Kelet-Magyarország, 2003. január (63. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-25 / 21. szám
2003. január 25., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Figyelem és elmélyülés Kádár Kata festőművésznek a figyelem és az elmélyülés az elemző módszere, megfontolt lépésekkel halad előre, mégsem szűk keresztmetszetet markol, mert a felhasznált motívumok sokrétűek. Az emberi habitus hol visszafogott, hol egy-egy gesztusban váratlanul fellobbanó belső tüze átsüt képein. Azáltal nyilatkozik meg, hogy az érzékelhető dolgokat, a világ elemeit, struktúráját ki- tapinthatóvá teszi. Kávéház - tonett székkel MÚZSA József Attila Tél Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új meg ép, Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! — S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek.,. Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek! 1922. okt. Amíg lélegzik bennünk a magyar kultúra Kallós Zoltán gyerekként elhatározta, összegyűjti a Mezőség népi kultúrájának az emlékeit Nagy István Attila Amikor 2003. január 19-én a szatmárcsekei református templomban Kallós Zoltán Kossuth-díjjal és Corvin-lánc- cal kitüntetett népzenekutató átvette a Kölcsey Társaság Kölcsey Ferenc-díját, a meghatottság összeszorította a torkát. Volt valami ebben a férfias befelé sírásban egy kis elérzékenyü- lés, de meghatottság is, hiszen a Himnusz szülőföldjén kellett szembesülni a magyarság múlt- és jelenbeli helyzetével. - Több száz kilométerről jöttem ide, mégis itthon érzem magam - mondta köszönő mondataiban -, s arról beszélt, hogy az embertől mindent el lehet venni: a javait, a szabadságát, de magyarságát sohasem. Fontos a szellemiség- Mint kisebbségben élő magyar csak azt kívánom, hogy szellemileg és gazdaságilag is fejlett ország legyen Magyarországból, hogy többet tudjon költeni a népi kultúra megmaradása érdekében. Sajnos, a televíziós csatornák napjainkban olyan szennyáradatot zúdítanak az emberek nyakába, hogy levegőt se nagyon kap az ember. Ez tönkreteheti a magyar kultúrát, s azt a szellemiséget, amit a magyar irodalomban és közgondolkodásban Kölcsey Ferenc is képviselt. Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész: - A balladakutatásban nélküle csak tapogatózna az ember. Az az anyag, amit gyűjtött, azóta már nem létezne. Másrészt a magyarországi táncházmozgalom megteremtése jórészt az ő nevéhez fűződik. Sokat tett azért is, hogy az általa szerzett tapasztalatok minél szélesebb körben elterjedjenek. A válaszúti házban lévő népművészeti gyűjtemény egy része Antall István rádióriporter: - Kallós Zoltán fantasztikusan szerencsés kezű ember, mert közel tudott maradni kutatási témájához. Meg tudott maradni a szülőföld környékén. Hallatlan nagy mennyiségű anyagot gyűjtött össze az utolsó pillanatban a Kallós Zoltán a csekei temetőben Fotó: Sipeki Péter moldvai csángókról, a Mezőségben is. S az is szerencse, hogy ennek az anyagnak a tudományos feldolgozásához hozzákezdhetett. Karizmatikus figurája a táncházmozgalomnak, sokat tett azért, hogy eredeti, autentikus zenészek jöjjenek el a magyar táncházakba, s ott muzsikáljanak. Ő az, aki egészben látja az erdélyi népi kultúrát, a szászokét, a románokét, a magyarokét. Megőrizte földközeli szemléletmódját, sohasem vált belőle szobatudós. Persze ehhez sokat kellett gyalogolni, odamenni az emberekhez, kapcsolatokat kialakítani. Kőkeményen meghurcolták még abban az időben, amikor egy magnetofon birtoklása is nagy vétségnek számított Romániában. Azt gondolom, hogy ezt az időszakot töretlen gerinccel élte túl.- Vissza lehet idézni a régmúltat? Hogyan kezdődött a népdalgyűjtés?- Tizenegy éves koromban, a református kollégiumban Nagy Géza tanárom szombat esténként énekelt, olvasott, eredeti felvételeket játszott le Kádár Katától. Énekversenyeket is rendezett. Ezeken az én dalaimat nem ismerte senki. Akkor kaptam azt a feladatot, hogy írjam össze a falumbeli énekeket. Amikor az iskolában a magyar népművészetről esett szó, Székelyföldről, Kalo- taszegről beszéltek, a Mezőségről nem. Ez bántotta az önérzetemet, ezért elhatároztam, hogy ennek a területnek szellemi és tárgyi népművészetét fogom gyűjteni. 1942-ben jegyeztem le az első adatokat a rokonaimnál. Gyönyörű dalokkal, balladákkal, zenével, szőttesekkel ajándékoztak meg. Azóta sok minden megváltozott, ismert lett az a hallatlan gazdagság, amellyel a Mezőség, Moldva, a Gyimes és Kalotaszeg Nádas melletti falvai rendelkeznek. Moldva tilos volt- Hatvan éve tart ez a munka megszakítás nélkül...- Amit lehetett összekapirgál- tam. Még most is vannak, akik szeretnének találni valamit, de már nincs kitől. Azok az öregek, akiktől hallani lehetne valamit, már nem élnek. Volt egy időszak 1 nyolcvantól kilencvenig, a felsza- | badulásig, amikor nem lehetett | bemenni Moldvába. Az volt az az i időszak, amikor elhaltak azok az .y emberek, akik a XIX. század vé- £ gén, a XX. század elején születtek, s akik a legtöbbet hordozták magukban ebből a kultúrából. Az elmúlt évtizedek alatt nemcsak szellemi javakat gyűjtöttem, hanem tárgyiakat is. Ezek sokáig ládákban várták a feltámadást, végül sikerült egy teljes válaszúti szobát berendezni. Vannak itt tárgyak a szülőfalumból és a környező falvakból, van széki sarok és egy kalotaszegi, moldvai csángó, román részleg. A kolozsvári ház berendezésének nagy része is itt van már. A válaszúti ház, amit örököltem, negyven évig téeszszékház volt, az évek alatt szép lassan tönkrement. Az Illyés Alapítvány segítségével sikerül felújítani. Beindítottuk a magyar nyelvű oktatást a faluban, mert a környék településein, Kolozsborsán, Báton- ban, Kidében, Csomafáján, Kises- küllőn, Fodorházán, Ördögkereszten, Bodonkúton huszonöt éven át nem volt magyar nyelvű oktatás, megszűnt az óvoda is. Legfőbb célom, minél többet kiadni, hiszen az ilyen jellegű gyűjtés sohasem lehet öncélú, hiszen, ha nem publikálja az ember, akkor a kutatók számára sem lesz hozzáférhető az anyag. Vannak fiatal munkatársaim, akik nagy szenvedéllyel vetik bele magukat a munkába, így aztán úgy gondolom, lesz, aki folytassa azt, amire én hat évtizedet áldoztam az életemből. Vége van a koszorúzásnak. A tömeg vége meglódul a kijárat felé. Zoli bácsi nem mozdul, hallgatja azt a csoportot, amelyik ott maradt, hogy elénekeljék a Himnuszt. Aztán rövid interjút ad az egyik televíziónak, türelmesen magyaráz, s végre mi is válthatunk néhány szót, hiszen egy nappal ezelőtt már megbeszéltük ezt a mostani randevút. Lassan lépkedünk, de közben még kialakul egy rövid vita a magyarság eredetéről, arról, hogy a népköltészeti, népzenei kutatások mennyiben igazolják a magyarság eredetéről, múltjáról olvasható mai elképzeléseket. A debreceni muzeulógus asszony kedvesen mosolyog, láthatóan nem ért egyet azzal, amit Zoli bácsi a pentatóniával, a . rovásírással kapcsolatban elmond. Egy népszerű gyűjtemény A diktafont bekapcsolva hagyom, hátha közben sikerül egy-egy kérdésre választ kapnom. Utánunksiet egy asszony, a levegőt kapkodva azt kérdezi: - Erdélyből tetszett jönni? - Igen, Kolozsvárról - mondja Zoli bácsi. - Tetszik azt a dalt ismerni, hogy Székely asz- s%ony az én anyám, fáj a szívem érte”! - Persze - mosolyog hátra, s ismét felém fordul, hogy folytassa a megkezdett mondatot a hat évtizedes gyűjtőmunkáról, arról, hogy ezt nem lehet abbahagyni, mert minden elvesztegetett perc veszteséggel jár. Addig leszünk magyarok, amíg lélegzik bennünk a magyar kultúra. Nevezetessegeink Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium épülete az evangélikus templom mögött áll. Az 1806- ban alapított iskola 1861-ben gimnázium lett, 1886-ban nyolcosztályos főgimnázium. Az épület város felé eső szárnya 1887-ben készült, Bobula János tervei szerint. A későbbi bővítéskor az eredeti elgondolást követték. A gimnáziumnak jeles tanárai voltak, s a diákok közül nem kevés szerzett dicsőséget iskolájának Fotó: Elek Emil