Kelet-Magyarország, 2003. március (63. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-17 / 63. szám

2003. március 17., hétfő HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Baba-mama. A Jósavárosi Művelődé­si Házban (Nyíregyháza, Május 1. tér 10/a) a baba-mama klub keretében Pé­ter Györgyné tart előadást március 17- én 10 órától a játék fontosságáról, a gyermek fejlődésében betöltött szerepé­ről és a fejlesztő játékokról. a Források. A pénzügyi források, pályá­zati lehetőségek témakörben tartanak előadást március 17-én 16.30 órától a Római Katolikus Plébánia dísztermében (Nyíregyháza, Kossuth tér 4.), a plébá­niai karitász csoport és a KÁLÓT népfő­iskola szervezésében. NÉZŐPONT Ugomi, bekötött szemmel Dankó Mihály Az egyik alulmaradt képviselő olyan súlyosan bántalmazta társát, hogy az kórházba került. Vajon tudatos színjáték, vagy csak az érzelmein nehezen uralkodó nép ösztönös cselekedete ez? Nem csitul­nak a kedélyek a napokban megtartott Országos Cigány Önkormányzat elnökségi ülése után. Emlékszünk, a „fehér sálak" és nem utolsósorban a határozatképtelenség miatt az elektori gyűlést meg kellett ismételni. Aztán úgy tűnt, sikerült mege­gyezni, a baloldali Demokratikus Roma Koalíció nyert. A jobbra tolódott Lungo Dromból csak ketten jutottak be az ötven­három tagú testületbe. Számunkra is sikert hozott a választás, mert az önkormányzat­ban hatan (közülök egy alelnökként) szólal­hatnak fel a szabolcsi, szatmári, beregi romák érdekében. A koalíció tiszavirág-életű lett, az alakuló ülésen ismét visszatért minden a „régi kerékvágásba". Lökdösődés, vita, hangoskodás, kivonulás, majd visszatérés, végül óvás után a többség megválasztotta elnökét. A gondok gyökere aonban meg­maradt: a rendszerváltás óta nem igazán találják helyüket a romák. Szervezetek tömege alakult, választott, vagy önjelölt vezetők sora állt hadba, de eddig nem tudtak számottevő eredményt elérni. A jelentős létszámú cigányság különösen a választások idején kerül előtérbe, minden párt és politikus igyekszik megnyerni magá­nak. Aztán mintha minden a feledés homá­lyába merülne. Nem is tudnak róluk, csak ha valamilyen negatív esemény miatt rájuk terelődik a figyelem. Mert a gond, a baj bojtorjánként kapaszkodik rájuk. Génjeik­ben hordozott ősi beidegződések miatt évtizedeket kell ugraniuk, s mindezt „bekötött szemmel". Mert csak tapogatózik mindenki, nincs recept, megoldás. A képzés hiánya, a munkanélküliség, a putrik, a megélhetési bűnözés... M indenki az egységről beszél, de kiabálással, lökdösődéssel nehezen lehet egységet teremteni. Hiteles emberek, vilá­gos cél, megvalósítható programok kel­lenének végre! A szurkoló ebédje Rajz: Ferter János „Nem keveredhetünk bele a háborúba”- mondja Juhász Ferenc honvédelmi miniszter az Inform Média lapjainak adott interjúban Marik Sándor Nyíregyháza (Inform Média)- Napokra, órákra vagyunk egy kiszámíthatatlan végkime­netelű háborútól - vélekednek sokan. Reális-e a félelem? Az Inform Média lapcsoport számára a legilletékesebbtől, Ju­hász Ferenc honvédelmi minisz­tertől kértünk helyzetértékelést, aki mindenekelőtt korábbi esemé­nyekre emlékeztetett. J. F.: Mindenkinek tudnia kell, hogy Irak az az ország, amely már bizonyíthatóan bevetett biológiai és vegyi fegyvert. Mégpedig saját népe esetében, a kurdok ellen használta ezeket. Irak az, amely korábban lerohant egy vétlen or­szágot, Kuvaitot, s nem habozott a legfelháborítóbb cselekményeket is végrehajtani. És Irak az, ahol egyértelmű a kapcsolat az ország és a nemzetközi terrorista szer­vezetek között. Ezért van