Kelet-Magyarország, 2002. november (62. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-09 / 261. szám
2002. november 9., szombat KetelwMagprersiég HÉTVÉGE /9 Kemény élet a végeken Amikor lelkesen, csillogó szemmel a talán nem is annyira távoli jövőről beszél, Veres Péter jut eszembe: „Ide kell hoznunk a nagyvilágot”. Persze ez akkor sem volt, és most sem egyszerű, sőt, egyre nehezebb. Különösen az ország keleti csücskében, közvetlenül az ukrán határ mellett. Márpedig Daróczy Pál, aki Barabás első embere, több más hasonló felfogású társával elhatározta: nem megy el innen, itt próbál élhető körülményeket teremteni nemcsak magának... Az idén töltötte be negyvenhatodik életévét. A vásárosnamé- nyi gimnáziumban érettségizett, majd Nyíregyházán gépésztechnikusi képesítést szerzett. A barabási szövetkezetben szervizmesterként kezdte pályáját, majd különböző képzéseken vett részt. Ha kell, kombájnt vezet Minden létező kategóriában szerzett jogosítványt: a motorkerékpártól a kombájnig.- Azt korán megtanultam, hogy egyetlen szakma sem válhat a káromra - mondja. - A gépeket most is szeretem, imádok vezetni, s ha kell, szántok-vetek, ha kell felülök a kombájnra. Később a téesz melléküzemének - amikor Rubik-kockát, meg bűvös kígyót gyártott itt százhúsz ügyes kezű asszony - anyagbeszerzője volt. Sokszor megfordult a kárpátaljai településeken: Zápszonyban, Ungváron, Técsőn, Nagyszőlősön. Amikor a rendszerváltás szele már erősebben kezdett fújdogálni, vállalkozó lett: teherfuvarozással foglalkozott. Közéleti szereplésre azonban csak ’90- ben vállalkozott először. Félt a kötöttségtől, az íróasztal magányától.- Rábeszéltek - fogalmaz tömören. Most már a negyedik ciklust kezdi polgármesterként. Itt, az isten háta mögött, ahová nem nagyon jön a tőke - hiszen Beregnek eme szegletében még vasút sincs, az utak is jószerivel az árvízi helyreállítás óta igazán járhatóak - nem könnyű kitömi. Egymásra utalva- Arra már rég rájöttünk, hogy egymásra vagyunk utalva, hisz ide senki nem telepít gyárat, ide nem jönnek üzletemberek. Magunknak kell megtalálnunk ebből a szürkeségből - keményebben fogalmazva kilátástalanságból - a kiutat. Ezért az elmúlt ciklusban létrehoztuk a Bereghát Fejlesztési Társulást, melynek a hozzánk hasonló helyzetben lévő települési önkormányzatok, valamint vállalkozások a tagjai. Emellett megalakítottuk a Beregi Ti- szahát Önkormányzati Társulást is tizenegy környékbeli résztvevővel. Tavaly tavasszal pedig tovább léptünk: a beregszászi járás 15 településének önkormányzatával létrehoztuk a Nemzetközi Együttműködési Szövetséget. Ennek kárpátaljai részről a gáti polgármester a társelnöke, részünkről pedig jómagam. A céljuk, hogy a már eddig is működő kulturális és sportkapcsolatok mellett gazdasági együttműködés is kialakuljon az egymáshoz közeli, ám az államhatár által elválasztott, hasonlóan az isten háta mögé szorult települések között. Ehhez különböző nemzetközi támogatási lehetőségeket is szeretnének megpályázni. Hiszen a távlati elképzelésekben szerepel például erőmű építése a Dédai-tó mellett, vagy a záhonyihoz hasonló vállalkozói övezet létrehozása, vagy épp a Fehérgyarmati Tv közös üzemeltetése, hisz annak „határbontó” szerepe is segítheti az együttműködést. Daróczy Pál a nagy álmok mellett a kisebbekre is jelentős erőket összpontosít. A kétgyermekes családapa most azon fáradozik munkatársaival együtt talán sikerül élhetőbb életet teremteni e vidéken. A tavalyi árvíz után Jól Jött a Fejér megyei közgyűlés adománya Száztíz éve épült a megyeháza Alpár Ignác tervei alapján 1892-ben készült el Nyíregyháza legszebb épülete Nyíregyháza (KM) - Csendben ünnepelte 110 éves születésnapját a napokban Nyíregyháza egyik legszebb, legpatinásabb épülete, az Alpár Ignác tervei alapján felépített megyeháza. Kis színes füzetecske őrzi az utókor számára e jeles és nevezetes épület történetét, vissza nyúlva Nyíregyháza városi létének mindössze 150 évére, hogy a történelmi léptékkel mérve nem túlságosan hosszú idő alatt mennyi jelentős esemény formálta, míg megyeszékhely lett, míg a város arculatát ma is meghatározó épületek létrejöttek. A tiszteletdíj: 6500 Ft Az 1824-es újjáépítés, az örök- váltság, a mezővárosi rang, a szabad királyi városi cím, majd 1876, amikor megyeszékhely lett. És ez a dátum a gyorsuló fejlődés kezdetének időpontja is. Gomba