Kelet-Magyarország, 2002. október (62. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-22 / 247. szám

2002. október 22., kedd Kelet »Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Közösen emlékezik a megyei és a nyíregyházi közgyűlés az 56-os szerveze­tekkel ma 17 órakor a Váci Mihály Mű- veló'dési Házban. 0 Emlékező fáklyás felvonulás indul ma 18 órakor Nyíregyházán, a Váci Miháky Művelődési Háztól. 0 A nyíregyházi polgári körök holnap 16 órakor a Sóstói úti egykori ÁVH-lak- tanyán lévő emléktábla előtt találkoznak. NÉZŐPONT Fegyver­letétel Balogh József Holnap ünnepi ülésre ül össze a par­lament, ám még mindig nem tudjuk, kik lesznek ott, kik maradnak távol, s kik mondanak ünnepi beszédet. Az már biz­tos, hogy a Corvin köz egykori főparancs­noka nem megy él, mert felszólítására Medgyessy Péter nem kért bocsánatot a nemzettől 56 leveréséért. A miniszterel­nök azt mondta: ő nem ért egyet az elkö­vetett bűnökkel, de ha bocsánatot kérne értük, az azt jelentené, hogy azonosul ve­lük. Biztos, hogy sokan osztják e véle­ményt, bár ha belegondolunk, II. János Pál sem vett részt a zsidóüldözésben, mégis megkövette őket, mert a katolikus egyház nem tett meg mindent szenvedé­seik megakadályozásáért. Eljött a pápa Debrecenbe is, hogy bocsánatot kérjen a református felekezettől egyházának a re­formáció során elkövetett vétkeiért. Kérdezzük gyakorta, miért nincs meg­békélés 56 ügyében, mikor 1848-at már tudjuk közösen is ünnepelni? A válasz kézenfekvőnek látszik: 48-ban idegen erők ellen harcoltunk, 56-ban pedig ma­gyar a magyarra fogott fegyvert, s míg él­nek mindkét oldal képviselői, nem köny- nyű a megbékélés, hiszen valamennyien ma is hisznek egykori igazukban. És vannak történések, amik nehezítik is ezt. A múlt héten vörös csillagokat - amelyek különben is tiltott jelképek - ábrázoló emlékművet avattak Salgótarjánban, ab­ban a városban, ahol 1956. december 8-án a vörös csillag oltalma alatt dördült el a gyilkos sortűz. Tenni kellene mégis valamit, hiszen az ünnep mégiscsak olyan alkalom, ami­kor nem kardot kell rántanunk. Mit? A legnagyobb példányszámú napilap szerint a Fidesznek el kell fogadnia, hogy az élet nem komancsok és dakoták törzsi hábo­rúja, a mai MSZP nem az ávós gyilkosok pártja. A szocialistáknak pedig le kell nyelniük, hogy időnként a fejükre olvas­sák: nem lehet egyszerre Nagy Imre és Kádár János Magyarországát megtestesíte­ni, el kell viselniük, hogy a parlamenti ünnepnapon a meghurcolt és poklot járt 56-os szabadságharcosok kényelmetlen, mi több, igazságtalan megjegyzéseket tesznek a tovább élő múltról. Talán így hamarabb elkövetkezik a fegyverletétel. ÖN SZERINT... Legutóbbi kérdésünk: Volt-e szavazni? Mai kérdésünk: Erre az eredményre számított? KetetwMagyaroiszág I Szavazatát leadhatja: Száműzetésben a snagovi tó partján Helyszíni emlékidéző Nagy Imre unokájával, akit tízévesen internáltak Snagov (KM - B. J.) - Ülünk a snagovi tó partján. Ha nem tudnánk, hogy mi­lyen esemény színhelye volt ez a Bukaresthez közeli terület, gyönyörködhetnénk benne. •Looí. ('in'T Azonban óhatatlanul felidéző- dik az emberben a 46 évvel eze­lőtti történelem: ide száműzték Nagy Imrét, Magyarország már­tírhalált halt miniszterelnökét, s azokat, akik sorsközösséget vál­laltak vele a forradalomban, majd utána a száműzetésben is. Unokája, Jánossy Ferenc, ma 56 éves felesége vállalkozásban dolgozó alkalmazott. Akkor, 1956- ban 10 éves gyerek volt, de - mert Nagy Imre unokájának szü­letett -, két évet ő is lehú­zott száműzetésben. A helyszínen eleveníti fel a 46 éve történ­teket. Üzenet a lázmérőtokban- 1956. november 3-án a Parla­menthez mentünk a miniszterel­nöki autóval nagyapámért és együtt mentünk a jugoszláv kö­vetségre. November 22-ig itt volt, Kádár János kivételével, az ’56 vé­gén megalakított MSZMP egész intézőbizottsága és vezetősége. Itt éltük meg azt, hogy az egyik tank kilőtte lövedékét és a szemben lévő követségről látható Vaj- dahunyad várának a tornyát elta­lálva a torony egész este fáklya­W ....................... Ősszel tudták meg szüléink a romániai Előréből és a Népszabad­ságból a halá­los ítéletet. Jánossy Ferenc ..................................................w ként égett. Azért lőtték szét, mert ott állítólag felkelőknek voltak tüzelőállásai és ezt kellett meg­semmisíteni.