Kelet-Magyarország, 2002. december (62. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

2002. december 24., kedd Kelet m Magyarország KARÁCSONY /9 □even kövek Régóta várt, hiánypótló helytörténeti könyv az Eleven kövek. Olyan iránytű, amely segít eligazodni a Nyíregyházán található emléktáblák, emlékművek, emlékoszlopok rengetegében. Szerkesztőségünk mindig örömmel szá­molt be egy-egy mementó avatásáról, hűsé­ges krónikásai voltunk minden nemes kez­deményezésnek. Érzékeltük azt a sok irány­ból áradó lelkesedést, melynek eredménye­ként a rendszerváltás óta közel kétszáz(!) emlékjel került intézményeink, középüle­teink falára. Stevanyik András munkája összefoglalja, logikus rendbe állítja bemu­tatja a közös múltat idéző tárgyi emlékeket. Nem feledkezik meg azokról a táblákról sem, amelyeket az idő könyörtelensége, vagy a politika szele lesodort eredeti he­lyéről. Több' mint 350 mementóról olvasha­tunk alapvető adatokat, láthatunk fotókat a képmellékletben. Hangulatosak és tanul­ságosak azok a kőtöredékek, amelyek a már­ványlapokon jelölt személyekről villantanak fel rövid történeteket. * /. ' •; S1EVAVY1K ANDRÁS ELEVEN KÖVEK EMtÉKTÁBIÁK I MIÍKOSZI.OI'OK, EMLÉKMŰVEK NYÍREGYHÁZÁN A könyv borítója illusztráció: km Minket sohasem soroltak a patinás ma­gyar városok közé. Elkerültek bennünket a nevezetes csaták, a nemzet sorsának for­dulópontjai. Mégsem ment el eseménytele­nül mellettünk a történelem. Nagyon hasz­nosnak találjuk a közelgő évfordulókra fi­gyelmeztető fejezetet és a helytörténeti ba­rangolásokra csábító sétaajánlatokat. Ez a könyv segítőtársa lehet minden Nyíregyházát szerető embernek. Közös múl­tunk emlékjelei ugyan érintésnyi közelség­ben élnek együtt velünk, de a felismeréstől még hosszú út vezet a megismerésig. Ehhez nyújt támaszt a szép kivitelű kötet, Ste­vanyik András: Eleven kövek című mun­kája. Kracsun, kerecsun Mit jelent a karácsony szavunk? Minden nyelven saját neve van ennek a keresztény ünnepnek, és valamilyen formában minden elnevezés kötődik Jézushoz, vagy az ő születéséhez. Az angol Christmas szó Krisztus nevét idézi, a francia Noel és az olasz Natale a születésre utal, míg a német Weihnacht szent éjt jelent. A magyar karácsony szó­nak szláv eredete van, bár pontosan nem meghatározható, hogy melyik is az erede­ti. A korcsun szó - mely lépést jelent - a téli napfordulóra és az új évbe való átlé­pésre utal, de semmi nyoma Krisztusnak vagy a születésnek. Ugyanígy a kracsun vagy kerecsun is csak napfordulót, esetleg karácsonyi, ünnepi kalácsot jelent. De hogy mégse maradjon ki a fogantatás vagy születés ebből az egyértelműen erre épülő ünnepnek az elnevezéséből, a magyar nyel­vészek a következő elméletet kedvelik. Több kultúrkörben a madár a foganta­tás jelképe, emlékezzünk csak az ősmagya­rok és Emese történetére a turullal. Már­pedig a turul Magyarország nyugati hatá­rain túl már nem fészkel, ráadásul másik hivatalos neve kerecsensólyom, így szíve­sen eredeztetik karácsony szavunkat ebből a jelképből. Ha hozzátesszük, hogy a ke­resztény valláskörben a fogantatást min­dig egy szárnyas lény - legyen bár angyal, galamb, vagy más madár - üdvözli, lehet ebben az elméletben igazság, sőt, néhány régi településünk (Kerecsend, Karácsond) nevének alapját is ehhez kötik. „Alig várom, hogy lássam a fiamat!” Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok nagykövete vall életéről, munkájáról Nancy Goodman Brinker Fotó: Balázs Attila Kovács Éva Mindig elegáns, dekoratív és arcán szinte állandó a mo­soly. Egész lénye nyugalmat, barátságot sugároz. Pedig az ő életében is voltak nehéz időszakok. Az például, amikor egyetlen testvérét, Susant veszítette el an­nak ellenére, hogy megpóbált mindent megtenni azért, hogy életét megmentse. Máig fájlalja, amiért nem sikerült. A gyász azonban csak kezdetben keserí­tette el, később inkább erőt adott ahhoz, hogy testvérére emlékez­ve felvegye a harcot a félelmetes betegséggel szemben. Különös megpróbáltatás a sorstól, hogy nővére után önmagáról is