a nagy nemzetközi nyomás, a különösen nagy erejű katonai fenyegetés, amelynek célja, hogy Irak számol­jon el a veszélyes eszközeivel, semmisítse meg azokat. KM: Akkor miért megosztot­tak a szövetségesek? J. F.: Nem abban van vita az Egyesült Államok és két nagy szö­vetséges partnere - Németország valamint Franciaország - között, hogy föl kell-e számolni, vagy sem a veszélyes fegyvereket, hanem abban, hogy milyen ütemben kell annak megtörténnie. Gyakorlati­lag most e vitának vagyunk a ré­szesei, és bizonyos értelemben a szenvedői is. Mert mi mindenféle­képpen hívei vagyunk a transzat­lanti gondolatnak, ugyanakkor az Európával - kiemelten Berlinnel, Párizzsal - való együttműködés­nek is. A háború kérdésében ál­láspontunk arról szól, hogy békés eszközöket kell használni az utol­só percig, de eljöhet az a pillanat, amikor azt kell mondani, hogy ne tovább, s akkor katonai erő alkal­mazásával kell a feladatot végre­Juhász Ferenc Interjú közben hajtani. A vita arról szól, hogy ez a pillanat mikor jön el, de nyil­vánvaló, hogy napról napra köze­lebb van. Én mégis azt remélem, hogy a nemzetközi közösségben, az ENSZ Biztonsági Tanácsában születik olyan megoldás, amely el­kerülhetővé teszi a háborút. KM.: Ön ezt mondja, ugyan­akkor háborúellenes tiltakozók vonulnak az utcára... J. F.: Nagyon furcsa helyzet ez. Miközben Magyarország Európá­nak az az állama, amely a legke­vesebbel járul hozzá az Irak elle­ni katonai akcióhoz. A németek, a franciák is rendelkezésre bocsá­tották légterüket, a németek is ka­tonákkal vannak ott a térségben, hasonlóképpen a csehek, a lengye­lek, a szlovákok, a románok. Eh­hez képest mi még a törökök meg­segítésére vonatkozóan is kétarcú magatartást tanúsítottunk. Az ér­tékrend tehát kissé megkérdője­lezhető. Igen, azt mondjuk, hogy le kell szerelni az iraki fegyvere­ket. Ettől azonban még nem va­gyunk háborúpártiak. A cseleke­deteink pedig végképp nem azok, hiszen nyilvánvaló, hogy a Ma­gyar Köztársaság olyan lépéseket tesz, amelyek a kockázatokat mi­nimalizálják, amelyek a biztonsá­got erősítik. Kijelenthetem: Ma­NÉVJEGY ■■ gyarországot nem fenyegeti kato­nai veszély. Nem kell attól tarta­nia senkinek, hogy kiszélesedő konfliktus esetén mi belekevered­hetünk a háborúba, mert csapa­tokkal abban nem veszünk részt, katonákat nem küldünk. Viszont van egy szövetségesi kötelezettség, amely mindenekelőtt abból adó­dik, hogy a partnereinket segíte­nünk kell saját védelmük biztosí­tásában. Ebben nem lehet más ál­láspontot elfoglalni. Nagyon saj­nálom, hogy politikai partnereink az emberek félelemérzetét kihasz­nálva keltenek pánikot. KM.: Ön mivel érvel ebben a helyzetben? J. F.: Tudni kell - és ezt a kor­mányfő is elmondta a békemoz­galmak képviselőinek -, hogy ná­Fotó: Racskő Tibor lünk jobban senki nem akarja a békét, hiszen mi, akik a katonai kérdésekkel is foglalkozunk, tud­juk, egy háború milyen pusztítás­ra képes. Pontosan tudjuk azt is, hogy ki és miként fenyeget. Sem­miképpen sem akarunk olyat ten­ni, ami a saját jól felfogott érde­künk ellen való. Ennek ellenére jó, hogy megjelennek a békemoz­galmak, ez teljesen természetes. Ugyanakkor nagyon sajnálatos, hogy csak most emelik fel a hang­jukat. Milyen jó lett volna, ha felemelik, amikor itt, a szomszéd­ban, Srebrenicánál tömegmészár­lás történt, vagy amikor a kur- dokat ölték halomra. így azonban nagyon egyoldalú a dolog. Ma a Magyar Köztársaság biztonságát az Irakkal összefüggő események­nél sokkal jobban fenyegeti a ki­számíthatatlan délszláv helyzet. Ebből adódóan nagy mértékben rákényszerülünk szövetségeseink