Kelet-Magyarország, 2002. július (62. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-06 / 156. szám

2002. július 6., szombat HÁTTÉR /3 HÍREK iWswjwwwWR». E Vitézi Rend A Magyar Köztársaságban törvényes bejegyzéssel működő Vitézi Rend Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete július 6-án, szombaton 10 órától rendi gyűlést tart a Nyírségi Re­formátus Egyházmegye gyülekezeti ter­mében (Nyíregyháza, Bessenyei tér 7.). 0 Lelki elsősegély A telefonos lelki el­sősegély-szolgálat július 6-án és 7-én 18 órától 23 óráig a 06-80/505-555-ös te­lefonszámon tárcsázható. A hívások in­gyenesek. NÉZŐPONT Békességet az embereknek Angyal Sándor Különös helyzeteket produkál az élet. Példa erre a tegnapelőtti pesti blokád a hídon és a tüntetés a téren, ahol a válasz­tási eredményeket elfogadni képtelen néhányszázan (ezren?) gyilkosoknak, kommunista bérenceknek, szemét kom­csiknak nevezték, skandálták a hatalmon lévő párt, kormány vezetőit, személy sze­rint a miniszterelnököt is. Mindeközben a •kormányfő miniszterelnökségét egy pilla­natig sem kérdőjelezte meg II. János Pál pápa, aki éppen a tüntetés idején fogadta Medgyessyt. Sőt, maga a baloldalisággal egyáltalán nem vádolható Silvio Berlus­coni olasz miniszterelnök sem féltette hi­vatalát a vendégtől és odainvitálta. A pes­ti demonstráció során is többen hangoz­tatták, hogy az ilyen esemény bevett szo­kás Nyugat-Európában. Az is bevett szo­kás a demokráciát hosszab ideje gyakorló Nyugaton: elismerik, látogatásra hívják és kezet nyújtanak a hazája valamennyi, ab­ban illetékes fórumán legálisnak nyilvání­tott miniszterelnöknek. Lehet tiltakozni, de hogy egy országo­san közismert és művei alapján tisztelt neves építész azt nyilatkozza mindeköz­ben: az események 1956-ot idézik, csak annyi a különbség, hogy most ütik, vág­ják a tüntetőket, akkor pedig közéjük lőt­tek... Talán túlzás, hogy a rend őrei ütöt­ték, vágták a „a spontán szerveződés" résztvevőit, legfeljebb rendet akartak ten­ni az utcán, megnyitni az utat a forgalom előtt. Aztán álltak farkasszemet nézve a felszólítás ellenére sem oszló csoporttal, mígnem a végén - akárcsak Nyugaton - a füstbombához folyamodtak. Kiások most a körülmények, mint voltak a diktatúra megszüntetését követe­lő ötvenhatos forradalom idején. Nap­jainkban élnek, sőt megújulnak a demok­ratizmus intézményei, még akkor is, ha jó néhány embert irritál bizonyos régi arcok feltűnése a közéletben. Fontos döntések születnek a parlamentben az életviszonyok javítására, miközben államtitkokat kiabál­nak ki egyesek, múltbéli történésekről (Medgyessy, Pokorni), mintha a cél az volna, hogy minél rosszabb a közhangulat, annál jobb „a helyzet". Felkérés érkezett az államfőhöz, vesse latba tekintélyét a bé­kesség érdekében. Sokan várjuk a válaszát. Pistike, emlékezz vissza hol ástad el apá­dat?! Rajz: Ferter János Múzeumparit Érdemes végigjárni a szatmár-beregi kistelepüléseket, hisz a természetes szép­ségvei csábító tájat olyan kistelepülések teszik még vonzóbbá mint például Fülesd, ahol a falu központjá­ban elterülő Múzeum­park másfél hektáros területén a középüle­tek mellett két népi lakóház várja a látogatókat Fotó: Balázs Attila im www.szon.hu Akit a vonat látványa régen megfogott A vasutasnap(ok) ürügyén a hatalmas birodalom néhány szereplője ünnepükről, önmagukról Fotók: Györke László Györke László Nyíregyháza (KM) - Vajon melyik gyerek, különösen kisfiú, ne gondolt volna va­laha arra, hogy vasutas lesz. Ahol én születtem, onnan négy kilométerre volt az ál­lomás, de ha vártunk vagy kísértünk valakit, engem nem lehetett kihagyni. Mert vonatot akartam látni, beszippantani a vasúti talpfa (ak­kor még) kártányos illatát, inte­getni a mozdonyvezetőnek. Bár hivatalosan július máso­dik szombatja a vasutasnap, teg­nap már ünnepeltek Záhonyban, ma pedig a nyíregyháziak Sóstó- gyógyfürdőn, jövő szombaton pe­dig az országos vasutasnapot tartják Debrecenben. Ez alka­lomból kerestem meg a hatalmas birodalom néhány szereplőjét. Hiszen itt minden láncszem nél­külözhetetlen. Az állomásirányító Nagy István a vonatforgalmat irányítja, ellenőrzi a nyíregyhá­zi állomáson, ahonnan és ahová naponta 160 személy- és 40 teher­vonat étkezik meg és indul ki. Kuk László állomásfőnök-helyet- tes szerint Nagy István úgymond vérbeli vasutas, ha ő van szolgá­latban, nyugodtak lehetnek.- Nyírbogdányban születtem 1943-ban - mondja a vezérigazga­tói elismerés várományosa -, öz­vegy édesanyám maga nevelt fel. Az általános iskola elvégzése után, 17 évesen már a vasútnál dolgoztam. Pályamunkás voltam a Szerencsi Cukorgyár és Prügy közötti kisvasúton, aztán 1962-től ugyanazt csináltam Tatabányán. Rá egy évre Záhonyban átrako­dó munkás lettem, majd kocsi- rendező, később forgalomirányí­tó, váltókezelő. Aztán Budapes­ten 1966-67-ben elvégeztem egy szaktanfolyamot és visszakerül­tem Nyírbogdányba szolgálatte­vőnek.. A tisztképző 1977-78-ban következett, utána Nyíregyházán külsős forgalmi szolgálattevő, majd rendelkező szolgálattevő, állomásirányító, KTG-tiszt (azaz kocsigazdálkodó-irányító), majd térfőnök voltam. Ahogy monda­ni szokták, végigjártam a sza­márlétrát. Nagy István három gyermeke közül a középső, Ágnes szintén vasutas, s a felesége is itt dolgo­zott pénztárosként, mielőtt nyudgíjba ment volna.- Remélem, most már felfelé megyünk, fejlődünk, s előbb- utóbb visszanyeri a vasút a ré­gi státusát. Ez, gondolom, nemcsak ötven­kétezer vasutas óhaja, hanem mindannyiunké. Trükkös utasok Szilágyi László vezető jegy­vizsgáló az IC-járatokon. Sok trükkel próbálkoztak már a ked­ves utasok, ha jegy nélkül száll­tak fel.- Nincs probléma - mondja -, ha valakinek nincs ideje megvál­tani a menetjegyet, mert épp­hogy elérte a vonatot, mert ké­sett a busz, vagy a csatlakozás. Természetesen pótdíj ellenében kap jegyet. Persze előfordul, hogy a kedves utas azt mondja, váltott ő jegyet, csak most éppen nem találja. Szilágyi László tíz éve dolgo­zik jegyvizsgálóként. Barátja ta­Nemes László nácsára jelentkezett a baktaló- rántházi származású (akkor még ugyancsak) fiatalember. Ahogy mondja: nem bánta meg, a fize­tésével is elégedett lenne, ha nem viniié el a javát az adó. Ő is reméli, hogy a vasút mihama­rabb felszálló ágba kerül, hisz nagyon sok ember egzisztenciá­lis biztonságáról van szó. Fellendül az árufuvarozás? Bartha Katalin árufuvarozási részlegvezető a nyíregyházi vas­útállomáson. Pályáján gyakorla­tilag nem voltak kitérők, hiszen a nyírmadai általános iskola után a záhonyi közlekedési szak­középiskolában szerzett szakmai ismereteket. Baktalórántházán kezdte a pá­lyát számadó és árupénztáros­ként, s tíz év után került Nyír­egyházára, ahol előbb az áru­pénztárakat ellenőrizte, majd részlegvezető lett.- Szeretem a munkámat - mondja -, s úgy tapasztalom és remélem: jó irányba fordul a vasúti árufuvarozás ügye. A tolatásvezető Nemes László tolatásvezető negyvenhárom éves, Sajószent- péteren töltött élete első két évét, akkor ugyanis szülei Vasmegyer- re költöztek. A 110-es ipari szakiskola befejezése után he­gesztőként dolgozott a megye- székhelyen a vasipari szövetke­zetnél öt éven át. Aztán egy kis kitérő következett, de hamar rá­jött: a rendőri egyenruhát nem igazán neki találták ki, pályát módosított tehát. Böngészte az álláshirdetéseket, s mikor kocsi- rendezőket, fékezőket kerestek, nem sokat habozott.- Nem bántam meg - fogalmaz tömören. - Unokáim már nagyon várják, hogy elvigyem őket a szombati vasutasnapra. Nagy István Bartha Katalin Szilágyi László Barátságok az árvíz után Tarpa (Molnár Károly) - A gátszakadás következményei 2001 tavaszán és nyarán szinte minden tarpait érin­tettek. Akadtak, akik úgy vélték: nem maradnak az egykori mezővárosban. Szűcs Miklóstól, a tarpai Esze Tamás Általános Iskola igazga­tójától tudjuk: csökkent a tanu­lók száma is, de a tanulmányi munkában nem következett be törés. Közvetlenül a tragédia ide­jén, de a későbbiekben is többen igyekeztek segíteni. A budapesti Kassa úti Általá­nos Iskola annak idején gyer­mekjátékokkal; fekete-fehér tele­vízióval segített. A közelmúlt­ban az iskola tanári kara szat­már-beregi körútra szánta el ma­gát. A 45 pedagógus így a hely­színen ismerkedhetett a támoga­tottakkal. Egy másik fővárosi iskola, a II. kerületi Budenz József Álta­lános Iskola az elmúlt évben is­kolabútorral segített. A tarpaiak nyári táborozáson látták vendé­gül az iskola 13 tanulóját és két kísérő pedagógusát. Egy héten keresztül a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak (Horváth Róbert területi vezető, Ebesfalvi Sarolta, Kelemen Attila, Szőke Zsuzsa az E-misszió természetvé­delmi egyesület vezetője) segítsé­gével Bereg természeti értékei­vel is megismerkedtek. A tar­paiak segítségével egész napos autóbuszos túrán kereshették fel Szatmár-Bereg néprajzi emlékhe­lyeit. A jövőben a két iskola cse­reüdültetések révén is igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait. Az Iskolánál Tarpán, a Budenz Iskola diákjaival Fotó: a szerző Á

Next

/
Thumbnails
Contents