Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-29 / 201. szám

2002. augusztus 29., csütörtök Kelet«* Magyarorsíág HÁTTÉR /3 NÉZŐPONT Csodákra várunk Kovács Bertalan Felmérések igazolják, a magyar ember realista, sőt némely ügyekben egyenesen pesszimista is, mégis olykor várjuk a cso­dákat. Például a sportban. Igaz, mondjuk a magyar-orosz vízipóló Világkupa-döntőben nem lett volna túl nagy csoda, ha a végén a mieink fürdetik meg kapitányukat, ám végül mégsem ez történt. Csalódtunk? Hát persze! Mindazonáltal vízilabdásainkat a szakma ma is a világ egyik elit (ha nem legjobb) csapataként jegyzi. A futballban már egészen más a hely­zet. Bajnokunk, a ZTE ugyan két héttel ezelőtt minimális különbséggel, s némi szerencsével legyőzte a vörös ördögök névre hallgató manchesteri csapatot, a vi­lág legdrágább, s talán legjobb klubját. Ezúttal is akadtak csodavárók, egészen kedd estig, amikor bebizonyosodott: az an­gol foci mérföldekkel, sőt talán fényévek­kel a magyar előtt jár. Kiderült tehát ismét, csodák pedig a fociban sincsenek, még ak­kor sem, ha a labda mindenkinek egyfor­mán gömbölyű. Ha visszalapozunk sportos emlékeink noteszében, jól láthatjuk, a fociban egy sztárcsapatot szinte mindig olyan nevenincs együttes volt képes legyűrni, amelyik a szenzációszámba menő produk­ciója után bizonyította, nemcsak a szeren­csére építette taktikáját. Gondoljunk csak bele! A török foci néhány évvel ezelőtt ugyan már megvillantotta oroszlánkörmeit, ám klubjaik menetelését sokáig csak cso­daként emlegették, mígnem az idei világ- bajnokság megmutatta: modern korunkban sem lehet akárki törökverő. Hazánkban is sok focitudor keresi a török, német, angol (a sort sajnos hosszan lehetne folytatni) áfi- um ellen való orvosságot, ám eleddig nem sok sikerrel. Mindeközben a közönség jobb híján kisebb-nagyobb csodákra vár, s gyarló módon elhiszi, hogy egy-egy ap­rócska, s tegyük hozzá váratlan siker egy­ben a metamorfózist is jelenti. Kár, hogy rendszerint hamar jön a hó­dító mámor utáni kijózanodás. Úgyhogy, kéretik megbecsülni a pólósainkat, ők ugyanis már kint vannak a vízből! Eurós. Figyeld csak, Maca áttért az euró forgalmazására... Rajz: Ferter János Jó minőséget a mellékutaknak is Nem mellékes a kátyúzás, a kaszálás, a tisztán tartás, a táblapótlás, a faültetés sem Kátyúzás Nyíregyházán, a Jókai téren Fotó: Balázs Attila Nyíregyháza (KM - B. J.) - Az útépítés, a felújítás mel­lett komoly feladatot jelente­nek a Közútkezelő Kht-nak az üzemeltetési és karbantar­tási munkák, mert ezek el­maradása nem csak az utak mentének ápolatlanságát je­lentené, hanem balesetve­szélyt is. Amikor erről beszélgettünk Hegedűs Csabával, a Közútkeze­lő Kht. igazgatójával, egy kis ki­térővel kezdte mondandóját. A közmunkásokról szólt, akik két­százötvenen segítik a cég saját fizikai állományát a karbantar­tási munkák végzésében, ám - és sárga ruhájuk az utakról jól lát­ható - munkaintenzitásuk nem mindig azonos a hivatásos dol­gozókéval. Azt azonban nyom­ban hozzátette: nagyon sokan kö­zülük kiválóan dolgoznak, olyannyira, hogy évről évre eb­ből a körből pótolják a nyugdíj­ba menőket. Más paraméterek Ami a munkát illeti, először a kátyúzásról beszéltünk, azt veszi észre leghamarabb a közlekedő ember az utakon.- Annak ellenére, hogy sokak­nak nem egyezik ezzel a vélemé­nye, büszkén mondhatom, hogy megyénkben - más megyékhez képest - viszonylag jó utakat ta­lálhatunk. Nincsenek ütőkátyúk, nincs olyan utunk, amely annyi­ra kátyús lenne, hogy az már ve­szélyt jelentene a közlekedés biz­tonságára. Segített ebben az idő­járás is, de ez épp úgy kedvezett más megyének is. Azért van ez így, mert az a társaság vélemé­nye, hogy ugyanabból a pénz­összegből sok alsóbbrendű úton lehet beavatkozni, főúton ebből alig lehet egy szakaszt megjaví­tani, mert vastagabban kell asz­faltozni, mások a paraméterek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ilyen utak mellett él a lakos­ság többsége, s nekik is alanyi jo­guk, hogy elfogadható úton közle­kedhessenek. A kátyúzást folyamatosan, ko­ra tavasztól végzi a kht. minde­nütt, ahol arra szükség van. Szemét a parkolóban- A tisztán tartási feladatok kö­réből csak egy dolgot említenék: az év első felében 1700 köbméter szemetet szállítottunk el parko­lókból - folytatta tájékoztatóját Hegedűs Csaba.- Ha az ember egy nyugati or­szágból hazajön, szégyenkezve lát­ja, hogy szemetesek az utak. így van ez annak ellenére, hogy dol­gozóink folyamatosan mennek és szedik a szemetet az utak mentén, de a pihenőhelyeken kialakított szemétgyűjtők két nap alatt úgy néznek ki, mint egy szeméttáro­ló. Oda hordják a kiskertekből, a udvarról a gazt, a szemetet, egy hét vége után hatalmas szeméhe- gyek tornyosulnak ott. Egysze­rűen nem győzünk folyamatos rendet tartani. Nem tudom, mi­kor jutunk arra a szintre, hogy a büntetés veszélye nélkül ki lehes­sen dobni a kocsiból a szemetet, ki lehessen borítani az árokba az építési hulladékot, mindenféle háztartási szemetet, a régi tűzhe­lyet, amivel most naponta talál­kozunk.- Hasonlóan nagy gondunk a jelzőtáblák pótlása: az idén is kö­zel kétmillió értékű táblát loptak el ismeretlen tettesek. Az anya­got viszik a különböző hulladék­kereskedőkhöz vagy beolvasztva vagy anélkül. Rendkívül furcsa, hogy nem lehet a kereskedőket valamilyen származási igazolás kérésére kényszeríteni, hogy ezek ne történjenek meg. Nemcsak a kétmillió forint a probléma, ha­nem az, hogy ha valahonnan hiányzik egy stoptábla, egy ide­gen ember arra megy és megvan a baleset. De abból is lehet bale­set, hogy hiányzik egy útirányjel­ző tábla, mert elbizonytalanodhat a közlekedő.- Nem tudunk előbbre jutni a falopások ügyében sem, pedig mindenki tudja: ha egy fát kivág­nak, 10-20 év alatt nő helyette egy ugyanolyan. Sajnos a tél közeled- tén túlságosan megszaporodnak a falopások, éjszakánként rendsze­resen megjelennek a fatolvajok az út mentén. Ha az út menti fák te­rületét összeadjuk, nyolcszáz hek­tár gondozása a feladatunk, ami nem csak abból áll, hogy a szá­raz, beteg fákat kivágjuk, mert szeretnénk megelőzni, hogy viha­rok idején kidőljön a fa az útra. Mellesleg ezeknek a fáknak a nö­vényvédelmi gondozása, permete­zése is a feladatunk. Ezt vállal­kozókkal végeztetjük el. Milliók parlagfűre Hegedűs Csaba: - Pénzü­gyi lehetőségeink szerint igyekszünk kaszálással meg­felelő esztétikájú és közleke­désbiztonsági útpadkákat, árkokat biztosítani. Ennek az eredménye is rapszodi- kus, mert egy esős időben pillanatokon belül nyoma sincs az előző heti munká­nak. Megemlíteném a par­lagfű elleni védekezést, erre a minisztériumtól 30 millió forintot kapunk. Igyekszünk a magunk területén mindet megtenni. A csokor Bállá László Gyula először titkolózott, suttyomban találkozott a sze­retőjével. Azután Erzsi gyanút fogott, utánnajárt a dolognak, és az egyik légyottjukon lelep­lezte őket. Remélte: a férje kétségbeesik, bocsánatot kér, javulást fogad. Hanem épp az ellenkezője történt. „Jó, hogy rájöttél - szólt cinikusan. Legalább ezután nem kell megjátszanom magan.” Most már teljesen nyíltan járogatott a babájához. A fe­lesége persze nem engedte be többet, de úgy látszott, Gyula ezt nem nagyon bánja. Elég neki a másik. És elválni Er­zsitől? Ez eszébe sem jutott. Megfelelt neki ez az állapot. Talán azért, mert új szerelme csepp szoba-konyhában szo­rongott, s ha még ő is odaköl­tözik... Itt meg ez a kényel­mes, nagy lakás. Erzsi sem adta be a válókeresetet, még mindig arra számított, hogy egyszer majd visszaszerzi a férjét. Hát éltek egymás mel­lett, továbbra is egy háztartás­ban, de jéghidegen egymás iránt. Csakhogy ez az állapot már két éve tartott, s akkor az asszony arra az elhatározásra jutott: kölcsönkenyér vissza­jár. Megcsalja a férjét. Hát ezt elhatározni könnyű volt, de a kivitelezés... Véletlenül sem akarta senki elcsábítni, pedig szép arcú, igen csinos terem­tés volt. Hát most mit tegyen? Ahhoz büszke volt, hogy ma­ga kezdeményezzen. Azután egyszer megjelent a városban egy évtizedekkel ezelőtt elszármazott régi osz­tálytársnő. Ez a valaki híres személyiség volt. Professzornő, és Európa-szerte elismert ku­tató. Most szülővárosában a helybeli egyetem vendégeként érkezett. Rendeztek is ott a tiszteleté­re egy szép kis ceremóniát, s ő erre meghívta két leg­könnyebben elérhető régi osz­tálytársnőjét, Erzsit és Klárit. Nagyon szép ünnepség. Üdvöz­lő beszédek. Nagy csokor pi­ros rózsa. Utánna a három egykori osztálytársnő lelket melengető diskurzusa Kláriék- nál. Erzsi a házasságának csődjét is elpanaszolja messzi­ről jött barátnőjének. Búcsú­záskor pedig azt mondja neki: „Te, add ide a csokrodat. Hadd higgye a férjem, hogy valaki­től kaptam. Persze, férfitól...” Odahaza Gyula egy fotelben ül, újságot olvas. Erzsi zajosan teszi le a virágot az asztalra, azután vázát keres, vizet önt bele, közben jókedvűen dúdol- gat. A férj úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, de Erzsi a szeme sarkából figye­li, és örömmel tapasztalja, hogy elkomorodik a Gyula ar­ca. Úgy látszik, a feleségére is fenntartaná a tulajdonjogát. „Te vacsorázz, én ettem má­sutt!” - veti oda Erzsi, s erre csak rosszkedvű morgás a vá­lasz. Az asszony pedig olyan elégtételt érez, mintha máris legalább három szeretője volna. Baszk vendégek Nyírbátorban Nyírbátor (KM - K. É.) - Érdekes színfoltja volt a nyáron Nyírbátornak az a baszk énekkar és tánccso­port, amelynek hatvanöt tag­ja augusztus 18 és 26-a kö­zött lépett fel Nyírbátorban. Az Ezpella Espeletta nevű köz­ségből érkezett énekkar és nép­tánccsoport tagjai gazdag műsort adtak, üde színfoltot jelentettek az amúgy is változatos nyírbá­tori nyári események között. Műsorukon baszk énekek, mo­dern és klasszikus zenei kórus­művek szerepeltek, de kedves gesztusként egy Bartók művel is meglepték közönségüket. A tán­cosok előadásában a baszk ha­gyományok elevenedtek meg. A baszkok ismerkedni szeretettek volna hazánkkal, ezért polgár- mesterük felvette a kapcsolatot egy francia-baszk kulturális in­tézettel, az ottani Paprikaszövet­ség illetékeseivel is. Nyírbátorban a helyi - ugyan­csak neves Tinódi vegyeskarral találkoztak, amelynek tagjai ven­dégül is látták őket. Mindezek után remény van arra, hogy a baszkok látogatását a nyírbáto­riak majdan viszonozni fogják, s a bátoriak utazhatnak majd Baszkföldre. Emlékmű Nyírkércsen. Szorgoskezű asszonyok ápolják azt az Emlékparkot Nyírkércsen, ahol a II. világháború áldo­zatainak méltó emlékművet állítottak és avattak fel a község­ben. A falu határán található festői környezetű parkocska megihleti az arra utazókat is Fotó: Némethné Csuhák Éva HÍREK 0 Informatika. Augusztus 28-án Debre­cenben, az Informatika a felsőoktatás­ban című konferencia keretében kerül sor a több évtizedes hagyományoknak megfelelően a Neumann János Számító­gép-tudományi Társaság (NJSZT) által alapított dQak, szakmai elismerések átadására. 0 Termékbemutató. A Német Kisebbsé­gi Önkormányzatok Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Szövetsége irodájának pontos címe: Nyíregyháza, Tüzér u. 2-4., 11/215., itt adnak információkat az Iser- lohnban szervezett termékbemutató iránt érdeklődőknek. ÉLETKÉPEK

Next

/
Thumbnails
Contents