Kelet-Magyarország, 2003. február (63. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-21 / 44. szám

2003. február 21., péntek Kelet«» Magyarország HÁTTÉR / 3 HÍREK 0 Elmarad. Ma elmarad a Móricz Zsig- mond Színházban 19 órára meghirdetett Kék veréb című előadás. 0 Véradás. Nyíregyházán a Bánki Donát Szakközépiskolában (Korányi u. 33.) ma 8 és 13 óra között lesz véradás. 0 Farsangi bál. Február 22-én 20 órá­tól örökösföldi farsangi mulatságot ren­deznek az Otthon étteremben. NÉZŐPONT Vágyódás a tavasz után M. Magyar László Már nagyon elegem van ebből a tél­ből. Mindezt annak ellenére mondom, hogy szeretek gyönyörködni a téli tájban, a lágyan aláhulló hópelyhekben. S azt is még csak el-elviselem, ha szemből támad a hideg északi szél, hiszen a természetet úgy kell elfogadnunk, ahogy van, azon­ban nem kedvelem a kásás hóban való járkálást, a jeges járdákon és úttesteken való csúszkálást. S hogy több ezer tár­sammal ezt kell átélnem, abban mi, em­berek is ludasak vagyunk. Én még a sze­rencsésebbek közé tartozom, hiszen ed­dig épségben megúsztam a hideg hóna­pokat, de mit szóljanak azok az idős em­berek, akik sajnos a kezüket vagy a lábu­kat törték a városi és a községi „jégpá­lyákon". Melegem is lesz azonban azonnal eb­ben a februári hidegben, ha arra gondo­lok, milyen fűtésszámlát csal(t) ki vala­mennyiünktől az idei fél. Régen volt bi­zony ilyen hosszan tartó hideg, amelyet egyszer sem szakított meg enyhébb idő­szak. Nemigen emlékeznek majd vissza szívesen erre a télre az önkormányzatok és az útfenntartó vállalatok sem, hiszen a nagymennyiségű hó eltakarítása egyesek­nek milliókba, másoknak százezrekbe ke­rült. S akkor még fel sem lélegezhetünk, ugyanis remegve várjuk, hogy a jégbor­dák eltűnése után milyen mély kátyúk rongálják majd a járműveket. Aggódnak a vadásztársaságok is, mivel számításaik szerint sok vad elpusztult, mert nem talál­tak élelmet a határban a magas hó miatt. Lustán, nagyon lomhán közeledik fe­lénk a tavasz, amelyet olyannyira várunk már. Ki vagyunk éhezve a napsütésre, a vidám madárdalra, az arcunkat lágyan si­mogató szelíd szellőre. A vastag kabáto­kat a legszívesebben már a szekrény mé­lyébe hajítanánk, azonban a józan ész egyelőre megálljt int ennek a mozdulat­nak, hiszen most még mindig a tél az úr. S míg várjuk az előbb-utóbb bekövetkező évszakváltást, ráhangolódásként Mozart éppen időszerű szerzeményét hallgathat­juk: Vágyódás a tavasz után. A Carl Zeiss marad Mátészalkán Az alkalmazottak szakképzettsége ellensúlyozza az olcsóbb, külföldi munkaerő csábítását Mátészalka (KM) - A ter­melés bővülése és színvonala nyugtathatja meg leginkább a kétkedőket: a német Carl Zeiss anyavállalat nem kí­vánja elhagyni mátészalkai bázisát. A közelmúltban többször is felröppent (felröppentett...?) hí­rek miatt izgalmasnak tűnő feladatot jelentett szétnézni a Carl Zeiss Hungária Optikai Kft. gyárában, hogy áll a termelés és a foglalkoztatás kérdése. A tár­saság vezetése az egyszerű cáfo­laton túl szimpatikus nyíltsággal mutatta be, hol is tartanak most és milyen elképzelések mentén formálják terveiket. Lekötött kapacitás Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu- Bármilyen gazdasági muta­tókat vizsgálunk, társaságunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legnagyobb cégei közé tartozik. A patinás, 1846-ban létrehozott, majd 1889-től Carl Zeiss Alapít­ványként működő cég két nagy vállalatcsoporttal rendelkezik: az egyik a Carl Zeiss, a másik a Schott Glas csoport. Ezek együt­tesen évente 4 milliárd euró (1 euró = 246 forint) forgalmat pro­dukálnak, a világ legkülönbö­zőbb pontjain több mint 30 ezer embert foglalkoztatnak és termé­keiket 200 országban vásárolják. Mindkét csoport leányvállalatot épített ki Mátészalkán, ezek kö­zül a Carl Zeiss a német cég lég­it Egyes termékein­ket ma már a világ legtávolabbi pontjaira közvetle­nül Mátészalkáról szállíthatjuk. Kárpáti Tibor nagyobb külföldi érdekeltsége - utal bevezetésként a társaság hátterére Kárpáti Tibor ügyve­zető igazgató. A társaság 1992-ben 345 alkal­mazottal kezdte a munkát, s eb­ben az évben 900 ember foglalkoz­tatásával 7 milliárd forintos árbe­vétel szerepel a tervekben. S hogy ez mennyire nem légből kapott szám, azt jelzi, hogy a már befu­tott megrendelések lekötik a tel­jes termelői kapacitást. Speciális program A termelési program termé­szetesen sokszor változott az el­múlt években, hiszen a szakterü­Diafun keresőtávcső házi ellenőrzése: a lencsék fókuszában a jövőkép Fotók: Nyéki Zsolt létén szerzett világhírnév és a gazdasági siker titka a minősé­gen túl a gazdaságossági muta­tók folyamatos javítása.- A piac mindenkori igényei szabják meg azt a mozgásteret, amelyhez igazítanunk kell a dön­téseket és az intézkedéseket. A németországi központban mindig annak megfelelően határozzák meg egy-egy termék gyártásának optimális helyszínét, hogy a megkövetelt minőség mellett hol lehet a leggazdaságosabban előállítani. Itt, Mátészalkán egy évtized alatt olyan technológiai színvonalat értünk el, hogy nyu­godtan elmondhatjuk: a dolgozók szakképzettsége ellensúlyozza az olcsóbb munkaerő esetleges csá­bító erejét - cáfolja ismételten a romániai áttelepülésről kószáló híreket Szűcs Gyuláné ügyveze­tő igazgató. Csúcstermékek Egészen új módszerekkel, spe­ciális programokkal, külső ta­nácsadók bevonása nélkül vizs­gálták át a teljes munkafolyama­tot. Ennek köszönhetően faragták le a költségeket, s tették gazda­ságosabbá a termelést. Ez pedig - mint ahogy az ügyvezető igaz­gatói stáb harmadik tagja, Georg Strauss fogalmaz - a Carl Zeiss németországi központjában rend­kívüli módon stabilizálta a máté­szalkai gyár pozícióit. Szintén a hosszabb távú tervezés jele a REFA, vagyis a Németországban kidolgozott üzemszervezési forma bevezetése és persze a folyamatos a képzés az optikai illetve finom­mechanikai szakterületen. Négy oktatási intézmény (Bu­dapesti Műszaki Egyetem, Debre­ceni Egyetem, Miskolci Egyetem, Nyíregyházi Főiskola) konzorciu­ma indít PHARE-támogatással fel- -sőfokú továbbképzést. A gyakor­lati oktatás helyszíneiről a Máté­szalkai Optomechatronikai Klasz- ter tagvállalatai gondoskodnak, de a főleg a Carl Zeiss bocsátja majd a hallgatók rendelkezésére korszerű gyártóterületeit. Az sem véletlen, hogy a nemrég létreho­zott Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Innovációs Tanács alapítói körébe e térségből a Carl Zeiss kapott meghívást. Ezek tehát nem a felszámolás irányába mutató fejlemények, de hasonlóan meggyőző cáfolat a ter­mékszerkezet fejlesztése. Az, hogy itt olyan újdonságok gyártását kezdték el, mint a vízhatlan táv­cső, a Vario-Okular a Spektív megfigyelő távcsőhöz (ezt termé­szettudósok mellett a fotósok használják előszerettel) vagy az éjszakai távcső, amelyre főként a hadsereg és a határrendészet tart igényt. A termelési színvonal je­lenlegi szintjén a mátészalkai gyár több jogot is szerzett, így közvetlenül szállíthat a világ kü­lönböző pontjaira: Svájcba, az USA-ba, Dél-Koreába, valamint a Zeiss nagy európai vevőinek. Cél a Nemzeti Minőségi Díj A német vállalatóriás világ- birodalmában egyedülálló tel­jesítményt ért el a szatmári társaság: a világ valamennyi Carl Zeiss vállalata közül első­ként itt vezették be az integ­rált vállalatvezetési rendszert (IMS - Integrált Management System). Ez magába foglalja az ISO 9001-2000 minőségbiztosí­tási rendszert, az ISO 14001 környezetközpontú irányítási rendszert és a BS 8800:1996 egészség és munkavédelmi rendszert. A Carl Zeiss Hun­gária Optikai Kft. idén megpá­lyázza a Nemzeti Minőségi Dí­jat. Ez sem arra utaló jel, hogy a gyár külföldre kíván köl­tözni. A fáradhatatlan Tóth-Máthé Miklós A Hajdú megyei Téglásról települt Lúcra Makhándi Já­nos a családjával, és innen járt be dolgozni Miskolcra a kohászathoz. Mellette azonban minden munkát elvállalt, kel­lett a pénz, hogy valamivel könnyebbé tegye az életét. Apám is sokat foglalkoztatta, később az öcsém is. Szikár, szívós ember volt, kreol bő­rű, barázdált arcú, szájában mindig ott lógott, fityegett a cigaretta. Fáradhatatlan volt és nem lehetett neki olyan feladatot adni, ami kifogott volna rajta. Csökönyös el­szántsággal végezte a munkát, bármit, és néha az volt az ér­zésem, mintha legyőzendő el­lenfelének tekintené. Ha ker­tet ásott, akkor azt, ha zsákot cipelt azt, ha fát vágott, amazt és csak akkor nyugodott meg, ha már végzett vele.- János, maga talán nem is tud pihenni? mondtam neki egyszer, amikor éppen egy nagy akáctuskót igyekezett széthasogatni.- Dehogynem - eresztette le egy pillanatra a baltát -, lát­ja, most is azt teszem. Nevetett erre, szívott vagy kettőt a cigarettáján, aztán már újra csapta, vágta a tüs­köt. Csak amikor már dara­bokra hullott egyenesedett fel, de már lépett is tovább, hogy más tevékenységbe fogjon. Bámultam ezt a Jánost. Az életereje nyűgözött le. A szívóssága, mely annyira sa­játja a szegény embernek, aki jól tudja, hogy csak a két ke­zére számíthat. Neki nem ada­tik meg pihenni. Aztán egy­szer csak mégis megadott Makhándi Jánosnak is. Örökre. Otven éve együtt. Nemrégiben ünnepelte ötvenedik há­zassági évfordulóját Nyírmihálydiban Nagy András és felesége, Bogdán Erzsébet. A házaspárt a fontos esemény alkalmából a fia, a lánya, a négy unoka és a családtagok köszöntötték V ____________________________________________________ I

Next

/
Thumbnails
Contents