Kelet-Magyarország, 2002. november (62. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-11 / 262. szám

2002. november 11., hétfő Kelettullagyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Fogadóóra. Villás István rendőr alez­redes, a kisvárdai rendőrkapitányság ve­zetője november 11-én 9 órától 11 óráig fogadóórát tart hivatali helyiségében. 0 Vágányzár. Nyíregyháza és Görögszál­lás között pályafelújítást végeznek no­vember 12-14-én és 18-20-án, napon­ta 9.05 órától 16 óráig. Emiatt vala­mennyi vonat helyett autóbuszok viszik az utasokat. NÉZŐPONT Jókedv a Fehér Házban Sípos Béla Bush jókedvű volt pénteken, amikor Medgyessy Pétert fogadta a Fehér Házban. Ez a jókedv elsősorban annak szólt, hogy nem sokkal találkozójuk előtt a Biztonsági Tanács elfogadta az 1441-es számot viselő határozatot. Az amerikai elnök úgy vélte: Bagdadnak a legkomolyabb következmé­nyekkel kell szembenéznie, ha nem tesz eleget a tömegpusztító fegyverek leszerelésé­ről elfogadott határozatnak. Ezzel úgy tűnik, az iraki válság kimenetele eldőlt. Erre mondják azt: a próféta beszéljen be­lőle. Hiszen a háború szelleme már hóna­pok óta ott lebegett Irak felett, s nem akár­milyen háború lett volna az. Szerencsére ed­dig nem lobbant lángra a szikra. Persze ez­zel még koránt sincs vége. A határozat egy­hangú BT-jóváhagyása nagy győzelem Bush- nak, s nemzetközi jogalapot biztosít számára az Irak elleni határozott fellépéshez. Ilyenkor mindig eszembe jut az 1991-es Öböl-háború, és az a kislány, aki az iskolá­ból hazajőve sírva mondta szüleinek: nem akar háborút. A hatéves gyerek mit sem tu­dott még akkor a háborúról, de a rádióból, a televízióban csak ezt hallotta, látta. Hazán­kat az Öböl-háborúnak a szele sem csapta meg, de az emberek - a gyerekektől az ag­gastyánokig - mind erről beszéltek akkor. S tessék csak belegondolni, hány és hány ár­tatlan ember, felnőtt és gyerek esett áldoza­tául a harcoknak. Most sem lenne ez más­ként. Persze, gondoljunk bele abba is, hány és hány ártatlan civil hal meg a terroristák támadása következtében. Márpedig a terro­ristákkal nem fegyverszünetet kell kötni... Nem kell politológusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: az 1441 -es határozat a béke érdekében fogant. Ez a békés, katonai erő alkalmazása nélküli megoldás. A felelősség most már kizárólag az iraki vezetést terheli, akik bizonyíthatják: ők is a világbéke megte­remtésén fáradoznak. Ha mégsem, akkor rossz belegondolni. A kezdeményezés pedig most az amerikaiak és szövetségeseik kezé­ben van. Az Öböl-háború óta tizenegy esztendő telt el. Felnőtt lett a kislány, akinek még most is könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában, amikor harcokról, áldozatokról hall. Vajon hány gyermek érez hasonlóan, félti a családját, a messze távolban élő isme­retlent, akit, akiket veszély fenyeget. Erre csak a béke a gyógyír. Tanár úr! Ha jól látom, az eredmény... Döntetlen... Rajz: Ferter János Ha esik, ha fúj, a szemetet elszállítják Nincs olyan mérőszám, amely mindenki számára igazságos, ténylegesen elszámolható CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) - A sze­métszállítás új rendjéről szóló szerződést a napokban postáz­ta a nyíregyháziaknak a Vá­rosüzemeltetési Kht. Kérdés, aggály van bőven. Még a szak­mán belül is. A hulladéktörvény 2003. január elsején lép életbe, ettől a naptól az ország valamennyi településén kötelező közszolgáltatássá válik a hulladékszállítás. Ezután semmi­lyen kibúvó nem marad a díjelszá­molást illetően sem, a törvény nem ad lehetőséget se a lakásnagyság, se a lakásban lakó személyek szá­ma alapján történő differenciálás­ra. Tegyük hozzá: már két éve al­kotmányellenes mindkét elszámo­lási mód (Nyíregyházán az előbbit, Pécsett az utóbbit alkalmazták). Életbe lép a mennyiség alapú számlázás. Kié mennyi? . Soltész Józsefiéi, a Városüzemel­tetési Kht. igazgatójával a várha­tó következményekről beszélget­tünk. Elöljáróban elmondta:- Hulladékszállításban nincs olyan mérőszám, amely mindenki számára igazságos, ténylegesen el­számolható, mérhető díjat adna. Szép elképzelés a szolgáltatásará­nyos díj, amit családi házas terü­leteken még elfogadhatóvá is lehet tenni. Csakhogy Nyíregyháza lakóinak fele nem családi házban él. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltató a társas­házzal, mint közösséggel köt szer­ződést, a díj alapja itt is a hulla­dék mennyisége és annak elszállí­tása. Például egy 10 szintes ház­ban, van négy 1100 literes konté­ner, amit hetente kétszer ürítenek. Ebből ki lehet számítani a havi dí­jat. De. Ki fogja megállapítani, hogy a másodikon élő Juliska né­ni ebből mennyit fizessen? Nem ugyanolyan átalánydíj lesz, mint amit az alkotmánybíróság alkot­mányellenesnek ítélt? Csak nem az önkormányzat mondja meg, ki Ezt mind ml termeljük naponta mennyit fizessen, hanem a lakókö­zösség. Önmagában ezért tartom nem teljesen tisztességesnek ezt a törvényi álláspontot - érvel az igazgató. Lehetőségek Sorra vesszük a további le­hetséges problémákat: mi lesz akkor, ha egyik héten fé­lig van a kuka, másikon nem fér bele a szemét. Tároljuk a következő hétig? Vagy: igaz­ságos-e, hogy ugyanannyit fi­zet a 400 öles telken lakó, aki a kukája mellé hetente még tíz zsákot kirak, mint az, aki a tizedikről hordja le a sze­metet a közös konténerbe. Egy minimális mennyiséget mindenképp meg kell állapítani, amire a költségeket vetítik. Ez - mint a szerződéseken is olvashat­juk - hatvan liter. Tudnunk kell: kötelező közszolgáltatásból adó­dóan a kukásautóknak akkor is vé­gig kell járniuk az utcákat, ha van szemét, akkor is, ha nincs, vagy ha többszöröse a szokásosnak. A legaggasztóbbak azonban a várható környezeti hatások. Mert ha valaki nem akar fizetni a sze­métszállításért, elássa, elégeti, ki­teszi az árokpartra, aztán majd nem tudunk lépni az illegális sze­métlerakóktól... Van, aki azzal ér­vel, neki nincs szemete... Vagy mi lesz azzal a szeméttel, ami már nem fért a kukába? Otthagyják? Lehetne mérni (kilóra) a szeme­tet. Elég nehéz mosoly nélkül el­képzelni azt a szituációt, amikor a kukát ürítés előtt, majd azután is megmérik a dolgozók, majd könyvelik... Arról nem is beszélve, hogy a 35 milliós autó a mérleg­gel felszerelve máris 50 millióba kerülne - ami persze a díjat tovább emelné. A szakmát nem kérdezték Reális a társasházakban élők aggodalma is: mi lesz az ő, köz­területen lévő, nem zárható kon­ténereikkel? Ki fogja megakadá­lyozni, hogy illetéktelenek ne ab­ba tegyék a szemetüket? Vagy zárják kulccsal?! Ugyancsak kér­dés, mi legyen az olyan négyla­kásos társasházakkal, ahol a la­kóknak közös konténerük van, közös képviselőjük viszont nincs. Olyan a világon nincs, hogy ne­gyed konténer ürítésére kössön valaki szerződést. Márpedig ilyen típusú lakásból éppen ötezer van a városban.- A szakmát nem kérdezték meg, amikor a hulladéktörvényt előkészítették, pedig mindenhol Fotó: Sipeki Péter ágáltunk ellene, egyszerűen nem hallgattak ránk - teszi hozzá Soltész József. A törvény két hónapon belül életbe lép. Az idő sürget, fel kellett vállalni, hogy a kht. előkészíti va­lamilyen szinten a szolgáltatásará­nyos díj bevezetését.- Ma már azt mondom, jó volt a döntés, erőteljesebben felszín­re kerültek a problémák, ame­lyek várhatóak voltak. Az önkor­mányzatnak határoznia kell: a kommunális adó bevezetését vá­lasztja (erre lehetősége van), amely minden egyéb kötelező szolgáltatás (kéményseprés, ahol nincs csatorna, szennyvíz-szip­pantás) díját is tartalmazza, vagy szolgáltatásarányos díjat állapít meg - folytatja az igazgató. - A törvény arra is kitér, a díjsza­básnál mit kell figyelembe ven­ni. Szakmailag értem, egyet is értek vele, hogy meg kell terem­teni azokat a feltételeket, ame­lyek a normális környezeti álla­potot visszaállítják. Differenciálhatnak Ha a kommunális adót választja a testület, már szabadabb a keze, bármUyep vetítési alapot használ­hat és lehetősége nyílik a differen­ciálásra is szociális alapon. S hogy mennyi pénzről van szó havonta? Várhatóan öt-hatszáz forintról... ÉLETKÉPEK Hazatérés a faluba Bállá László IMég kisgyerek voltam, mi­kor nagyapám meghalt, temeté­sének napja mégis mélyen az emlékezetembe rögződött. A nagybátyám, akinek családjával özvegy nyugdíjasként együtt élt, egy tátrai ruszin faluban volt jegyző. Az akkori cseh hatósá­gok a magyar köztisztviselőket szívesen helyezték más nyelvű vidékre, remélve, hogy itt előbb- utóbb feladják a nemzetiségüket. Nagyapám, aki egész életében síkfóldi magyar faluban tanított, rosszul érezte magát ebben a he- gyes-völgyes környezetben, olyan emberek közt, akiknek nem értette a szavát, hiszen lét­eleme volt, hogy egy faluközös­ség tanácsadója, életének vala­mi módon formálója legyen. Az a falu, ahol tanított, szegény volt, nem tudott papot tartani, így a nagyapám előkönyörgői tisztet is ellátott: vasárnapon­ként ő prédikált a kis templom­ban. Hát holtában is oda kíván­kozott egykori tanítványai, szentbeszédének hallgatói közé. Ott is tettük sírba nagyanyám mellé. Mikor a rokonság megérke­zett a temetés helyszínére, itt a kurátor fogadott bennünket, s elkalauzolt a tanítói lakásba. Tessék itt addig nyugodtan elhe­lyezkedni. Sajnos, itt most nem lakik senki - mondta. Igen, nagyapám egykori otthona üres volt. Három utódja is szolgált itt azóta, de mindegyik búcsút mondott: nem akart szegény fa­lu tanítója lenni. Vissza is sír­ták nagyapámat. Hát igen, a tanító úr... - so­pánkodott a kurátor. Lelke volt ő az egész falunak. Nem is volt itt annyi bitangság, amennyi mostanában. A duhajkodók, enyveskezűek hallgattak az ő jó­ra intő szavára. Ha kellett, a szó­székről is megpjrongatta őket, s ennek volt csak igazi foganat­ja. Most árvák vagyunk, kérem szépen... A temetésen ott volt az egész falu. Az asszonyok hangosan sír­tak, de a férfiak is szemüket tö- rölgették. A szomszéd eklézsiá­ból érkezett idős lelkész ismer­te meg a hajdani előkönyörgő ta­nítót, s arról beszélt, hogy meg­tér Teremtőjéhez az, aki őt egész életében alázattal szolgálta. S bennem, a kisgyermekben meg­gyökerezett vágy, hogy felnöve­kedvén majd tanítóvá legyek, ide jöjjek, ebbe a faluba, elfog­laljam nagyapám katedráját és szószékét. Persze, azután a fel­nőttkor többre törekvése elso­dorta ezt az álmomat. A kurátor temetés után visszakísért bennünket abba az üres lakásba. Hát mégis hazatért a tanító úr... - nézett ránk me­rengő tekintettel, és furcsa dol­got mondott: - Talán, hogy megint itt van, a faluban jobb­ra fordulnak a dolgok. Évforduló. Ötvenöt éve esküdött egymásnak örök hűséget Nyíregyházán Papp György és felesége, Juhász Erzsébet. A házaspárt az évforduló alkalmából fia, lánya, négy unokája, egy dédunokája és a család köszöntötte Fotó: amatőr „Összedaloltak” a kórusok Nagykálló (KM) - „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmó­nia.” Kodály Zoltán fenti gondo­latainak jegyében rendezik meg évek óta a nagykállói II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központbán a Kállai Kettős Kórustalálkozót, tucatnyi kó­rus részvételével. A nagy ze­nepedagógus születésének 120. évfordulóján, nagykállói láto­gatásának emlékére november 9-én, szombaton zajlott le a fesztivál. A kórusok bemutat­kozása és versenye után meg­koszorúzták a Kodály-dombor- művet a művelődési központ aulájában, majd az emléktáb­lát a református műemlék­templomban. A hagyományos esti kóruspartyn a talpaláva- lót a Bürkös Banda húzta. A r

Next

/
Thumbnails
Contents