Kelet-Magyarország, 2002. október (62. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-22 / 247. szám
2002. október 22., kedd Kelet »Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Közösen emlékezik a megyei és a nyíregyházi közgyűlés az 56-os szervezetekkel ma 17 órakor a Váci Mihály Mű- veló'dési Házban. 0 Emlékező fáklyás felvonulás indul ma 18 órakor Nyíregyházán, a Váci Miháky Művelődési Háztól. 0 A nyíregyházi polgári körök holnap 16 órakor a Sóstói úti egykori ÁVH-lak- tanyán lévő emléktábla előtt találkoznak. NÉZŐPONT Fegyverletétel Balogh József Holnap ünnepi ülésre ül össze a parlament, ám még mindig nem tudjuk, kik lesznek ott, kik maradnak távol, s kik mondanak ünnepi beszédet. Az már biztos, hogy a Corvin köz egykori főparancsnoka nem megy él, mert felszólítására Medgyessy Péter nem kért bocsánatot a nemzettől 56 leveréséért. A miniszterelnök azt mondta: ő nem ért egyet az elkövetett bűnökkel, de ha bocsánatot kérne értük, az azt jelentené, hogy azonosul velük. Biztos, hogy sokan osztják e véleményt, bár ha belegondolunk, II. János Pál sem vett részt a zsidóüldözésben, mégis megkövette őket, mert a katolikus egyház nem tett meg mindent szenvedéseik megakadályozásáért. Eljött a pápa Debrecenbe is, hogy bocsánatot kérjen a református felekezettől egyházának a reformáció során elkövetett vétkeiért. Kérdezzük gyakorta, miért nincs megbékélés 56 ügyében, mikor 1848-at már tudjuk közösen is ünnepelni? A válasz kézenfekvőnek látszik: 48-ban idegen erők ellen harcoltunk, 56-ban pedig magyar a magyarra fogott fegyvert, s míg élnek mindkét oldal képviselői, nem köny- nyű a megbékélés, hiszen valamennyien ma is hisznek egykori igazukban. És vannak történések, amik nehezítik is ezt. A múlt héten vörös csillagokat - amelyek különben is tiltott jelképek - ábrázoló emlékművet avattak Salgótarjánban, abban a városban, ahol 1956. december 8-án a vörös csillag oltalma alatt dördült el a gyilkos sortűz. Tenni kellene mégis valamit, hiszen az ünnep mégiscsak olyan alkalom, amikor nem kardot kell rántanunk. Mit? A legnagyobb példányszámú napilap szerint a Fidesznek el kell fogadnia, hogy az élet nem komancsok és dakoták törzsi háborúja, a mai MSZP nem az ávós gyilkosok pártja. A szocialistáknak pedig le kell nyelniük, hogy időnként a fejükre olvassák: nem lehet egyszerre Nagy Imre és Kádár János Magyarországát megtestesíteni, el kell viselniük, hogy a parlamenti ünnepnapon a meghurcolt és poklot járt 56-os szabadságharcosok kényelmetlen, mi több, igazságtalan megjegyzéseket tesznek a tovább élő múltról. Talán így hamarabb elkövetkezik a fegyverletétel. ÖN SZERINT... Legutóbbi kérdésünk: Volt-e szavazni? Mai kérdésünk: Erre az eredményre számított? KetetwMagyaroiszág I Szavazatát leadhatja: Száműzetésben a snagovi tó partján Helyszíni emlékidéző Nagy Imre unokájával, akit tízévesen internáltak Snagov (KM - B. J.) - Ülünk a snagovi tó partján. Ha nem tudnánk, hogy milyen esemény színhelye volt ez a Bukaresthez közeli terület, gyönyörködhetnénk benne. •Looí. ('in'T Azonban óhatatlanul felidéző- dik az emberben a 46 évvel ezelőtti történelem: ide száműzték Nagy Imrét, Magyarország mártírhalált halt miniszterelnökét, s azokat, akik sorsközösséget vállaltak vele a forradalomban, majd utána a száműzetésben is. Unokája, Jánossy Ferenc, ma 56 éves felesége vállalkozásban dolgozó alkalmazott. Akkor, 1956- ban 10 éves gyerek volt, de - mert Nagy Imre unokájának született -, két évet ő is lehúzott száműzetésben. A helyszínen eleveníti fel a 46 éve történteket. Üzenet a lázmérőtokban- 1956. november 3-án a Parlamenthez mentünk a miniszterelnöki autóval nagyapámért és együtt mentünk a jugoszláv követségre. November 22-ig itt volt, Kádár János kivételével, az ’56 végén megalakított MSZMP egész intézőbizottsága és vezetősége. Itt éltük meg azt, hogy az egyik tank kilőtte lövedékét és a szemben lévő követségről látható Vaj- dahunyad várának a tornyát eltalálva a torony egész este fáklyaW ....................... Ősszel tudták meg szüléink a romániai Előréből és a Népszabadságból a halálos ítéletet. Jánossy Ferenc ..................................................w ként égett. Azért lőtték szét, mert ott állítólag felkelőknek voltak tüzelőállásai és ezt kellett megsemmisíteni.- November 22-én megtörtént a megállapodás, ami arról szólt, hogy mindegyik családot hazaszállítják saját lakására. Itt volt Losonczi Géza, Donáth Ferenc, Nagy Imre, Szilágyi József, Rajk Júlia - Rajk László özvegye -, Szántó Zoltán, Vas Zoltán, Lukács György, Vásárhelyi Miklós, Tánczos Gábor, Jánossy Ferenc - édesapám -, Nagy Imre veje és ezek családjai. Furcsa volt, hogy egy orosz busz állt ki a követség elé. Egy kint posztoló magyar rendőr figyelmeztette is nagyapámat, vigyázzon, mert nem haza megyünk. Nagypám visszament egy követségi emberért, de alig indultunk el, a busz megállt és a követségi dolgozót két magas rangú szovjet tábornok kipenderítette, bennünket pedig Mátyásföldre, a Rákóczi Ferenc katonai szakközépiskolába hurcoltak el, ahol emléktábla és egy nagyapámról készített nagyméretű portré őrzi ennek az eseménynek emlékét. Itt történt, hogy Donátéknál egyik gyerek beteg lett. Nálunk volt lázmérő, ezt kölcsön kérték. Nagyapám erre tekerte rá a Donáth Ferencnek küldött üzenetét, amelyben leírta, hogy romániai menedékjogot ajánlottak fel, de ő önszántából nem hajlandó elhagyni Magyarországot. Ezt a kis cetlit, amit nagyapám velem küldött, ma is őrzi Donáth Ferencné, fénymásolata az Orsó utcai Nagy Imre-házban található. Ajánlat árulásért Ez azonban sajnos nem befolyásolta az eseményeket. Másnap három szovjet katonai IL-14-essel szállítottak Bukarestbe. Itt közölték velünk, hogy menedékjogot kaptunk és itt fognak elszállásolni bennünket. Erre mondta édesapám a repülőútra is célozva egy versrigmusban: géppisztolyos állt mögöttem, világos, hogy önként jöttem. Ez véres valóság volt. A gépen nem csak a személyzet volt, hanem géppisztolyos szovjet katonák láttak el őrszolgálatot. A reptérről ide, Snagovba szállítottak, s a mai köztársasági elnök nyári üdülőjének területén helyeztek el bennünket. Kiváló ellátás volt, felszolgálókkal, akikről később kiderült: belügyi dolgozók voltak. Többször járt ott Kállai Gyula, akit csak Gyufának neveztek belső politikai körökben, és az ottani felnőttek is így nevezték, ugyanis őt küldték többször is, hogy próbálja meggyőzni Nagy Imrét és társait, ismerjék el a Kádár-kormányt, cserében semmilyen retorziót nem alkalmaznak velük szemben, sőt még miniszteri állásokat is kilátásba helyeztek ennek fejében. Erre természetesen senki nem volt hajlandó, ezért az itthoni pártkonferencia határozatában ellenforradalomnak minősítette az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, s elkezdődtek a perek. Letartóztatás papucsban 1958 áprilisában meglehetősen furcsa körülmények között történtek meg a letartóztatások. Egyik este összegyűlt a társaság. Szólt a pincér, hogy a családfőket kérik, menjenek át a kiszolgálóhelyiség egy elzárt részébe, mert meg kell beszélni a további étrendet. Többet nem láttuk őket, még a ruháikért sem engedték vissza, ki hogy volt, papucsban, melegítőben, ahogyan éppen a vacsorára jöttek, úgy vitték el őket. Kiszállították a repülőtérre, még a szemüket is bekötötték, úgy vitték őket haza Magyarországra. Innentől felgyorsult a történet: egy helyre költöztették a Snagov- ban lévő családokat, úgy tudom Vas Zoltánt és Szántó Zoltánt hazaszállították, őket nem fogták perbe, de Lukács György is tovább élhette filozófusi életét. 