Kelet-Magyarország, 2002. december (62. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-21 / 297. szám

2002. december 21., szombat HÉT VÉGE /9 A szamóca titkai Kutatni, megszállottsággal Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu Vannak olyan emberek, akik ha munkájukról beszélnek, két monda­tuk elárulja: mennyire szeretik, amit csinálnak. A kertészek talán az átlag­nál is kevésbé tudják palástolni kötő­désüket. Ezt az érzést erősíti meg Babicz Sza­bolcs, a fiatal agrármérnök, miközben a nevével jegyzett könyvből emel ki általa fontosnak tartott részleteket. Persze, az egész könyv fontos, hiszen a „Minőségi szamócatermesztés gazdaságosan” cím faj­súlyos szakmai mondanivalót takar.- Tősgyökeres nyíregyházi vagyok, a Kossuth Lajos Gimnázium után az akkor még önálló Debreceni Agrártudományi Egyetemre jelentkeztem - derül fény Sza­bolcs egy mondatából az érettségi idejére datálható pályaválasztásra. A diploma 1997. évi átvételét követően még két évet az egyetem Kertészeti Tanszékén töltött el, de már 1995-től foglalkozott a szamócával. Kísérleteket kezdett egyrészt a tanszék megbízásából, másrészt saját telepítéseit is kutató szemmel vizsgálta. Egy cél lebegett A fiatal kertész Fotő: a szerző és lebeg ma is előtte: megtalálni a lehető legjobb megoldásokat ahhoz, hogy minél kisebb költségekkel extra minőségű gyü­mölcsöt szedhessen a termelő.- Nem akartam a pályaelhagyók táborá­ba kerülni - világítja meg termelői indít­tatását. Tréfásan jegyzi meg: a gyakran hangoztatott „uniós teljesítményt” már si­került elérnie, hiszen az év 365 napjából 350-et dolgozik. A tréfával együtt is túl­zásnak tűnő állításba belegondolva kide­rül: nem is olyan merész az, hiszen a szak­mai kérdésekkel a fejében kel és fekszik, szabad idejében a szaklapokat, a friss pub­likációkat olvassa. Tulajdonosi szemlélettel- A korszerű, intenzív termesztés csak tulajdonosként folytatható - fogalmazza meg kertészi hitvallását. Ennek megfele­lően gondozza saját kertjét is, de azokban az ültetvényekben is hasonló alaposság­gal és áldozattal jár-kel, amelyekben szak- tanácsadást vállalt. Na de térjünk vissza a bevezetőben em­lített könyvre, amelyről meglepő vallomás­sal kezdi. Tulajdonképpen az alma inten­zív termesztése érdekelte a leginkább, de egy ilyen gyümölcsös rendkívül magas költségekkel telepíthető. Ehhez szeretett volna tőkét gyűjteni, ezért választotta a gyorsabb megtérülésű szamócát. Bejárta az országot és Európát, hogy tanulmányozza a legjobb technológiákat, aztán azt vette észre, hogy sokkal jövedelmezőbb ez a gyü­mölcsfaj. így maradt a szamócánál, bár az almáról és más gyümölcsfélék termeszté­séről sem mondott le. Terasz ács nélkül A kísérletezés és a gyakorlati munkák mellett a mai napig előadást tart egykori egyetemén, s amikor a hallgatók további információkra éhesen keresték fel, úgy gondolta: a legegyszerűbb az lesz, ha min­den tapasztalatát összefoglalja egy könyv­ben. Abból aztán bárki választ kaphat va­lamennyi kérdésére.- A sok lényeges ismeret mellett a leg­fontosabbnak azt tartja: úgy kell nekikez­deni a termesztésnek, hogy a termelő tud­ja, hol fogja eladni a termést - tapint rá a mai mezőgazdaság egyik legnagyobb gondjára és hiányosságára. A jó értelem­ben vett szakmai megszállottságából egy jó horgászás zökkenti ki néha na meg a barkácsolás. A család házához maga épí­tett egy melléképületet és teraszt teljes te­tőszerkezettel - ebben is tulajdonosi szem­lélet vezérelte. Vállaljuk 228 település gondját Kiss Gábor, a megyei közgyűlés alelnöke terveiről, a legfontosabb tennivalókról Kiss Gábor Fotó: Racskó Tibor Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - Szám­talan feladatot kapott, s az önkormányzati választások után igen szép tervekkel kezdte el a munkát Kiss Gábor, a megyei közgyűlés alelnöke.- Az oktatás, a kultúra, a szo­ciálpolitika, a kisebbséggel és az egyházzal kapcsolatos ügyek, va­lamint - az elnök úrral megoszt­va - az egészségügyi intézmé­nyekkel kapcsolatos tennivalók tartoznak feladataim körébe. Ismerkedik a gondokkal Negyvenkét megyei fenntartá­sú intézmény gondjaival, tenni­valóival kell rövid időn belül megismerkednem. Mivel nyilván­való, hogy szinte mindegyiknek más-más a gondja, a problémá­ja, a munka nem kevés. Első lé­pésként az illetékes osztályok úgynevezett ciklusprogramot ké­szítenek, amelyben a legfonto­sabb előzetes tennivalók vannak benne, s amelyre én támasz­kodom. Szakmapolitikai, költség- vetési kérdéseket kell tisztáz­nunk, mindössze egy hónap áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy összerendezzük és a februári közgyűlés elé terjesszük beszá­molónkat. Az oktatás területén meg kell például vizsgálnunk, milyen az intézmények funkcióellátása, képzési ajánlatuk megfelel-e a foglalkoztatási, településkörnye­zeti igényeknek. A kultúra terü­letén a nagy megyei intézmé­nyek tevékenységét vesszük na­gyító alá. Nyíregyháza várossal közös elhatározásunk, hogy meg­próbálunk úgynevezett tiszta profilokat megvalósítani, mert szeretnénk elérni, hogy egyértel­mű gazdája legyen az intézmé­nyeknek. Mindezeknél is fonto­sabb, hogy az átszervezésekhez bizonyos rekonstrukció is kap­csolódik. Átépül, tetőtérrel bővül például a megyei könyvtár, nagy tervünk a Jósa András Múzeum és levéltár fejlesztése. Célunk a gazdaságos, teljes rekonstrukció. A megyei múzeumok ügyének méltó kezelése ugyancsak fontos feladat. A következő év Rákóczi jegyé­ben telik. A Rákóczi-szabadság- harc 300. évfordulója számunkra azért is fontos, mért az a mi me­gyénkből indul. Ezért is szeret­nénk a történelem e jeles esemé­nyéről a határontúli települések­kel együttműködve méltóképpen megemlékezni. Anyagi fedezet- Lesz-e mindezekre elegendő anyagi fedezet?- A parlamenti bizottság tag­jaként azt tapasztaltam, az orszá­gos pénzekből keveset kap me­gyénk, mert nincsenek olyan szervezetek, amelyek ez ügyben sikeresen járhatnának el. Ezen a gyakorlaton változtatni kell.- Hogyan élte meg, hogy egy vi­szonylagos csönd után közgyűlé­si alelnöknek kérték fel?- Úgy, hogy kaptam az élettől még egy lehetőséget.- Számított rá?- Nem, de nem mondom azt, hogy a felkérés kellemetlenül érintett. Országgyűlési képvise­lőként is segítségére lehettem Szabolcs-Szatmár-Beregnek, je­lenlegi munkámban is ezt óhaj­tom tenni. Annál is inkább, mert vannak olyan területek, amelye­ket én az élet nélkülözhetetlen világának tartok: a kultúra és a szociálpolitika tartoznak ide. Fontos lenne, hogy a megyében meglévő tőkeerőt e felé a világ felé tereljük, hogy ezáltal is előbbre jussanak. Sokat segít eb­ben, hogy a megyei önkormány­zatban tapasztalt emberek dol­goznak, akik eddig is sokat tet­tek. Meggyőződésem, ezt a mun­kát elismerni, ezeket az embere­ket biztatni kell. Száz szónak is egy a vége: számomra az alelnö­ki feladat érdekes és izgalmas is, a felsoroltakat a kormány előtt is képviselni különleges feladat. Biztos vagyok abban, hogy kap­csolataim, bizottsági munkám ezen célok elérésében segítségem­re lesz. A tennivaló rengeteg, az útépítéstől a schengeni határig terjednek. Elégedett akkor len­nék, ha a tervezett irányokba megtörténne az elmozdulás. Se türelmetlen, sem álmodozó nem vagyok, de az embernek tudnia kell, mit akar, és én tudom. Ünnep a magányosokkal- Hogyan tölti a karácsonyt?- Fel fogok tűnni mindazoknál a barátaimnál, akik egyedül él­nek. Ez nem lesz nekik meglepe­tés. Sorra látogatom azokat a la­kóotthonokat is, amelyekbe az ünnepek idejére meghívtak. Műemlék és turizmus A szociális és gyermekvéde­lem területén jelenleg is egy nagy rekonstrukció zajlik, az ilyen intézményeknek helyet adó korszerűtlen kastélyok ki­váltása ugyancsak fontos ten­nivaló, hiszen az így felszaba­duló műemléképületek idegen- forgalmi célokra lennének ki­tűnően hasznosíthatók. A megyének vállalnia kell mind a 228 településének gondjait. Mihamarabb el kell dönteni azt is, melyek azok a megyei programok, esemé­nyek és kiadványok, amelye­ket feltétlenül támogatni szük­séges. Megyénkben számos rangos művészegyüttes, vala­mint ötvennél több neves kép­zőművész tevékenykedik. Cé­lom, hogy kapjanak minél több feladatot, hiszen ezzel me­gyénk hírnevét növelik. Kordokumentum egy kisvárdai svéd írónőtől Fried Magda (Magda Eggens) 11340-es sorszámmal vonult a birkenaui haláltáborba Napjainkban Kertész Imre Nobel-díja ürügyén az érdek­lődés előterébe került a holocaust, illetve annak iro­dalmi megjelenítése. Mi most egy olyan személyt mutatunk be, aki - bár hasonló sorsot élt meg, mint Kertész Im­re - nem törekszik irodalmi ba­bérokra, bár ő is megörökítette a haláltáborban töltött időket. Magda Eggens neve ismeret­len az olvasók előtt, tegyünk hát egy próbálkozást arra, hogy ezen változtassunk! Az írónő Kisvárdán született 1924-ben Fried Magda néven. A Vár utca 1. szám alatt laktak. Ap­ja Fried Sándor egy biztosító tár­saság alkalmazottja volt, anyja Hartman Flóra háztartásbeli. Magdának volt két kisebb testvé­re, az 1925-ben született Éva és az 1931-ben világra jött Judit. Mag­da a polgári leányiskolába járt. Négy hónap a táborban A németek 1944. március 19-i bevonulása után hamarosan megkezdődött a vidéki zsidóság deportálása, ez Kisvárdán ápri­lisban történt meg. A Fried csa­lád ajtaján április 15-én kopogta­tott két csendőr, és felszólította őket értéktárgyaik átadására és a gettóba vonulásra. Magda Eggens Fotó: amatőr Magda a 19. életévét a gettó­ban töltötte be. Egy május végi napon, amely a ragyogó idő el­lenére fekete nap volt, a többi ez­rekkel együtt kigyalogolt a kisál- lomásra. Ott mintegy száz em­bert, öreget, fiatalt vegyesen be­zsúfoltak a vagonokba, és útnak indították őket Auschwitz-Birke- nauba. Itt Magda a 11343-as szá­mot kapta. Négy és fél hónapot töltött itt, majd még öt különböző lágerben. Utoljára egy Weisswasser nevű helyre vitték őt háromszáz ma­gyar zsidó lánnyal együtt. 14 hó­napi pokol után, amikor a tábor felszabadult Magda 20 éves volt és 28 kiló. A svéd Vöröskereszt segítségével Svédországba ment és ott telepedett le. Magyaror­szágra nem vágyott, nem akart jönni, hiszen nem volt miért. Családjából csak egy testvére él­te túl a népirtást. Az egykori kisvárdai leány egyszer már visszalátogatott szü­lőhelyére, amikor hét esztende­je a svéd televízió filmet forga­tott róla. A ma 78 éves Fried Magda azonban a távoliét ellené­re sem feledte el a Magyarorszá­got, Kisvárdát. Felvarratták a csillagot „Emlékszem a Fodor kocsmá­ra, ahonnan a cigányzene áthal­latszott hozzánk. Volt egy könyv­tár, a Bajor könyvtár, ahonnan kölcsönvettem a könyveket. Min­den fillérem arra ment. A köny­vekben éltem. Emlékszem a pos­tásunkra, akit nagyon szerettem, Cimbalmosnak hívták. A kis- bíróra, aki jött a dobbal, és ol­vasta fel a híreket, hogy sárga csillagot kell a ruhánkra felvarr- ni. Emlékszem a március 15-i ünnepélyre a főtéren, ahol ma­gyar ruhába öltözve énekeltem a Himnuszt.” Fried Magda északon igazi ott­honra talált. Szociálpedagógus szakot végzett az egyetemen, en­nek megfelelően szabadidő-peda­gógusként és a szociális szférá­ban tevékenykedett és még ma is aktivan dolgozik. Idősebb ko­rára érett meg benne az elhatá­rozás, hogy életének azt a részét, amelyet a gettóban és a haláltá­borban töltött, megörökíti. Ebből a szándékból született meg 1992- ben a svéd nyelvű „...vad mina ögon har sett” című kötet, me­lyet 1999-ben Rose Lagercrantz fordított le német nyelvre „Was meine Augen gesehen haben” címmel. 1997-ben az Om stenar- na künde tala c. könyve jelent meg. 1994-ben szintén Stockholm­ban jelent meg az Ingen vág till- baka, 1996-ban az Aldrig mera krig, Emma!, rá egy esztendőre az Om stenarna kunde tala c. írása, újabb egy év múltán a Du m’ste berátta! 2000-ben hagyta el a nyomdát a Vi m’ste ily!, 2001-ben a Ska det aldrig bli fred? című műve. Az írónőt Svédországban meg­becsülik, ennek bizonyítéka, hogy az idegengyűlölet megszün­tetése érdekében kifejtett fárado­zásáért kitüntették, és maga a svéd miniszterelnök is az egyik legmagasabb elismerésben része­sítette, amikor 1999-ben feltűzte mellére az „Illis qourum meru- ere labores” nevű érdemrendet. Néző István Kisvárda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents