Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-24 / 197. szám
2002. augusztus 24., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT A kerámia vonzásában jMészáros Gábor keramikusművész 1958-ban született Békésen. 1983-ban szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tanszék kerámiaporcelán szakán. Tagja a Magyar Alkotó- művészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Keramikusok Társaságának. 1987-1998 között a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában tanított. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, művei több közgyűjteményben is megtalálhatók. Érdeklődési köre az épületkerámiától, a kisplasztikától az edény tervezéséig terjed. Idol Almok és vágyak Torzó Fotók: Elek Emil MÚZSA Reviczky Gyula: Nyár Ki tavaszát el nem fecsélte, Gyümölcsöző leszen nyara, S mire amit vetett megérik Learathatja mind maga. Az élet és természet egykép Bevált sok dús Ígéretet. Virágból lesz gyümölcs a fákon, S ábrándokból lesz férfitett. A fészek-építési gondot Majd kárpótolja víg család. Ki ifjan gyűjtött lelki kincset, Élvezni fogja kamatát. De a kinek életvetését Megcsípte dér, elverte jég, S gyümölcsfájáról életének Hullatja bőven férgesét: Kinek szivét, mint puszta tarlót, A nap kopárrá égeti: A szép nyár ragyogó egével Csak lassú fonnyadás neki. Országos összefogással zabolázták meg a Dunát A szabolcsiak Szentendrén, Visegrádon, Esztergomban, Érden is védték a gátakat Már Itthon a csapat, Kerti Andort Hidegkúti László, a megyei biztonsági szolgálat vezetője Üdvözli Fotó: Sipeki Péter Lefler György Nyíregyháza (KM) - Egy nemzet emlékezetében máig él az 1838-as dunai árvíz hőse, báró Wesselényi Miklós. Napjaink árvízi hősei a történelem számára megmaradnak névtelennek, sőt minden efféle jelzőt, dicséretet elhárítanak, mondván: csak a dolgukat tették. Csütörtök kora délután érkezett meg Kerti Andor védelmi osztagvezető irányításával Nyíregyházára az a 14 kocsiból álló konvoj, amelynek tagjai részt vettek a dunai árvíz védekezési munkáiban. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól kilencvenhatan segítették a rekordokat döntő dunai árvíz elleni védekezést a főváros és térségében. Augusztus 15-én reggel hét órakor indult el hetven, a tiszai árvizeknél kipróbált vízügyes Budapestre, később a szabolcsi osztagot újabb kollégákkal egészítették ki. A Közép-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóságtól már többször nyújtottak segítséget a szabolcsiaknak az elmúlt évek nagy áradásainál. A két igazgatóság úgymond „párban van”, baj esetén azonnal megtalálják egymást. - Most rajtunk volt a sor! - mondta Bodnár Gáspár, a FETIVÍZIG műszaki igazgatóhelyettese, amikor üdvözölte a fáradtan hazatérőket, miután meghallgatta Kerti Andor védelmi osztagvezető jelentését. Ez utóbbit kérdeztük a katonásan szűkszavú és lényegretörő jelentés mögötti küzdelmekről, az egy hét történéseiről. Pesttel párban- Magyarország két fő folyásán, a Duna és a Tisza völgyén az eltérő területi elhelyezkedés miatt ritkán számíthatunk egyidejű árvízre - kezdte Kerti Andor. - Ezért a védekezésben minden dunai vízügyi igazgatóságnak van egy tiszai párja, nekünk a Közép- Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság. A híreket figyelve, keddtől már számítottunk rá, hogy fel kell kerekednünk. Az Országos Műszaki Irányító Törzs (OMIT) szerda délután kérte a segítséget, s mi csütörtök reggel hétkor már útnak is indultunk. Előtte este még kiszurkoltuk magunkat a Zalaegerszeg- Manchester United-találkozón. A mérkőzés jótékonyan hatott ránk, felspanolt bennünket. A győzelmi érzés fontos momentum volt, mert hasonló „meccset” kellett megvívni a vízzel magunknak is. Amikor augusztus 19-én, hétfő reggel a visegrádi védelmi bizottság ülésén már fellélegezhettünk, azt mondtam: ezt a meccset megnyertük, márcsak a gólarány kérdéses. Persze, azért a helyzet komolyabb volt attól, hogy mindezt egy futballmérkőzéssel egy lapon említsük. A hetven szabolcsiból húsz műszaki irányító és ötven fizikai védelmi feladatot látott el. Eleve hat-hét személyes mikrobuszokkal és terepjárókkal mentünk, mert számítottunk arra, hogy kisebb csapatokra válik szét az osztag. Ily módon mobilakká válhattunk, s azonnal a szükséges helyekre érhettünk, ezzel is levéve a terhet a központi műszaki ügyelet válláról. A dobogókői megérkezést követően, délután már el is foglaltuk helyeinket. Többek között Szentendrén, Visegrádon, Esztergomban, Érden, Surányban, Leányfalun, illetve a központi műszaki ügyeletén kaptunk feladatot. A FETIVÍZIG mindemellett jelentős technikai eszközzel is támogatta a fővárosiakat: 75 ezer fáklyával, 3500 méter szűrőszövettel, 4 ezer négyzetméter árvízvédelmi fóliával. Kézzel nyomták vissza Jómagam Visegrád városánál, Hadházy László polgármesterrel együtt irányítottam az árvízi védekezést. A város lakossága már a megérkezésünk előtt elkezdte a védvonal kiépítését. Ott is azt tapasztaltam, amit valamennyi kollégám: a példás összefogást, az emberi szolidaritást. Nemcsak a bajban lévők segítettek, de ott voltak a hegyen, a biztonságban lakók is. Menő vállalkozók nem szégyelltek egy szál gatyában egész nap a gáton dolgozni, mások ebédet, teát főztek, ásványvizet hoztak, sőt még süteményre is futotta. Munkájukért külön dicséret illeti a szombathelyi kiképző központ katonáit. Horváth Tamás alezredes úr kiskatonái tevékenyen segítették tavaly Bereg árvízvédelmét is. A péntektől hétfő reggelig tartó időszak igen kemény volt, három rendkívül veszélyes helyzetet is sikerült kivédenünk. Azért mondom, hogy „kivédeni”, mert a vízzel igazán nem szállhat szembe az ember, csak igyekszik a pusztítást megfékezni. Szerencsére jókor voltunk jó helyen, s mind a három esetben - az apátkúti és az ágasházi áteresznél, illetve a platánsornál - mi nyertük a meccset. Kétszer is előfordult, hogy a kezeinkkel, testünkkel megtámasztva a homokzsákfalat sikerült úrrá lenni a helyzeten. Csak az utóbbi két helyre mintegy nyolcvanezer homokzsákot raktunk le. Augusztus 20-án reggel a város polgármestere már kijelenthette: megtartják a nemzeti ünnepet. Az új kenyér megáldásánál és megszentelésénél mi is ott voltunk, a Visegrádra vezényelt 37 vízügyes. Az emberek boldogan, sokan könnyezve vitték a Dunához a koszorút, s dobták a már apadó folyó vizébe. Szép pillanatok voltak ezek, miként a búcsúzásunk is a város lakosságától. A polgármester mindenkivel, minden kiskato- nával is kezet fogott. Már itthon, a kollégák általi fogadtatás is emlékezetes marad számunkra, miként az „otthoni” is. A gyermekeim fellufizták a szobánkat. Most egy napra szabadságra megyek, a gyerekekkel Császárszállásra. Igen, víz mellől a víz mellé! - mondta nevetve Kerti Andor. Rekorddöntés- Augusztus 14-én, a kora hajnali órákban kaptam a riasztást elöljáróimtól, hogy induljak el másodmagammal a Komárom- Esztergom Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságra, segíteni a Megyei Operatív Törzs létrehozását és munkáját - tájékoztatott Istenes Sándor pv ezredes, megyei katasztrófavédelmi igazgató. - A Dunán 37 évvel ezelőtt vonult le hasonló nagyságú árvíz, így jól jött a helyi szakemberek számára a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezett segítség. Embereinket három turnusban riasztották a Duna menti megyék közül Ko- márom-Esztergom és Pest megye védelmi munkáihoz. Pest megyében Visegrád, Nagymaros, Szob, Dunaharaszti, Vác térségében, a legveszélyesebb szakaszokon napi 16-18 órát dolgozva kamatoztathatták tapasztalataikat megyénk harcedzett polgári védelmi kirendeltségvezetői. Segítették a polgármesterek munkáját, tartották a kapcsolatot a megyei operatív törzzsel, a vízügyi szakemberekkel együtt részt vettek az ideiglenes védvonalak kiépítésében. A veszély nagy volt, ugyanis az eddig mért legnagyobb vízszintet 31 centimléterrel megdöntve tetőzött a Duna ezen a szakaszon. Vissza a gátra Istenes Sándor: - A dunai árvíztől lélegzetvételnyire jöhettem haza, hogy augusztus 16-án átvehessem a megyei közgyűlés elnökétől, Helmeczy Lászlótól az igazgatóságunknak adományozott csapatzászlót. Ezt követően ismét Komárom- Esztergomba siettem, magammal víve a Helmeczy László által a megyei tartalékból adományozott hatezer homokzsákot. Emellett hat kamionnyi, 1600 személy fektetésére alkalmas anyagot is szállítottunk. A fertőtlenítést és mentesítést jelenleg is három emberünk segíti, naponta átlagban 4-6 ezer hypo oldatot juttatva a szennyezett útvonalakra és közterületekre. Árvíz után mindenütt fertőtlenítenek Fotó: mti Nevezetességeink 1696-ban a katolikustemplom- összeírás szól először arról, hogy Kisarnak református temploma van. Az épületet Keresztúry György lelkész tervezte. A belsőnek sík terrakotta famennyezete volt világoskék és arany színű festékkel. Orgonáját Fittler Sándor építette hét változattal. A templom a II. világháborúban, 1944. október 26-án gyújtólövedéktől leégett. 1946- 47-ben nem a régi módon épült újjá, hanem az akkori viszonyoknak megfelelően, igen szerény körülmények között Fotó: Elek Emil