1958 júliusára sikerült egy olyan bírót és olyan apparátust összeválogatni, akik a politikai akaratnak megfelelő ítéleteket hoztak, mi pedig egy nyári va- dászkastélyszerú épületbe költöztünk. Ősszel tudták meg szüléink a romániai Előréből és a Népszabadságból a halálos ítéletet azzal a furcsa kísérőszöveggel, hogy viseljék el kommunista módon. Nekünk gyerekeknek azt mondták, életfogytiglanra ítélték nagyapámat. Itthon tudtuk meg, hogy a halálos ítéletet már végre is hajtották. Karrier az előadói posztig Két év után, 1958 őszén szállítottak bennünket haza Budapestre, de a saját lakásába senki nem mehetett, mert elkobozták, vagy ha állami lakás volt, mint a nagyapámé, még az ingóságokat is elvitték. Én egy-két különbözeti vizsga után az általános iskola negyedik osztályába kerültem. Először távolságtartó, de együttérző tekinteteket láttam. Volt olyan tanárom, aki megkérdezte, hol van az apám? Mondtam, hogy börtönben. Az egyik tanuló próbált jópofáskodni, hogy biztosan börtönőr, de utána síri csend következett és a tanár is megértette, hogy ezt a kérdést nem kell tovább feszegetni. Munkahelyi előmenetelemnél azt hiszem már számított: előadói beosztásnál többre nem vihettem, mert általában a párttitkárok nem javasoltak. Piros vér a pesti utcán Az ezerkilencszázötvenhatos forradalom versei és gúnyiratai Fazekas Árpád Nyíregyháza - Az 1956-os forradalom eseményeit, hangulatát nemcsak a híradások, a röplapok, plakátok, hanem az egyidejűleg íródott, olykor az üzemekben elszavalt, vagy a rádióban elmondott versek és gúnyiratok is kifejezték, megőrizték. Utóbbiakból Győri László, az 56-os Intézet könyvtárosa 166 verset válogatott össze, és 118 esetben a költőket is megnevezte illetve hosszabb-rövidebb formában életrajzukat is ismertette. így is 48 költemény szerzője jelenleg még ismeretlen. Ezért külön kérte mint szerkesztő az „ismeretlen szerzőket”, hogy jelentkezzenek a kiadónál a tiszteletpéldány átvételére. Megdőlt az 1956-os forradalomkor a régi, híres latin közmondás: „Inter arma silent Musae”, mert a magyar nemzet élethalálharca idején még sok új, alkalmi versíró is megszólalt, akik közül a megtorláskor többen 1-1 sikeresebb próbálkozásukért akár börtönbüntetést is kaptak. A kötet célja az, hogy a versekkel teljes tükröt mutassanak fel arról az időről, arról az őszről és arról a télről.” Belelapozva most- már a könyvbe igazi meglepetésnek számít Szabó Lőrinc (1900. március 31, Miskolc - 1957. október 3, Budapest) Meglepetések c. költeménye, amelynek a II. részében bibliai hasonlattal írta le az 56-os forradalmat, ekként: „a dermedt Dávid talpraállt / s ledőlt a Góliát-szobor. ” Az 1945 óta üldözött és háttérbe szorított nagy költő ugyan 1956 szeptemberében tagja lett az írószövetség elnökségének és 1956. október 31-én a Petőfi Párt irányító testületének, azonban sajnálatosan a forradalom első évfordulóját sem érhette meg. Közli a kötet Illyés Gyula (1902-1983) Egy mondat a zsarnokságról című költeményét, amely negatív párja Paul Eluard életvidám, bizakodó Szabadság című versének. A Tihanyban, még 1950-ben írott remekművét a költő először vendégének, Bibó Istvánnak (1911-1979) olvasta fel. Nagyon tetszett Bibónak a zsarnokság művészi tökéllyel végzett körülírása, de tréfásan megjegyezte „egy kicsit hosszú mondat”, ugyanis 47 versszakból áll. Érdekes, hogy a vers 1956. november 2-án nyomtatásban megjelent az Irodalmi Újságban, azonban a szerkesztőség sürgetésére Illyés a fővárosban emlékezetből volt kénytelen leírni, s ekkor,, kifelejlett” négy versszakot, így is „1956” egyik legsikeresebb és legismertebb verse lett, véget nem érő vádirat a zsarnokság ellen és megrázó életképek hat évvel a forradalmat megelőző időszakról. A kötetnek vannak szabolcs- szatmár-beregi vonatkozásai is. így közli dr. Kovács István (1918, Beregszász - 1998, Torontó) nyírbátori közjegyzőnek és egyben a Illusztráció: KM-reprodukciő mátészalkai Szabad Szatmár- Bereg c. forradalmi lap főszerkesztőjének az 1956. október 31-i számban megjelent Győznek az emberi jogok című versét (emiatt volt kénytelen hazáját elhagyni), illetve leányának, Kovács Gizellának „Tűz” c. költeményét (Szabad Szatmár-Bereg, 1956. november 2.) Megmentette a kiadvány az elfeledéstől a nyíregyházi Sipkay Barna (1927-1968) Üzenet című lírai versét: egy falusi parasztember egyetemista fiának, Pistának a hősi haláláról. Ötvenhat zászlaja
