Kelet-Magyarország, 2002. december (62. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-07 / 285. szám
2002. december 7., szombat Kelet «»Magyarország HÉTVÉGE / 8 TÁRLAT Új idők festészete JMakláry Kőimán festőművész - az egyik értékelő esztéta szerint - a posztmodern ro- manticizmus iskolapéldája lehetne. Egyéni stílust, egyéni utat követ. A kozmikus tudatból táplálkozó, új időket hirdető festészetet. Követi a világ változásait, és megfesti mindazt, amire elhivatottsága készteti. A színek, a fények és a formák harmóniáját kutatja a szépség iránti vágyakozás tükrében. Egy kép bizonyos asztrális történések sorozatának fogható fel, egy mágneses térben. Makláry Kálmán képei a Bencs-villában láthatók. Alice csodaországban Az extázis szenvedélyes sóhaja Fotók: Elek Emil Tesla titkai Álomórák MÚZSA Juhász Gyula Mikulás Tegnap este a cipőmet Az ablakba kitettem. Szegény cipő - kettő egy pár - Didergett a hidegben. Egyik kesely, másik fakó, Mind a kettő oly kopott, Mind a kettő olyan keshedt, Oly régen talpaltatott. Az egyiknek nincsen sarka, A másiknak orra nincs, Ütött-kopott szegény párák, Mind a kettő drága kincs. Együtt voltak háborúban, A békében úgyszintén, No meg a forradalomban, Ellenben is, úgy mint én. Együtt jártak hóban, fagyban, Esőben és lucsokban, Eredménnyel versenyeznek, Melyik rongyos még jobban? Reggel aztán csoda történt, A két cipőt elvitték, Bizonyosan megtalpalják, Várom őket mos is még. Lesz majd bennük dió, alma, Füge, cukor, tárca is, Lisztjegy, szénjegy, egy színházjegy S fényűzési bárca is! Ki kényszerből, ki önként hál az utcán Arcok a mélyből: van, aki változást remél még, mások beletörődtek sorsukba Ágya a csillaglakásban valamelyik pad Fotó: Balázs Attila Györke László A keskeny sóstói erdősáv egy hevenyészett sátrat rejteget. A sátor lakója sehol. Az ideiglenes lakhelyen edények, ócska ruhadarabok, szakadt pokróc. És néhány könyv. A szürkületben sötéten kígyózik a sor nyíregyházi művelődési központ alatt. Törékeny alkatú hölgyek meleg ételt osztanak. A Periféria Egyesület önkéntesei. Kocsis Margit írja a listát.- ötvenen-hatvanan szoktak eljönni ilyenkor - mondja. - Tavaly télen előfordult, hogy nyolcvanan is voltak. Úgy osztunk, hogy mindenkinek jusson. Az ételt adományba kapjuk két cégtől; sajnos, nem jut minden napra. Pár perc múlva beírja a hatvanadikat. Ma már nem jönnek többen. A semmi ágán Mihály miután megkapta adagját a műanyag tálkában - töltelékbe kevert makaróni és egy szelet kenyér leül a padra. Kimérten kanalaz, nagyokat nyel, az étel gyorsan fogy. Ma még nem evett. Hogy holnap mi lesz a „menü”, nem tudja. Öt éve vált el. Nem jöttek ki. Exneje összeállt egy másik férfival. Azóta Mihály ágya a csillaglakásban valamelyik pad. Amelyik éppen szabad. Szakmát tanult. Hegesztő volt, míg meg nem szűnt a cég. Azóta alkalmi munkából tartja fenn magát. Legutóbb egy gyümölcsöst kerítettek körül. Kemény, nehéz munka volt, betonágasokat cipelt. Meg is húzódott. De amióta befejezték, más nincs. Mostanában már kezdi érezni a lábát, derekát.- Csak egyszer sikerülne hosz- szabb időre elszegődni olyan munkára, ahol szállást is adnak - tűnődik, mintha csak magának mondaná -, egyenesbe jönnék. Fiát már időtlen idők óta nem látta. Egyszer aludt el mélyen, ellopták az óráját, kevéske pénzét. Azóta éberalvó, mint a házőrzők. Az éjjeli menedékhelyre nem megy, nem közösködik „azokkal” - ahogy mondja. Inkább vállalja a veszélyesebb változatot: a magányt a szabad ég alatt. Mert a lépcsőházakat bezárják előttük; voltak, akik odapiszkítottak. A magányos farkas Zoltánról külseje alapján senki nem mondaná, hogy hajléktalan: frissen borotvált arca sápadt- nak tűnik a félhomályban. Miután bemutatkozom, rögtön letegez. Könyvet írt, mondja, A lyuk volt a címe, ezer példányban adták ki. Persze, róluk szólt. Meg is verték miatta a cigányok.- Képzőművész... voltam - teszi hozzá tétován. - Tizenkét éve nem élek együtt a családdal. Unokám is van már. Menedékem egy „bunker”, de senki nem tudja, hol van. Neked se mondom meg. Visszamehetnék, de nekem többet ér, hogy senki nem szól bele, mikor mit csináljak. Tizenkét év Postacím Kora délután, nem sokkal ebéd után, az Árpád utcai népkonyhán és nappali melegedőben az enyhe idő ellenére elég sokan vannak még. Reggel nyolctól délután négyig lehetnek itt, aztán indulhatnak a Bokréta utcai éjjeli menedékhelyre. Ez postacím is számukra, és csomagmegőrző meg hűtőszekrény. Hétköznap délutánonként orvos is van, tisztálkodhatnak, moshatnak. Reggeli forró teát azonban nem kapnak, mint tavaly, mert az idén a szakminisztérium elutasította a Periféria Egyesület pályázatát. Öt éve először... alatt megtanultam, hogy keménynek kell lenni. Láthattad, én választottam elsőnek, amikor a ruhát osztották. Arra volna receptem, hogy a hajléktalanságot miként lehetne felszámolni. De a magam problémáját nem tudom megoldani. Hogy mi lesz? Nem érdekel. Láttam, éltem már eleget... Nehéz eligazodni Zoltán szaván, mert többször keveredik ellentmondásba önmagával. Egyszer azt mondja: nem hiányzik neki a család, aztán azt, hogy valamelyik nap egy szál virággal felkereste őket. Nyugdíjjogosultságot emleget (saját bevallása szerint 51 éves), de lemondott róla. Egyszer barátokról beszél, majd pedig azt mondja: ő amolyan magányos farkas. Alkalmanként dolgozik, de nehezebb fizikai munkát nem vállalhat, mert ahogy mondja: „össze van drótozva a lába”, megsérült egy balesetben. Búcsúzóul megkérdezi, tudok-e adni egy százast. Az intézetből az utcára Sándor huszonhat éves, egy építőipari cégnél dolgozik. Már amikor van munka. Állami gondozott volt, amikor felnőtté vált és a intézet útjára bocsátotta, megtakarított pénzéből három hónapig lakott albérletben. Aztán egy szép nap a főbérlő kitette. Azóta sem kap albérletet.- Két bélyeget is viselnem kell: cigány vagyok és hajléktalan. Ebből a körből nehéz kitörni. Zátonyra futott házasság Barátnőjének most lesz kisbabája. Jó lenne együtt felnevelni... Erre egyelőre azonban nem sok remény van. A éjjeli menedékhelyet nem szereti, mert igen nagy a szigor, aki a szabályokat megszegi, kitiltják egy időre. A „kaját” néha elsózzák, máskor meg cukrot szórnak rá só helyett. Ha már adják, jegyzi meg, jobban oda lehetne figyelni.- Bízom benne, hogy ez az állapot nem fog örökké tartani. Csak egy kis segítség, megértés, emberi odafigyelés kellene. Nóra ’93-ban vált el. Arról, hogyan futott zátonyra házasságuk, nem akar beszélni. Egyetlen gyermeke az apjával maradt, aki újra megnősült. Ötvenszázalékos rokkant. Szakácsnő volt, míg meg nem szűnt munkahelye. Most napszámos munkát vállal, sokszor éjszakai műszakot is. De az alkalmi keresetből albérletre nem telik. Marad a Bokréta utca.- Tudja, aki már megérte az öt- venet, nem kell a kutyának sem - mondja keserűen. - Ha álláshirdetésre jelentkezem, kerek-perec közük: fiatalabbakat keresnek. Bevallja: kukázni is szokott. Hiába, nagy úr a éhség. Maci még egészen fiatal, harmincéves. Kerek arca, fekete szeme mintha vidámságot tükrözne. Pedig nem az. Egyéves kisfiát nevelőszülők gondozzák. Ha pénze van útiköltségre, meglátogathatja. Három éve vált hajléktalanná, öt esztendeje „lóg” élettársával. Jobb híján az éjjeli menedékhely és a nappali melegedő az „otthona”.- Tudja, az a mi bajunk, ha munkára jelentkezünk, és felírják a címünket, vagyis az Árpád utcát, őszintén szólva, nem sok esélyünk van... Némi oltalom hajléktalanoknak Becslések szerint Nyíregyházán 300-400 hajléktalan él. Az Oltalom Hajléktalanellátó Szolgálat próbál gondjaikon enyhíteni. A szolgálat szervezeti egységei: Anyaóvó (Csillag u. 4-6.), az Éjjeli menedékhely (Bokréta u. 22/a) a krízisidőszakban 50-60 hajléktalant tud befogadni; az Átmeneti szállót (ugyanott); a Nappali melegedő (Árpád u. 41/b) 50 személy befogadására, itt van a népkonyha is, ahol naponta 50-60 adag meleg ebédet osztanak ki. Értekeink A régi vármegyeháza volt a XIX. század végi Nyíregyháza legjelentősebb épülete. Áz 1894-ben felépült megyeháza ízléses ritmusával, hatásos tömegelosztásával, finom plaszticitásával azóta is a megyeszékhely ékessége. Külön említendők Verán József ízléssel megformált stukkódíszei, legyenek ezek akár fiktív ősmagyar portrék, népieskedő leányportrék vagy oroszlánfejek, esetleg emblémák. A homlokzat két fülkéjében álló Szent István- és Szabolcs vezér-szobor Kallós Ede vésője alól került ki az átadás után 1920
