Kelet-Magyarország, 2003. január (63. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-31 / 26. szám

2003. január 31., péntek HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Tiszán innen, Tiszán túl. A Hotel Cent­ral különtermében pénteken fél három­tól mutatják be Bodnár István új kötetét, melynek címe: Tiszán innen, Tiszán túl. 0 Leendő elsősök. A nyíregyházi Zelk Zol­tán Általános Iskola a majdani első osz­tályos tanulóknak február 18-tól szervez felkészítést (tel.: 42/404-926). 0 Toborzóknál jelentkezhetnek. Február 15-ig lehet jelentkezni a Magyar Honvéd­ség központi tiszthelyettesképző iskolájá­ba 18-23 év közötti, érettségivel ren­delkező fiataloknak a Hadkiegészítő Pa­rancsnokság toborzó irodájában. NÉZŐPONT ^ Számtanórák a hivatalokban M. Magyar László M inden év elején matematikaórák hosszú sora követi egymást a települések polgármesteri hivatalaiban, hiszen a közsé­gek és városok vezetői ilyenkor tervezgetik a költségvetést. Osztanak és szoroznak, összeadnak és kivonnak a költségvetést előkészítő szakemberek, hiszen nem min­degy, hogy mire is ford/tják az önkormány­zat forintjait. Szinte egy bűvész ügyességé­vel rendezgetik a forintoszlopokat, átcso­portosítják a bevételeket és a kiadásokat, foltozgatják az esetleg kilyukadt erszényt, hogy minél több mindenre jusson a forin­tokból. A mutatványokban rejlő lehető­ségeket és a korlátokat jól ismerő bűvészt említettem, valójában azonban egy földön­túli hatalomra, egy varázslóra lenne legin­kább szükségük az önkormányzatoknak, hogy a milliókból milliárdok legyenek. Mert oly sok mindent kellene megva­lósítani a településeken, az anyagi lehető­ségek pedig szűkösek. Mondhatnánk úgy is, hogy igényekben végtelen gazdagok va­gyunk, a forintokban pedig végesek. Jól tudják ezt a települések vezetői is, éppen ezért igyekeznek fontossági szempont alap­ján rangsorolni a megvalósítandó célokat. Természetesen mindenhol a leglényege­sebb feladat az intézmények működőké­pességének fenntartása, de számos más célt is szeretnének megvalósítani a kép­viselő-testületek. A tervek között szerepel bérlakások építése, a polgármesteri hivata­lok bővítése, piacok, utak felújítása, a tele­pülések arculatának rendezése, idősek nap­közijének és bentlakásos otthonoknak a létrehozása. Néhol messzebbre is tekinte­nek, s uszoda és sportcsarnok megvalósítá­sának az előkészítése is szerepel az idei célkitűzések között. Lakosságának szeretne kedvezni ezek­kel a tervekkel minden önkormányzat. Olyan feltételeket szeretnének teremteni, hogy a gyermekek, az unokák is ott élje­nek, ahová apáik, nagyapáik ezer szállal kötődtek. S hogy mindezek megvalósulja­nak, a tervek és a forintok mellett összefo­gásra is szükség van. Kisműtét, vagy nagyműtét lesz profesz- szor úr? Rajz: Ferter János A holtponton lakói lendíthetik át a várost Az ipartelep fejlesztése vesztegel Újfehértón, amíg a meglévő közműrendszert sem használják ki A szennyvízkezelés korszerű módja: csak ez lehet a jövő Fotó: sipeki Péter Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu Újfehértó (KM) - A közmű­vek több fejlesztési terve is a polcon vár sorsára Újfehér­tón. A város pályázatait rend­re elutasítják, amíg a kiépí­tett szennyvízhálózatot sem használják ki az itt élők. Újfehértón jelenleg 30 százalé­kos a szennyvízhálózat kiépített­sége, ez mintegy 1500 ingatlannál kínálja fel a rácsatlakozás lehe­tőségét, vagyis a szennyvíz keze­lésének korszerű módját. Ezzel a lehetőséggel azonban mindössze 530 ingatlan tulajdonosa élt eddig. Törvényi előírás- Ez komoly akadály a város további infrastrukturális fejlesz­tése előtt. Amíg a kiépített szennyvízhálózatunk kapacitását ......................... A rendszer ki­használatlansá­ga miatt száz­milliós támoga­tástól esett el a város. Nagy Sándor .................................................W is csak alig 30 százalékos mér­tékben használjuk ki, addig a vá­ros képtelen további programo­kat indítani. Egyszerűen nem nyerhetünk támogatást, ha a meglévő hálózat rákötési aránya ilyen alacsony szinten mozog, s nem éri el a törvényben előírt 80 százalékos mértéket - tárja fel számos gond gyökerét Nagy Sán­dor polgármester. Az önkormányzat egyszerre szeretne javítani az életkörülmé­nyeken és a befektetőket vonzó infrastrukturális feltételeken, ezért a képviselő-testület négy éves munkaprogramjában azt fo­galmazta meg, hogy a ciklus vé­gére kiépíti a teljes szennyvízhá­lózatot. Ennek érdekében a szol­gáltatóval, a Nyírségvíz Rt.-vei közösen ez év tavaszán akciót hir­det, melytől a csatlakozási hajlam erősödését várják a kezdeménye­zők. A részletekről hamarosan tá­jékoztatást kap minden érintett: februárban a háztartásokat szóró­lapokkal keresik meg, s ezekben kérdőívet is találnak majd a vá­ros polgárai. A kérdésekkel és az azokra adott válaszokkal feltérképezik, hogy az adott háztartás miként oldja meg jelenleg a szennyvízke­zelést, milyen elvárásokat fogal­maz meg a közművel szemben és a különböző kedvezmények isme­retében milyen rákötési hajlandó­ságot mutat. Hetedik a sorban- E pillanatban Magyarorszá­gon Újfehértó a hetedik legna­gyobb város, ahol nincs teljes egé­szében kiépítve a szennyvízveze­tékes rendszer, s ez mindenkit el kell gondolkoztasson. A hiányos­ság pótlása hazánk európai uni­ós csatlakozásának közeledtével még sürgetőbb feladattá vált. Az EU-tagság ugyanis egy sor kötele­zettséggel jár, ezek között közpon­ti helyen szerepel a környezet vé­delme, ezen belül a szennyvíz tisz­títása, kezelése. Az sem titok: napjaink gyakorlata, a szennyvíz elvezetése és derítése, a gyűjtőak­nák használata a legtöbb esetben szabálytalan, nem felel meg az előírásoknak - mutat a sürgős or­voslásra váró problémákra a pol­gármester. Ám van itt más indok is a cse­lekvésre: Újfehértó alatt jelentős felszín alatti ivóvízkészlet talál­ható, ezt is veszélyezteti az emésztőkből kiszivárgó szenny­víz. A közömbösségnek azonban anyagiakban is mérhető, súlyos következményei is vannak: a vá­ros elmúlt évben benyújtott cél- támogatási pályázatát azért uta­sították el, mert nem volt elég magas a szennyvízhálózatnál a rákötési arány - egy 1 milliárd forint értékű program került vissza a polcra és mintegy 800 millió forintos támogatástól esett el a város. Ipari korlátok Nem beszélve arról, hogy az ipartelep fejlesztésével is veszteg- lésre kényszerül az önkormány­zat teljes szennyvízhálózat nélkül, amihez pedig ismét vissza kell utalni a bevezetőben vázolt prob­lémára: minél többen kellene, hogy csatlakozzanak a meglévő rendszerre. A hálózattal elért in­gatlanok nagy részénél (pontosan 756 esetben) a szennyvízelvezető csatorna csonkja már telekhatá­ron belül található, ezeknél már nincs szükség terveztetési és en­gedélyeztetési eljárásra. Elegendő, ha csak bejelentik a rákötés szán­dékát a szolgáltatónál, s máris elérhető a rendszer. Akinek nincs, igényelné A város most tehát olyan holtponthoz érkezett, amely­ről a közel ezer ingatlan tulaj­donosa mozdíthatja el. A csa­tornázatlan részeken lakók körében egyre nagyobb az igény, hogy a hálózat tovább épüljön, hiszen a szennyvíz el­szállítása egyre költségesebb. A rendszer működtetése an­nál takarékosabb, minél job­ban kihasználják a kapacitá­sát. Igaz ez a meglévő hálózat­hoz épített szennyvíztisztító telepre is, amelyet 1500 ingat­lanra terveztek, de teljesítmé­nyének harmadával működik. A rákötések számának gyara­podása tehát a rendszer haté­konyságát növelné, amely ez­által olcsóbbá is válna, s per­sze főként lehetővé tenné, hogy a város újabb fejlesztési programok indításához több száz milliós támogatásra pá­lyázzon. Félelem Oláh Gábor Egyik alkalommal a párt egyik fórumán Hruscsov Sztá­linra tett korábbi megjegyzését vitatták meg. A bírálat ke­mény, határozott volt, meghök­kentette a hallgatóságot is. S a szünetben ekkor a sorok közül valaki egy kis cédulát juttatott el az elnökség asztalához. Az állt benne: „maga is ott volt, amikor a szörnyűségek megtör­téntek, mégse tett ellenük sem­mit sem.” Hruscsov megkérte a tanácskozás résztvevőit, je­lentkezzen az, aki a levelet ír­ta. Néma csend lett, nem jelent­kezett senki: „Úgy látszik az illető fél” - vonta le a következ­tetést Hruscsov. Nos, hát annak idején én is féltem.- Kiváncsi ugye, miért me­séltem el azt a történetet? Mert én is félek. Ki vagyok szolgál­tatva a munkahelyemen. A szimpatikus, középkorú, kissé gömbölyded pocakkal bí­ró férfi mesélni kezdett. Szigo­rúnak látszott, mint a téli szél. - Egy kis üzemben dolgozom. Sok minden nem tetszik ott, le­hetne a dolgokat jobban is csi­nálni, de ha szólok, könnyen megkapom: nem tetszik, le is út, fel is út! Vagy azt, hogy a rossz kerék veri a legnagyobb zajt. Azért hülye nem vagyok, hogy baltával menjek a kira­katnak, inkább hallgatok. Mo­rális kérdésekben viszont nehe­zebb kompromisszumot köt­nöm. Ha az agyamban van egy borsószem, aludni sem tudok. Akkor meg járni nem, ha a cipőmbe kavicsot helyeztek. Gondolatait szépen öltöztet­te: „Tudja az a baj velem, hogy én az alacsony tetőről is látni akarom a napot, mert az oda is lesüt, és onnan is látni lehet. Velem egykorú cigányember jött hozzánk dolgozni az ősszel, amolyan mindenesnek. Nagy családja van, örül, hogy végre munkát kapott. Mindent becsü­letesen elvégez, most éppen naphosszat havat lapátol. Még­is mindenért belekötnek, cél­tábla lett, emberileg is megaláz­zák. A napokban eltűnt egy szerszám, rajta követelték, ki­derült, nem nála volt. Próbál­tam szólni mellette, ennyi az egész. Mindig is tiszteltem má­sok bánatát, szenvedéseit meg úgy viseltem el, mintha az enyémek lettek volna. Ezt még abban a régi, lebontott világban tanultam. Akkor azt még úgy hívták, hogy szolidaritás. Elfáradtam lélekben. Pedig csak a felszínt karcolgattam, a mélyéig nem is jutottam. Res­tellem, elgyávultam, szólni is félek már, mert nekem is van családom.” Két pont között a pontonhíd ' Tiszamogyorós (KM) - Az országban még két olyan pon­tonhíd van, mint a Lónya- Tiszamogyorós között műkö­dő. Ezek fenntartása nem ol­csó, de hogy nélkülözhetetle­nek, az vitathatatlan. Nem is a vita, hanem a meg­egyezés és további sorsának biz­tonsága vezette a tárgyalópartne­reket szerdán Tiszamogyoróson. Dr. Kiss Gábor, a megyei közgyű­lés alelnöke és a Gazdasági Mi­nisztérium illetékesei úgy egyez­tek meg, hogy áttekintik az üze­meltetés ésszerűségét és minden érintett fél, köztük a megyei ön- kormányzat is, megvizsgálja a támogatásbővítés lehetőségeit. A megyei önkormányzatot az a cél vezeti, hogy a pontonhíd, mely határátkelőhely, s része a Mán- dok-Tarpa közötti közútnak, a térség közlekedéshálózatának szerves eleme maradjon. A tár­gyalás eredményeképpen megszü­letett előzetes megállapodás bizta­tó és a pontonhíd használói szá­mára megnyugtatásul szolgálhat. Aranylakodalom. A napokban ünnepelte ötvenedik há­zassági évfordulóját Nyírmadán Bíró János és neje, Tamás An­na. A házaspárt a jeles évforduló alkalmából négy gyermeke, nyolc unokája, hat dédunokája, ismerősök és a barátok köszön­tötték Fotó: amatőr

Next

/
Thumbnails
Contents