Kelet-Magyarország, 2003. január (63. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-04 / 3. szám

2003. január 4., szombat HÉTVÉGE /9 „Élő” rajz egy civil művészről Kovács Bertalan- 1943-ban, a nagy háború alatt, a nyilas jegyében Ungváron, magyar­nak születtem. Örömgyermekként fo- gantattam, ugyanis jó anyám végtele­nül boldog volt, hogy férje végre mi­niszteri főtanácsosként nem a csehek- től visszakerült Kárpátalja felvirágoz­tatásán, hanem szülővárosa, Kisvárda adóhivatalának vezetőjeként Felső- Szabolcs polgáraira, no meg rá fordít­hatta energiáit. Mindezt Csorba István Kadosa, az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhely vezető­je mondja magáról szinte egyszuszra, ami­kor gyermekkoráról faggatom. - A nyila­sok után az ávósokat is átvészeltük. Atyám főtanácsosból zugkocsmárossá „lépett elő”, felelevenítve ősei hagyományát, akik Kis­várda főbírói székéből a nyolcszázas évek elején avanzsáltak e nemtelen, ámde jól jö­vedelmező pozícióba. Anyám kapált, apám kocsolt, metszett, hordót kénezett, én meg mértem a szomjazóknak a bort. Munkám meghozta gyümölcsét. A járási tanács el­nöke felképelte gyermekét, amiért ő is olyan rádiót akart, mint az enyém. (Az el­nök persze rá is kérdezett: miből telik egy B-listázott egyén gyermekének a modern technikára.) - idézi fel egyik élményét. Csorba István Kadosa Fotó: a szerző Elemibe Kisvárdán, no meg Enyingen járt. Utóbbi településre „megnevelésre” ke­rült nagybátyjához, aki a határhúzogatós- di előtt a kassai fiú nevelőintézet igazga­tója volt. Érettségéről papirost (apja után ötven évvel) a kisvárdai Bessenyei Györ­gy Gimnáziumban kapott. S bár sikere­sen felvételizett az ELTE régészeti karára, nem vették fel, mert - ahogyan ő fogalmaz- egy olyan, akinek apai ágon felmenői főbírák, meg céhmesterek, anyai ágon pe­dig sehonnai szabolcsi nemesek voltak, nem való történelmi gödrökben matató ku­takodónak. Irány hát a népművelés szak!- így lettem később körzeti művelődési ház igazgató: hét(!) község huszonéves műve­lője, terjesztve a modern hitet a gyakorlott idős papokkal szemben - Szatmárban. Mit mondjak, nem volt egy sikerélmény! De nemcsak a sikerélmény, hanem családala­pításhoz szükséges pénz is hiányzott. így aztán a hetvenes évek már egy ruházati szövetkezet kereskedelmi vezetőjeként kö­szöntek rám, miközben az ehhez szüksé­ges bel- és külkereskedelmi képesítéseket is megszereztem - fogalmaz immáron fel­nőtt koráról. Eleget bolyongtam A pénz jött, a család ment, s persze a pénz is. Járta Európát és Afrikát, olyan időkben, amikor az egyszerű honpolgár Sopronig sem jutott el. Új családhoz új munkahely dukál - gondolta: Afrika ug­rott, helyette jött Szibériai. A család is (ez már második) is megy. - Dönteni kel­lett: utazgatok, üzletelek (infarktust kere­sek), vagy visszatérek az „abnormálisak” közé és festek, írok, a családdal és a vá­rossal foglalkozom. Igaz, hogy a kereszt- ségben a Kadosa nevet kaptam - e türk eredetű szó magyarul bolygót, bolyongót, a hunoknál keresőt jelent -, ám úgy érez­tem, ötvenéves koromra eleget bolyong­tam, s eleget kerestem. Új család, új élet a nagyapám által száz éve épített házban. Végre azt csinálhatom, amit titokban min­dig szerettem volna. „Ne azt amit látsz, ha­nem az érzéseket fesd ki magadból!” - in­tett Pál Gyula festőművész, mesterem és barátom. Az Első Kisvárdai Képzőművé­szeti Műhely elnökeként, a Felső-szabolcsi Civil Hálózat ügyvezetőjeként, és nem utol­sósorban a Kisvárdai Műhely kulturális, művészeti havi lap egyik szerkesztőjeként próbálom betartani a tanultakat. Ittel*] RÉGI EMBEREK, RÉGI TÖRTÉNETEK MEGYÉNK KRÓNIKÁJÁBÓL Gencsi óimosbotok, tyukodi bicskák Jelenet a Díszmagyar című filmből illusztráció: km A magyarországi reformkor egy rövid szakaszában Köl­csey Ferenc és gróf Károlyi György politikai tevékenysége következtében Szatmár vár­megyére figyelt az ország. Kende Zsigmond és Uray Bá­lint 1835. decemberi köpönyegfor­dítása után azonban a nemzetet emelő tervek és javaslatok helyett a szatmári nemesség botrányaitól volt hangos az ország. 1843. április 20-án öt-hatezer ne­mes gyűlt össze Nagykárolyban diétái követet választani. A libe­rálisok Ujfalussy Miklóst és Ko­vács Ágostot szerették volna az országgyűlésbe küldeni. A konzer­vatívok Uray Bálintot és Gabányi Sándort ajánlották híveiknek. He­tek óta másról sem esett szó egy- telkes-, armalista-, agilis- és köz­nemes kúriákban, udvarházak­ban, minthogy a jelöltek közül ki, miért és miért nem való az or­szággyűlésbe. Ki védi majd meg a nemesség adómentességét, az Aranybullában biztosított jogait, s ki javasolja majd adó alá veté­süket, a jobbágyokkal, zsellérek­kel való egyenlősítésüket. Az Ujfalussy Miklós és Kovács Ágost kortesei által vezetett tábor józanabb volt. Bort ők sem fo­gyasztottak kevesebbet, de kortes­vezéreik együtt sem számláltak ötödfélszáznyi pártolónál többet. Az Urayt, Gabányit pártoló konzervatív tábor április 19-én délelőtt még csak-csak elnótázott, vigadozott, ismételgetve a liberá­lisokra költött gúnyos mondóká- kat, figyelve a városba vezető uta­kat, hogy melyiken és mikor ér­keznének Ujfalussy és Kovács sza­vazói. Amikor Ujfalussy és Ko­vács szavazói felpántlikázott sze­kereken a városhoz közeledtek, azokat botokkal, dorongokkal elűzték. A liberálisok be sem te­hették a lábukat Nagykárolyba. Letanyáztak hát a városon kívül, s őrt állítottak. Közülük egy-két bátrabb legény kerteken, udvaro­kon át, vagy éppen színlelve, hogy ők is Urayt vivátozzák, be­lopakodott a vármegyeházára, ahol összebeszéltek a bennrekedt szabadelvűekkel. Megállapodtak, hogy másnap délelőtt a városban szerte kószáló konzervatívokat ki­kergetik Nagykárolyból, s a vár­megyeház udvarán táborozókat adandó jelre egyszerre támadják meg, kívülről rohamozva és a vármegyeházból kizúdulva. Ter­vük kivitelét megkönnyítette, hogy Uray emberei - miután a li­berálisok útját állták - győzelmi mámorukban fosztogatni kezdtek. Név szerinti szavazás Luby Zsigmond és Lusinszky Lajos - hírt hallván a konzerva­tívok garázdálkodásairól, három­százra menő derék legényt a vá­roson kívül hadrendbe állítottak, s a fosztogató konzervatívokat kiűzték a városból. Ezt követően a két dalia a harcolókat a várme­gyeházhoz vezette, s jelt adva az épületben magukat elbarikádozott liberálisoknak, egyszerre és meg­lepetésszerűen támadtak a megye­házát ostromló konzervatívokra. Fütykösök, óimosbotok, fokosok, egyéb szúró-, vágó-, ütő alkalma­tosságok kezdtek munkába. A két tűz közé szorult maradék konzer­vatívok nagy veszteséggel hagy­ták el a választás színhelyét. A déli órákra elcsendesedett a meg­rabolt, kifosztott Nagykároly. Megkezdődött a név szerinti szavazás. A konzervatívok közül Uray Bálint kapta a legtöbb vok- sot. Összesen négyet. Két-három szavazattal kellett beérnie Gabá­nyi Sándornak. Ujfalussy Miklós­ra 143-an, Kovács Ágostra 141-en adták voksukat. Miután a szava­zatszedők háromszori kikiáltásos hívására sem jöttek többen vok­solni, az elnöklő alispán - Kende Zsigmod - kihirdette az ered­ményt. Majd másnap, április 21- én tizenegy agyonvert emberért kondultak meg a lélekharangok. Nem mert kockáztatni Egy 17. századi várostrommal felérő küzdelem ilyetén végkime­netele nem hagyta nyugodni a konzervatív nemeseket. Különö­sen Uray Bálint hiúságát sértet­te a vereség. A választás megis­métlését követelte. Ezt azonban - félvén a következményektől - sem a vármegye tisztikara, sem báró Vécsey Miklós főispán nem mer­ték megkockáztatni. Uray Bálint unszolására a Helytartótanács mégis úgy döntött, hogy Szatmár megyében űj választást rendelnek el. 1843 augusztusában ismét kez­dődött a korteskedés. A választási előkészületeket azonban a főispánnak le kellett tiltania, mert Vállajban emberéle­tet követelő verekedés tört ki a pártokra szakadt nemesek között. Kapóra jött a főispánnak is, Uray- nak is, hogy az egyik kocsmabér­lő eljuttatta báró Vécsey Miklós főispánhoz azt a mészáros- és pék­számlát, amit Kováts Bence kor­tesvezér nevére állítottak ki. Ezt ürügyül használva, Uray Bálint a szolgabírók és esküdttársaik kísé­retében településről településre járva, egyénként szavaztatták meg a vármegye nemességét. 10 ezer 239 voksot számoltak össze. A szavazatok megoszlása: Ujfa­lussy Miklós 1512, Kovács Ágost 1473, Gabányi Sándor 3418, Uray Bálint 3836. Hazarendelték hát Po­zsonyból Ujfalussy Miklós és Ko­vács Ágost követeket, s helyükbe Uray Bálintot és Gabányi Sándort küldték fel a diétára Szatmár me­gyét képviselni. Takács Péter Csapra verték a hordókat A korteskedés, táborverés hetekkel korábban elkezdő­dött. A jelöltek udvarházai­nál, a falusi ivókban csapra verték a hordókat, s csak kiál­tani kellett egy vivátot a jelölt­re, megteltek a csuprok, fin- dzsák borral, a stampedlik pá­linkával. Harapnivaló is került az ital mellé: kolbász, szalonna, son­ka, pörkölt, gulyás, fehér cipó, kalács, bélés, fánk, rétes, ezer­nyi más ínycsiklandó, étvágy- gerjesztő falat. Mindezek azon­ban csak előhírnökei voltak az április 20-ra meghirdetett nagykárolyi grandiózus lako­máknak. Hadnagyaikkal, kor­tes-vezéreikkel az élen már áp­rilis 19-én bevonultak a me­gyeszékhelyre nótázva, mámo­rosán a gencsiek ólmosbotok- kal, a tyukodiak bicskákkal, a hereiek, gebeiek, gyarma­tiak, porcsalmaiak botokkal, karókkal, alkalmi szúró-vágó szerszámokkal. Lesték, hogy ki visel az övéktől elütő színű tollat, ki abcúgolja a jelöltjü­ket, hogy azt érvágással, ól- mosbot okozta dudorokkal, véraláfutásos zűzódásokkal észhez térítsék. A rend és a rendezetlenség formái a fizikában A madárcsoportok röptéje, a gyalogosok áramlása a Mindentudás Egyetemén A térbeli és időbeli alakza­tok, folyamatok modellezhe­tők, gyakran akkor is, ha ezt a legkevésbé sem feltételez­nénk. Fizikai logika alapján leírható a madárcsoportok együttes röpte és akár a gya­logosok kuszának tűnő áram­lása is az aluljáróban. Mindez Vicsek Tamás fizikus előadásában hangzott el a Min­dentudás Egyetemén decem­berben. Egyenlő távolságra Bármerre tekintünk, renddel és rendezetlenséggel mindenütt találkozhatunk. A környezetünk­ben minden élőlény és tárgy nagy számú és sokféle alkotó­elemből épül fel és ezek az alko­tóelemek egymással kölcsönha­tásba lépnek. Vizsgáljuk a ren­det és a rendezetlenséget egy pél­dán: térben rendezett rendszerre jó példa egy kristály, ahol az ato­mok rendezetten helyezkednek el. Ha egy adott területen négy­zeteket helyezünk el kristályos rendben, azaz egymástól egyen­lő távolságra, az ilyen elrende­zéshez egyetlen, nagyon egysze­rű szabályt elegendő ismernünk: egy szabályos rács csúcsaiba kell leraknunk a pontokat. Ehhez ha­sonlóan, ha ugyanezeket a négy­zeteket véletlenszerűen helyez­zük el, az elrendezés szabálya szintén egyszerű, hiszen minden pontot teljesen véletlenszerűen rakjuk le. Tehát a teljesen ren­dezett és a teljesen rendezetlen elrendezés is megadható egy-egy egyszerű szabállyal. Ugyanakkor a rend és a rendezetlenség közöt­ti félút egy bonyolult mintát ad, amit egy egyszerű szabállyal nem lehet megadni. A térbeli és időbeli rendező­dés másik érdekes példája a me­xikói hullám, amelyet stadionok­ban figyelhetünk meg olyankor, amikor a közönség a mérkőzés unalmasabb szakaszaiban önma­gát akarja szórakoztatni. A lelá­tón egy oszlopban ülők egyszer­re felugranak, és még mielőtt leülnének, a mellettük lévők is átveszik a mozgást: és az álló emberek oszlopa a stadionban körbeszalad. Kisebb változtatás Kutatásaink során 14 mexikói hullámról készült felvételt ele­meztünk, amelyeknél az adott stadionban ötvenezer vagy több ember ült. Több más fontos pa­raméter mellett megmértük a hullám átlagos sebességét (12 m/s) és szélességét (10 m). A me­xikói hullám modellezése során a kémiai reakciók és az idegsej­tek működésének leírására hasz­nált, jól ismert modellekbe csu­pán néhány kisebb változtatást vezettünk be. Az mexikói hullám Vicsek Tamás fizikus esetén ezt a modellt a követke­zőképpen értelmeztük: minden emberre csak a közeli szomszé­dai hatnak, és ha elegendő szá­mú szomszédja aktív (azaz talp­ra áll), akkor ő is aktiválódik (el­kezd felállni). A felugró emberek oldalán növekszik a hullám, te­hát az a hullám eleje, míg a má­sik oldalon a leülő emberek az éppen befejezett felugrás után egy ideig nem szeretnének újból felállni, tehát azon az oldalon csak fogyhat a hullám, az a hul­lám hátsó oldala. Ijesszünk meg egy nagy ma­dárcsapatot hangos tapssal. Ami­kor a madárcsapat felrebben, minden madár repül, amerre lát. Ám legtöbbször néhány másod­percen belül a madarak mozgá­sa rendeződik, és a teljes madár­csapat azonos irányba kezd mo­zogni. A rendeződés oka a moz­gás. Megfigyelhetjük például azt, hogy ha sok galamb vagy sok kiskacsa álldogál egy nagy terü­leten, akkor mindegyik madár megpróbál a hozzá közel lévők­kel azonos irányba fordulni. De ha két madár egymástól távol áll, akkor már nem érzik elég erősen egymás hatását: mindig egymástól eltérő irányokba for­dulnak, és a teljes madárcsapat rendezetlen marad. Ha viszont minden madár mozogni - pél­dául repülni - kezd abba az irányba, amerre éppen áll, akkor a mozgó egyedek távolabbi szom­szédaikkal is találkoznak, és ve­lük is egyeztetni tudják mozgá­si irányukat. Végül pedig a moz­gás során a teljes madárcsoport rendeződik vagy néhány na­gyobb csoportra szakad. Fontos szerep összefoglalásképpen elmond­hatjuk, hogy a rend és a rende­zetlenség határán sok érdekes, bonyolult jelenség figyelhető meg, amelyek a tudományban és mindennapi életünkben egyaránt fontos szerepet játszanak. E ha­táron bekövetkező jelenségek ku­tatása és megértése a legújabb számítógépes modellek segítségé­vel gyorsuló ütemben zajlik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents