Kelet-Magyarország, 2002. július (62. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-26 / 173. szám

2002. július 26., péntek HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Kastélytárlat. A tiszadobi Andrássy- kastélyban Szabó Tibor, Sánta Ferenc és Sánta Péter képzőművészek kiállítá­sa látható. Nyitva. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Önkormányzat Levéltára július 29- étől ismét megnyitja kapuit, várja ügy­feleit és kutatóit. 0 Falunap. Szamossályi önkormányzat Falunapot szervez július 27-én. A prog­ramban többek között fogathajtóver­seny, kutyabemutató, táncegyüttesek műsora és tűzijáték szerepel. NÉZŐPONT Nem díszít a biodudva Kovács Bertalan Jóllehet a biogazdálkodás honi térhó­dítása még messze van attól szinttől, amelyet a hozzáértők kívánatosnak tarta­nak, ám biztató jelek azért mutatkoznak. Egyre több agrárgazdálkodó ismerte ugya­nis fel, hogy a környezetbarát ökoszem- léletű növénytermesztés és állattenyésztés az EU-ban hosszú távon is jó áron elad­ható termékeket képes produkálni. E téren is üdvös azonban az uniós „divatnak" megfelelően öltözködni, magyarán: térsé­gi együttműködésben gondolkodni. E célt szolgálta az minapi tarpai ta­pasztalatcsere, amelynek során a tágabb régióból összesereglett vállalkozók ismer­kedtek egy ökomajor jámbor lakói, a szürkemarhák, a rackák és a mangalicák hétköznapjával. A delegáció tagjai persze nemcsak az őket fokozottan érdeklő lát­ványosságokra voltak fogékonyak, hanem messzi földről érkezett emberekként nyi­tott szemmel jártak-keítek az újjáépített beregi falvakban is. Több vendég irigy­kedve, de azért nagyot csettintve jegyezte meg: jó néhány borsodi, hajdú-bihari és szolnoki falu „elbújhat" a természeti csa­pás okozta sokkból látványosan felgyó­gyult települések mellett. Beregi gyerek lévén erősen dagadt a keblem, amint föl­dijeim szép és új házait dicsérték. (Meg is jegyeztem: az exkormányfő egyenesen a valóban szemrevaló és jómódú osztrák falvacskákhoz hasonlította a kényszerű metamorfózison átesett községeket.) Igen ám, de amit a mi szemünk - ta­lán éppen a nagy öröm okozta köd miatt - nem képes észrevenni, azt az idegen rögvest kiszúrja. Hazafelé aztán górcsővel vizsgáltam a tájat, s szomorúan tapasztal­tam: igazuk van! Az új házak közül nem egynek az udvarát bizony a (bio)dudva belepte. No, ezen a ponton még van mit tanulni az emlegetett osztrák falvakban élőktől. Már csak azért is, mert a porták udvarát ott sem a környezetkárosító vegy­szerekkel tartják rendben, hanem az év­századok óta ismert csodaszerrel: a kapazinnal. LJ tóbbiért még csak a sógorékig sem kell menni. A példáért viszont érdemes! Kapás van! Rajz: Ferter János Mézeskalács helyett tőkecsábítás A nemzetközivé váló vásárok komoly szerepet játszanak a térségi központok fejlődésében Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu Nyíregyháza (KM) - A me­gye gazdaságának megbízha­tó barométerei a különböző kiállítások és vásárok, ame­lyek a tőke áramlására is hatást gyakorolnak. Meggyőződéssel vallja ezt Tor­ma József, az Expo Wanderer Kft. ügyvezető igazgatója, aki a megye közelmúltjának vásártör­ténetét értékelve elmondta: a hátrányos helyzetből adódóan itt jóval tartalmasabb programok összeállítására van szükség, mint az ország egyébként is lük­tető gazdasággal rendelkező pontjain. Közös bemutatkozás A legutóbbi Szatmár Expo a fiatalok számítógépes ismereteit is próbára tette Fotó: Elek Emii pok, Országos Tanirodai Szak- kiállítás, ezen túlmenően céges és szakmai bemutatkozások, üz­letember találkozók, kulturális rendezvények pezsdítették az éle­tet szerte a megyében. Ezek a megjelenítések beépültek a gaz­daságban felértékelődő marke­ting tevékenységbe, s kapcsolód­tak nemzetközi szakmai konfe­renciákhoz, tudományos tanács­kozásokhoz, innovatív progra­mok bevezetéséhez. A törekvé­sekhez jelentős támogatást nyúj­tottak megyei és kormányzati szinten, elismerve az újszerűség­ben rejlő erőt. Mindezek eredmé­nyeként a térségi központok felismerték saját lehetőségeiket és országos ismertségre tettek szert. Lekörözött nagyvárosok- A hatás nem maradt el: me­gyénkben 8-10 ezres lélekszámú kisvárosok olyan rendezvénye­ket produkáltak, amilyenekre 80- 100 ezres nagyvárosok (Eger, Szolnok, Kecskemét) is komoly erőfeszítések árán voltak (vagy lettek volna) képesek. Természe­tesen ez a fölfelé ívelő szakasz sem tarthatott a végtelenségig, különösen úgy nem, hogy a tá­mogatások apadni kezdtek, oly­kor el is maradtak. Ez azért probléma, mert ezek a kiállítá­sok a gazdaság barométerei kell, hogy legyenek, de a súlyos lema­radással küszködő megyénkben ráadásul a gazdaságélénkítő feladattal is bírnak - emeli ki Torma József. Vagyis a bemutatkozás segít a tőke csábításában, a befektetők szimpátiájának elnyerésében. Ez a térség ugyanis foglalkoztatási gondokkal küzd, kevés működő tőke áramlik ide, s be kell val­lani: a kiállítások és vásárok sze­repe csökken. A gazdasági társa­ságok marketingre, fejlesztésre, beruházásra szánt kerete szűkül, s ha ez tartós tendencia marad, az erők szétforgácsolódnak, a kö­zös megjelenítések visszaszorul­nak, előtérbe kerülnek az ol­csóbb, kevésbé színvonalas prog­ramok. Egyes vélemények szerint me­gyénkben az évi 15-20 kiállítás sok volt, ezek száma jelentősen vissza is esett, s nem kizárt, hogy esetleg 1-2-nél állapo­dik majd meg, ami nem biztos, hogy szerencsés a megyére néz­ve - ad hangot aggodalmának a szakember. Meggyőződése: a ki­használatlan gazdasági potenciá­lok miatt ennek a megyének töb­bet kell fordítania - nemcsak anyagiakban! - önmaga bemuta­tására, eddig elért sikereinek hangsúlyozására az országos és nemzetközi elfogadtatás érde­kében. Tíz éve testvérváros Megyénkben mindig tartalma­sabb, gazdagabb kiállítást kell szervezni, mint ott, ahol egyéb­ként is pezseg a gazdaság, s is­mert a befektetői körökben - ál­lítja Torma József. Az idei Szat­már Expo programjait is erre te­kintettel szervezi: szeptember 5- én az Európai Unió lesz a figye­lem középpontjában, s itt ünnep­ük meg Mátészalka és a hollan­diai Zewenaar 10 éves testvérvá­rosi kapcsolatát. Másnap a ter­mészet és környezetvédelemre helyezik a hangsúlyt, ebből az al­kalomból tartják meg az Orszá­gos Vízgazdálkodás Napját. Két szakterület is a reflektorfénybe kerül, egyik a családi gazdasá­gok helye az unióban, emellett a Kelet-Magyarországi Munka­adók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is konferenciát ren­dez. A továbbiakban terítékre kerül a technológiai transzferek és a határrégió témája is. Ezek napi szinten értintik megyénk gazdasági és társadalmi életét.- Az Európai Unió PHARE Kí­sérleti Programjának indulása­kor, 1995-ben körvonalazódott a terv, hogy egy megyei kiállítás­szervező céget kellene létrehoz­ni a megyei önkormányzat, a vá­rosok, alapítványok és a szakte­rületen működő cégek összefogá­sával. A szándék hátteréhez tar­tozik, hogy akkoriban csökkent az országos és a nemzetközi kiál­lítások jelentősége, viszont teret nyertek a megyei illetve regio­nális bemutatkozások. A kezde­ményezés részben eredménnyel járt, létrejött az Expo Wanderer Kft., amely az 1996. évi OMÉK- on debütált közös megyei meg­jelenítéssel - pillant vissza a múltba az ügyvezető igazgató. ..................................................ff A megyének szüksége van gazdasági lehetőségeinek bemutatására Torma József ff ................................................. Eltelt hét év, és a társaság mintegy harminc megyei kiállí­tás és vásár megszervezésével igazolta létjogosultságát, és e rendezvények gazdaságra gyako­rolt hatását. A hagyományos programok listája tekintélyes: Szatmár Expo, Bereg Expo, Bá­tor és Térsége Expo, Nyírségi Al­manapok, Szatmári Faipari Na­Édes, jóságom... Kállai János Müyen tiszta is tud lenni a világ - mormolta csöndesen K., milyen megejtően egyszerű. Hiszen másról sincs szó - foly­tatta a koraesti elmélkedést, minthogy az, akit valaha lán­golóan szeretett, de el kellett, hogy hagyjon, mindegyre be­szökik hozzá, minden pillanat­ban az emlékezés legkeske­nyebbre hagyott résein. Mostanában Adyt, József At­tilát, no, meg „desszertként” Radnótit olvasgatott. A kedven­ceit, mint ahogyan némi büsz­keséggel hangoztatta egy-egy remekmű elolvasása után. Közben magukra gondolt. Az ő varázslatos kettősükre, fősze­replés-alakításaikra, győzel­meikre, látványos bukásaikra az élet egyik legbizarrabb drá­májában. K. akkor, rögtön az első összeborulásuk után öröm­től riadtan kérdezte: - Mi lesz most? Akkor még pillekönnyedén röppent a válasz: - Semmi! - Szeretni fogjuk egymást, mert mást úgysem tehetünk. Nem is tettek. De ez bizony rég volt, nagyon rég... Azóta, nos azóta minden megváltozott, elhagyta a rásza­bott kereteit a legtöbb dolog. Formátlanná lettek az érzések, alaktalanná az akarások, irány- talanná a mozdulatok. K.-ra ta­lán éppen ezért még súlyosab­ban nehezül minden, ami volt, néha úgy érzi: agyonnyomja, el­ragadja tőle a levegőt. És akkor mindehhez még va­lami. Sztoriféle. Nemrég tör­tént meg vele, velük. Nem szállt fel a buszra az „egykori”, amikor megpillantotta K.-t. Miért? Nem akarta látni? Nem kívánt találkozni? Fél tőle? Utálja? Gyűlöli? Még mindig szereti? Szavak nélkül ezt nem lehet megfejteni, kideríteni. K. úgy döntött, levelet ír. Ady Lé­dához 1905-ben elküldött sorai­ból merített erőt: Édes, jósá­gom, egyetlenem, akit gondo­latban sem mernék magam előtt mássá tenni, mint ami­lyennek láttam, tapasztaltam... Nehezen ment a folytatás, később abba is hagyta az egé­szet. Összegyűrte, szemétbe dobta a papírt. Arra gondolt, ha mégis összefutnának vala­hol, nem fordítja el a tekinte­tét, de nem fog a gyönyörű sze­mekbe nézni.Valószínúleg na­gyon megijedne, elszomorodna attól, amit bennük látna. Beérett a hókirálynő ■ Bányay László neve jól ismert kert­baráti körökben. Kis kertjében van egy olyan különleges nek­tarin barackfajta, amely négyféle termést hoz. A Snow Quinn, azaz a Hókirálynő beérett Fotó: Elek Emü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents