Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-31 / 203. szám
2002. augusztus 31., szombat Kelet «»Magyarország HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Egyedi grafikák Kópisné Nagy Mária Debrecenben szü- letett, Nagykállóban járt középiskolába, majd Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, földrajzrajz szakon szerzett tanári képesítést. Szívesen foglalkozik egyedi és sokszorosított grafikával, festészettel. 2000 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Organizmus V. Fotók: Elek Emil Hírlap Emléktár MÚZSA Reményik Sándor Augusztus, nyárutó Augusztus, nyárutó... A Göncöl tengelye, Mint roppant égi óramutató, Némán, merőn mutat már ősz fele Kigyúlt hajók Suhannak át az égbolt tengerén, Némán, szorongó szívvel nézem én Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak A forró csillagokra rálehel, - S hullnak, mint itt lenn a falevelek. A csillagok hamarabb kezdik el... Mi jön? Mi megy? Mi hull le még? Nem volt a csillaghullásból elég? Kigyúlt hajók Suhannak át az égbolt tengerén, Jelek, csodák... Némán, szorongó szívvel nézem én. Egy új teremtés reggele előtt Ez tán az Isten vajúdó, szent láza És itt lenn nincs, aki megmagyarázza. Ahol lekvárból fogják a kerítést A természet adta, nem tudjuk honnan ered, ezért lett nemtudom szilva a neve Az attalaiak Is bemutatják lekvárfőzési tudományukat Balogh József A vérnyomása 220, a cukra 21,6 volt, mikor rosszul lett és bevitték a kórházba. Reggelre 180-ra csökkent a vérnyomás és bár az orvosok hallani sem akartak róla, hogy kiengedjék, Kati néni felöltözött és saját felelősségére otthagyta az ágyat. Méghogy feküdni, mikor neki pezsgés pogácsát kell sütni... Az eset Szilágyi Józsefnével esett meg május 7-én, amikor megyénk gasztronómiája - immár harmadszor - mutatkozott be Budapesten, s a szatmárcsekei 82 éves asszony pezsgős pogácsája volt az egyik fő attrakció. Volt ott minden, aminek az ízét megismertették már velünk a csekeiek, a penyigeiek, a turistvándiak, meg a többi szatmári falu lányai- asszonyai, de hát épp ezért nem maradhatott ki Kati néni pogácsája sem. A múlt hét végén újra itthon mutathatta be a kislány korában tanult recept alapján készített pezsgős pogácsát Szilágyi néni a szatmári gasztronómiai fesztiválon, csak most nem „csekei színekben” indult, kölcsön kérte saját sátrába a megyei önkormányzat, hogy ott színesítse a választékot a szatmári hagyomány. Édestől tanultam Honnan hozta Kati néni a tudományát?- Kicsi korunkban, mikor nem volt kenyér, de sietni kellett a mezőre, vagy nem volt annyi Szilágyi Józsefné liszt, hogy süssünk, akkor Édes sütött pogácsát, tőle tanultam el, hogy kell a pogácsát sütni. Lisztből, pezsgőből (szódabikarbóna), aztán egy kis aludttej meg só. Összegyúrjuk, mindjárt nyújtjuk is el, a spór tetején pedig megsütjük, aztán kockákra elvágjuk. Még eddig mindenütt nagyon ízlett tejfellel, vagy szilvalekvárral. Az idei fesztiválon többen voltak, mint az eddigieken bármikor. A csekei kastély mögötti parkban harmincnál több sátor állt, mindegyikben főtt a különleges ízű, egyre híresebbé váló szilvalekvár. A sátrakon tábla jelezte, melyik község lakói szálltak versenybe. Egyiken ez állt: Dunántúl, Attala.- Hogy hol van Attala? Dombóvár mellett - segít az eligazodásban dr. Lehoczki Béla középiskolai tanár, s mintegy magyarázkodásképp hozzáfűzi: nem a lekvárfőzés ürügyén hallottak először Szatmárcsekéről. Természetesen ismerik a Kölcsey-hagyo- mányok ápolásában betöltött kiemelkedő szerepét, de megismerkedésük az árvíz után történt. Amikor meghallották, hogy itt a végeken baj van, gyűjtést szerveztek, s elhoztak egy nagy teherautó szállítmányt. Azt már Kalu- csa Jenő, Attala polgármestere teszi hozzá, hogy azóta erősödött a kapcsolat.- Jöttek a meghívók a kultúra napjára, a cinkefőzésre, a lekvárfőzésre, mi meg eleget tettünk a | meghívásnak. A múlt esztendő- g ben már elhoztuk a gyerekeinket f is: jöttünk busszal, itt pedig ke- s rékpárral körbejártuk a neveze- * tességeket, és most már a lekvár- £ főzésre is beneveztünk. Kitörési lehetőség Sarkadi Pál, Szatmár- cseke polgár- mestere is szívesen beszél a dunántúli kapcsolatról, de ő most itt házigazda, inkább a nemzetközivé válás útjára lépett szatmári fesztivál múltjáról faggatjuk.- Nem bonyolult a múlt, egyszerűen csak kerestük a végek zártságából kitörési lehetőséget kínáló munkalehetőséget, amit nagyon nehezen lehet megtalálni. Annak idején Szatmárcsekében és a megyében jó páran összefogva megalakítottuk a falusi turizmus megyei szervezetét, s megkezdtük a szálláshelyek kialakítását. Sajnos nem jött annyi vendég, vagy ha jött is, nem maradt annyi ideig, mint ahogy gondoltuk. Akkor jött az ötlet, hogy valamivel ezt a szálláshelyet még társítani kellene, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, mert azért nem volt olyan nagy hagyománya korábban a turizmusnak ezen a vidéken. A szilva. Ez lehet a megoldás, már csak azért is, mert ennek a gyümölcsnek itt óriási hagyománya van. A lekvárral készült ételek az itteni embernek a táplálék mellett áthidaló étrendje is volt, mert ha nem volt mit enni, elővették a szilkét és ettek egy kis lekváros kenyeret. Ezt a szilvát a természet adta, nem is tudjuk, honnan ered, ezért lett nemtudom szilva a neve. Ha a magját elejti valaki, abból egy kis fa cseperedik ki, megnő, nem kell se metszeni, se permetezni, csak szüretelni. Olyan kert nincs, ahol ne lenne 10-20-30 fa, költséggel nem jár, de a főzés az igen fárasztó. Ebből készül az igazi lekvár, ami nem igényel semmilyen tartósítást, mert azt a hőkezelés, ízét a szilva zamatos, cukros íze adja, ehhez nem kell különböző ízesítőket tenni. Ez igazi biotermék, s megfelelő propagandával elértük, hogy első évben elég volt húsz üst lekvár, ma már ötmázsákért jönnek, és a németek igényeit már szinte lehetetlen kielégíteni. Reméljük, családok fognak megélni ebből. Ha tudunk annyit főzni belőle, hogy egész évben tudjuk kínálni, akkor az aranyalma mellett arany szilvája is lehet az egész térségnek ez a gyümölcs. Első a minőség Hanusz Árpád, a Falusi és Agro- turizmus megyei egyesületének elnöke örömmel vezeti végig az idegent a sátrak között, ahol mindenütt rotyog a szilva. A délelőtt friss sárból rakott katlanok felső része már kezd szőkülni a láng melegétől, s néhol már pihent kézbe kerül a kavaró nyele, mert hosszú még az idő másnap délutánig. A jó lekvárnak legalább 24 óra főzés kell. Közben már értékeli is a négy napra nyúló rendezvénysorozatot, amely Turistvándiban a halászléfőző versennyel kezdődött, Csekén a lekvárfőzéssel folytatódott és Penyigén a Szenke-parti nagyvásárral ért véget.- Ma már nemcsak arra törekszünk, hogy a rendezvényünk minél nagyobb legyen, hanem a minőség is egyre javul. Egyre szebbek a pavilonok, a bemutatkozóhelyek, s a sátrakban már nemcsak a szilvalekvárfőzés a fontos, hanem az is, hogy bemutatkozzanak a települések, megmutassák - ha csak fényképen is - a népi építészeti emlékeiket, a népi hagyományokat, a szőtteseket, de sok település a régi bútorokat is elhozta és berendezte vele a tisztaszobát. Ha ez a szatmári fesztivál még ki tudna egészülni egy-két település rendezvényével és hozzá tudjuk kapcsolni ehhez, akkor az egyhetes programsorozatra eljön messziről is a turista, s akkor nyilvánvalóan meglátogatja az épített örökséget, a kulturális turisztikai látnivalók egész sorát, a szatmárcsekei temetőt, a Tur- Bukót, mindazt, amit őseink ezer év alatt kigondoltak, megcsináltak. Nekünk az a dolgunk, hogy ennek folytatása sok embernek adjon megélhetést, ezért az Európai Unióhoz csatlakozás után is meg kell őriznünk. Kedvcsináló Ha nem lennének ezek a gasztronómiai rendezvények, étteremben soha nem találkoznánk az itt kóstolható ételekkel. Bár a híres a kötött-tésztaleves már néhány pesti étteremben is kapható, mert vannak olyan vállalkozó szellemű asszonyok, akik felviszik Pestre a szárított kötött tésztát. Már csak egy pici kedvet kell csinálni ahhoz, hogy a vállalkozók ráinduljanak, gyorsfagyasztott, vagy szárított módon a nagyközönség számára is elérhetővé tegyék. Akkor elmondhatjuk, hogy a turizmus gerjesztette a rendezvényt, megismerésük pedig hozzájárul a turizmus terjedéséhez. Hanusz Árpád Nevezetességeink A korábbi Nemzeti Bank reprezentatív eklektikus épülete Nyíregyháza egyik meghatározó létesítménye. Az épületet Hubert János tervezte, aki a monarchia területén az Osztrák-Magyar Banknak harminckét székházat tervezett. A szarajevói, osztrák és lengyel banképületek ezért hasonlítanak egymásra. Jelenleg a Magyar Államkincstár működik benne Fotó: Elek Emil Sarkadi Pál
