Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-03 / 180. szám
Rajz: Ferter János 2002. augusztus 3., szombat Kelet* Magyarország HÁTTÉR / 3 HÍREK 0 Lelki segély. A Telefonos Lelki Elsősegély Szolgálat augusztus 3-4-én 18- tól 23 óráig díjmentesen hívható a 06- 80/505-555-ös telefonszámon. 0 Zárva. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár augusztus 10-éig leltározás miatt zárva tart. 0 Önálló. Fél évszázada önálló település Nyírtelek, ennek tiszteletére sport- és gálaműsort rendeznek augusztus 3- án a Dózsa György úti sportpályán. A programban lesz kispályás foci, néptánc, kommandósbemutatő, koncert és este tűzijáték. NÉZŐPONT Boroshordóban petróleum Angyal Sándor Azt már régen tudjuk, hogy a történelem gyakorta ismétli önmagát, de hogy ilyen gyorsan és szinte indigó-jelleggel, meglepő. Az juttatja ezt az első látásra érthetetlen állítást az eszembe, hogy napvilágra került: akár a 300 milliárd forintot is elérheti a Magyar Fejlesztési Bank elmúlt négy évének a „számlája". Ezt nyilatkozta a pénzintézet új elnöke. Emlékeznek még? Ugyan ebben a négy évben azon a híren rágódtunk heteken, hónapokon, sőt éveken át, hogy hány milliárd a Postabank hiánya, amit azóta sem sikerült kideríteni úgy istenigazából. Ha jól emlékszem elérte az a 160 milliárdot, vagy még többet is. N/liért von párhuzamot a krónikás a két eset között? Korántsem azért, mert ezzel az egész magyar bankrendszerrről akarna kiállítani negatív bizonyítványt. Mindannyian, e sorok Írója is jól tudja, hogy a bankokra pedig szükség van (talán kevesebb is elég volna) és a működő pénzintézetek többsége tisztességgel teszi a dolgát. Az ország gazdasági helyzetének szilárdításában nagyon nagy szerep hárul rájuk, amit zömében teljesítenek, ezt mutatja hazánk nemzetközileg is elismert fejlődése. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon sokan hajlamosak vagyunk az általánosításra, ha negatív példákba ütközünk. Mondta egyszer a közismert megyei politikus: egy hordó borba elég néhány csepp petróleum és megronthatja az egészet. így van ez a bankbotrányokkal is, holott „a hordóban" a tiszta, átlátható pénzügyi politikát folytató cégek vannak többségben. Ezért is fontos minden olyan lépés, amely kideríti a visszaéléseket, megnevezi az elkövetőket, ha szükséges, eljár velük szemben, mert ellenkező esetben marad az általánosítás, a bizalom vesztése. Xárják csak fel az illetékes szervek a tisztázatlan sorsú milliárdokat valamennyi ügyben, és érjék el, hogy senki ne bújhasson az üzleti vagy a banktitok leple mögé, miközben érdemtelenül zsebeli be a milliókat, a milliárdokat. Amennyiben ez nem történik meg, akkor milliók foghatják szaván, ígéretén az új kormányt. Reggeli a parton Tiszai túrázók gyűjtik az erőt a következő szakaszhoz a tivadari strand fövenyén Fotó: Balázs Attila Bugacon bizonyíthatják: kicsi a falu, de erős A veresmarti alpolgármester is tagja az erős emberek címvédésre készülő csapatának A veresmarti ászok nem csak a talpon maradásért küzdenek Ladányi Tóth Lajos Szabolcsveresmart, Szat- márcseke, Szakoly (KM) - Nagy dobásra készül megyénk három települése: az Sz-kezdőbetűsök triója hamarosan Bugacon bizonyíthat. Kicsi a falu, de erős... Vagy ha nem is olyan piciny a település, a virtuskodásért nem kell a szomszédba menniük. S ha az erőfitogtatáshoz némi vállalkozószellem és sportos hajlam társul, akkor remek bizonyítási lehetőséget kínál a „Magyarország Legerősebb Faluja”-versengés. A Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetsége immár ötödik alkalommal írta ki a vetélkedősorozatot, amely az országos döntőhöz érkezett. A bugaci Karikás Csárda augusztus 10-11-én ad otthont a végjátéknak. Ha úgy tetszik: a végén (a Karikásban) csattan a karikás ostor... Szlovákok is indulnak Nyolc helyszínen rendeztek területi elődöntőt, minekután az ország különböző megyéiből huszonhét település jutott a döntőbe, és hogy az esemény kiérdemelje a nemzetközi jelzőt, további három szlovák falu (Abara, Nagyráska és Csicser) csapatát is meghívták a szervezők. Mindhárom szabolcs-szatmár- beregi helységben egyre inkább magasra szökik a versenyláz, amit az érintettek megerősítettek.- Már két hete minden este fél nyolctól kilencig edzünk az iskolai pályán, ugyanis eltökéltük: megőrizzük a tavalyi első helyünket. Megéreztük a siker ízét, és ez olyannyira kellemes volt, hogy nem tágítunk, a címvédésre összpontosítunk - bizonygatta Nagy Béla, Szabolcsveresmart polgármestere. - A mi községünk megyei és országos viszonylatban is az elsők között kezdett el részt venni a különböző „virtuskodó” versenyeken. Évek óta együtt, összeszokva teszünk eleget a meghívásoknak, a kiírás szerint hat férfi és négy női induló alkot egy csapatot, ezenkívül két-két tartalékot lehet még nevezni. Én vagyok a csapatvezető, Juszku József alpolgármester pedig ténylegesen is tagja az együttesnek, ha úgy tetszik, enyém az eszmei, övé a gyakorlati rész. A hölgyek felkészülését Gyulainé Kopasz Ágnes fogja össze, a feladat nem idegen tőle, civilben az iskolai szabadidős programokat szervezi. A szabolcsveresmartiakhoz hasonlóan a szatmárcsekeiek is egy negyvenöt személyes busszal közelítik meg Bugacot, hiszen az ismerősök, a szurkolók és a szimpatizánsok már jelezték, hogy az összetartás jeleként a Duna-Tisza közére is elkísérik a falubelieket.- Most még csak egy-egy edzésre tudjuk összetoborozni a csapattagokat, ugyanis mindenki elfoglalt, van akinek például az jelenti a tréninget, hogy a társával naponta negyven mázsányi uborkát emelget - jegyezte meg Sarkady Gábor biológia-testnevelés szakos tanár, a szatmárcsekeiek felelőse. Legutóbb Napkoron a Kárpátok Eurorégió Virtusversenyen próbáltak szerencsét, és a negyedik helyet szerezték meg. - Voltak hiányzóink, ha ők velünk vannak, előkelőbb pozícióban végezhettünk volna. Sarkady Pál polgármester szintén országos döntő lázában ég. Szemben a szabolcsveresmar- tiakkal, akik deklaráltan az első hely elérésére törekednek, a szakolyiak alapvetően más céllal készülnek a próbatételre. „Felszántják” a pusztát- Nem kell megszakítaniuk magukat a versenyzőinknek, nem kell mindenáron győzniük, ez is egy verseny, ahol bármi megtörténhet. A lényeg az, hogy jól érezzék magukat a résztvevők - fűzte hozzá Rényai János polgármester. - Senki sem sportoló a csapatban, ahol a polgármesteri hivatalt Szabó Józsefné pénzügyi előadó képviseli, és a művelődési ház vezetője, Pásztoráé Máté Judit is tagja az együttesnek. A rendező Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetsége - miként tavaly Napkoron - ezúttal is változatos feladatsort állít össze. A homokkal töltött tejeskannák cipelésétől a petrencerúd tartásán át a sod- rófadobó-versenyig színes a paletta. A résztvevők elszántak, ígérik, hogy a puszta részvételen túl „felszántják” a bugaci pusztát. / Nemeskoltától Kenderesig A huszonhét+három helység képviselői négy kategóriában mérettetnek meg Bugacon. íme, a beosztás: Nemeskolta, Alsótold, Sajósenye, Szegi, Újvárfalva, Csombárd (1. kategória), Szabolcsveresmart, Fácánkert, Püspökmolnári, Sorkisfalud, Berekfürdő, Újcsalános, Hetes, Mezőcsokonya (2. kategória), Szatmárcseke, Bölcske, Táplánszentkereszt, Tiszanána, Sajóvámos (3. kategória), Szakoly, Kőröstarcsa, Előszállás, Bugac, Üllés, Szegvár, Csemő, Kenderes (4. kategória) ELETKEPEK Rozika egy napja Oláh Gábor Csak a legöregebb falubeliek emlékeznek ilyen forró nyárra. Perzselt a levegő, a nap olyan közelinek tűnt, mintha hozzátartozna a faluhoz. Forró járdacsík vezetett a főutcáról a templomközbe, ott laknak Pásztorék, két idős ember. Házuk lehet már vagy százéves, kívül-belül vázként hordozza az emlékeket. Zsuzsi mama legalább tízszer kijött a kapuba már, tipegett-topogott, zavartan forgott, egyre csak az út elejét leste: itt kellene lennie a négy unoka közül a legkisebbnek is. Jaj, hogy is hívják, elfelejtettem, pironkodott magában. Bement a nyári konyhába, ott a falvédőn egy cédulára írva sorjáztak a gyerekek. Legutóbb a lánya tűzte oda, jobb eligazodás céljából. Hogy milyen nevek vannak ott: Tímea, Marcella, Ramona, meg a legkisebbé Rosalinda. Még hogy Rosalinda, füstölgőit, becsületes nevet egyikük sem tud adni a gyerekének. Rozinak fogom szólítani, és kész, az áll a nyelvemre. Késő délután volt, mire végre megjöttek, a szülők mentek is vissza, a gyerek maradt. Most volt elsős, már tudott olvasni. Hálás kis boci szemeivel mindent kutatott. A Házi áldást olvasta, „Hol szeretet, ott béke”... Mama mit jelent ez, magyarázd el nekem. Megállt a tudomány. Mint a gyereknél is, amikor lefekvéskor imádkozni kellett volna. „Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem” ismételgette a nagymama. Csak akkor hagyta abba, amikor elaludt a gyerrtiek. Sokáig nem hagyta nyugodni a dolog. Majd szóvá teszi a fia előtt, hogy miért nevelnek pogányt a gyerekből. Reggel friss, meleg tejet ivott. Igyad lelkem, ez jobb mint a boti, ezt nem felezik le. Délelőtt együtt főztek, a gyerek élvezte, hogy bevonják a munkába. Délután a temetőbe mentek. Az egyszerű, gondozott sírok láttán csodálkozott, a városi temetőben nem ilyeneket látott. Gránitból, márványból épültek azok, mintha a fáraóknak készültek volna. Miért van ez így, hiszen ott is emberek nyugszanak. Hazafelé minden kapuban megállították őket. Kedvesen beszélgettek, mindenkinek, mindenkihez volt egy jó szava. Nem értette, városon ez másként van. Sok élményt kellett elraktározni estére. Nem fáradtál el Rozikám, kérdezték tőle. Hogyan is fáradhattam volna el, amikor a mamiék sem fáradnak el soha. Az esti imát kérés nélkül, hibátlanul mondta el. A nagymama a könnyeit törölgette. Csak azért is barna leszek
