Kelet-Magyarország, 2003. március (63. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-08 / 57. szám
2003. március 8., szombat Kelet* Magyarország HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Agyag Az első lépések A Beszterczey Alapfokú Művészeti Magániskola képzőművészeti tagozatos fiataljai, pedagógusai mutatkoznak be azon a tárlaton, amely a nyíregyházi Szakszervezetek Házában látogatható. A bemutatón a fiatalok alkotásaiból festmények, grafikák, szobrok és tűzzománc alkotások tekinthetők meg. Béka Ludas Matyi Fotók: Elek Emil Kalapos lány VERS Juhász Gyula Első szerelem Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel. Van egy ország, ahol minden működik Az ötödik kontinensen minden azért van, hogy az emberek jól érezzék magukat Perth üzleti negyede a Swann folyóval CSERVENYÁK KATALIN Soha nem gondoltam, hogy egyszer az életben eljutok Ausztráliába. Annyira távolinak, elérhetetlennek tűnt. Most, hogy hazajöttem onnan, mégis egészen közelinek érzem. Nincs nap, hogy ne jutna eszembe... Szerencsék sorozatának köszönhetjük az utazást. Évek óta egy kis horvátországi kikötővárosba, Tribunjba járunk nyaralni, a ház tulajdonosai horvátok, de Ausztráliában élnek. Vendéglátónk, Zsivko tüneményes, csupaszív ember. Tavaly egyszer megkérdezte a férjem: merre találunk a közelben homokos partot. Mire Zsivko: mutatok én neked akkorát, hogy nem látod a végét - azzal meghívott bennünket vendégségbe, Ausztráliába. Rend és tisztaság Hamarjában azt sem tudtuk, mit feleljünk. Egy ilyen lehetőséget kihagyni nem szabad - ez volt a mérleg egyik serpenyőjében; Ausztrália nagyon messze van - ez pedig a másikban. Aztán egyre súlyosabb lett az első serpenyő, miközben súlytalanná vált a második... A repülőút persze nagyon hosszú. De hosszú-e szűk két nap arra, hogy az elmúlni nem akaró télből a tomboló nyárba csöppenjünk, minden átmenet nélkül? Annyira hihetetlen, hogy az ember csak áll a 37 fokos hőségben, a kacagó napsütésben az Indiai-óceán partján - az ég és a víz valószerűtlenül kék, a föveny hófehéren szikrázik - és azon gondolkodik: vajon megérdemlem én ezt?... A kenguruk a kezemből ettek Hosszan írhatnék a szépségekről, a látnivalókról, de ami miatt nincs nap, hogy eszembe ne jutna ez a csodálatos világ, a következő: ott minden az emberekért van, azért, hogy ők jól érezzék magukat. Ezért rend van, tisztaság és minden működik. Perth-ben, Nyugat-Ausztrália másfél milliós fővárosában laktunk egy hónapig, és nem láttunk forgalmi dugót. Persze, mert az autók kétszer ötsávos úton közlekednek. így aztán nincs dudálás, tolakodás, helyezkedés. Külön sávon járnak a buszok, és olyan jól szervezett a tömegközlekedés, hogy azt tanítani kellene. Valódi alternatívát jelent az autó mellett. Az utakon aszfalt (nincs repedés, hiába süti a nap!), a közművek fölött díszburkolat. Ha baj van, nem kell feltörni az aszfaltot. Ilyen egyszerű! Egyszer láttunk dolgozni útépítőket a belvárosban. Vasárnap délelőtt - akkor nincs nagy forgalom - ötszáz méter hosszan öt sávot aszfaltoztak. Hétfőn kíváncsiságból megnéztük, hol tartanak. Befejezték, elvonultak. A parkolást ott nem az árakkal szabályozzák (egy óra 130 forint), hanem építenek parkolóházakat (sokszor többet egymás mellé), hogy jusson hely mindenkinek. Mert autó - a távolságok miatt - van bőven. A benzin litere átszámítva 120-130 forint. Tessék kapaszkodni, buszra szállunk! Elesni senki nem fog, mert míg le nem ülünk, a sofőr úgysem indul el. A jegyet is nála váltjuk, már ha kell, mert a belvárosban ingyenbuszok (is) járnak... A számozott buszokon zónánként más-más az ár, de van kedvezményes napi-, sőt, családi jegy. Két felnőtt és öt(!) gyerek egész nap utazhat vele a városban - hajón, buszon és vonaton - átszámítva 900 forintért Miskolc-Nylregyháza távolságokat. (Tessék ennyiért ennyien kimenni az Örökösföldről Sóstóra!). Minden megállóban menetrend táblán és szórólapon, ha pedig valaki nem tud olvasni (vagy nincs nála a szemüvege), megnyom egy gombot, mire a hangszóróból megtudja, mikor jön a következő járat. Nem kényelmetlen. Minden busz (nem csak véletlenszerűen egy-kettő) alja billenthető, így felszállhat rá a tolókocsis, a babakocsis. A vonatok padlózata egy szintben van a peronnal... Az első napokban feltűnt, mennyi tolókocsis embert látni az utcákon. Aztán kiderült: nincsenek ott se többen, mint itthon, de ott ki tudnak menni az utcára, mert nemcsak törvényt alkotnak a rámpáról, hanem meg is építik. A családtagokkal együtt ott ülnek ők is a tengerparton és élvezik az életet. Jó volt látni őkét együtt! Feltételek Mi itt beszélünk a demokráciáról, ott gyakorolják. Ausztráliában valóban mindenki egyforma. Elő nem fordulhat, hogy valakinek több joga van csak azért, mert több a pénze, jobbak a kapcsolatai, vagy éppenséggel kisebbségi (ott az amúgy is értelmezhetetlen státusz lenne). Vendéglátóink mesélték, egyszer egy magas beosztású politikus közlekedési szabályt sértett. Három napig azzal volt tele a sajtó: megsérti a törvényt, aki hozza. A biztonsági öv használata kötelező, ezért bekapcsolják. Az utakat kamerák pásztázzák, így szűrik ki a gyorshajtókat. Nincs vita, nincs pereskedés, időhúzás, jó haver. Bizonyíték van - vitathatatlan. Az élet, a testi épség védelmét szolgálja az is, hogy kerékpárosoknak kötelező a bukósisak. Mert sok volt a baleset. Most már kevesebb. Ilyen egyszerű. A negyven fokos hőség és a szél miatt nagyon sok folyadékot kell inni a kiszáradás ellen. Nekik természetes, hogy állandóan a kezükben, táskájukban a vizes palack. Ha valaki mégis elfelejtené, teli a város ivókutakkal. Logikusan következik ebből a nyilvános WC (rengeteg van, tiszták is a kapualjak!), ami persze ingyenes, mint a strand, meg az öltöző is... Érdekes módon sosem találkoztunk takarítónővel - de tisztaság is volt, meg papír is. (Nálunk ott sertepertél a takarítónő, de sokszor nem tudni, mit csinál - bocs!) Nagy a szárazság és sok a bozóttűz. Egymást érik viszont a városban a hatalmas, üdezöld rekreációs parkok. A füvet nyírják, locsolják - egész évben. A sétányok mentén asztalok és padok, mellettük elektromos barbecue - szabadtéri sütésre. Ez is tiszta, mert takarítják. Szemetelni tilos, és szigorúan büntetik is. Joggal, mert egyébként egymást érik a szemétszelencék és kukák az utcán, strandon, közterületeken. A tudatot úgy formálják, hogy a feltételeket teremtik meg hozzá. Persze, ott már szelektív gyűjtés folyik az utcán, az udvarokon párosával, hármasával állnak a kukák... Minden utcai gyűjtőn és szelencén tábla: köszönjük, hogy megőrizted városod, strandod tisztaságát! Egyszer láttunk kukás autót. Csak a vezető ült benne, egy gombbal bentről mozgatta a kart, amely kinyúlt a kirakott kukáért, felemelte, ürítette, majd visszatette a helyére. Csupa szeretet Nem láttunk az utcán részegeket, és a gyereküket idegesen rán- cigáló anyukákat sem. Találkoztunk viszont hihetetlenül nyugodt, kiegyensúlyozott, békés, kedves emberekkel. Mosolyognak és köszönnek a vadidegennek is. Minden szempontból gazdagok. És meggyőződésem: azért, mert nem attól várják a maguk gyarapodását, amit a másiktól elvesznek, vagy elirigyelnek... A koalákat meg lehet simogatni Nevezetességeink Ajak neve a XIII. század végén, pontosabban 1293-ban bukkan fel Ayk formában. Románkori templomát 1330 körül építette akkori és évszázadokon át birtokosa, a Gut-Keled nemzetségbeli Várdai család. A templomot a XV. században átalakították, de kétablakos egyenes zá- ródású szentélyét meghagyták. Falaira ekkor szentek képeit festették. A torony 1903-ban megrongálódott, 1904-ben az anarcsi Rizsinka Mihály ácsmester erősítette meg. Sík, deszkázott famennyezete ma kékre van festve, rajta csillagokkal. A templom műemlék. Fotó: Elek Emil
