nyelvtanulást, és pénzt juttattunk az utazásokra is. Segítettük a megyei monográ­fia elkészítését, és a publikációs lehetőségeket, kiadtuk a Tudo­mányos Füzeteket. A másfél mil­liós alaptőkével indult Tudomá­nyos Közalapítvány 13 milliót költött ilyen célokra, s jelenleg is vannak tartalékai. KM: Változott-e érezhetően megyénkben a nyelvtudás szintje? V. L.: Lényegesen. Az első időben nagyon fontos volt a nyelvtanárok átképzése, amely­nek szervezését országosan is jó színvonalúnak ismerték el. Azó­ta nemcsak kiegyensúlyozottabb lett a nyelvek választéka, a nyelvismeret is magasabb szin­tű, köszönhetően a főiskolák nyelvi tanszékeinek, lektorátu­sainak. A Nyelvoktatási Közalapít­vány a kisiskolások körében kez­di a munkát: több száz általános­NEVJEGY Vass Lajosné dr. Született: Nagyhalászban. Tanulmányai: tanítói oklevél (1959), egyetemi diploma (1975), bölcsészdoktori (dr. univ.) foko­zat Summa Cum Laude minősítéssel (1980). Munkahelyei: tanító Nagyhalász-Kecskés-tanyán, Balkány-Koczog-tanyán, általános iskolai igazgató Szakolyban, 1971-1990 között tanulmányi felügyelő a megyei művelődési osztályon, tíz évig óraadó a tanárképző főiskolán. Családja: férje tanító, gyermekük, Zoltán középiskolai tanár. és középiskolás gyermek vett részt Bécsben az évente megszer­vezett német és angol nyelvű kurzusainkon - ilyenre az idén is lehet jelentkezni. KM: Most lényegében másod­szor lesz nyugdíjas, hiszen 1990-ben kor engedménnyel nyugdíjba vonult. Miként ala­kult ilyen szerencsésen a hely­zete? V. L.: Sok egykori diákunk ta­nul, vagy már végzett is azóta külföldi egyetemeken. Változat­lanul sok formában segítjük a nyelvi képzést. Az ötmilliós alap­tőkével indult alapítványunk tíz év alatt 71 millió forintot tudott juttatni a nyelvtanulóknak. Me­gyei általános iskolai szak- felügyelő voltam, de a rendszer- változás után. ezek a feladatok megyei szintről a helyi önkor­mányzatokhoz kerültek. Mivel korábban is elláttam a Tudomá­nyos Koordinációs Bizottság tit­kári tisztségét, kézenfekvő volt, hogy tapasztalataimat, kapcsola­taimat frissnyugdíjasként hasz­nosítsam, igy alakult ki e való­ban szerencsés párosítás, tovább­ra is azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Lehetett szervezni, pénzt gyűjteni az alapítványok számára, könyveket kiadni, a Tudomány Napja alkalmából konferenciákat szervezni - csu­pa hasznos dolog egy olyan em­ber számára, aki egyébként is közel állt a tudományos munká­hoz. Öt önálló könyvet is írtam - köztük legnagyobb örömömre megírhattam a két alapítvány hi­teles történetét - nyolc könyv- részlet, tizenkét szakmai cikk, tanulmány szerzője, kiadványok szerkesztője voltam. Az utóbbi1 időben azonban szervezetem je­lezte: ideje levenni a tempót. A napi munkából kiválók, bár a kuratóriumoknak tagja mara­dok. Fokozatosan szeretném le­zárni életem e szép részét is. „Marslakó” Ibrányban Ibrány (KM - MML) - Immár második nagyjátékfilmjüket ké­szítették el az ibrányi Rétközi Ifjúsági és Kul­turális Egyesület tagjai. Két évvel ezelőtt fogalma­zódott meg bennük az ötlet, hogy filmet kellene készí­teni. Az elhatározást tett követte, s elkészült akkor a Kelet-perec című sza­tirikus film, amellyel több fesztivált is nyertek. A fiatalok újabb alkotás­ra is kedvet kaptak, s ta­valy nyáron megkezdték az „Ufoman” című film for- ' gatását, amely a napokban készült el teljesen. A felvé­telek többek között Szlová­kiában, Tiszabercelen, Ib­rányban készültek. A hu­morban bővelkedő vígjáték azt mutatja be, hogy a Föld nevű bolygóra tévedő mars­lakó milyen bonyodalmak­ba keveredik. Az Ufoman zártkörű ve­títése március 7-én 19 órá­tól lesz az ibrányi művésze­ti iskolában. Nyilvános ve­títés is lesz az érdeklődő vá­roslakók számára. Március 8-án a közösségi házban a nőnapi ünnepség után 20 órától tekinthető meg a film, valamint március 15-én szintén 20 órától ve­títik le az ibrányi fiatalok alkotását. MEGKÉRDEZTÜK: AZ EU-RÓL ELEGENDŐ TÁJÉKOZTATÁST KAP A DÖNTÉSÉHEZ? jj j j jj^Tj j f J A médiákból özönlik rendesen, például a Kelet-Magyarországban is tart a naponkénti visszaszámlálás, a folya­matos tájékoztatás. Ne­kem már megvan a vá­laszom, én határozottan az „igen” pártján va­gyok. Úgy tudom, hogy a Dunántúlon ismét óriásira nőtt a befekte­tői érdeklődés, a népsza­vazás kedvező eredmé­nye után szerintem a mi megyénk is előtérbe ke­rül. Molnár Antal VÁLLALKOZÓ C sak annyi a problé­mám, hogy nem lá­tom magam előtt, nekem mennyire lesz jobb ettől. Úgy gondolom, hogy az ország igent fog monda­ni a csatlakozásra, de talán nem vagyunk még elég érettek rá. Nálunk még nagy a lemaradás a demokráciában, az el­múlt évtized sem mindig arról szólt, hogy milyen egységesen lépdelünk Európába. Kíváncsi va­gyok, mit hoz majd a jö­vő! Ugyan Enikő KOZMETIKUS A sajtóból elegendőnek tartom az EU-val kapcsolatos informálást, bár a kormány által beígért külön tájékoztató még nem jutott el a le­vélszekrényembe. Ettől függetlenül nálam kész a válasz, a 85 évemmel igent fogok mondani, mégha ennek nagy hasz­nát már nem is vehe­tem. Az unokám miatt mégis elmegyek szavaz­ni. Meglehet, találkoz­tam többek ellenvélemé­nyével is. Mártonffy Pál NYUGDÍJAS M egfelelő a tájékozta­tás, én legalábbis már készen állok a vá­lasszal. Meglehet, sokak­ban bizonytalan még a kérdés, merthogy sem­mire sem lehet garan­cia. Úgy gondolom, jó ideig nyűglődnünk kell még, de remélem, évek múltán vala­mennyiünknek jobb lesz. Ezt az én korosztá­lyom talán csak nyugdí­jasként éli meg, de most a gyermekeink jövőjéről is döntünk. Krampeczki Mihályné POSTAI FELVEVŐ Olvadás előtt. Van, aki nem bízza a véletlenre és még az olvadás előtt letaka­rítja a havat a tetőről E urópa közepén va­gyunk, remélem, sen­ki sem akar a Balkánhoz tartozni. Tulajdonképpen ezt akartuk több mint egy évtizede, már az első szabad választások után, néhai Antall József mi­niszterelnök is az Euró­pához való csatlakozás fontosságát hangsúlyozta. Az információt elegendő­nek tartom, személy sze­rint én már a kampányt megelőzően is eldöntöt­tem magamban a kér­dést. Móré István NYUGDÍJAS t

Next

/
Thumbnails
Contents