Kelet-Magyarország, 2003. március (63. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-14 / 62. szám
3. március 14., péntek 3etőfi Sándor Forradalom íaloványul a gyáva szavamra... dalom Viharodnak előjele, forradalom! Szomorúk az idők, a napok feketék, Idahagytak atyáid, o nemzet, o nép! Hsak azért szakitád le bilincseidet, Hogy újabb nehezebb vas eméssze kezed. Födi még beteg arcod az egykori por, S ime sorsod újonnan a porba tipor. Wem a sors, nem a sors, de saját fiaid Akaratja, mi újra lealacsonyít. Ez a vétek amily cudar és iszonyú, Iszonyúbb legyen érte az égi bosszú! Lealázod-e, oh haza, szent fejedet? Piszok ülje a hír koszorúja helyett? Mielőtt az erőszak igába fogat, Kaszabold le, hazám, nyakadat te magad. Tegye láncra a zsarnok a holttetemet, Diadalma legyen temetői menet. Hol elásnak, a domb neki trónja legyen S gyakoroljon erőt siri férgeiden! De te, oh haza, nem hagyod el magadat, Haragod tüze arcaidon kigyuladt, Kezed ott van a kardon, a markolaton... Ki fog élni, ha nem te, dicsőn szabadon? Szaporán ide, kedvesem, ajkaidat, S te fiú, szaporán ide a poharat! Mire elfogy a bor, mire csattan a csők, Jeladásra emelhetik a lobogót. Haloványul a gyáva szavamra... dalom Viharodnak előjele, forradalom! Pest, 1848. augusztus ./"■' f . í. Petőfi portréja A KM archívumából VERS Utassy József Zúg Március Én szemfedőlapod lerántom: kelj föl és járj, Petőfi Sándor! Zúg Március, záporos fény ver, suhog a zászlós tűz a vérben. Hüvelyét veszti, brong a kardlap: úgy kelj föl, mint forradalmad! Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra Petőfi! Sírodat rázom: szólj még egyszer a Szabadságról! ÜNNEP /9 Felemelt tekintettel, szabadon A magunkévá tett igazság hite belőlünk táplálkozik, a mindennapi kenyerét mi adjuk neki Nagy István Attila Amikor még naivan közeledtem a világhoz, és csak az érdekelt belőle, amit még nem ismertem, úgy gondoltam a prófétákra is, mint valamiféle rendkívüli lényekre. Tudják az igazságot, de nem rejtik véka alá, sőt mindent megtesznek azért, hogy mindenki megértse: vannak a legkisebb energiával bejárható utak. Olyanok, amelyeken érdemes végighaladni, mert nem várnak rajta gyötrelmek, kínok, kudarcok. Kitárulkozhat az emberi lélek, szabadon, szorongások nélkül. A szókimondás bátorsága Eszembe se jutott még akkor, hogy mindnyájan bölcsek leszünk egyszer, ha lesz elegendő bátorságunk szembenézni a világgal, s levonni azokat a kézenfekvő tanulságokat, amelyeket az élet dob elénk. Akkor árnyalódott valamelyest a kép, amikor Babits Jónás könyve című művét megismertem. Megértettem: nem elegendő tudni az igazságot, még az is kevés, ha a meggyőződésünk párosul a szókimondás bátorsága mellé. A magunkévá tett igazság hite egy idő után belőlünk sar- jadzik és táplálkozik, a mindennapi kenyerét mi kölcsönözzük neki. Hozzánk tartozik, mint a tüdőnkhöz a levegő, mint a szerelemhez a tavaszi ébredezés, az önfeledt mámor és a kilépni önmagunkból szomjas kívánsága. Mindezek szükségesek, de nem elegendőek. A hatvanas éveket szokás a puha diktatúra esztendeinek is nevezni. Annyi minden kimondható, megfesthető, lefilmezhető, megírható volt. Haladtunk előre a jóléti szocializmus irányába. Ha nem is mi jártunk az élen. Talán jobban éreztük a szabadság levegőjét akkor, amikor csupán fuvallat volt, mint most, amikor a tágra nyitott ablakokon nemcsak a friss levegő jön be a lakásba, hanem huzatot is kapunk. Akkoriban kezdtünk gondolkodni önmagunkról. Mert ha tapasztalatokat szerezhettünk a világról, ki állhatott a gondolkodás útjába? Visszanéztünk a mögénk került néhány évtizedre, s azonnal kiderült, nem minden úgy történt, ahogy apáink tanították. Az új ismereteknek megvan az a „hátrányuk”, hogy megváltoztatják a jelent szemlélő ember optikáját is. A hatvanas évek után jöttek a hetvenesek, a nyolcvanasok. 1*4«. Bártíts IS. Mit kiwi a magyar mmi. I.egyen teke, ssabíísá* és egyetértés. I. Kivisjak a stthaánte*. war« rtorW*«. •£ Fel«*«* *ÍBWteríun»l Buda Pw«**a. 3 fewkM* 4. Téoéav rMtí iyyeBt*tff«i»l|tiri ** 5. *«»<i éwret. 1 fctata tetim-t-**. 7. Vffcéri vwwflyak acgHtaMfer. & EskfrttwA. kéfmeW ff?«**** » Stwttti Bökta 1' kiMa* eAUJft mta Ulr rftol« *• rip« MMMr. •' tu««»*« »<0* <1 «tank. II. A‘ fttiilikai Kuhwfttfr* ****** Wr**Ú*«*'“i I*. IIBÍB EE)nIM& Haladás;, tfiúérlrts’. Tizenkét pont A KM archívumából Számtalan próféta tűnt fel „hazánk égboltján”. Mindegyik azt mondta, hogy ő az igazi, aki előtte volt, kivétel nélkül mind hazudott. Megtanultuk, hogy a politika a tömegek manipulálásának az eszköze. Nem az eszközök, hanem a cél a fontos. A nép nevében Napjaink politikusainak tekintélyes része úgy gondolja, hogy ha szót kap, akkor feltétlenül okosakat kell mondania, s főképpen biztosítania kell a hallgatóságát arról, hogy ha alaposabban belenéznek a zsebébe, akkor a bölcsek kövét is megtalálják. Nincs igazság azon kívül, amit hirdet. Lehet keresni másutt is, de nem érdemes. Ezért aztán játszi könnyedséggel nyilatkoznak a nép nevében. Bizonyára arra gondolnak: ha Petőfinek lehetett, nekik miért ne? Dörgedelmes szónoklatokat hallunk, vagy éppen ellenkezőleg: a szónok csöndes, kulturált modorban, az észre hivatkozva megfélemlít. Ha nem követjük, bizony úgy járhatunk, mint a magyar történelemben annyiszor már: Európa peremére sodródunk, mindennapos lesz nálunk a balkanizmus. Az ember folyamatosan változik. Nem természete, nem lényege az állandóság. Fönnmaradásának éppen ez a mozgás a biztosítéka. Csak meg kell adni neki az önfeladás nélküli cselekvés lehetőségét. A döntését, amely nem elnyomorít, hanem felemel. A szerelemben is felnézünk kedvesünk arcára, megmártózunk benne, de nem szolgálni szeretnénk, hanem azt, hogy a társunk legyen, hogy a közös égbolt alatt kibírjuk a havat is, a szelet is, meg a ragyogó napsütést is. Felemelt tekintettel. Ady Endre A mosti március Szeretett és dalolt márciusok Hervadt bokrétáját bedobom, Űzetve és, hajh, már nem űzve, Ebbe a ma mindent beharapó, Rettenetes, fekete tűzbe S így üdvözöllek, mosti március. Sokszoroztam nagy emlékeidet, Álomjáró és csoda-hívő Szívvel tapostam sugarakban, Harcoltam az örömös Jövőt És most, miként te, úgy maradtam: Üszkös-bénán, szép, mosti március. Mi lesz, ha a hivőség megszakad? S az emberek nagyon keserűn Néznek a márciusi napra? Zászlózott, híres, nagy céljait Az Ember gúnnyal megtagadja? Rettenetes a mosti március. Ejh, legyen a sugár mégis a Napé S tapossanak benne víg fiúk Olyan hittel, mint én tapostam S, ó Sors, hittetni tovább is akarj Vidámitóbb, más márciusban S én elbocsátlak, mosti március. 1916 A képviselőnek több választása volt Családja, kiterjedt rokonsága még a Kossuth Láczay Magdolna Pazonyi Elek Mihályról a reformkori szabolcsi történet kutatói, ha sokat nem is tudnak, de a nemzeti őrsereg megszervezésében az első kapitányként toborzott, országgyűlési követ, nagytekintélyű táblabíró lett fiatalon. 1809-ben született a Heves megyei Tiszaszőlősön, és mint oly sok nemesifjú, a sárospataki tanulmányai után vármegyei hivatali pályára lépett. A kalendáriumokban Heves vármegye tisztikarában található 1834-1838-ban Elek Mihály, „a mátrai járás polgári biztosa szolgabírói rangban”, de 1840-1842-ben e megyében nem viselt tisztséget, 1843. május 9. után viszont újra megválasztott és 1844-1846-ban is működő számvevő volt Hevesben. Megbízott ügyvéd A közbeeső évekről pedig azt tudjuk, hogy 1841. júliusában Pazonyból írta levelét a pataki anyaiskolának, mint a híres nyugalmazott professzor, Magda Pál megbízott ügyvédje. Szabolcs vármegye protocolluma is őrzi Elek Mihály tekintélyének növekedését. Itt 1838-1841 között Zoltán Jánossal az alispáni tisztet töltötte be. Ezek szerint a két megyében birtokos és otthonos Elek Mihályt hol itt, hol ott választották tisztségre. A híres-hírhedt tisztújításkor, 