módra nőnek a nagy értékű középületek: 1862-ben a Takarékpalota, 1869-ben az Ipari és Kereskedelmi Bank, 1872-ben a Hitelbank, 1873 és 1895 között a három templom, 1891-ben a Törvényház. És ezután következett a megyeháza. A 1890 május 31-én megszületett a döntés az új székház felépítéséről. Meghirdették a jeligés pályázatot, s megtörtént az értékelés. Az első díjat Balázs Ernő, a másodikat Kiss István pályázata nyerte, a harmadik pályázattal nem foglalkoztak, a megbízást pedig Alpár Ignác, a kor egyik legsikeresebb építésze kapta, tiszteletdíját 6500 forintban állapították meg. Ő építette a segesvári, a kolozsvári, a dévai, a dicsőszentmártoni vármegyeházakat, ezekhez hasonló stílusban épült a nyíregyházi megyeháza is a Barzó-Voytovits vállalkozók kivitelezésében. Alig telt el egy fél év, 1891-ben már a tetőt is felrakhatták az épületre, közben pedig elfogadA megyeháza az újjávarázsolt térrel ták a nagyterem és az erkély terveit, melyeket természetesen szintén Alpár Ignác készített. 1892 februárjában a belső munkák elvégzésével Vénán József épületszobrászt és Scholt Róbert festőt bízták meg, s 1892. október elsején átadták az épületet rendeltetésének. Szakaszolt felújítás A több, mint százéves használat az épület külső megjelenését és belső tereit erősen megviselte, a felújítás halaszthatatlanná vált. A felújítási tervet Kulcsár Attila készítette, a kivitelezést az ÉPSZER vállalat végezte 1983- ban. A pénzhiány miatt a szakaszolt munka elvégzése meglehetősen sokáig elhúzódott, a munkákra 62 és fél milliót költöttek, de sikerült az épületet eredeti szépségébe visszaállítani. Legalábbis a homlokzatát. Mert ez a rekonstrukció - ahogyan Vincze István, a megyei ön- kormányzati hivatal osztályvezetője, megyei főépítész mondja a felújítás döntően a homlokzatrekonstrukcióra, a tetőfelújításra, valamint a közlekedő terek részbeni felújítására terjedt ki. A műemlék épület eredeti - például a közösségi terekben lévő burkolata - nem az volt, amit ma látunk. Pl. az előtérben tömör mészkőburkolat van, eredetileg pedig öntött pados burkolat volt díszítésekkel, aminek a nyomait itt-ott fel lehet lelni a házban. És akkor még mindig csak az épületről beszélünk, az eredeti bútorzatról, a belsőépítészeti dolgokról nem. Persze ehhez annak a 65 milliónak - amit a felújításra költöttek - a többszörösébe kerülne a korhű helyreállítás. A közel húsz éve végzett rekonstrukció óta alapvetően megváltozott a hosszú ideig lebetonozott belsőudvar, az idén került sor az épület előtti térburkolat kialakítására, ami egy kicsit a parkoló rekonstrukcióját is megcélozta, hiszen jelenleg több parkoló van, mint amennyi korábban volt és díszburkolat került a megyeháza elé, melyet univerzális csillagászati emlékelemekkel díszítettek. A feladatok között - ha lent kezdjük -, az A, a B és a C épület alatt végighúzódó pincerendszer rekonstrukciójára kellene sort keríteni, márcsak amiatt is, mert itt az épületben lévő intézmények funkcióit szolgáló kiegészítő létesítményeket - közösségi helyiségeket, könyvtárat, tárgyalókat, raktárakat - lehetne elhelyezni. A főépületben vissza kellene állítani az eredeti burkolatokat és a bútorzatot. Első ütemben a nagytermet kellene az eredeti bútorzattal ellátni. Ez több lenne, mint az eredeti székek visszahelyezése. Ezeknek a díszített bőr-fa székeknek nézőtéri és pulpitus változatai nyomokban a múzeumban megvannak. De nemcsak a székek cseréjéről lenne szó, hanem az átrendezéséről is. Ha valaki megfigyeli a nagytermet, láthatja a mostani hosszirányú elhelyezést, eredetileg kereszt irányú elhelyezés volt. Ez azért is logikus, mert így az erkély és a nagyterem kapcsolata is jobb, nem beszélve a karzatról, amely szintén hosszirányban helyezkedik el, erre volt merőleges a nagyterem. Közkinccsé tenni Következhetnének ezután a vezetők irodáit, majd a dolgozóké is, melyeket ha nem is sikerülne az eredeti bútorzattal berendezni, legalább a mainál elegánsabb, az épülethez jobban illő bútorokra kellene cserélni a jelenlegieket. Van ennek az épületnek akkora az építészeti értéke, hogy megérdemelné a bútorcserét. Már csak azért is, mert ezt a házat nagyobb közkinccsé kellene tenni. Ezt a célt szolgálja többek között a megyeháza előtti tér kitárása a közönség elé, s ezt a szemléletet szeretnék az egész belső elrendezéssel elérni. A hatalom szimbóluma Alpár Ignác stílusa az eklektika és a historizmus volt. Tervezésére jellemző, hogy homlokzati architektúrájában a könnyed formák helyett mindig a nehézkes, súlyos, plasztikus megoldásokat választotta. Ezzel az épület külső formájában is a hatalmat szimbolizálja. Tovább népszerűsíteni a magyar tudást Interjú Pásztory Tamással a Mindentudás Egyetemének első hónapjáról Budapest (KM) - Egy hónapja zajlik a Mindentudás Egyeteme. Az utóbbi évtizedek talán legnagyobb és legmerészebb tudománynépszerűsítő vállalkozására a Matáv-Axelero félmilliárd forintot fordít. A természet- és társadalomtudományok legkülönbözőbb témáiról 53 akadémikus három szemeszteren keresztül beszél. Úgy, ahogyan eddig sohasem, egy mindenki számára elérhető, nyílt fórumon. Sőt az előadásokat közvetíti a televízió, a rádió, közük az újságok, ületve a világháló. A tudósoknak szokatlan és különös feladat, a szervezőknek hatalmas kihívás. Lehet-e a valóság show-k divatja idején valóság show-t rendezni a tudománynak. Méghozzá a nagyközönség számára? Az első tapasztalatokról kérdeztük Pásztory Tamást, a Matáv vezérigazgató-helyettesét, a program irányítóját.- Elégedett a Mindentudás Egyetemének évnyitójával?- Sikeres a program ami az előadások tartalmát, minőségét és stílusát illeti. Az élő előadásokon 700-800 ember vesz részt rendszeresen. Több százezer ember nézi a programot a televízióban, haü- gatja a rádióban. Azok a visszacsatolások is pozitívak, amiket a neten látunk. A letöltések az előadások után egy-egy nap elérik a 70 ezer oldalt a www.minden- tudas.hu weboldalon.- A Matáv nemes célú szponzo- rációt indított útjára...- Ez nem pontos megfogalmazás. A Mindentudás Egyeteme programsorozata a Magyar Tudományos Akadémia és a Matáv- Axelero közös produkciója. A Matáv nemcsak pénzt adott a dologhoz, hanem egyik szülője is ennek, hiszen életrehívója, mozgatója annak a kommunikációs hadműveletnek, amellyel a közönséghez jut el az előadás- sorozat. Célunk egyrészt az volt, hogy népszerűvé tegyük, divatba hozzuk a tudás iránti érdeklődést. Népszerűsíteni akartuk a magyar tudósokat is, hiszen Magyarország szürkeáUománya kiváló, akadémikusaink megérdemlik azt, hogy a mainál népszerűbbek legyenek. Másrészt, kommunikációs vállalatként, egy ilyen jellegű feladatban is ki akartuk próbálni azt a távközlési és kommunikációs tudáshalmazt, amivel rendelkezünk. Végtére is a Mindentudás Egyéteme kommunikációs kihívás. Olyan kommunikációs-internetes fejlesztéseket próbálunk elérni, ami a Matávnak a probléma komplexitásánál fogva is konstruktív izgalmat, tapasztalatszerzést, új utak felfedezését jelenti. Fiatalok és idősek- Kiket ér el a program?- Ez nagyon érdekes kérdés. Én célként eredetileg úgy fogalmaztam meg, hogy mindenkit el akarunk érni, bár ennek a célnak a megfogalmazásától sokan óvtak. Mondván, nincsen Magyarországon annyi tudomány iránt fogékony ember, mint amennyit szeretnénk. Most már lement öt előadás, s úgy látszik, a pesszimistákat nem igazolta a tapasztalat. Ha tehetem, én magam is elmegyek az élő előadásokra, szívesen figyelem, hogy kik vannak ott. Azt érzékelem, hogy valamennyi korosztály képviselői ott vannak, s igen különböző érdeklődésű és valószínűleg különböző felkészültségű haUga- tóság érkezik. Fiatalok, idősek, középkorúak vegyesen. Ezt a látványos érdeklődést talán annak köszönhetjük, hogy az előadások a társadalom- és természettudományok azon kérdésköreiből származnak, amelyek az emberek természetes érdeklődési körébe tartoznak. Ahogy haladunk előre a programban, látni, hogy olyan kérdések kerülnek elő, amik mindenkit érintenek.- Nem áll-e fenn az a veszély, hogy a rendezvénysorozat szándékai ellenére is túlságosan főváros- központú lesz mivel az előadásokat a Műszaki Egyetemen tartják?- Ennek elkerülése érdekében igyekszünk ráirányítani a figyelmet a világhálóra, a netes használatra. Az internetes megjelenítésen belül is hangsúlyt fektettünk a fórumokra, az interaktív elemekre, amikkel bevonjuk az embereket a programba. Ezáltal remélhetjük, hogy a program földrajzi értelemben is társadal- masított lesz. A jövőben újabb kezdeményezéseket szeretnénk indítani, például hogy a tudományos diákkörök a vidéki egyetemeken az előadásokhoz kapcsolódó résztémákban aktivitást fejthessenek ki. Célunk, hogy az ország valamennyi tudomány iránt érdeklődő emberét elérjük.
