Kelet-Magyarország, 2002. július (62. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-27 / 174. szám
2002. július 27., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT Vajai művésztelep * Evekkel ezelőtt született az ötlet, hogy a vajai vár ódon falai között, a park nyugalmat árasztó fái alatt találkozzanak a képzőművészek. Határainkon innenről és túlról. Az elhatározást tett követte, s Ma- darassy György festőművész irányításával megkezdődött a munka. Minden évben jelentékeny alkotások születtek, s ezek időről időre bemutatkoznak. Legutóbb Nyírbátorban, a Báthory István Múzeumban. Madarassy György: Cím nélkül Flstlcaun V.: Fárá denumlne Kuzma Boris: Uzsgorod Fotók: Elek Emil MÚZSA Garay János Fakadó szerelem Szeretnék nem szeretni, S ah mégis lángolok, Karom kitárul önként, Szivem föl-földobog. Ki az, kiért igy égek? . Mi az, mi így epeszt? Jöhet, jöhet-e, kérdem, Istentől ily kereszt? Talány vagyok magamnak, Nincs kit szeretni még; S ah, mégis érzem, érzem, Szivem csak érte ég! Ölben vitte a templomig a kisboijút Még mindig kísért az özönvíz emléke, bár az új házat most már semmiért el nem cserélnék Mikor visszajöttünk, még állt a ház Fotó: amatőr Györke László Gulács, 2002 júliusa. A Jánd felőli bejáratnál homok- és téglahegyek jelzik: van még tennivaló ebben az árvíztől sokat szenvedett településen. Vadász Péter és a balmazújvárosi brigád például egy műemlék értékű, patics falú parasztház újjáépítésén dolgozik. Mint mondja: egy hónap múlva már érdemes fotózni. Az utcákon sorakozó szebbnél szebb beregi házak portái igen változatos képet mutatnak. Van, ahol még nincs kerítés, másutt viszont már szinte nyomát sem látni a tavaly márciusi özönvíz pusztításának. Kinek-kinek tehetsége és igényessége szerint... Sokáig idegen volt A József Attila utca keskeny aszfaltsávja két szélén sárgállik a homok. Virág egyelőre csak a kerítéseken belül nyílik. Kerekes Bálinték portája nincs híján a virágoknak. Az új ház mögött még áll a régi nyári konyha.- Sokáig úgy voltunk vele - meséli Kerekes Bálintné hogy a nyári konyhában szerettünk lenni, mert az volt a miénk. Egy ideig kicsit idegennek éreztük ezt a szép, új házat. Mindenszentekkor költöztünk be, de ebédhez először csak karácsonykor terítettünk idebent. Most már más a helyzet, most már semmiért el nem cserélnénk. A régi házban még együtt lakott három nemzedék: rajtuk kívül Ferenc fia feleségével és a most négy és fél éves Gergő, valamint a hétéves Ferike. A gyerekek nem voltak túl beszédesek, annyit azért elárultak: a mesekazettákat sajnálták legjobban. Elpusztultak a juhok- Kedden fél kettő és fél három között volt két gátszakadás Tarpánál és Tivadarnál - idézi fel az eseményeket Ferenc. - Este hat, fél hét körül már itt volt a víz a kert alatt.- Nem akartunk elmenni - vág közbe édesanyja -, mert ’98-ban is elmentünk egy hétre, pedig nem kellett volna. Akkor is libogott a gát, mégsem szakadt át. Úgy gondoltuk, most is megvédik. Mondtam a papának, hogy én nem megyek. Akkor én sem, válaszolta. De a férjem szívbeteg, őt nem lehetett itthagyni, ezért aztán mégis úgy döntöttem, elmegyünk. Negyed nyolc körül már itt csörgött a víz a kapuban. Sebtiben összeszedtem néhány dolgot, de hát úgy maradt itt minden, ahogy volt. Fiam elvitt bennünket Nyíregyházára a lányomékhoz, aztán visszaindult menteni a jószágot.- Másnap reggel Jánd felől már nem engedtek be Gulácsra - mondja Ferenc. - Kisar felől nagy nehezen a saját felelősségemre egy traktorral bejöttem a templomig. Ott Kovács Alfonz pedagógussal - ő végig itt maradt - egy csónakon eljöttünk a házig. Ez olyan nyolcszáz méter. Mindenképpen be kellett jönni, mert a hodály, ahol kétszáz juhot tartottunk, jóval mélyebben fekszik, mint a ház, ott legalább másfél méteres volt a víz. Borzalmas látvány fogadott: ötven anyajuh és hatvan pecsenyebárány pusztult el. A bajt tetőzte, hogy száj- és körömfájás miatt nem vitték el a bárányokat, különben kisebb lett volna a kár. A hasas anyajuhok közül később sok elvetélt. A közvetlen kárt, igaz, az állam később megtérítette. Volt két fejőstehén, meg kisborjú is. Az egy hónapos borjút ölben vittem a templomig. A kimentett juhokat Nagydobosra meg Kisarba vittük, aztán két napig szedtük össze a dögöt, amit szervezetten szállítottak el.- Én vasárnap jöttem először vissza a házhoz Kisar felől - emlékszik vissza Judit, Ferenc felesége. - A ház még állt, a víz olyan magas volt, hogy a kerítés betonalapján lépdeltem végig. Az ajtókat már nem lehetett kinyitni, az ablakok kipúposodtak. Mindenütt iszap, pocsolya. A gyerekek játékai egy ládában álltak, a víz azt is felborította, akárcsak a szeny- nyesládát. A szekrényben a nyolcadik tányérban is áll a sáros víz. Azóta sem tudták a szekrényről teljesen eltüntetni a nyomot. Az egyik utcai szobát teljes egészében a megmentett bútorokkal rendeztük be.- Amikor hétfőn hazajöttem - veszi át a szót a mama -, megláttam, mi van itt, csak sírtam. Ha Juci sógornőm Kisarból nem jön segíteni, aki két hétig csak mosott, meg mosott, nem is tudom, mi lett volna velünk, annyira lebénított ez az egész. Hisz ha akkor tudtuk volna, hogy ilyen szépen rendbejövünk! Férfikönnyek Kerekes Bálint és Ferenc fia a harmadik ház előtt a kerítés betonalapját önti éppen. Most már itt laknak a fiatalok. A tetőtér- beépítéses családi ház nem árvizes, építését még 2000-ben kezdték. Már tető alatt volt, csak vakolás, burkolás és a belső munkák hiányoztak, mikor jött az vízözön. Akkor, jobb híján, idehajtották a disznókat. Mivel még nem laktak benne, kártérítést sem kaptak. Pedig hát az betárolt építőanyagot elmosta az ár. Jó magas alapot készítettek a ház alá.- Még meg is jegyezte a szomszéd - mondja a papa -, hogy tán árvíz ellen építitek. Hát nem rászólt! - Aztán elkomorodik. - Én még életemben sose sírtam, de amikor megláttam, hogy odaveszett ötven év munkája, bizony nem tudtam visszatartani. Álmában még látja A régi ház 120 négyzetméteres volt négy szobával. Az új csak 92. A 24-es típusterv szerint épült kisebb változtatásokkal. A nappaliból az eredeti három ajtó helyett csak kettő nyílik, a zuhanyozófülke bekerült a tágas fürdőszobába, helyére pedig másik bejárati ajtó került piciny előtérrel. Az utcára nem három kicsi, hanem két nagyobb szoba néz.- Elég az nekünk - mondja a mama. - Most már csak ketten vagyunk, mert fiamék beköltöztek az új házukba. Igaz, így nyáron benépesül a ház, mert itt vannak a lányom gyermekei is Nyíregyházáról. Tavaly június és október között a garázsban meg a nyári konyhában lakott a család, a bútort meg Bagiékhoz vittük. Álmomban még ma is sokszor előjönnek azok a borzalmas képek. Kicsit eltűnik, majd folytatja:- Nem is tudom, mi lett volna itt velünk, ha az állam nem építi fel a házakat, az emberek nem segítenek rajtunk. Konyhabútort, hűtőszekrényt kaptunk, az utalványból előszobabútort vettünk. Szerencsénk volt Parragh Lajos brigádjával is, akinek tagjai Nagyecsedről jöttek. Nagyon rendes munkát végeztek, nincs a minőség ellen kifogásunk. Igaz, a falakat átfestettük, mert nekünk a színes jobban tetszik, mint a fehér. Lassan csak kiheverjük... A két fejős tehenet aztán eladták. Ferenc most is tart 180 anyajuhot szaporulatával. Felesége a gyes után nem kapott munkát. A hallgatag Ferike szeptemberben már iskolás lesz. STATISZTIKA Gulácson 382 lakóház volt az árvíz előtt. Ezek közül 152-t építettek újjá, 230-at állítottak helyre. Két újjáépítést másutt kértek, 40 család más településen vásárolt használt lakást, 30-an pedig a kártérítés mellett döntöttek. A Dacsó házaspár azonban még mindig a közösségi szálláson lakik... Az új ház udvarán a mama, Judit és két unoka Fotó: szerző Nevezetességeink A „finánclaktanyát” neves építész, Dümmerling Ödön tervezte, s ma is egyik jelentős középülete Kisvárdának. A kivitelezést helyi építőmesterek, Tutkovics József és Ferenc vezetésével végezték. Az építkezésen a helyi iparosok, munkások, mesterek, szállítók találtak munka- alkalmat. Az építkezést 1929. június 10-én kezdték meg, s öt hónap múlva, október 30-án már át is adták rendeltetésének a pénzügyőri laktanyát Fotó: Elek Emil