1844-ben másodalispán- ságából elődje, Zoltán János - aki vissza kívánt vonulni - őt akarta az első, és Kállay Miklóst a má- sodalispáni székbe juttatni. Ekkor hatalmas ellentábor alakult, élén Kállay Menyhérttel, akit első, és Péchy Lászlóval, akit másodalispánnak jelöltek. Az utóbbi páros ekkor még elzárkózott a reformoktól, de ezt nem is igényelték a jelenlévő, eléggé italos nemesek. így történhetett, hogy a többségben lévő Elek-pártiakat azzal a hírrel, hogy Nagykálló másik végében tűz van, átcsalták az ellentáborba, és a szavazáskor már a vezetőiket meg sem ismerő kisnemesek óriási győzelemhez juttatták a Kál- lay-Péchy párost. A megválasztottak javára legyen írva, hogy igen bölcsen állították össze a vármegyei tisztikart, az új adminisztrációban minden jelentős nemesi família képviseltette magát, és valójában azt a reformpolitikát követték, amelyet elődeik is tervbe vettek. E reformmunka a vármegye statútumának kidolgozásához vezetett, melyben Elek Mihály tapasztalatait, észrevételeit is hasznosították. Nem kis elismerésnek számított, hogy 1847-ben a pesti Királyi Táblán nádori bíróvá nevezték ki. Az 1848-as események hírére Szabolcs vármegye közönsége hivatalban maradt, magát megújítani kívánva, és többféle bizottságot is kijelölt e célból. A hivatalnokok famíliára is kiterjedt, fizetését megállapító bizottság elnöke Szunyogh Rudolf alispán volt, és tagjai között szerepelt Elek Mihály főszolgabíró is. Az 1848-as képviselőválasztást előkészítendő, ugyancsak kiemelkedő szerepet kap, küldöttségi elnöknek jelölték május 29-én. Korábban már a mozdítható nemzetőrség felállításakor is kitűnt szervező- készsége, hiszen a hazatérő Bónis Sámuelt április 26-án felkészült őrsereg várta Nyíregyházán, Elek Mihály kapitány vezetésével. E tisztséget később Patay Józsefnek adta át. Szabolcs vármegye reagálása A Fényes Elek szerint a 28 ezer lakosúnak tudott nyírbogdányi választókerület képviseletében jutott Elek Mihály az első népképviseleti országgyűlésbe. Itt voltak a megye legsűrűbben lakott részei, a Rétközben igen sokan vallották magukat nemeseknek. A becslés szerint a kisnemesek aránya meghaladta a 15 százalékot, és melléjük ekkor újabb választók kerültek. Elek Mihálynak tehát megyéjét, kerületét, ahol a birtoka, kúriája volt, úgy kellett szolgálnia, hogy a reformoktól sorsuk jobbra fordulását váró kisnemese- ket, a szabaddá váló, de igen kis birtokokkal rendelkező jobbágyokat képviselje. A választásra 1848. június 15-én, teljes rendben került sor, és Eleket közfelkiáltással választották képviselővé. Mandátumér sékelt jólétben élt mát Pesten július 7-én észrevétel nélkül igazolta a Ház. A név szerinti szavazásokon az oktatási törvény kérdésében augusztus 8-án nemmel, 10-én igennel, az újonco- zási törvény tárgyában 21-én nemmel, 31-én a miniszterelnök pótlékdíja ügyében igennel voksolt. Augusztus 30-án felszólalt a pénzügyi törvényjavaslat, szeptember 22-én pedig a szőlődézsma megszüntetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájában. Szeptember 4-én támogatta Beöthy Ödön teljhatalmú kormánybiztosi megbízatását és a 100 tagú parlamenti küldöttség Bécsbe menesztését. 1848. szeptember 26-án Batthyány kormánybiztosként küldte Be- reg megyébe az ottani rendzavarások lecsendesítésére. December 5-én kiegészíteni javasolta a nemzet képviselőinek és az ország főrendéinek Magyarország népeihez intézett szózatát. 9-én felszólalt a Magyar Hadi Főtanodáról szóló törvényjavaslat vitájában. Miniszteri biztos Aztán a visszavonulás évei következtek. Családja, kiterjedt rokonsága még a Kossuth famüiára is kiterjedt, mérsékelt jólétben élt, többen az értelmiségi pályára léptek, de a nagy generációt, amikor a testvérek közül képviselő, katonatiszt egyaránt országos ügyeket intézett, nem tudták meghaladni. 1874. május 5-én hunyt el, hamvait az előnevét is adó Pazonyban helyezték örök nyugalomra. V w
