Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-07 / 183. szám
2002. augusztus 7., szerda Kelet* Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Véradás. Ma a csengeri iskolában (9-14 óra), liken az egészségházban (9-12 óra), a gemzsei iskolában (13-16 óra), a cégénydányádi rendelőben (8-12 óra) szerveznek véradást a szakemberek. 0 Ügyfélfogadás. A mátészalkai városi művelődési központban ma 9-től 14 óráig és Nyfrbátorban, a családsegftő központban ügyfélfogadást tart az OEP megyei egészségbiztosítási pénztára. NÉZŐPONT Évára várva Galambos Béla /Vlegcsappant a kis- és középvállalkozók (kkv) derűlátása, legalábbis az előző havitól három százalékponttal elmaradó júliusi bizalmiindexük tanúsága szerint. A szektor hangulatát elemzők azt konstatálták, hogy a vállalkozók ellentmondásnak ítélték a működésük külső és belső környezetének változásait. A lakossági kereslet élénkítő intézkedések hatásaként az import cikkek fogyasztásának fellendülésétől tartanak. Az év második fele szerintük nem lesz belső feszültségektől mentes, s a makromutatók kedvezőtlen változása, a pénzügyi egyensúly megbomlása miatt félő, hogy a meghirdetett programok felülvizsgálatára lesz szükség. Ezért a szektor versenyképességének kormány általi erősítését, s az adminisztrációs és adóterheik enyhítését várják. Nyilván nem a véletlen műve, hogy az egyszerűsített vállalkozási adóról, az eva- ról kezdett egyeztetést a kormány az érintett civil szervezetekkel. A kabinet deklarált szándéka: minél szélesebb körben megegyezni szakmai kérdésekben. Bölcsen teszi, hiszen elégedetlen, magát űzött vadnak érző vállalkozói társadalommal kevés remény lenne az ország elé kitűzött gazdaságpolitikai célok, élén az EU-s versenyképesség megvalósítására. Persze túlságosan derűs vállalkozói tömegek meg azt jeleznék, hogy vészesen üresedik az államkassza. Azzal mindenesetre számol a kormány, hogy a tízmillió forint árbevételi határétékig választhatónak tervezett - csupán a bevételek nyilvántartására szorítkozó, az szja és járulékai mellett egységesen csak 15 százalék vállalkozói adót fizettető - eva bevezetése az első időszakban költségvetés ibevéteI—kiesésseI jár. Mégis vállalhatónak ítélik. Tisztában vannak vele, hogy ez csak az első lépés a kkv-k teljesítményének kormányzati támogatásához, ami egyben alapja lehet egy működőképe- sebb elosztási rendszernek. Vállalkozói szempontból biztató a továbbiakra nézve, hogy a miniszterelnök kijelentette: további tárgyalások kellenek a kkv-k tőkeellátásáról, gazdasági körülményeik javításáról, köztük a magasabb hozzáadott érték előállításának elősegítéséről. És így az eva után jöhet a többi. Önvédelem Rajz: Ferter János A csurunga népe még kőbaltát pattint Eljegyzés után a vőjelölt már soha az életben nem találkozhatott anyósával A fűkunyhót mutatja be Kemecsei Lajos Fotó: szerző Nyíregyháza (KM - Cs. K.)- Olyan nép életébe enged bepillantani a Sóstói Múzeumfalu napokban megnyílt időszaki kiállítása, amelynek mindennapjait megismerni csak igen keveseknek adatik meg. A csurunga népéről van szó. Még mielőtt valaki azt gondolná, ez egy embercsoport neve, sürgősen tisztáznunk kell: a csu- rungák kultikus tárgyak, amelyek segítségével a férfiak - és csakis a férfiak! - a túlvilággal teremtenek kapcsolatot. Akikről pedig szó van: Ausztrália őslakosai. Az a (most már csak) néhány tízezer ember, aki a mai napig úgy él, mint eleink az ősközösségi társadalom idején. Az állítás szó szerint értendő, s ezt a kiállítás kapuján belépő azonnal látja is. Az egyik helyiségben elkészítették egy bennszülött család lakóhelyét: rekonstruáltak egy fűkunyhót, mellé tették a használati tárgyat. Főképp terménytároló edények ezek, amelyeket vándorlásaik során magukkal visznek a törzsek. Az őrlőkövet - valószínűleg súlya miatt - viszont nem, azt minden indulás előtt elássák, hogy két év múlva, mikor egy-egy helyre visszatérnek, újból elővehessék. Követpálca keU Persze nem e sorok írója annyira tájékozott a távoli kontinens életéről, hanem Kemecsei Lajos kandidátus, a kiállítási anyag gondozója, aki élvezetes előadásban szinte oda repítette hallgatóságát, ahol egyébként még maga sem járt: a földteke Déli sarkkörhöz közelebb eső oldalára. Az anyag a tatai Kuny Zsigmond Múzeum gyűjteménye. Az ugyancsak tatai Pintér László évekig élt Ausztráliában, s mikor a rendszerváltás után visszaköltözött szülővárosába, magával hozott kincseit a múzeumnak ajándékozta. A tatai múzeum szerencsésnek mondhatja magát, gazdag délamerikai, távol-keleti, kisiázsiai (török) anyaggal is dicsekedhet. Valamennyi gondozója a néprajzos Kemecsei Lajos. A bemutatón megcsodálhatunk több csurungát is (ezek anyaga kő, fa), ami már azért is érdekes, mert nők soha nem láthattak, nem láthatnak, nem érinthetnek csurungát. Mi nők akár örülhetünk is, hogy ide születtünk, az ausztráloké (mármint az őslakosoké) a férfiak társadalma. Szerephez jutnak persze benne a nők is, de az nem túl megtisztelő számukra. Láthatunk itt hangszereket, zúgattyút, amelynek a szerelmi varázslásnál voltak feladatai, és megtudhatjuk, hogy követpálca nélkül a világért nem indul el a bennszülött ausztrál a szomszédos törzshöz látogatóba... Amikor az első idegen parta tette a lábát Ausztrália földjén, körülbelül 300 ezer őslakost számlálhatott volna meg - ötszáz törzsbe tömörülve ötszázféle nyelvet beszéltek. Napjainkra a törzsek többsége megszűnt, a nyelvek holt nyelvekké váltak. Anyagi kultúrájuk a mai napig rendkívül szegényes, mondhatni, kőkorszaki. Szellemi kultúrájuk viszont hihetetlenül bonyolult, felfoghatatlanul összetett, mítoszaik bősége egyenesen lenyűgöző. Az egyik tárlóban megtaláljuk a gyilkos ember felszerelését. Ezt a pozíciót mindig a legjobb vadász tölti be. Magyar fordításban ő a törzs hóhéra, aki a törzsi szabályok ellen vétőkkel szemben kiszabott ítéletet végrehajtja, gyakorlatilag levadássza az illetőt. A gyilkos ember Nem jellemző a lábbeli viseleté ezekre a népekre, a gyilkos embernek viszont papucsa van. Emu toliból, állati szőrökből, emberi hajból készül, talpát vérrel (nem lehetetlen, hogy nem csak állati...) itatják át. Az embervadászatban nem hátrányos tulajdonsággal rendelkezik: nem hagy felismerhető nyomot. A gyilkos embernek félelmetes álarca és botpajzsa van, ezzel üti félre a felédobott bumerángot. Ha pálcájával valakire rámutat, néhány héten belül meghal... A kéregfestményeiknek az az érdekessége, hogy nem készítenek hozzá vázlatot. Elkezdik a kép valamelyik alsó sarkából, s mire a kéreg tetejére érnek, összeáll a méretarányos rajz, ábrázoljon az krokodilt vagy kengurut. Érdemes megfigyelni, hogy a festmények akár a röntgenfelvételek, a megrajzolt állat - természetesen stilizált - belső szerveit is megörökítik. A nőknek nagyon kevés tárgy jutott. Még az ékszereik is szegényesek: be kell érniük termés-nyaklánccal. Van viszont ásóbotjuk, aminek nem feltétlen a földmunkában, sokkal inkább az önvédelemben veszik hasznát. A legszigorúbb tabu a vő és az anyós között létezik. Eljegyzés után a vő ugyanis az életben soha többet nem találkozhatott az anyósával. Ha látogatóba indult a családhoz, előtte megüzente, s anyósa már szedte is a sátorfáját. (Már hallom is a mi férfiain- kat, ahogy mondják: sok konfliktust megelőzhetnénk, ha ez a szokás nálunk is gyökeret verne...) A háttérben azonban nem a vő és az anyós közötti évszázadok óta fennálló kibékíthetetlen ellentét húzódik meg, hanem egészen prózai dolog: a lányokat gyerekfejjel, 12-13 évesen adták férjhez (egyébként itt a többne- jűség dívik), s az anyós sokszor fiatalabb volt a vőlegénynél. Hogy véletlenül se alakulhasson ki közöttük nem kívánt szerelmi kapcsolat, jobbnak látszott, ha egymás közelébe se engedik őket. Érdekes módon a szexualitás csak e két ember relációjában volt megbocsáthatatlan bűn. Haragosaik, ellenségeik megbékítésére bármikor kölcsönadták feleségeiket a bennszülöttek. A helyzetet, lehetőséget pedig maximálisan ki is használták a „megsértettek”. Visszatér a bumeráng Végül ne feledkezzünk meg a bumerángról - ebből is láthatunk néhányat a falakon. Amit mi bumerángnak ismerünk, azt ők inkább sportoláshoz, játékhoz használták. Fegyver változatának ettől eltérő az alakja, mert hát nyilván nem az volt a cél, hogy visszatérjen, hanem hogy eltalálja az ellent, a vadat. Olga és Irén Bállá László Olga nem tudta, hogy Irén az, aki a húsboltban előtte áll. Nem ismert rá hátulról, hát megszólította. Az időt kérdezte, mert neki megállt az órája. Irén hátranézett. Szemének egy villanása sem árulta el, hogy ráismert. Udvariasan, mosolyogva válaszolt: „Félnégy”, s még hozzátette, bizonyára csupa kajánságból: „És hadd hívjam fel a figyelmét, a szemközti boltban nagyon szép nyulat is vehet, ha szeretik.” Azt mondta: „ha szeretik”, mintha nem tudná, hogy kivel beszél. De valóban: szereti-e Ottó a nyulat. Olga még meg sem kérdezte tőle. Hanem Irén biztosan tudja. Tizennégyévi házasság alatt volt mikor megtudakolni. Irén visszafordult, nagy lelki nyugalommal várta, hogy rákerüljön a sor, Olga meg (furcsa!) úgy érezte, mintha rajtakapták volna valamin. Még jó volt, míg a válóper után Irén és Ottó közt tartott a nagy harag. Irén nem tudta megbocsátani a volt férjének, hogy otthagyta három gyerekkel, ráadásul még az állását is föladta, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetni. De azóta a fiúk felnőttek, tartásdíjról már nincs szó, Ottóban pedig felébredt az apai ösztön és most jár a gyerekeihez. Valamiért Irén is megenyhült iránta. De csak a három fiú kedvéért jár oda? Ahogy Ottót ismeri... És talán Irén sem bánja, ha néha a volt férje... Szörnyű volt ez a feltételezés. Most pedig ott áll Irén mellett, és eszébe jutott az a beszélgetés, mikor Irén kihívatta a tanáriból és összecsaptak Ottó miatt. Akkor ő fölényes lehetett Irénnel. Lovon volt. A fiatal, hamvasán szép szerető és a fáradt, lestrapált feleség. S most Irén pihent arccal, megszépülve áll előtte, alighanem ő, Olga látszik idősebbnek a hajszolt, agyondolgozott arcával. S ha most hazamegy, nem találja-e Ottót megint részegen? Nem verte-e el italra, nőkre a keresetét, nem neki, Olgának kell majd megint túlmunkával, helyettesítésekkel az egész havi megélhetésre valót előteremteni? Hanem Irén már vásárol. A kedélyes hentes rámosolyog: „Mit parancsol asszonyom?” Irén is mosolyog: „Másfél kiló bélszínt.” És Olgától csak úgy szárazon, nyersen kérdi a hentes: „Ide is bélszínt adjunk?”. Ő fakó hangon mondja: „Egy kilót”, de már bánja, hogy ugyanazt kérte. Valami belső késztetés, mintha az Irén választása ráerőszakolta volna magát. És borzadva gondol arra: most ugyanúgy megosztoztak ezen a bélszínen, mint annak idején Ottón. Kukacosok. Giliszták után kutatnak pecázni induló srácok a tiszakóródi Tisza-parton Fotó: Balázs Attila Segítség a Radványkárváknak Balkány (KM) - Ez év május 5-én tragikus közlekedési balesetben elhunyt Radványi Ferenc és felesége, Radványiné Tóth Erzsébet, Balkány köztiszteletben álló házaspárja. Négy kiskorú árvát hagytak maguk után: Gergő 13 éves, Nóra 11 éves, Andrea 6 éves, Ferenc 1 éves. A község néhány lakosa úgy érezte, hogy nem szabad hagyni egymástól elszakítani a gyermekeket. Ezért létrehoztak egy alapítványt, amelynek a céljai között szerepel a mindennapos anyagi gondok enyhítése, az árvák iskoláztatásának, nevelésének elősegítése, s hozzájárulás házasságkötésük esetén az önálló életkezdéshez. Az alapítványhoz szükséges alapító összeget hat fő adta ösz- sze, s a Nyírbélteki Takarékszövetkezetnél megnyitottak egy számlát. Az alapítványi kuratórium tervei szerint minden évben az iskolakezdéskor a törzstőke kamatát kapja majd meg a gyermekeket gondozó felnőtt. Amelyik gyermek megházasodik, vagy betölti a 25. életévét, akkor megkapja a törzstőke egynegyedét. Ha a negyedik gyermek is megnősül, illetve eléri az említett korhatárt, megszűnik az alapítvány. Természetesen nemcsak helybeliek tehetnek felajánlásokat, hanem minden segítőkész állampolgár, aki átérzi a négy kiskorú gyermek igen nehéz helyzetét. Az alapítvány neve: Alapítvány a Radványi árvák megsegítésére. A számla száma: Nyírbélteki Takarékszövetkezet balká- nyi fiókja: 68200080-10802889 ÉLETKÉPEK
