Kelet-Magyarország, 2002. november (62. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-22 / 272. szám

2002. november 22., péntek Kelet* Magyarország háttér /3 HÍREK 0 Véradás. A Magyar Vöröskereszt Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete november 22-én 8-tól 14 óráig az ICN Magyarország Rt. tiszavasvári gyárában várja a véradókat; 14-től 16 óráig a nyír­teleki Ifjúsági házban is adható vér. 0 Verseny. A megye általános iskolái kö­rében szervezett angol és német nyelvi verseny döntőjét november 22-én 9 órá­tól tartják a nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskolában. Eredményhirdetés 14 órától lesz. NÉZŐPONT Csóróburger Szőke Judit Hajléktalanok szapora halála, szociá­lis bérlakásépítés - mind-mind egyszerre és felváltva jelentkező téma a tömegkom­munikáció számára. Istenem, mennyi arca van a szegény­ségnek! Az OECD legújabb közelítése szerint a hozzánk hasonló „átmeneti gaz­daságokban" napi négy dollár már jó be­lépő a szegények házába. Ez mai árfolya­mon majdnem havi 30 ezer. Ez alatt él a lakosság több mint hatvan százaléka. Ezek a számok bizarrok, pláne a ma leg­gazdagabb magyarok kinyitogatott buk­szájához képest. A szűkölködés még hagyján, de létezik úgynevezett mély szegénység is. Nem kell lebecsülni azt a mintegy 300-400 ezer embert, aki éhezik. S ebben a cso­portban még nincsenek benne azok, akik nem mindennap képesek befűteni, akik a 15 wattos körtével is spórolnak, az utcá­ról viszik a vizet, pohárból öblítik a vé­cét, s netán ismerik a patkány visítását... Az alsó jövedelmi harmadban élők nyolc százaléka fővárosi, 49 százaléka vi­déki városi, 43 százaléka falusi. A hoz­záértők azt állítják, a tartós nagy nyomor­ba bele lehet fásulni, már az igények is elnémulnak, a szenvedés tompul. Az éh­séget lehet a legkevésbé megszokni. Az ugyanis tép. S különösen nyomasztó, ha a gyereknek nincs mit ennie. A Gyermekétkeztetési Alapítványhoz 47 ezer élelmiszercsomag-igény érkezett, tízezer gyermek juthat a szünetben ilyen segítséghez. Az áremelkedések miatt a pakkok értéke ötezer forintra emelke­dett... A rászorulók olyan konzerveket kapnak, melyekhez ritkábban juthatnak hozzá. Minden segély tartalmaz majd fél, egy kiló darált húst is... Egy hamburgerért 15 percet kell dol­gozni Luxemburgban és 82 percet Buda­pesten. És hol van a szabolcsi munkanél­küli segély, rokkantellátás az általános egyenértékeses számításból? Az egyenlőséget és a szegénységet el­sőrangú kormányzati kérdéssé, s egyúttal a civil világ központi ügyévé kell emelni. Nehogy megéljük a francia Prévert sorait: ti majd nyomorban éltek / s ontjátok a sok gyermeket / kik majd nyomorban él­nek / és ontják majd a sok gyermeket / kik majd nyomorban élnek... Dehogy baleset... Csak a hétvégi Fra­di-meccs.. Rajz: Ferter János Követelésből tartozás lett a vitában A Legfelsőbb Bíróság hozott jogerős döntést az ICN Magyarország Rt.-nél folyó perekben Végtermékek csomagolása az ICN gyárában: bíznak a perek békés lezárásában Fotó: Nyéki Zsolt Nyéki Zsolt E-MAIL: nyeki@inform.hu Tiszavasvári (KM) - Bér- fejlesztés vagy kéthavi jutta­tás? - E két fogalom körül bontakozott ki munkaügyi perekhez vezető vita az ICN Magyarország Rt.-nél az el­bocsátott dolgozók egy része és a munkaadó között. In médiás rés - azaz vágjunk a dolgok közepébe. A társaság­nál hosszú évekig olyan kollek­tív szerződés volt érvényben, amely szerint a munkaadó vál­lalta, hogy a mérleg eredmé­nyektől függetlenül 13. és 14. ha­vi juttatást fizet bérarányosán. Ezt a kötelezettségét különböző pénzügyi konstrukciókkal 1999- ig teljesítette is, de ekkor új helyzet állt elő. Módosított szerződés- Az 1999. esztendőre olyan gaz­dasági helyzetbe került a cég, hogy nem tudta kifizetni a fent emlí­tett juttatást, ugyanakkor a szak­ít ................................ Addig kértük a dolgozók türelmét, amíg a Legfelsőbb Bíróság meghozta a döntését a munkaügyi peres ügyekben dr. Simon József szervezet ezzel egy időben jelentet­te be igényét a juttatáson felüli bérfejlesztésre - említi a gondter­hes időket Dr. Simon József válla­lati jogtanácsos. Mindeközben a társaság élén is személyi változá­sok történtek, s az új vezetés a megörökölt vita közepette kifejtet­te: vagy juttatást vagy bérfejlesz­tést tud fizetni, a kettőt együtt nem bírja el a cég büdzséje. Eredménytől függően Az egyeztető tárgyalások után 2000 elején (a cég jogtanácsosai­nak kifogásai ellenére külső szak­értők véleményét elfogadva) mó­dosították a kollektív szerződést. Ez alapján a munkaadó egysége­sen 7 százalékkal emelte a bére­ket, s ezzel mentesült a 13. és 14. havi juttatás alól. Ez volt az az időszak, amikor a hatalmas vesz­teségek miatti megszorító intézke­dések jelentős létszámleépítéshez vezettek, eleinte kisebb ütemben, később nagyobb csoportokban több száz dolgozó munkaviszonya szűnt meg. A megállapodás értel­mében a munkáltató nekik nem fizette ki a 13.-14. havi juttatást, amelyért a volt dolgozók munka­ügyi bíróság előtt indított harcot.- Nem tudtam védeni a kollek­tív szerződés módosításának jog­szerűségét, így nem is vitattam a perek jogalapját, csupán az összegszerűségben voltak elté­rőek az álláspontok - tekint visz- sza a peres eljárások nyitányára a céget képviselő Simon József. A munkaügyi bíróság végül elma­rasztalta a munkaadót és kötelez­te a juttatások kifizetésére. A fel­lebbezések során eljáró bírói ta­nácsok összességében hasonló döntéseket hoztak, kivéve a ka­matfizetések időpontját, ebben nem volt egységes bírói ítélet. A társaság megkezdte a kifize­téseket, közel 40 esetben az ítélet alapján, mintegy 300 esetben pe­dig peren kívüli megállapodás született, s a munkáltató úgy vél­te, részéről befejeződött az ügy. A 2001. évben elbocsátott dolgozók figyelmen kívül hagyva a szak- szervezettel kötött megállapodást kérték a 13. és a 14. havi juttatá­sok kifizetését. Mivel a munkálta­tó ezt nem teljesítette - hivatkoz­va arra, hogy a juttatások kivál­tásának ellentételezéseként önkén­tesen hajtott végre bérfejlesztést -, a volt munkavállalók pert in­dítottak a munkaügyi bíróságnál. A vállalat vezetése úgy vélte, ha jogilag érvénytelennek bizo­nyult a kollektív szerződés módo­sítása, akkor érvénytelen a mun­káltató bérfejlesztésre tett ígérete is, ezért a munkáltató a bírósági eljárás során kérte, hogy ezt ve­gye figyelembe és számítsa be a munkavállalók követelésébe. Az I. és II. fokú bírósági ítéletek ezt jogtalan követeléssé minősítették. Miután az I. és a II. fokú bírósá­gi eljárás során a társaság nem ért el eredményeket, felülvizsgá­lati kérelemmel fordult a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságá­hoz. A 2001. esztendő volt az, amikor a cég bejelentette a cso­portos létszámleépítéseket, amely mintegy 300 embert érin­tett, s esetükben is felmerült a 7 százalékos bérfejlesztés kérdése. A munkáltató jelezte: kis türel­met kér, mert várja a Legfelsőbb Bíróság döntését, amelyet mara­déktalanul be fog tartani, s fel­készült az esetleges kifizetési kö­telezettség teljesítésére is, a pénzt ehhez elkülönítette. Békés zárás terve A 2000-ben benyújtott felülvizs­gálati kérelemben végül 2002 jú­niusában született döntés, melyet augusztusban küldött meg a Munkaügyi Bíróság a társaság­nak. A köztes időszakban sorozat­ban indítottak pert a cég ellen az időközben elbocsátott dolgo­zók, jelenleg mintegy 300 pert tar­tanak nyilván, bár több dolgozó­val megállapodtak a per felfüg­gesztésében a végső, érdemi dön­tésre várva. A Legfelsőbb Bíróság pedig megalapozottnak ítélte a fe­lülvizsgálati kérelmet, mert a bí­rósági eljárás során a szakszer­vezet is elismerte: a munkáltató és a munkavállaló olyan megál­lapodást kötött, amely szerint a társaság a 13.