Kelet-Magyarország, 2002. szeptember (62. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-14 / 215. szám

2002. szeptember 14., szombat HÁTTÉR /3 0 Kisvasút. Szombat délelőtt 10.25-kor indul Nyíregyházáról a mintegy 300 meg­hívottal a kisvonat, s tart Dombrádra, ahol színes programmal emlékeznek meg a Kisvasút napjáról. 0 Házavató. Szeptember 14-én 14 órá­tól Balsán a Kolozsvári utca 29. sz. alatt a Balsai Népfőiskolái Egyesület a kistérségi táj- és környezetvédelmi ház avatőünnepségét tartja. 0 Civil Fórum. A Nyírségi Civilház elő­adótermében (Nyíregyháza, Damjanich u. 4-6.) rendezik meg szeptember 18-án, 14 órától a Nyíregyházi Civil Fórumot. NÉZŐPONT Újabb ígéret és remény Angyal Sándor Régi mániám, ha úgy tetszik, rögesz­mém immár, hogy kormányok jönnek, kormányok mennek, de az elmaradott tér­ségek helyzete mit sem változik. Sőt, mintha a különbség egyre inkább nőne a szerencsésebb országrészek és például a mi megyénk, vagy Borsod között. Igaz, született néhány éve a parlamentben egy pótlólagos támogatási intézkedési törvény, de mint tapasztalhattuk, az abban rejlő összegekért mindig oroszlán módra kellett megküzdenie az érintett öt megyének. Míg ezt végiggondolom, eszembe jut egy finnországi látogatásom, az ottani testvérváros lapjánál. Vidékre utazván, le­hettünk vagy 3-400 kilométerre Helsinki­től és a gyönyörűen rendezett kis telepü­lésen jelen volt nemcsak a jó úthálózatos, hanem a kívánatos infrastruktúra minden eleme. Kérdeztem a polgármestert, miből telik minderre egy ilyen néhányszáz lel­kes kisvárosban. A válasz meglepő volt: állami támogatásból. „Nálunk ugyanis az a rendszer, ha egy település minél messzebb van a fővárostól, azzal arányo­san nő a lakosokra jutó állami támogatás összege." Tegnap a kormány az úgynevezett második száz nap elképzeléseiről tanács­kozott. Az előkészületekből az derül ki, hogy elhatározott a vidék és a kistérségek felzárkóztatása. Új konstrukciót akarnak kidolgozni a falufejlesztésre, a munka­helyteremtésre. Előzetes hírek szerint a kormány legalább 50 százalékkal több forrást akar előteremteni a különbség eny­hítésére. Ha ennek csak a fele is megvalósul, érzékelhető előrelépés történik. Egyszer valamelyik kormánynak csak be kell már látnia, tudomásul kell vennie, hogy bi­zony-bizony rendkívül nyomorúságos kö­rülmények között élnek a távoli kis tele­pülések lakosai, azok, akik a polgármes­teri hivatal felé fordítják tekintetüket, se­gítséget várva, de ott igen gyakran üres a kassza. Komolyan kellene venni végre ezt a társadalmi gondot, mert az eddigi sok­sok ígéret, mint megannyi buborék szállt fel a magasba és vált láthatatlanná. Vállalták a veszélyt... A botkormányhoz szokott kézben is jól mutat az alma, különösen ha olyan szép, mutatós a gyümölcs, amelyet tegnap Farkas Bertalan ma­gyar űrhajós (jobbról) vett alaposan szemügyre. Az almanapok megnyitó­ján az őt kalauzoló Helmeczy László (balról), a megyei közgyűlés elnöke elárult egy tréfás megjegyzést, amit az almatermesztők körébe csöppent űrhajós kapott. Valaki azt mondta a töretlen népszerűségnek örvendő Ber­cinek, hogy ma az alma termesztésé­hez nagyobb bátorság kell, mint egy űrutazáshoz. Valamennyien vállalták a veszélyt. A magyar asztronauta jót derült, majd vidáman szemlélte meg az almanapi forgatagot Fotó: Elek Emil A fejlődés a kistelepülésnél kezdődik A Nemzeti Fejlesztési Terven belül kell érvényesíteni a régió és a megye érdekeit MSíki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu Nyíregyháza (KM) - Orszá­gos, regionális és megyei szinten is komoly lemaradá­sokat kell behozni a terület- fejlesztésben. A tennivalók­ról Gazda László, a Megyei Fejlesztési Ügynökség igazga­tója mondta el véleményét a lapunknak adott interjúban.