Kelet-Magyarország, 2002. november (62. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-21 / 271. szám

2002. november 21., csütörtök KetetwM&gyaiQfszág HÁTTÉR / 3 v j s ^ ^ s ^ ^ ______________.c _^v ^.C4: .: _ í' A j'_;_., 0 Találkozó Ófehértón. A település szü­lötte, Dombrádi István költő, szobrász lesz az író-olvasó találkozó vendége az ófehértói könyvtárban november 22-én, pénteken 17 órai kezdettel. 0 Fogadóóra. November 28-án, csütör­tökön 9-10-ig fogadóórát tart Bíró Mik­lós, Mátészalka polgármestere. 0 Ügyfélszolgálat. A Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Területi Államháztartási Hi­vatal november 21-én 10-től 14 óráig ügyfélszolgálatot tart Csenger Polgár- mesteri Hivatalában. NÉZŐPONT Legyen „király” a királyi tévé! Kovács Bertalan Nem mondhatni, hogy mifelénk a miféléink (lásd: újságírók, firkászok, kinek-kinek éppen melyik elnevezés van ínyére!) oly sok mindenben egyetértenénk, ám ez így van jól. Mégis példaértékű, hogy a honi sajtosok szak­mai és érdekvédelmi szervezetei közös platformra helyezkedtek a közszolgálati televízió elnökkel kapcsolatban. Ter­mészetesen nem egy konkrét jelölt támo­gatásával foglalkozik az a nyilatkozat, amelyet a szervezetek képviselői fogal­maztak meg a minap, hanem az elnökkel szembeni elvárásokkal. Ezek egyébiránt - legalábbis szerintem - nagyon is egybe­csengenek a nézők többségének igényé­vel, legfeljebb társadalmunk ezen hal­maza ez ügyben (is) a csatornaválasztó gomb megnyomásával voksol. Vannak ugyanis olyan szakmai és etikai normák, amelyeket korra, nemre, világnézetre, s a jóég tudja még mi-min­denre való tekintet nélkül a médiásoknak illő (lenne) betartani. Amúgy egyáltalán nem kér lehetetlent a döntéshozóktól többek mellett a MÚK, a MÚOSZ és a Sajtószakszervezet. Diáknyelvi kifejezés­sel: legyen végre a köztévének olyan elnöke, aki garantálja, hogy királyi jelző megcsonkíttatik, s az MTV ismét „király" műsorokat készít és sugároz! Más szavakkal: a közszolgálati televízió min­denkori első embere követelje meg munkatársaitól (s persze tegye lehetővé számukra) az elfogulatlan tájékoztatást és az ugyanilyen műsorkészítői magatartást. Magyarán az elnök legyen a minőség és a pártatlanság letéteményese. Világos beszéd, az emberfia - igaz, a naivság álarca mögé bújva - nem is igen érti, hogy ez eddig miért nem volt így. Azon is morfondírozhatunk ked- vünkre(!?), miért kell hazánkban a zsur­naliszták szervezeteinek külön is hangsú­lyozni, hogy üdvös lenne, ha az MTV- elnök kiválasztásakor a kimagasló újságírói életmű, vagy ezzel azonos értékű szakmai múlt döntő momen­tumként értékelnék. Hát nem ez lenne a természetes és a magától értetődő? A hírközlés alapelve az objektivitás Mádl Ferenc köztársasági elnök az Inform Médiához látogatott és válaszolt lapjaink kérdéseire Mádl Ferenc a Napló szerkesztőségében, mellette Szabó Miklós kiadóvezető-főszerkesztő Fotó: hbn Debrecen (IM) - Az Inform Média lapcsoport az első és eddig egyetlen szerkesztőségi műhely, amely köztársasági elnökként láthatta vendégül Mádl Ferencet. A legfőbb közjogi méltóság november 20-án, szerdán délután látogatott el a Naplóhoz, s vála­szolt napilapjaink - köztük a Kelet-Magyarország - kér­déseire. INFORM MÉDIA: A rendszer- váltás folyamatát immár némi történelmi rátekintéssel ele­mezhetjük. Miként vélekedik ön az eltelt bő évtizedről? Mádl Ferenc: A rendszervál­tozás kezdetére, az 1989-90. évek eufórikus hangulatára még sok minden árnyékot vetett. Például az egyre nyilvánvalóbbá váló gazdasági válság, az üres állam­kassza, a nyomasztóan nagy ál­lamadósság, a szűkös hazai és külső erőforrások. Ugyanakkor a kezdetektől alapvető célként szerepelt, hogy az ország újra el­foglalja méltó helyét az európai nemzetek sorában. Az első időszak fő törekvése, munkája a polgári