-14. havi illetmény kifizetését felfüggesztheti, ha 2000. március 1-jétől 7 százalékos alapbéremelést hajt végre. S itt sok perben furcsa hely­zet állt elő: az átlagos perérték 50 és 100 ezer forint között mo­zog, s előfordul, hogy miközben a volt alkalmazott a juttatást kö­veteli, ha abból levonják a 7 szá­zalékos bérfejlesztés összegét, ki­derül, hogy a társaságnak lesz jogos követelése a dolgozóval szemben. A munkáltató állás­pontja a továbbiakban az: min­denkinek felajánlja a per meg­szüntetésének a lehetőségét, s nem kéri vissza a juttatás össze­gét meghaladó bérfejlesztést (bár egyes esetekben mérlegeli ezt). A kintlévőség elengedésével ren­geteg jogi és adminisztrációs tehertől szabadul meg, de főként az ügyek békés lezárására törekszik. A munka hiánya a legrosszabb- A pereskedés már csak kö­vetkezmény, a legnagyobb baj az, hogy megszűnt a munkavi­szony, s a városban nincs mun­kalehetőség - tolmácsolja a pert indítók általános véleményét Szemesük Lászlóné. Ő a phar- makológia szakterületén dolgo­zott, 2001. februárban szűnt meg a munkaviszonya, azóta munkanélküli. Az elbocsátás­nál a 13.-14. havi juttatásából visszatartották a 7 százalékos béremelés összegét, ezért perel­te be a céget. A jogi vita alap­ját képező kollektív szerződést ő úgy értelmezi, hogy neki jár a bérfejlesztés és a juttatás is. MEGKÉRDEZTÜK: MIT SZÓL AHHOZ, HOGY JELÖLIK A TISZAI HALAKAT? A közel három éve, Nagybányáról eredő ciánmérgezés pusztításá­ból kezd magára találni a Tisza. A mostani, a Ti- sza-Szamos Kht. által fi­nanszírozott halmegfigye­lő program objektívebb képet ad majd a Tisza élővilágáról, a természe­tes vízben élő halak fejlő­déséről, mozgásáról. De szerencsésebb lett volna, ha a tiszalöki vízlépcső után is kihelyeztek volna megjelölt halakat. Fesztóry Sándor HALÁSZATI FELÜGYELŐ T ény, kezd magára ta­lálni a Tisza, viszont mint horgász, azt mon­dom, az egykori önmagá­hoz még legalább négy-öt évnek el kell telnie. Nagy mértékű volt a pusztulás például busából, de a ci­ánmérgezés után a kéré­szek násza, a tiszavi­rágzás is nagyon gyérnek bizonyult. Az idén már biztató volt a látványuk. Ha másra nem, de most jól jött a folyó öntisztulá­sához a többszöri árvíz. Haraszin Gyula TISZADADAI POLGÁRMESTER M ég nem találkoztam megjelölt hallal, de tudom, hogy a pikkelye alá teszik a jelölést. A Tiszára ritkábban szok­tam járni, inkább a kör­nyékbeli tavakon, illetve a Bodrogon próbálok sze­rencsét. Úgy hallottam, hogy sok tiszai hal a Bodrogra felúszva talált menedéket a cián elől. A halak ugyanis megérzik a veszélyt. A Tiszába fel­tétlenül szükséges min­den új telepítés. Albert Gábor HORGÁSZBOLTI ELADÓ O lykor a barátok el­csábítanak egy-egy kikapcsolódásnak szánt horgászatra. Mint a Ti­sza partján élőnek, ne­kem is szívfájdalmam volt a folyó élővilágának akkor szemmel látható pusztulása. A Tisza ma már kezdi visszanyerni életét, amelyet az is bi­zonyít, hogy a Tiszaber- celi Országos Halászlé­főzőversenyen egyre több a hal, no és a ver­senyző meg a közönség. Hajnal András TISZABERCELI POLGÁRMESTER A Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Hor­gász Szövetség meghívásá­ra esetenként részt szok­tam venni a tiszai hor­gászversenyeken. Azt nem tudom megítélni, mekko­ra pusztítást végzett a Nagybányáról elszabadult cián a folyó élővilágában, de úgy tudom, hogy sze­rencsésen kezd visszaállni az élet. Szatmárnémetihez igen messze van a Tisza, ideát hamarabb eljutok, mint Romániában. Tepfenhart Adalbert horgász, Szatmárnémeti

Next

/
Thumbnails
Contents