támogatására, amit meg is adnak. Miközben mi légtérhasználatról és szövetségesi kötelezettségeink­ről vitatkozunk. Amerikai-brit kérés a légtérhasználatról Interjúnk már a nyomdában volt, amikor vasárnap délután megkaptuk az MTI hírét: az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia a magyar légtér és a ki­jelölt repülőterek átengedését kéri Magyarországtól, hogy ki- kényszeríthesse az ENSZ Irak­kal kapcsolatos határozatainak végrehajtását. Erről Kovács László külügyminiszter szá­molt be vasárnapi sajtótájékoz­tatóján, aki azt is közölte: a nemzetbiztonsági kabinet állás­pontja szerint a légtérátenge­déshez nincs szükség parla­menti határozatra, arról a ka­binet saját hatáskörében is dönthet. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kérését a nemzetbiztonsági kabinet tá- mogatólag terjesztette a kor­mány vasárnap délutáni infor­mális ülése elé. Juhász Ferenc a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere Született: 1960. január 6-án Nyíregyházán. Diplomái: Bessenyei György Tanárképző Főiskola (1981), Pénzügyi és Számviteli Főiskola (1993) Parlamenti munka: 1994-ben az MSZP Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei területi listájáról, 1998-ban a tisza- vasvári választókerületből, 2002-ben pártja országos listájáról jutott par­lamenti mandátumhoz. Az országgyűlés honvédelmi és nemzetbiztonsági bizottságainak munkájában vett részt, előbbinek alelnöke is volt. Politikai munka: 1990-től az MSZP tagja, 2000 novemberétől az MSZP országos alelnöke. ÉLETKÉPEK Fáj valamid? Makay Béla Feltartóztathatatlanul kira­kom a lábaim, amikor elindulok hazafelé. így nevezem ma is az első otthonom, ahol születtem. A lakóhelyemmel bő három kilo­méteres földút köti össze. Most is sietek, megéreztem va­lamit. Nálam jól működik a te­lepátia. Máskor is megérzem, ha valami különös történik otthon. Megéreztem azt is, amikor a kis költő Karcsi barátomat eltapos­ta egy autó. Azt is, amikor sok halat fogott az öcsém, de legtöbb­ször azt, amikor anyám egyre csak rám gondol, engem óhajt. Most is anyámért rohanok. Csupán a sarkam éle süpped be­le a fagyos hóba, s hátba csap az északi szél - lám, Isten is segít, ha igyekszem. Mégjobban kilé­pek, már alkonyodik. Otthon lakat van az ajtón, a faluvégen lakó húgom teszi rá éjszakára. Anyám már rég nem bír bezárkózni, felállni. Alszik és ül, megint alszik és ül, meg vár és jajgat, közel hat éve. Aszalódik, töpörödik, mint egy ágon visszamaradt szilva­szem. Benyitok. Nem hallja az ajtó­nyikorgást, a zár kattanását. Azt sem, ha eső kopogtatja a három ablakot. De még a tv-t sem. De a hangomra felágaskodik a teg­nap, tegnapelőtt összegyűjtött kis erejével. Hogy jöttél? Nem tán megint bot nélkül? - kérdezi. Az­tán unokái után érdeklődik. Köz­ben teszek a tűzre, amit egész éj­szaka rakok, így hát mindég ru­hástul dűlök le az ágyavégi dikóra. Hajnalra már én is fáradt vagyok. S miközben feltápász- kodok, sóhajtok egyet-kettőt, de csak halkan, vigyázva, mégis felemeli a fejét, álmából is, és kérdi: - Fáj valamid, fiam? taeny az ujKOKorooi A vállaji ásatások során egy áldoza­ti gödör aljáról összetörve került elő a képen látható újkőko­ri edény. Á szépen helyreállított darab, melyet egyedülálló festett minta díszít, Szinyéri Pétemé restaurátor keze munkáját dicséri. A sajátos, szurokszerű festékanyaggal elkészített, vál­tozatos formájú minták még sok más cserépen is felbukkan­nak a majdani határátkelő területéről a Jósa András Múzeum­ba került anyagban Fotó: Balázs Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents