Kelet-Magyarország, 2002. december (62. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-31 / 303. szám
2002. december 31., kedd Kelet ^ Magyarország SZILVESZTER 2002 /8 Neves orvosok megörökítője Kovács Éva A Megyei Jósa András Kórház udvarán, az igazgatói épület előtt, a gyönyörű virágágyások szomszédságában immár egy gyönyörű szobor is áll. Tóth Sándor szobrászművész Jósa Andrást ábrázoló alkotása. Klasszicista állványon klasszicista portré. Karakteres, beszédes fej, egy rendkívüli ember arca idézi a régi történéseket.- Kapcsolatom a megyei kórházzal huszonhét évvel ezelőtt kezdődött, s ez a folyamat legnagyobb örömömre azóta is tart. így tréfásan akár azt is mondhatom, az én mecénásom Nyíregyházán évtizedek óta a mindenkori kórházi főgazgató. Ha komolyra fordítom, akkor úgy kell fogalmaznom, igen nagy szerencsém van azzal, hogy az intézmény első számú emberei fogékonyak a művészetre, s különféle munkákkal bíznak meg engem - mondja Tóth Sándor szobrászművész.- Első alkalommal, még 27 évvel ezelőtt az akkori igazgató, Uray György bízott meg azzal, hogy készítsek egy Jósa András érmet. Ezután Vágvölgyi János az addigi kórházigazgatók arcképét rendelte meg tőlem, és legnagyobb örömömre a jelenlegi főigazgató, Séra Gyula is folytatja az elődök gyakorlatát, és számos hasonló szép feladatot ad, illetve adott. Nagynevű orvosokról készíttetett például domborműves emléktáblát, amelyen a kórházigazgatók arcképei kapnak helyet, de csinálhattam érmet a kórház hagyományteremtő nagy orvosairól, amely érmeket azután azokon az épületeken helyeznek el, amelyekben dolgoztak. így került az anatómia, a régi belgyógyászat, a gyermekosztály falára az egykori neves gyógyítók arcképe, vagy éppen Eisert Árpád arcmása a sebészeti épületre, valamint ebben a sorozatban készül Juhász Lajos és a néhai Bakay Zoltán portréja is. Jósa András Bocskai ruhában Fotó: Sipeki Péter KM: Jósa András szobra, az Ön legújabb alkotása... T. S.: Két Jósa-szobor is van a városban, a nevét viselő kórházban azonban eddig egyetlen se volt. Igyekeztem tehát a tőlem telhető legjobban elvégezni a feladatot, arra törekedtem, hogy az ábrázolás sikeres, hiteles legyen. Ennek érdekében a készülődés idején többször is elmentem a Jósa András Múzeumba, ahol a Jósa-emlékszobá- ban fotóinak sorát tanulmányoztam. A most átadott alkotáson fiatalkori képét vettem alapul, életének teljében ábrázolom őt, hiszen ami róla tudható, ami vele kapcsolatban az utókor számára értékként megmaradt, mind-mind ezekhez az évekhez kapcsolódik. Ruházatának a kornak megfelelő nemzeti viseletét adtam, - Bocskai-ruhában ábrázolom - hiszen a korabeli dokumentumok alapján arról győződhettem meg, hogy gyakran viselte ezeket a ruhadarabokat, ezzel is tanúbizonyságát adva őszinte magyarságának. KM: Ez az eljárás, a történeti hűség igénye ma már nem túl gyakori... T. S.: Nézze: én profi vagyok, nem ihletből dolgozom. A szobrászat a mesterségem, ebből szereztem diplomát, mégpedig a legjobb minősítéssel. A szobrászkodás számomra munka, amelyhez leginkább szakmai tudásra és szeretetre van a legnagyobb szükség, jómagam semmiféle „lila” belebeszélést, semmiféle elvontságot e téren nem ismerek. Hivatkozhatom Michelengalóra, vagy az irodalomban Móricz Zsigmondra, akik a reális ábrázolás képviselőiként lettek elismertek, híresek. KM: Mi az, amit a közeljövőben megvalósítani, megmintázni szeretne? T. S.: Van egy hosszú évek óta dédelgetett álmom: szeretném az almát, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg jelképét szoborba önteni. Remélem, egyszer ezt is megtehetem... Nagy sikert aratott a bécsi Strauss Fesztiválzenekar a nyíregyházi szabadtéri színpadon Mint egy mini repülőtér - mondják dicsérőleg az új vasútállomásra Tákoson a lakások újjáépítése után faluházat adtak át Nyíregyházán volt a Korona mása Fotók: Elek Emil Meddig kíván itt demonstrálni?! A feliratra abban a pillanatban rámozdult a tömegből két civil ruhás, hitetlenkedő nyomozó Szőke Judit Ej, ezek a fránya szlogenek! Egy jelmondat tévesztette meg a minap a rend civil őreit a nyíregyházi MÁV-pá- lyaudvaron. Történt, hogy egy friss kormányprogram keretében az országban ötezer hátrányos helyzetű, gyermekvédelmi intézetben és nevelőszülőknél élő gyereket téli táborozással ajándékozott meg a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium. A tárca felkérésére a nyíregyházi Wesselényi Miklós Szakközépiskola is fogadott 150 fiatalt Hajdú és Heves megyéből. A célhoz illő komoly tudósításba az aranyos történet nem fért bele... Megkavarták A vendéglátók a MÁV-állomá- son várták a különböző településekről érkezőket. Két fiatalt küldtek ki fogadásukra - ők voltak aktuálisan a legfontosabb információforrások is. Az egyikőjük felment a hangosbemondóhoz és a köszöntőszövegbe belefogalmazták, hogy külön autóbusz áll az érkezők rendelkezésére. Arra nem számítottak, hogy a megyeszékhely környékiek épp akkor vannak felszállás közben, ugyanis ők meg máshová utaztak. A bemondó üdvözölt és közölte, hogy a gyerekeket az állomás előtt autóbusz várja. A mieink csoportja megtorpant és kissé értetlenkedve álldogál egy kicsit a sárga járműnél: mégiscsak busszal megyünk?! Még épp elérték a saját vonatukat... Jelszó a táblán Időközben a másik fiatalember a vonat felőli ki-bejáratnál felemelte az előre elkészített táblát, hiszen neki azt mondták, menjen oda és jól látható módon emelje a magasba. A feliratra abban a pillanatban rámozdult a tömegből két civil ruhás nyomozó: fejezze be a demonstrációt! Igazoltatás, faggatás, gyanakvás (meddig kíván itt maradni?), hitetlenkedés... hiszen a válasz szavai, mint „várom a csoportot”, „jönnek a többiek” valóban arra utalhattak, hogy valamely politikai szervezet megmozdulásáról van szó. Pedig a táblán csak ennyi állt: Esélyt a jövőnek... Rossz emléket idéz? Pedig ez a téli táboroztatást is magában foglaló kormányprogram jelszava. Csak a fiatalember kezében lévő táblán „nem jött ki jól”. Balogh József Felült a halott MEGKÉRDEZTÜK; HOL TÖLTIK A SZILVESZTERT? M ivel most ország-világ tudja, hogy az ötös lottón elkelt a milliárdos főnyeremény, nyugodt szívvel elárulhatjuk: mozgalmas lesz a szilveszterünk. Ebédidőben átszeljük a malacot meg az óceánt, zajon- gunk a Csendes-óceán partján, és nagyot kortyolunk az ottani habokból. Ezt a pénzt józan ésszel nem lehet felfogni. Ladányi Lefler Tóth György Lajos Mariska néni harcias feleség hírében állt, de gyakran hívatott magához orvost, bár igazából legtöbbször nem is volt igazi ok rá. Szenvedett is miatta eleget Jani bácsi a férj, mert röstellte, hogy ő rohan a rendelőbe, otthon meg kiderül, nincs semmi baj. Hanem egy este komoly riasztás érkezett: Mariska néni meghalt. Mire a háziorvos kiment, a család gyászba borult. Mariska néni nem lélegzett, pulzusa sem volt, valóságos halottnak tűnt. Az orvosnak azonban valami mégsem stimmelt, rákiáltott a „halottra”: Mariska néni, üljön fel. Csoda történt. Mariska néni felült, s el nem tudta képzelni, mi körülötte ez a nagy felhajtás. Mikor az orvos meggyőződött róla, hogy magára hagyhatja, elindult kifelé. Jani bácsi odasomfordált mellé és megkérdezte: Doktor úr, akkor most mi lesz? Jani bácsit azóta eltemették, Mariska néni pedig vígan él. H ol töltöm, hol nem töltöm. De inkább töltöm. Mint most is! A feleségem még az év utolsó napján is arra kérlel, annyira ne töltsem már, de én a szilvesztert azért is csordultig töltöm: Ha meg nem tetszik neki, hát beborítom - konfettivel. Mert azért szeretem a drágát, aki csillámlik majd, mint a csillámpala, hogy azt hiszem: a pillám csala! Lefler Lajos B ermudában. Ha pedig a bermuda szoros, akkor másutt oldódom. A forró hangulat garantált, elvégre a játékvezetőket sűrűn elküldik melegebb éghajlatra. Mivel a langyos vizet nem szeretem, nem akarom, hogy az arcomra fagyjon a mosoly. Még mindig jobb, ha az embernek fülig ér a szája, mintsem szájig ér a füle. Ladányi György Pillanatképek megyénk elmúlt évéből Tóth Sándor