- Ha sorrendet kellene felállí­tania, milyen munkák elvégzését tartja a legsürgősebbnek?- Egyszerre több területen is akadnak sürgős megoldás után kiáltó problémák, de ha már sor­rendet kérdezett, mindenképpen ki kell emelnem a területfejlesz­tés intézményrendszerének teljes kiépítését. E téren jelentős a le­maradás, az elmúlt években megtorpant a munka, márpedig ha az a célunk, hogy az Euró­pai Unió kínálta hatalmas pénz­ügyi forrásokból minél többet megszerezzünk, akkor a csatla­kozásig hátra lévő időben gyor­san pótolni kell a lemaradást.- Milyen az Ön által elképzelt, hatékony területfejlesztési intéz­ményrendszer?- Olyan, amely egyszerre ér­vényesíti a települések, a kistér­ségek, a megye, a régió és az or­szág érdekeit, minden egyes szintjén megteremti a megfelelő szakmai színvonalú munka fel­tételeit. Alapvető, hogy a kiste­lepüléseken is dolgozzanak felké­szült falumenedzserek, képzésük már megkezdődött. Az lenne a szerencsés, hogy évente legalább 80 szakember állna munkába e szakterületen, fontos szerep vár rájuk: összegyűjtik a települések elképzeléseit, javaslatait, ezeket tolmácsolják a területfejlesztési szervezethez, ugyanakkor az át­fogóbb programalkotói munkáról fontos információkat juttatnak el az önkormányzatokhoz. Ez a két­irányú kommunikáció alapozhat­ja meg az együttműködés sike­rét, hatékonyságát. Ezzel egy időben arra is külön figyelmet kell fordítani, hogy kiépítsük a kistérségi menedzse­ri szervezeteket, amelyek nyitot­tak mindenki előtt, aki kész és képes a területfejlesztési munká­ban részt venni. A térségfejlesz­tési menedzserek képzését is el­kezdte a Megyei Fejlesztési Ügy­nökség a Megyei Munkaügyi Központtal közösen, reményeink szerint évente 40 szakember épül­het be ebbe a hálózatba. Ehhez kapcsolódó terv, hogy az ügynök­ségen belül különböző projektek generálását segítő koordinációs egységeket alakítsunk ki.- Hogyan lehet eredményeseb­ben összehangolni a kistérségi il­letve megyei fejlesztési terveket az országos programokkal?- Sajnos jelentős a lemaradás az országos fejlesztési elképelé- sek konkrét kidolgozásában. A Baráth Etele vezette szakértői csapatnak mindössze két-három hónapja maradt arra, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervet elké­szítse, befejezze, az eddigi mun­ka megrekedt a helyzetelemzés­nél. Én láttam a cseh és az ír nemzeti terveket, s szégyenkez­Gazda László Fotó: Racskö Tibor tem, amiért annyival előttünk járnak. A magyar terv az egy or­szág - egy régió elven alapszik, s ezen belül kell megfogalmazni a jelenlegi hét régió, közte az Észak-alföldi Régió programjait. Sajátos helyzetünkből, adott­ságainkból és feladatainkból adó­dó feladatokat kell megfogalmaz­ni, támogatni a régió fejlesztési tanácsát, munkaszervezetét ab­ban, hogy összegyűjtse vala­mennyi programot, amely beépí­tésre érdemes. Most tehát sürgő­sen pontosítani kell a települé­seknél körvonalazódott terveket, hogy október 20. után a politikai csatározásokon túllépve hozzá­láthassunk az alkotó munkához a települések és kisebb-nagyobb térségek szintjén egyaránt.- Ha nagyobb horderejű, össze­fogást sejtető programra kérné­nek Öntől példát, mit említene?- Példaként hozhatom a me­gyei szinten körvonalazódó hul­ladékkezelési és szennyvízprog­ramot, az úthálózat felülvizsgá­latát és fejlesztését, a szociális és egészségügyi programot. Ha eze­ket a Megyei Területfejlesztési Tanács elfogadja, kistérségi illet­ve települési szinten generálnak fejlesztési projekteket. Ezeknél külön hangsúlyoznám, hogy az Európai Unió direktíváit, gya­korlatát tükröző elvek mentén kezdődött el és halad a munka.- Az uniós harmonizáció erköl­csi elismerése mellett látjuk-e en­nek a kézzelfogható előnyét is?- Mindenképpen, hiszen az EU strukturális és kohéziós alapjai­ból nagyságrendekkel több támo­gatás szerezhető. Amennyiben az előírt nemzeti forrásokkal is pá­rosul a pályázati rendszer, ezek a hatalmas, fejlesztést segítő összegek lehívhatókká válnak. S ha már forrásokról esett szó, meg kell említeni azt a terület- fejlesztési felzárkóztatási progra­mot, amely Szabolcs-Szatmár- Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyék összefogásával látott napvilágot. Azért e három megye, mert hátrányos helyze­tüknél fogva ezekben a legfejlet­tebb a területfejlesztés intéz­ményrendszere. Égyüttes elkép­zelések megvalósításával elérhet­nénk, hogy a megyék a jelenleg rendelkezésükre álló decentrali­zált forrásokat megduplázzák, igy megyénk a jelenleg 5-5,5 mil­liárd forint helyett 10-11 milliárd forinthoz juthatna. ÉLETKÉPEK A bélyegalbum Bállá László ^Kilencéves koromban el­kezdtem bélyeget gyűjteni. Szüleim borítékostul megőriz­ték a régi leveleket, rajtuk a sok bélyeg, a legtöbb az első vi­lágháború előttről, szóval már kissé értékes is - ezek vetették meg gyűjteményem alapját, azután ezt gyarapítottam cse­reberélve. Mire elvégeztem az elemit, egész szép gyűjtemény állt össze. De az elhelyezése! Kincseim közönséges iskolai füzetekbe kerültek. Minden vá­gyam egy bélyegalbum volt. Igen ám, de szerény anyagi körülmények közt éltünk, s a szigorú nevelési elveket valló családban különben sem volt szokás, hogy a gyerek kér va­lamit. A szülők tudják, mi kell neki, és megveszik. Nem sok kilátásom volt tehát arra, hogy egy albumhoz hozzájutok. De táplálta a reményt a gyermeki álmodozás. Úgy gon­doltam, hogy majd minden bi­zonnyal... találok egyet. S mi­kor apámmal Kassára készül­tünk, hogy az ottani gimná­ziumban letegyem a felvételi vizsgát, szinte rögeszmesze- rűen hittem benne, hogy majd ott, a nagyvárosban, az utam­ba akad egy album. Mikor a li­getben leültünk egy padra, még annak is alája néztem, nem lapul-e ott vágyaim tár­gya. De miért is lapult volna? A felvételim fényesen sikerült. Nem tudtam igazán örülni, mert a nagy várakozásom nem teljesedett be. Mikor megkez­dődött az iskolai év, magam­mal vittem Kassára a bélyeges füzeteimet, de szégyenkezve szedtem elő őket: több osztály­társamnak igazi albumja volt. Közben nagy dolgok történ­tek. Jött a bécsi döntés. A Fel­vidéket, így Kassát is, vissza­csatolták Magyarországhoz, de az én szülőfalum a határon túl maradt, s a területvesztés mi­att feldühödött szlovákok ki­utasítottak bennünket az or­szágból. Nagybátyáméknál húztuk meg magunkat. Az ott­hontalanság keserű hónapjai következtek, de számomra be­ragyogta őket valami: nálam tíz évvel idősebb unokabá­tyám, Zoltán, ráunt a bélyeg­gyűjtésre és nekem ajándékoz­ta az albumát, méghozzá nem is üresen. Most már komoly kollekcióm volt. Azután... Azután Zoltán ele­sett a háborúban, s most az ajándéka ereklye lett. Hanem a bélyeggyűjtés, úgy látszik, nálam is csak múló szenvedély volt, és az albumot e kedvtelés­be akkor belekóstoló fiamnak ajándékoztam. Csakhogy idő­vel a fiam is kinőtt a bélyeg­gyűjtésből, a már meglehető­sen értékes album egy polcra került, és egyszer csak - nyo­ma veszett. Úgy gondoltuk, a lakásunkban akkor tatarozást végző mesterek egyike vitte el. IVIély szomorúsággal éltem meg az elvesztését. Nemcsak azért, mert szép gyermekkori álmom tárgya hagyott el. Azon­kívül valami olyasfélét is érez­tem, mintha most másodszor is elvesztettem volna Zoltánt. Iskolások. Nyíregyháza legújabb ékessége a Kodály Zoltán Általános Iskola ba­rátságos hangulattal fogad­ja az új tanévet kezdő nebu­lókat Fotó: Elek Emil Hoppá! Rajz: Ferter János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents