Kelet-Magyarország, 2002. július (62. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-29 / 175. szám
2002. július 29., hétfő Kelet* Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK Pályázat. A nyíregyházi Állatbarát Alapítvány (Hősök tere 9.) Állatvédelmi művészeti pályázatot hirdet. A pályamunkák beküldési határideje szeptember 9. 0 Átadás. Nyírteleken augusztus 3-án 11 órakor ünnepélyes keretek között adják át a lakosságnak a felújított Dózsa György utcai Egészségházat. Tábor. Kétnapos Életmódtábort indít ma a Napfény Életmód-egyesület Nyíregyháza, Törzs u. 56/a alatt. NÉZŐPONT Diplomadömping Balogh József Otven körüli szakra és szakpárra hirdetett pótjelentkezést a Nyíregyházi Főiskola - közöltük szombati lapunkban a hírt, jóllehet majdnem háromezren már megkapták az értesítést arról, hogy felvételt nyertek. Valószínű, teljesen természetes dolog ez egy mai fiatalnak, akinek eszébe sem jut, hogy a hetvenes években néhány száz hallgatója volt az egész intézménynek, s az sem, hogy öt évvel ezelőtt kevesebb volt a teljes létszám, mint most az elsősök száma lesz. Mert ha a pótfelvételi sikeres lesz - miért ne lenne? -, akkor ötezren kezdik meg az első évet az intézmény négy karának mintegy 140 szakán és szakpárján. Vagyis majdnem minden második jelentkezett fiatalból hallgató lehet. Ha az országos adatokat nézzük, s ugyanilyen arányban nyílik meg más felsőfokú intézmény kapuja a hallgatók előtt, akkor 75 ezer diplomásjelölttel lesz több szeptembertől. Vajon szükség van-e, szükség lesz-e országunknak ennyi diplomásra? Lesz-e annyi katedra, bírósági, ügyészségi fogalmazói, ügyvédbojtári hely, agrár-, vagy műszaki diplomásnak kijáró munkaalkalom, ahány képzett ember lesz? Valószínű. Húsz-harminc évvel ezelőtt még egy érettségi is elegendő volt egy biztos álláshoz, ma már a diplomások is maguk gondoskodnak munkahelyről, s biztosan tudom, nem mindenkinek sikerül első próbálkozásra. Ezért egyre gyakoribb, hogy az első diplomát egy másik, olykor egy harmadik követi, ezért nem furcsa már, hogy a Nyíregyházi Főiskolán - nyílván másutt is - nem a 18-22 éves korosztály létszáma a legnagyobb, hanem 22-26 éveseké, s lehet, hogy rövid időn belül ennél is magasabb lesz a másod, a harmaddiploma miatt. A rendszerváltás óta tudjuk: nem lehet biztos állást garantálni az élet egyetlen területén sem. A tőlünk fejlettebb nyugaton rég megtanulták az emberek: életük során többször is pályát kell módosítaniuk. Mi most tanuljuk. S ehhez bizony egyre többször nem lesz elég egy szakma, egy diploma. Külföldi ápolók, megyei betegek A fiatalok közül mind kevesebben vállalják a napi huszonnégy órás, nehéz munkát Minden szorgos kézre szükség van a betegágynál Fotó: Balázs Attila Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - Kár csűrni, csavarni, a statisztika bizonyítja: egyre kevésbé népszerű az ápolói pálya, a fiatalok közül mind kevesebben vállalják a napi huszonnégy órás, nemcsak a testet, de a lelket is igénybe vevő nehéz munkát. Ráadásul mind többen vannak azok, akik a megszerzett ápolói képesítéssel a zsebükben vagy egy teljesen más pályára állnak, új szakmát választanak, vagy - ha maradnak is az egészségügy területén, - nem a magyar betegeket, hanem a fejlett szomszédok állampolgárait gyógyítják. Ausztriába, Németországba, sőt, annál is távolabb mennek, mert ott a magyarországi bérek többszörösét kaphatják meg, vihetik haza havonta. Körforgásban A körforgás persze nem áll meg, hiszen a magyarországi egészségügyi intézményekből hiányzó orvosokat és szakdolgozókat ugyancsak külföldről igyekeznek pótolni: azokkal a főleg Romániából és Ukrajnából érkező személyekkel, akik között egyes hírek szerint olyan is akad, aki csak tolmács segítségével képes a beteggel szót érteni, de akiknek döntő többsége szerencsére magyar nyelvű, illetve kettős állampolgársággal rendelkezik. Amint azt dr. Kása Zsigmondiért, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei főorvosától megtudtuk, drámai helyzetről nem beszélhetünk, az idegen állampolgárok megyénkben hivatalos munkavállalásáról, szabályos foglalkoztatásáról azonban igen.- Húszon felül van azoknak a dolgozóknak a száma, akik a megyei kórházban idegen ország állampolgáraként vállalnak munkát - mondja Veres Tamásné, a Megyei Jósa András Kórház ápolási igazgatója.Többségük magyar anyanyelvű, Erdélyből , illetve Ukrajnából érkező személy. Közöttük több olyan diplomás orvos is található, aki diplomájának honosításáig magasan képzett ápolói státusban van, valójában ápolóként dolgozik. A honosításig előírt éveket a kórházban töltik, s amikor a papírok rendben vannak, orvosi tevékenységet is végezhetnek. Az idegen országból érkezett szakembereket az első időben segédápolóként alkalmazzuk, hiszen tudásuk, képzettségük nem éri el a hazai diplomával, illetve szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők szintjét. Kórházunkban az a szokás, hogy munka mellett minden ilyen dolgozó tanul, elméletben és gyakorlatban egyaránt folyamatosan képezi maVáiják a béremelést- Sokat várunk a most meghirdetett jelentős mértékű béremeléstől - mondja a nyíregyházi kórház ápolási igazgatója, aki szerint a fizetések rendezése szinte az utolsó percben történik. Akkor, amikor még van remény arra, hogy a gyógyításban, a betegágy mellett maradnak azok, akiknek egészségét a legtöbb páciens köszönheti. gát, s ha a szükséges képzettséget megszerezte, teljes értékű ápolóként folytathatja tovább. Amint az Veres Tamásné szavaiból kiderül, igencsak rászorulnak az idegen kézre, hiszen az ápolói pályáról folyamatos az elvándorlás. A megyeszékhely nyújtotta, számos könnyebb munkalehetőséget igyekszik mindenki kihasználni, s ha teheti, nem vállalja a három műszakos, lelki terhet is jelentő, nem is jól fizetett ápolói munkát. Ráadásul női szakmáról lévén szó - folyamatosan sok a gyesen, terhességi táppénzen lévő ápoló, akiket távollétük alatt helyettesíteni bizony nem mindig könnyű feladat. A kisvárdai kórház főigazgatója, Harsányi Imre mondja:- Rászorulunk az idegen állampolgárságú dolgozókra, akik között intézményünkben 9 orvos, 10 egészségügyi szakdolgozó, valamint 17 kettős állampolgárságú ápoló, illetve 15 kettős állampolgárságú orvos található. Nemcsak Erdélyből és Ukrajnából, de a Debreceni Egyetem angol nyelvű képzésében részt vevő afrikai országokból is vannak orvosaink. Elégedettek vagyunk velünk, igyekeznek mindent megtenni a betegekért, tanulnak, képezik magukat. A Vásárosnaményban és Fehérgyarmaton működő Szatmár- Beregi Kórház speciális földrajzi helyzete, határmentisége joggal feltételezi, hogy sok az idegen, a szomszédos országokból érkező dolgozó. Ezzel szemben az igazság az, hogy az intézményben mindössze három külföldi állampolgárságú ápoló tevékenykedik.- Voltak többen is - fogalmaz Nagyné Lovász Zsuzsa, a kórház ápolási igazgatója, - csakhogy elmentek innen. Ugródeszkának használtak bennünket, csak addig maradtak, amíg a határtól beljebb, az ország jobban fizető területem találtak maguknak helyet. Hasonló a helyzet az orvosokkal is. Maradnak, amíg a diplomájuk honosítása meg nem történik, aztán többségük keres magának új munkahelyet. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ma már nem is igen kényszerülünk külföldi állampolgárok felvételére, mert mind több a hazai jelentkező. Olyan emberek, akiket minden ideköt, s akiket az érettségi után úgy veszünk fel, hogy vállalják a munka melletti tanulást. Nagyon várjuk a beígért bérrendezést, mert azt reméljük, akkor nemcsak a munkából jut sok, de fizetésként is többet vihetünk haza. Hiányzó gyógyítók- Kórházunkban hat külföldi dolgozik, jobbára Erdélyből és Kárpátaljáról jönnek olyanok, akik ott születtek, de ma már magyar állampolgárok - foglalja össze dr. Nagyházi Árpád, a mátészalkai területi kórház főigazgatója. - Csak érdekességként mondom el, hogy most jön hozzánk Angliából egy sebész szakorvos, aki nigériai származású, a Debreceni Egyetem angol nyelvű képzésén szerzett doktorátust, aztán bejárta Európát és Ausztráliát, majd úgy döntött - mivel imádja Magyarországot, és tiszteletbeli magyarnak tekinti magát - dolgozni is itt szeretne tovább. Egyébként pedig szükségünk van az idegen kézre, mert középkádertől az orvosokig vannak betöltetlen álláshelyeink. Ebben a pillanatban nyolc szakképzett ápolót és legalább öt szakorvost tudnék azonnal felvenni. ELETKEPEK A penyigei „szőttes” Szilvási Csaba A tatabányai osztályomat elvittem tanulmányi kirándulásra Szatmárba. Az idő rövidsége és az időjárás miatt csak egy darabot tudtam megmutatni nekik az én szűkebb hazámból. Fehérgyarmat kivételével, ahol a szállásunk volt, egy rö- videbb gyalogtúra formájában csak Penyigéig jutottunk el, mert az eső a szó szoros értelmében „hazavert” bennünket. Nem az ősz, öreg tanárként, hanem a régi boglyas, vagy ahogy nagyapámék mondták „buglyos fejű” gyerekként ballagtam tanítványaim között, akiknek a gyarmati legelő és a pázsitos Szihágy patak csak egy unalmas tájegység volt, és nem tudhatták, hogy az „Öregben” mi játszódik le. Nem érezhették meg, milyen zölden lángol a lelkében a Szenke ruhája, mert ők csak egy egyszerű nádast láttak a táj flórájának e részletében. A városi gyerekek, akiknek többsége azt sem tudja, „mi a szösz” az a szösz, vagy „mi fán terem” a kóc és a csepű, a „Szenke-parti Párizsba”, Penyi- gére érkezve kezdetben nem sokat éreztek meg a falusi élet lélegző valóságából sem, s a csodálatos néprajzi múzeum bödönjei, vékái, bögréi, a talpas és kerekes guzsalyok, amelyek osztályfőnökükben feltámasztották a több évtizede létezett szatmári világ minden varázsát, eleinte legfeljebb az antikvárius boltok ócskaságait jelentették számukra. De aztán jött a csoda, az elvarázsol- tatás. Egy nagy lélek kisugárzása magával ragadta őket is. Kormány Margit tanító néni, a vidék egyik lelke, szép hímzésű, bokáig érő drága vásznat terített körénk. Gondoskodásával, figyelmességével, finom ízlésével, értékes gondolataival a gyerekek többségét is elvarázsolta. Egyszerű, egészséges és becsületes jelleme, szavainak tiszta, kútforrás íze számomra - bár tulajdonképpen most kerültünk először „beszélős kapcsolatba” - a legédesebb testvérré, a legkedvesebb baráttá tette őt, akiben felismertem a fáklyák, a néptanítók igazi modern megtestesítőjét. A gyerekek, amikor a penyigei balladát is elénekelte nekünk, velem együtt olyan áhítattal figyelték, ahogy Gellért püspök hajdan a kézi malmot hajtó szolgálólány dalát, „a magyarok szimfóniáját” hallgathatta. Az ember élete attól erős, attól dús, hogy más emberéletek vannak beleszőve. Kormány Margit körénk terített nagy „szőttese” - a tőle ajándékba kapott, „penyigei motí- vumos” kis vászon könyvjelző által szimbolizálval - benne lesz életem könyvében. Vízen járók. Nagy a nyüzsgés a tiszalöki üdülőövezet vízpartjain, ahol sokan vannak akik nap mint nap vízre szállnak. Képünk a Keleti-főcsatorna partján készült Fotó: Balázs Attila