- November 22-én megtörtént a megállapodás, ami arról szólt, hogy mindegyik családot haza­szállítják saját lakására. Itt volt Losonczi Géza, Donáth Ferenc, Nagy Imre, Szilágyi József, Rajk Júlia - Rajk László özvegye -, Szántó Zoltán, Vas Zoltán, Lu­kács György, Vásárhelyi Miklós, Tánczos Gábor, Jánossy Ferenc - édesapám -, Nagy Imre veje és ezek családjai. Furcsa volt, hogy egy orosz busz állt ki a követség elé. Egy kint posztoló magyar rendőr figyelmeztette is nagyapá­mat, vigyázzon, mert nem haza megyünk. Nagypám visszament egy követségi emberért, de alig indultunk el, a busz megállt és a követségi dolgozót két magas ran­gú szovjet tábornok kipenderítet­te, bennünket pedig Mátyásföld­re, a Rákóczi Ferenc katonai szakközépiskolába hurcoltak el, ahol emléktábla és egy nagyapám­ról készített nagyméretű port­ré őrzi ennek az eseménynek emlékét. Itt történt, hogy Donátéknál egyik gyerek beteg lett. Nálunk volt lázmérő, ezt kölcsön kérték. Nagyapám erre tekerte rá a Donáth Ferencnek küldött üzene­tét, amelyben leírta, hogy romá­niai menedékjogot ajánlottak fel, de ő önszántából nem hajlandó el­hagyni Magyarországot. Ezt a kis cetlit, amit nagyapám velem kül­dött, ma is őrzi Donáth Ferencné, fénymásolata az Orsó utcai Nagy Imre-házban található. Ajánlat árulásért Ez azonban sajnos nem befolyá­solta az eseményeket. Másnap há­rom szovjet katonai IL-14-essel szállítottak Bukarestbe. Itt közöl­ték velünk, hogy menedékjogot kaptunk és itt fognak elszállásol­ni bennünket. Erre mondta édes­apám a repülőútra is célozva egy versrigmusban: géppisztolyos állt mögöttem, világos, hogy önként jöttem. Ez véres valóság volt. A gépen nem csak a személyzet volt, hanem géppisztolyos szovjet kato­nák láttak el őrszolgálatot. A reptérről ide, Snagovba szál­lítottak, s a mai köztársasági el­nök nyári üdülőjének területén helyeztek el bennünket. Kiváló el­látás volt, felszolgálókkal, akikről később kiderült: belügyi dolgozók voltak. Többször járt ott Kállai Gyula, akit csak Gyufának nevez­tek belső politikai körökben, és az ottani felnőttek is így nevez­ték, ugyanis őt küldték többször is, hogy próbálja meggyőzni Nagy Imrét és társait, ismerjék el a Ká­dár-kormányt, cserében semmi­lyen retorziót nem alkalmaznak velük szemben, sőt még miniszte­ri állásokat is kilátásba helyeztek ennek fejében. Erre természete­sen senki nem volt hajlandó, ezért az itthoni pártkonferencia határozatában ellenforradalom­nak minősítette az 1956-os forra­dalmat és szabadságharcot, s elkezdődtek a perek. Letartóztatás papucsban 1958 áprilisában meglehetősen furcsa körülmények között történ­tek meg a letartóztatások. Egyik este összegyűlt a társaság. Szólt a pincér, hogy a családfőket kérik, menjenek át a kiszolgálóhelyiség egy elzárt részébe, mert meg kell beszélni a további étrendet. Töb­bet nem láttuk őket, még a ruhá­ikért sem engedték vissza, ki hogy volt, papucsban, melegítő­ben, ahogyan éppen a vacsorára jöttek, úgy vitték el őket. Kiszál­lították a repülőtérre, még a sze­müket is bekötötték, úgy vitték őket haza Magyarországra. Innentől felgyorsult a történet: egy helyre költöztették a Snagov- ban lévő családokat, úgy tudom Vas Zoltánt és Szántó Zoltánt ha­zaszállították, őket nem fogták perbe, de Lukács György is to­vább élhette filozófusi életét. 1958 júliusára sikerült egy olyan bí­rót és olyan apparátust összevá­logatni, akik a politikai akarat­nak megfelelő ítéleteket hoz­tak, mi pedig egy nyári va- dászkastélyszerú épületbe köl­töztünk. Ősszel tudták meg szüléink a romániai Előréből és a Népsza­badságból a halálos ítéletet azzal a furcsa kísérőszöveggel, hogy vi­seljék el kommunista módon. Ne­künk gyerekeknek azt mondták, életfogytiglanra ítélték nagyapá­mat. Itthon tudtuk meg, hogy a halálos ítéletet már végre is haj­tották. Karrier az előadói posztig Két év után, 1958 őszén szál­lítottak bennünket haza Buda­pestre, de a saját lakásába senki nem mehetett, mert el­kobozták, vagy ha állami la­kás volt, mint a nagyapámé, még az ingóságokat is elvit­ték. Én egy-két különbözeti vizsga után az általános isko­la negyedik osztályába kerül­tem. Először távolságtartó, de együttérző tekinteteket lát­tam. Volt olyan tanárom, aki megkérdezte, hol van az apám? Mondtam, hogy börtön­ben. Az egyik tanuló próbált jópofáskodni, hogy biztosan börtönőr, de utána síri csend következett és a tanár is meg­értette, hogy ezt a kérdést nem kell tovább feszegetni. Munkahelyi előmenetelemnél azt hiszem már számított: előadói beosztásnál többre nem vihettem, mert általában a párttitkárok nem javasoltak. Piros vér a pesti utcán Az ezerkilencszázötvenhatos forradalom versei és gúnyiratai Fazekas Árpád Nyíregyháza - Az 1956-os forradalom eseményeit, han­gulatát nemcsak a híradá­sok, a röplapok, plakátok, hanem az egyidejűleg író­dott, olykor az üzemekben elszavalt, vagy a rádióban el­mondott versek és gúnyirat­ok is kifejezték, megőrizték. Utóbbiakból Győri László, az 56-os Intézet könyvtárosa 166 verset válogatott össze, és 118 esetben a költőket is megnevez­te illetve hosszabb-rövidebb for­mában életrajzukat is ismertet­te. így is 48 költemény szerzője jelenleg még ismeretlen. Ezért külön kérte mint szerkesztő az „ismeretlen szerzőket”, hogy je­lentkezzenek a kiadónál a tiszte­letpéldány átvételére. Megdőlt az 1956-os forradalom­kor a régi, híres latin közmon­dás: „Inter arma silent Musae”, mert a magyar nemzet élethalál­harca idején még sok új, alkal­mi versíró is megszólalt, akik közül a megtorláskor többen 1-1 sikeresebb próbálkozásukért akár börtönbüntetést is kaptak. A kötet célja az, hogy a versek­kel teljes tükröt mutassanak fel arról az időről, arról az őszről és arról a télről.” Belelapozva most- már a könyvbe igazi meglepetés­nek számít Szabó Lőrinc (1900. március 31, Miskolc - 1957. ok­tóber 3, Budapest) Meglepetések c. költeménye, amelynek a II. ré­szében bibliai hasonlattal írta le az 56-os forradalmat, ekként: „a dermedt Dávid talpraállt / s ledőlt a Góliát-szobor. ” Az 1945 óta üldözött és háttér­be szorított nagy költő ugyan 1956 szeptemberében tagja lett az írószövetség elnökségének és 1956. október 31-én a Petőfi Párt irányító testületének, azonban sajnálatosan a forradalom első évfordulóját sem érhette meg. Közli a kötet Illyés Gyula (1902-1983) Egy mondat a zsar­nokságról című költeményét, amely negatív párja Paul Eluard életvidám, bizakodó Szabadság című versének. A Tihanyban, még 1950-ben írott remekművét a költő először vendégének, Bibó Istvánnak (1911-1979) olvasta fel. Nagyon tetszett Bibónak a zsar­nokság művészi tökéllyel végzett körülírása, de tréfásan megje­gyezte „egy kicsit hosszú mon­dat”, ugyanis 47 versszakból áll. Érdekes, hogy a vers 1956. no­vember 2-án nyomtatásban meg­jelent az Irodalmi Újságban, azonban a szerkesztőség sürgeté­sére Illyés a fővárosban emléke­zetből volt kénytelen leírni, s ek­kor,, kifelejlett” négy versszakot, így is „1956” egyik legsikeresebb és legismertebb verse lett, véget nem érő vádirat a zsarnokság el­len és megrázó életképek hat év­vel a forradalmat megelőző idő­szakról. A kötetnek vannak szabolcs- szatmár-beregi vonatkozásai is. így közli dr. Kovács István (1918, Beregszász - 1998, Torontó) nyír­bátori közjegyzőnek és egyben a Illusztráció: KM-reprodukciő mátészalkai Szabad Szatmár- Bereg c. forradalmi lap főszer­kesztőjének az 1956. október 31-i számban megjelent Győznek az emberi jogok című versét (emiatt volt kénytelen hazáját el­hagyni), illetve leányának, Ko­vács Gizellának „Tűz” c. költe­ményét (Szabad Szatmár-Bereg, 1956. november 2.) Megmentette a kiadvány az elfeledéstől a nyíregyházi Sipkay Barna (1927-1968) Üzenet című lí­rai versét: egy falusi parasztem­ber egyetemista fiának, Pistának a hősi haláláról. Ötvenhat zászlaja

Next

/
Thumbnails
Contents