demokrácia intézményrendszereinek kiépíté­se volt. És bár sok vita, a kü­lönböző álláspontok olykor ke­mény ütközése kísérte ezt a munkát, az alapelvekben, a sta­bil demokrácia és egy működő­képes piacgazdaság kiépítésének szükségességében azonban egyet­értés alakult ki. Az ország biztonságának meg­teremtése volt a következő lépés. Ezt a közvetlen környezetünk­ben meglévő válsággócok is sür­gették. Magyarország a térség or­szágai közül elsőként tagja a NA- TO-nak. Ez biztosította, hogy fi­gyelmünk és energiáink jelentős részét a következő nagy feladat­ra, az ország gazdaságának fel- emelkedésére, a polgári jólét le­hetőségének megteremtésére for­díthassuk. Többek között ez a munka, ennek a munkának a re­mélt eredménye az, ami miatt az emberek egyre bizakodóbban te­kinthetnek a demokratikus for­dulat során megfogalmazott el­képzelésekre. Mindennek, tehát az elmúlt ti­zenkét év munkájának köszönhe­tő, hogy elérkeztünk a rendszer- változás utáni időszak talán leg­fontosabb lépéséhez, az uniós csatlakozáshoz. Ez a döntésünk alapvetően meghatározza az or­szág jövőbeni sorsát, ezért nagy körültekintést, a belépés felté­teleinek gondos és felelősség- teljes mérlegelését és alakítását igényli. Hiszem, hogy politikai elitünk tudatában van ennek a felelős­ségnek. Megnyugtató, hogy vala­mennyi parlamenti erő elkötele­zett híve a csatlakozásnak, s ha vannak is viták, ami természe­tes egy demokráciában, a célban egyetértés mutatkozik. IM: Mi jellemzi a kapcsola­tát, együttműködését a jelen­legi miniszterelnökkel? M. F.: A köztársasági elnöki intézmény független a többi ha­talmi ágtól, független működésé­ben, döntéshozatali mechaniz­musaiban. Klasszikus értelem­ben vett együttműködésről, pél­dául döntések előtti konzultá­ciókról tehát közjogi akadályok miatt sem beszélhetünk. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne volnának alkalmak a tá­jékozódásra, tájékoztatásra bizo­nyos ügyekben, amikor szót ejt­hetünk fontos kérdésekről. Ilye­nek például az úgynevezett elnö­ki reggelik, amelyeken a minisz­terelnök, az Országgyűlés elnö­ke és a köztársasági elnök talál­kozik és beszélget, véleményt cserélhet az ország ügyeiről. IM: Nehéz-e megőrizni a köz- társasági elnöknek a kötelező semlegességet a napi politikai viták közepette? M. F.: Nem lehet erre a kér­désre igennel vagy nemmel vá­laszolni. Az alkotmány előírja az elnök számára a semlegességet. Életpályám, jogállami, demokra­tikus meggyőződésem és etikai neveltetésem jegyében magamé­nak vallók bizonyos értékeket, ha úgy tetszik, értékrendet. Ezt soha nem titkoltam. Úgy vélem azonban, köztársasági elnökként sikerült „pártok felettinek” ma­radnom. A felkéréskor elsősor­ban éppen ezt kellett végiggon­dolni: hogy a kialakult értékrend belső megőrzése mellett képes le­szek-e eleget tenni ennek az ál­lamfői szerepből adódó alapvető kötelezettségnek. Úgy gondol­tam, hogy az általam preferált értékrend legfontosabb részei, a tolerancia, a sokféle szempont mérlegelése, a közösséggel szem­ben érzett felelősség, ebben a se­gítségemre lesznek. Bízom ben­ne, hogy eddig ez sikerült. IM: Sajtószabadság a mai Magyarországon. Milyen gon­dolatokat ébreszt önben a fel­vetés? M. F.: Magyarországon tizen­két éve szabad a sajtó. Nemcsak tudjuk és mondjuk, de érezzük és tapasztaljuk is ezt. ízlésünk, ér­tékvilágunk szerint válogatha­tunk a különböző orgánumok kö­zött, vagyis mindenféle értékrend utat találhat magának a nyilvá­nosság felé. Külön meg kell emlí­teni a vidéken megjelenő sajtót, amelyek többsége mára stabüizál- ta olvasótáborát, és nem egy kö­zülük versenyben van az országos lapokkal, sőt néhány meg is ha­ladja azok olvasottságát. Mégis van két tényező, amelyről érde­mes beszélni: az egyik a tulajdo­nosi érdek. Mivel a sajtó üzleti vállalkozás is, tényként kell elfo­gadni (még ha ez nem is minden szempontból konfliktusmentes és következmények nélküli), hogy a tulajdonos bizonyos elvárásokat támaszthat az általa fizetett mun­katársakkal szemben. A másik üyen tényező a pártkötöttség, ami Névjegy megítélésem szerint olyan önkor­látozást vagy szemléletbeli irá­nyultságot jelenthet, amely kárá­ra van a nyilvánosság feltétlen képviseletéről szóló alapelv és az objektív hírközlés érvényesülésé­nek. Az „igazat kell mondani” el­vet mind a hírközlésben, mind a publicisztikában mindenkinek tisztelnie kell. A politikai erők kiegyenlített sajtószereplését köz­érdeknek kell tekinteni. Ezen a téren bizony vannak még „tenni­valók”. Van egy harmadik prob­léma is, amit érdemes megemlíte­ni: a kereskedelmi televíziók meg­jelenése óta a „tömegkultúra” ter­mékei sajnos a magyar társada­lom körében is túlzott népszerű­ségnek örvendenek. Mindenki, különösen az írástudók felelőssé­ge is, hogy ez a fajta kínálat ne legyen, ne lehessen egyeduralko­dó. Vannak feladatok, és nem utolsósorban vannak olyan befo­gadói igények, amelyeket akkor is teljesíteni kell, ha azok - rövid távon legalábbis - nem kifizető­dőek, vagy nem pénzben mérhe­tően azok. IM: Megfelelőnek tartja-e a hatalmi ágak megosztásában a köztársasági elnöki intéz­mény súlyát? M. F.: Európában többfajta rendszer működik; vannak, ame­lyekben erős a köztársasági el­nök intézménye, vannak, ahol nem. A magyar közjogi berendez­kedés ez utóbbira példa. Nálunk a mindenkori köztársasági el­nök nem hozhat politikai termé­szetű döntéseket, nem „dön­tőbíráskodhat” politikai viták­ban. Sokan erről megfeledkez­nek, és lényegesen nagyobb be­folyást várnak az államfőtől. En­nek ellenére, bár jogi eszköz nincs a kezemben, természetesen bizonyos ügyekben hangot adok erkölcsi meggyőződésemnek, ahogy megtettem eddig is. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke \ Született: 1931. január 29-én a Veszprém megyei Bánd , ­községben. Tanulmányai: 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán ^ TSÍfl szerzett diplomát. 1961-1963 között a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokkal Hk egészítette ki szakmai ismereteit. Angolul, németül, franciául beszél. Szakmai életútja: 1955-től bírósági fogalmazó, majd titkár, 1956 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatalának állam- és jog- tudományi referense, később osztályvezetője. 1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékének docense, 1973-tól egyetemi tanár. 1985 óta az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője. Tudományos munkája: 1964-ben az állam- és jogtudomány kanditátusa, 1974- ben megszerezte a tudomány doktora fokozatot. 1987-ben az MTA levelező, majd 1993-ban az MTA rendes tagjainak sorába választották. Tudományos tevékenysége során elsősorban polgári joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival, valamint Európa-jog- gal foglalkozik. Politikai tevékenysége: 1990 és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztere. 1993-1994-ben művelődési és közoktatási miniszter. 1995- ben az ellenzéki MDF-KDNP-FIDESZ köztársaságielnök-jelöltje. 1996-ban egyik kezdeményezője a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének, amelynek 2000 júniusáig elnöke volt. 2000. június 6-án - augusztus 4-i hatállyal - az Országgyűlés a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, a Fidesz és az FKgP jelöltjeként. Családja: Nős, felesége Mádlné Némethy Dalma. Egy fiuk van. Szöveg nélkül Rajz: Ferter János Labor a Zrínyiben A németországi Rentgers Alapítvány pályázatára közösen nevezett az ottani középiskola a nyíregyházi Zrínyi-gimnáziummal. A nyert pénzből a Zrínyiben kémiai labort létesítettek, amelyben már kísér­letezhetnek a diákok Fotó: Elek Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents