Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-24 / 197. szám

2002. augusztus 24., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT A kerámia vonzásában jMészáros Gábor keramikusművész 1958-ban született Békésen. 1983-ban szer­zett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tanszék kerámia­porcelán szakán. Tagja a Magyar Alkotó- művészek Országos Egyesületének, a Ma­gyar Képző- és Iparművészek Szövetségé­nek, a Magyar Keramikusok Társaságá­nak. 1987-1998 között a nyíregyházi Művé­szeti Szakközépiskolában tanított. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, művei több közgyűjteményben is megtalál­hatók. Érdeklődési köre az épületkerámiá­tól, a kisplasztikától az edény tervezéséig terjed. Idol Almok és vágyak Torzó Fotók: Elek Emil MÚZSA Reviczky Gyula: Nyár Ki tavaszát el nem fecsélte, Gyümölcsöző leszen nyara, S mire amit vetett megérik Learathatja mind maga. Az élet és természet egykép Bevált sok dús Ígéretet. Virágból lesz gyümölcs a fákon, S ábrándokból lesz férfitett. A fészek-építési gondot Majd kárpótolja víg család. Ki ifjan gyűjtött lelki kincset, Élvezni fogja kamatát. De a kinek életvetését Megcsípte dér, elverte jég, S gyümölcsfájáról életének Hullatja bőven férgesét: ­Kinek szivét, mint puszta tarlót, A nap kopárrá égeti: A szép nyár ragyogó egével Csak lassú fonnyadás neki. Országos összefogással zabolázták meg a Dunát A szabolcsiak Szentendrén, Visegrádon, Esztergomban, Érden is védték a gátakat Már Itthon a csapat, Kerti Andort Hidegkúti László, a megyei biztonsá­gi szolgálat vezetője Üdvözli Fotó: Sipeki Péter Lefler György Nyíregyháza (KM) - Egy nemzet emlékezetében máig él az 1838-as dunai árvíz hőse, báró Wesselényi Miklós. Napjaink árvízi hősei a törté­nelem számára megmaradnak névtelennek, sőt minden effé­le jelzőt, dicséretet elháríta­nak, mondván: csak a dolgu­kat tették. Csütörtök kora délután érke­zett meg Kerti Andor védelmi osz­tagvezető irányításával Nyíregy­házára az a 14 kocsiból álló kon­voj, amelynek tagjai részt vettek a dunai árvíz védekezési munká­iban. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól kilencvenhatan se­gítették a rekordokat döntő dunai árvíz elleni védekezést a főváros és térségében. Augusztus 15-én reggel hét órakor indult el het­ven, a tiszai árvizeknél kipróbált vízügyes Budapestre, később a szabolcsi osztagot újabb kollégák­kal egészítették ki. A Közép-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóságtól már többször nyújtottak segítséget a szabolcsiaknak az elmúlt évek nagy áradásainál. A két igazga­tóság úgymond „párban van”, baj esetén azonnal megtalálják egy­mást. - Most rajtunk volt a sor! - mondta Bodnár Gáspár, a FETIVÍZIG műszaki igazgatóhe­lyettese, amikor üdvözölte a fá­radtan hazatérőket, miután meg­hallgatta Kerti Andor védelmi osztagvezető jelentését. Ez utób­bit kérdeztük a katonásan szűk­szavú és lényegretörő jelentés mö­götti küzdelmekről, az egy hét történéseiről. Pesttel párban- Magyarország két fő folyásán, a Duna és a Tisza völgyén az eltérő területi elhelyezkedés mi­att ritkán számíthatunk egyidejű árvízre - kezdte Kerti Andor. - Ezért a védekezésben minden du­nai vízügyi igazgatóságnak van egy tiszai párja, nekünk a Közép- Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság. A híreket figyelve, keddtől már számítottunk rá, hogy fel kell ke­rekednünk. Az Országos Műszaki Irányító Törzs (OMIT) szerda dél­után kérte a segítséget, s mi csü­törtök reggel hétkor már útnak is indultunk. Előtte este még kiszur­koltuk magunkat a Zalaegerszeg- Manchester United-találkozón. A mérkőzés jótékonyan hatott ránk, felspanolt bennünket. A győzelmi érzés fontos momentum volt, mert hasonló „meccset” kellett megvívni a vízzel magunknak is. Amikor augusztus 19-én, hétfő reggel a visegrádi védelmi bizott­ság ülésén már fellélegezhettünk, azt mondtam: ezt a meccset meg­nyertük, márcsak a gólarány kér­déses. Persze, azért a helyzet ko­molyabb volt attól, hogy mindezt egy futballmérkőzéssel egy lapon említsük. A hetven szabolcsiból húsz műszaki irányító és ötven fizikai védelmi feladatot látott el. Eleve hat-hét személyes mikrobuszok­kal és terepjárókkal mentünk, mert számítottunk arra, hogy ki­sebb csapatokra válik szét az osz­tag. Ily módon mobilakká válhat­tunk, s azonnal a szükséges he­lyekre érhettünk, ezzel is levéve a terhet a központi műszaki ügye­let válláról. A dobogókői megér­kezést követően, délután már el is foglaltuk helyeinket. Többek között Szentendrén, Visegrádon, Esztergomban, Érden, Surányban, Leányfalun, illetve a központi műszaki ügyeletén kaptunk fel­adatot. A FETIVÍZIG mindemel­lett jelentős technikai eszközzel is támogatta a fővárosiakat: 75 ezer fáklyával, 3500 méter szűrőszövet­tel, 4 ezer négyzetméter árvízvé­delmi fóliával. Kézzel nyomták vissza Jómagam Visegrád városánál, Hadházy László polgármesterrel együtt irányítottam az árvízi vé­dekezést. A város lakossága már a megérkezésünk előtt elkezdte a védvonal kiépítését. Ott is azt ta­pasztaltam, amit valamennyi kol­légám: a példás összefogást, az emberi szolidaritást. Nemcsak a bajban lévők segítettek, de ott vol­tak a hegyen, a biztonságban la­kók is. Menő vállalkozók nem szé­gyelltek egy szál gatyában egész nap a gáton dolgozni, mások ebé­det, teát főztek, ásványvizet hoz­tak, sőt még süteményre is futot­ta. Munkájukért külön dicséret il­leti a szombathelyi kiképző köz­pont katonáit. Horváth Tamás al­ezredes úr kiskatonái tevékenyen segítették tavaly Bereg árvízvé­delmét is. A péntektől hétfő reg­gelig tartó időszak igen kemény volt, három rendkívül veszélyes helyzetet is sikerült kivédenünk. Azért mondom, hogy „kivédeni”, mert a vízzel igazán nem száll­hat szembe az ember, csak igyek­szik a pusztítást megfékezni. Sze­rencsére jókor voltunk jó helyen, s mind a három esetben - az apát­kúti és az ágasházi áteresznél, il­letve a platánsornál - mi nyertük a meccset. Kétszer is előfordult, hogy a kezeinkkel, testünkkel megtámasztva a homokzsákfalat sikerült úrrá lenni a helyzeten. Csak az utóbbi két helyre mint­egy nyolcvanezer homokzsákot raktunk le. Augusztus 20-án reggel a város polgármestere már kijelenthette: megtartják a nemzeti ünnepet. Az új kenyér megáldásánál és meg­szentelésénél mi is ott voltunk, a Visegrádra vezényelt 37 vízügyes. Az emberek boldogan, sokan könnyezve vitték a Dunához a ko­szorút, s dobták a már apadó fo­lyó vizébe. Szép pillanatok voltak ezek, miként a búcsúzásunk is a város lakosságától. A polgármes­ter mindenkivel, minden kiskato- nával is kezet fogott. Már itthon, a kollégák általi fogadtatás is em­lékezetes marad számunkra, mi­ként az „otthoni” is. A gyermeke­im fellufizták a szobánkat. Most egy napra szabadságra megyek, a gyerekekkel Császárszállásra. Igen, víz mellől a víz mellé! - mondta nevetve Kerti Andor. Rekorddöntés- Augusztus 14-én, a kora haj­nali órákban kaptam a riasztást elöljáróimtól, hogy induljak el másodmagammal a Komárom- Esztergom Megyei Katasztrófavé­delmi Igazgatóságra, segíteni a Megyei Operatív Törzs létrehozá­sát és munkáját - tájékoztatott Is­tenes Sándor pv ezredes, megyei katasztrófavédelmi igazgató. - A Dunán 37 évvel ezelőtt vonult le hasonló nagyságú árvíz, így jól jött a helyi szakemberek számára a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyé­ből érkezett segítség. Emberein­ket három turnusban riasztották a Duna menti megyék közül Ko- márom-Esztergom és Pest megye védelmi munkáihoz. Pest megyé­ben Visegrád, Nagymaros, Szob, Dunaharaszti, Vác térségében, a legveszélyesebb szakaszokon napi 16-18 órát dolgozva kamatoztat­hatták tapasztalataikat megyénk harcedzett polgári védelmi kiren­deltségvezetői. Segítették a pol­gármesterek munkáját, tartották a kapcsolatot a megyei operatív törzzsel, a vízügyi szakemberek­kel együtt részt vettek az ideigle­nes védvonalak kiépítésében. A veszély nagy volt, ugyanis az ed­dig mért legnagyobb vízszintet 31 centimléterrel megdöntve tetőzött a Duna ezen a szakaszon. Vissza a gátra Istenes Sándor: - A dunai árvíztől lélegzetvételnyire jöhettem haza, hogy augusz­tus 16-án átvehessem a me­gyei közgyűlés elnökétől, Helmeczy Lászlótól az igaz­gatóságunknak adományo­zott csapatzászlót. Ezt követően ismét Komárom- Esztergomba siettem, ma­gammal víve a Helmeczy László által a megyei tarta­lékból adományozott hat­ezer homokzsákot. Emellett hat kamionnyi, 1600 sze­mély fektetésére alkalmas anyagot is szállítottunk. A fertőtlenítést és mentesítést jelenleg is három emberünk segíti, naponta átlagban 4-6 ezer hypo oldatot juttatva a szennyezett útvonalakra és közterületekre. Árvíz után mindenütt fertőtlenítenek Fotó: mti Nevezetességeink 1696-ban a katolikustemplom- összeírás szól először arról, hogy Kisarnak református temploma van. Az épületet Keresztúry György lelkész tervezte. A belsőnek sík ter­rakotta famennyezete volt vi­lágoskék és arany színű fes­tékkel. Orgonáját Fittler Sán­dor építette hét változattal. A templom a II. világháború­ban, 1944. október 26-án gyújtólövedéktől leégett. 1946- 47-ben nem a régi módon épült újjá, hanem az akkori viszonyoknak megfelelően, igen szerény körülmények között Fotó: Elek Emil

Next

/
Thumbnails
Contents