kény­telen volt tudomásul venni a fé­lelmetes diagnózist: mellrák. Ha valaki, akkor hazánk ma­gyarországi nagykövete, Nancy Goodman Brinker tudja, mit je­lent a rákbetegség. Ő maga diszkréten úgy fogalmaz: szemé­lyi érintettség miatt harcol min­den erejével a gyilkos kór ellen, aki azonban kicsit is ismeri élet- történetét, az tudja: esetében nem akármilyen érintettségről beszélhetünk, a megpróbáltás, amit átélt, közel sem nevezhető hétköznapinak. Miután testvérét, Susant 1980-ban eltemette, majd ő maga sikerrel nézett szembe a kórral, megfogadta, minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy a betegségnek a világban minél kevesebb áldozata legyen. Legutóbbi, rendkívül látványos - és mára sikeresnek is joggal nevezhető - kezdeményezése Ma­gyarországon október 29-én Az egészség hídja címmel indult út­jára. Ezen a napon rózsaszínbe öltöztették Budapesten a Lánchi­dat, amelyen közéleti személyi­ségek, politikusok, orvosok és ér­deklődők sétáltak át.- Elégedett az redménnyel?- Ó, nagyon! Ezekre a progra­mokra rendkívül sok időt kell szánni ahhoz, hogy célhoz érje­nek, sikeresek legyenek. Ezért is örülök, hogy a mammográfiai szűrési akció az önök városában, Nyíregyházán, és ebben a me­gyében, Szabolcs-Szatmár-Bereg­ben ilyen jól működik, és orszá­gosan a legjobb.- Hogyan ünnepli a kará­csonyt?- Igazodom a magyar szoká­sokhoz, ezúttal a legszűkebb ba­ráti körben tartom majd az ün­nepet. Bár a rengeteg munka miatt sok időnk nem volt a ké­szülődésre, a nagykövetségen már december közepére feldíszí­tettük a karácsonyfát. Az ünne­pekre várom a fiamat, aki 27 éves, Amerikában él, a Jet Air- lans-nál dolgozik, és természete­sen a legcsodálatosabb fiú. Mint minden anya, én is alig várom hogy újra lássam, hogy a ked­vében járjak, dédelgesssem ki­csit. Mi némileg másképpen, a zsidó szokásoknak megfelelően ünnepelünk, nem elsősorban a karácsonyt, hanem a hanukát tartjuk. Imádom a karácsonyt, amelyek között talán legemléke­zetesebb 1980-ban az volt, amikor a testvérem, Susan még élt... Ötven kitüntetés Brinker asszony három ame­rikai elnök alatt szolgált külön­böző kormányzati bizottságok­ban. 1986-ban Reagan elnök ne­vezte a ki a 18 tagú Országos Rák Tanácsadó Testület tagjává. 1990-ben Bush elnök kinevezett­jeként ő vezette az Elnöki Rák­bizottságot és felügyelte az Or­szágos Rákellenes Programot. Nancy Brinker üzletasszonyi, konzultánsi, egészségügy aktivis­taként kifejtett és emberbaráti tevékenységét több mint 50 ki­tüntetéssel és címmel ismerték el. Bush elnök 2001. május 23-án jelölte Brinker asszonyt ma­gyarországi nagykövetté, megbí­zólevelét 2001. szeptember 26-án adta át Mádl Ferenc köztársasá­gi elnöknek. Alapítvány nővére emlékére Nancy Brinker a Susan G. Komén Mellrák Alapítvány megalapítója, melyet a beteg­ségben 1980-ban elhunyt egyet­len nővére emlékére hozott lét­re. Ma a Komén Alapítvány Amerika egyik legnagyobb ci­vil szervezete, amelyben 70 ezer önkéntes és 100 alkalma­zott dolgozik az Egyesült Álla­mok 110 városának, valamint három másik országnak tár­sult csoportjaiban. A Komén Alapítvány különböző ado­mányszerző tevékenységekkel több mint 300 millió dollárt gyűjtött össze a mellrákkuta­tás javára» „Nagykövet voltam négy évig Moszkvában” A fordulópont egy tudományos diákköri dolgozat lehetett, tanárból vezető diplomata lett Marik Sándor Keskeny Ernő nagykövet­tel Moszkvában kezdtük el a beszélgetést még szeptember­ben, befejezni azonban már csak a napokban, Budapes­ten sikerült. Nem az akarat hiányzott - az orosz fővárosban olyan zsúfolt volt a miniszterekkel, államtitká­rokkal, művészekkel szervezett programja a Magyar Napok ide­jén, hogy többször is el kellett ha­lasztani a találkozást. Most azon­ban bőven volt időnk; a nagykö­vet külföldi megbízatása lejárt. Nemrégiben költözött haza, most a Külügyminisztériumban dolgo­zik. Még nem dőlt el, milyen feladatot kap, de nem szeretne tel­jesen elszakadni a korábbi terü­lettől, hiszen orosz-ügyekben ő le­het jelenleg az egyik legjobban felkészült magyar diplomata: hét esztendei külszolgálat tapasztala­ta - három év főkonzulként Szent­péterváron, négy nagykövetként Moszkvában - aranyat ér.- Nem készültem diplomatá­nak, amikor Nyíregyházán el­kezdtem a főiskolát, eszembe sem jutott ilyesmi - lep meg mindjárt a beszélgetés elején Keskeny Er­nő. - Oroszból pedig, finoman szólva, voltak nálam jobbak. Pe­dagógus akartam lenni, szerettem gyerekeket tanítani. A szomszé­dos Hajdú-Biharban kezdtem, há­zasságkötésünk után kerültem Pestre. Meg akartam szerezni az egyetemi diplomát is, az ELTÉ-n kiegészítő szakon politikaelméle­tet tanultam. Talán itteni szakdol­gozatom volt a fordulópont: a szovjet-amerikai kapcsolatokról írtam, s az Országos Tudományos Diákköri Konferencián második díjat szereztem vele. „Bedolgoz­tam magam a témába” a TDK-s dolgozatom továbbfejlesztése lett a doktori disszertációm. Közben tovább tanítottam - négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyete­men is -, és folyamatosan publi­káltam. Valamelyik cikkemre fi­gyeltek fel a Külügyben ’91-ben, s behívtak egy beszélgetésre. Karrier új helyzetben Ez sorsfordítónak bizonyult dr. Keskeny Ernő tanár számára.- Nem sokkal a rendszerválto­zás után nagy fiatalítás zajlott le a minisztériumban, s oroszul be­szélő, a térséget ismerő új embe­reket is kerestek - emlékezik a folytatásra. - A Szovjetunió fel­bomlása után követte a változást a külügyi szervezet átalakítása: a szovjet helyett orosz, ukrán és FÁK-országokkal foglalkozó új részlegek alakultak. A lendületes, jobbára fiatalokból álló csapat messze nem nyolc órát dolgozott, de szerettük, s nagyon jó idősebb tanítómestereink voltak - köztük például Monori István, aki nyug­díjas diplomataként most a me­gyei önkormányzat nemzetközi tanácsadója Nyíregyházán. Szabolcsi kötődések Keskeny Ernő Kemecsén született - ám a hely talán véletlen. Édesapja akkoriban ezen a környéken dolgozott, s a kemecsei szülőotthonba vitték az édesanyát. A család kábái, karcagi gyökerekkel rendelkezik. A Nyíregyházi Főiskola, ahol 1980-84 között tanult, tudatos választás volt, életében pedig megha­tározó időszak. Mind a törté­nelem, mind az orosz tanszé­ken kiváló tanárai voltak. Koccintás után Csillag István magyar gazdasági és Leonyid Rejman orosz közlekedési miniszter. Háttérben, középen a nagykövet Nemcsak sok feladat volt, előbbre lépési lehetőség is kínál­kozott. Keskeny Ernő diplomata előbb főosztályvezető-helyettes, majd a FÁK-országokkal foglal­kozó főosztály vezetője lett, s 1995-ben, 37 évesen kapta meg el­ső külföldi megbízatását: kine­vezték Szentpétervárra főkonzul­nak. 1998-ban már Moszkvában, a Kreml György-termében adhat­ta át nagyköveti megbízólevelét Jelcin elnöknek. Napra kitöltöt­te megbízatásának négyéves cik­lusát. És még mindig csak 44 éves. Természetesen megkérdeztem a nagykövettől, vajon mi lehet az oka annak, hogy a magyar-orosz politikai és gazdasági kapcsola­tok olyannyira lehűltek. Talán nem az elhíresült „Tovarisi konyec” plakát szelleme kísértett mind ez ideig.- A dolog bonyolultabb, nem­csak Magyarországon volt rend­szerváltozás - mondta Keskeny Ernő. - Felbomlott a hajdani Szovjetunió, ami óriási megráz­kódtatás volt, és sokáig a belső bajok megoldása kötötte le az erőiket. Mire kibontakozhattak volna, a 98-as hatalmas pénzügyi válság rázta meg az országot, amelyből több év alatt tudtak csak kilábolni. Magyarország számára koráb­ban a szovjet piac volt a legna­gyobb. Az átalakulás idején nem­csak elvesztettük, de a legerő­sebb multinacionális konkur- rencia foglalta el. Újabban mind­két oldalról van akarat a kapcso­latok szorosabbra fűzésére, de azt látni kell, hogy csak verseny- képes árukkal tudunk visszake­rülni. Itthon, Magyarországon Aki persze szívesen dolgozna már most megint nagyobb fordu­laton, másrészt örül annak is, hogy így, karácsony előtt a ko­rábbiaknál többet tud együtt len­ni családjával, feleségével, 16 és 11 éves leányaival. Ráadásul hét év után itthon, Magyarországon.

Next

/
Thumbnails
Contents